Esztergom és Vidéke, 1888

1888-03-01 / 18.szám

el. Az njtót ellopták s az öregek az üreget nem torlaszolták el, ugy, hogy nem egyszer átjáró-háznak használták az öregek lakását a molnár legények s egyéb hajós emberek. Az öreg takács­ról széEiben-hosszában azt beszélték, hogy nagy takarékossága mellett, igen gazdag. Ez azonban nem való. Összes pénze kétezerkétszáztiz forintnyi érték­papírba volt fektetve, a mit hiány nél­kül, meg is találtak a parádészobában. Ingatlan vagyona három igénytelen ház­ból, egy szigeti rétből s egy szőlőföld­ből állott. A házakban rendkívül sze­gény népség lakott, szenttamási és szentgyörgymezei napszámos emberek, a kik már évek óta nem bírtak fizetni s a kiknek az öreg ur épen azért vala­mennyinek föl is mondott. Egy elsze­gényedett Írnoknak azonban elengedte minden házbér tartozását. Az öreg ta­kácsnak két gyermeke maradt. Az egyik a betűszedő, a másik özv. Brantenstein született Heffner Eóza, a ki most öcs­csével a szenttamási háztau lakik. A szenttamási ház kétszáz frtot, a vízi­városi semmit, a szentgyörgy mezei száz­húsz frtot jövedelmezett volna. A szi­geti földben s a kivágott szőlőben ku­koriezát tenyésztettek és saját termé­sükön évenkint két sertést hizlaltak. A sertéseket rendesen Bende Antal csalá­dos hentes ölte le, de a feldolgozást az öreg gazdasszony végezte, ki maga főzött az öreg urnák s mindennap este maga ment borért. Rendesen tíz óra­kor feküdtek le s reggel kilenczkor keltek. Az öreg takács rosszul látott is, hallott is, de azért igen jó egész­ségnek örvendett. A félliter bort az Öreg gazdasszony estén kint a közeli Wagner-féle korcsmából hozta, de gyak­ran hitelre, mert a takarékos öregek csak akkor jutottak pénzhez, mikor a lakóknak eszükbe jutott fizetni. Leg­utóbb a boradósság két forintig rngott. A gyilkosok mindenesetre a házi viszo­nyokkal s az öregek szokásaival jól megismerkedtek s igy idegenek nem igen lehettek. Hétfőn délután az öreg asszony még szóba állott Rumy Gyulá­val, a ki átellenben lakik s az eső­víznek utat csinált. Este borért ment s ekkor történhetett a nagy dunai bás­tyafalon tátongó nyilason a rablógyil­kosok behatolása. A gyilkosok előbb is a harapós kutyával végeztek. Ezt késsel szúrták le, do a szivós állat annál ma­kacsabbul védhette magát, mert az ud­varon talált fejszével csapták agyon s s azonkívül a lábait vagdalták le. Azon­közben hazatérhetett az asszony borral, a ki a kaput mint rendesen, most is gondosan bereteszelte. A gyilkosok le­ütötték és megfojtották, hogy a kapu alatt nagyobb zaj nélkül végezhették legyen a szörnyű bűnt. Azután lemen­tek áz öreghez, a ki süket is, meg gyöngelátó is volt. Az udvaron talált fejsze már véres lehetett, mikor vele az aggastyán szobájába léptek. A nyo­mokból is, de az öreg ember természe­téből is következtethető, hogy dulako­dás támadt a fejszés betörők s az imád­ságából felzavart öreg ur között. A székkel védelmezhette magát, mert a szék össze volt törve. De egy borzasztó fejszecsapás egész a velőkig hatolt s az öreget rögtön megfosztotta életétől. Erre egész nyugodtan hozzá foghattak a rabláshoz. Mit raboltak? Nyolcz son­kát s némi zsírt. A nemrégiben leölt két sertés sonkáit ugyanis az öregek még meg se kezdték. A döbönyis szí­nig volt zsírral. A közönséges rabló­gyilkosok tehát ebből is dézsmáltak. De egy ember aligha jár végire a két öreg meggyilkolásának, a házőrző eb gyors elnémitásának, nyolcz sonka s néhány kiló fagyott zsir elszállításának. Minden valószinüség szerint tehát ket­ten lehettek. A meggyilkolt öregek : teljesen fel voltak öltözve s így a gyil­kosság hétfőn este történt vacsora előtt. A pinczehelyiséget a gyilkosok minden esetre átkutatták, de a felső szobába, az úgynevezett parádésba nem mentek föl. Az öregekről az a hír volt elter­jedve, hogy nemcsak sok pénzük, de sok ékszerük is van. Ebből azonban a fiu vallomása szerint, egy szó sem igaz. A rablógyilkosok nem találhattak érté­kesebb holmit, azért czipelték el a nyolcz sonkát és a zsírt s minden valószinüség szerint ugyanazon a nyí­láson távoztak, a melyen benyomultak : a nagydunai falon keresztül. A rendőr­ség több helyütt kereste a szóban forgó ékszereket, de sehol sem találta. Talál­tak azonban a véres tett színhelyén tiz forintot, melyet a rablógyilkosok nem vettek észre. Minthogy a kapu gondo­san be volt reteszelve, az elzárkózott öregeket nem igen látogatták. Kedden délben azonban egy libaőrző asszony akart a házba menni, de a repedt kapu nyilasain keresztül megdöbbenve vette észre a szörnyű vértócsát s az öreg asszony hulláját. Igy födözték fel a bűntény áldozatait, különben talán na­pokig is vérükben fagyhattak volna. A ház hű őrzője éjjel is erősen meg szokta ugatni a kapu alatt az utczán járókat. Többen mentek arra hétfőn éj­jel s néhány farsangolónak fel is tűnt, hogy a lármás kutya épou ma nem üt zajt. Eddig a gyilkosság historicuma az áldozat fia szeriut. Az első letartózta­tottak közt volt Bende Antal hentes, a ki ötször ölt a házban s igy a vi­szonyokkal alaposau ismerős lehetett. A második a Hajas-féle szomszédház­ban lakó Prazsák suszter volt. Pra­zsákról azt beszélték, hogy dologkerülő ember, a ki valamikor vándor komédiás gyanánt kereste a kenyerét. Prazsák lakása mögött a nagyduna bástyafalánál egy faajtó vezet a nagy Dunára, honnan a szomszédház nyitva hagyott ürege föltüués nélkül megközelíthető. A vé­res bűntény hősei minden valószinüség szerint alaposan ismerték a házi körül­ményeket, csak a kincsekben és kész­pénzekben csalódhattak. Hogy nem egyedül a nyolcz sonkáért s a zsírért jöttek, azt a kettős gyilkosság bi­zonyítja. Nagyobb várakozásokkal jöt­tek s hogy nyugodtan keresgélhessék össze a kincseket a miudenesetre is­merős öregeket előbb meggyilkolták. A gyilkosok egyébként az obsenrus kör­nyék s a vízivárosi rendőrség mizériáit is ösmerték, mert a lebnjos vidék farsangi zaja s a vízivárosi két szál rendőr kellő nyugalmat biztositatíak már eleve is a véres munkához. A meggyilkolt öreg takács fiát mélyen megrendítette a véres eset, de'minden zaklatás daczára is elhatározta, hogy megint idehaza fog valamelyik nyom­dában munkát keresni. Némi megnyug­vást találna ő is abban, ha a gyilkosok kilétét csakugyan sikerülne kipuhatolni a megyei központi rendőrségnek,, — A kettős gyilkossággal gyanú­sított három letartóztatott alak közül a fenyítő bíróság szabadlábra helyezte Prazsákot s a szentgyörgymezei csőszt, do fogságban tartotta Bendét, a kit álmából fölverve is több ízben kihall­gatott Szabó Gyula kir. aljárásbiró, de eddig még a gyanún kivül nincsen po­zitív eredmény. Van azonban okunk bizui a vizsgálat teljes sikerében. - Az áruló hivóka krajezár. Egy teljesen megtörődött ifjú iparos ember áll a fenyítő bíróság előtt s töredel mesén bevallja, hogy hétfőn éjjel be­mászott az iparosítják egyesületi helyi­ségébe s onnan a perzselyt feltörve elment dorbézolni, hogy azután öngyil­kossá legyen. Hosszabb idő óta foglal­kozás nélkül van. A neve Herz Aladár s nyomorának oka a lakatosság, A pénzt eldözsölte. Lehetett körülbelül tiz forint. De volt a pezselyben egy rossz «hivóka krajezár* s mikor a lebujban ez is forgalomba korült, több egyesületi tag ráismert a sajátságos pénzdarabra s a hivóka krajezár rögtön elárulta a perzselyfeltörőt. Találtak nála egy szerelmes levelet is Hegyi Arankához, kitől megható szavakban búcsúzik el, habár sohasem is beszélt vele. Az öngyilkos hajlamú fiatal tol­vajt a fenyítő bíróság a komáromi tör­vényszékhez származtatta. — Duna-MocsrÓI írják nekünk: A Duna jege, pár nappal előbb feljebb, f. hó 26-án esti fc 6 órakor Duna-Mocson is megtöredezve megindult s közepéről végképpen elment, úgy, hogy a vizi jármüvekkel szabadon közlekedhetnek; a karaj jég folytonosan romlik és távozik. A vízállás felette alacsony s folytonosan apad. A lakosság, molnárság és hajó­tulajdonosok ezen körülménynek örül­nek, mert a fenyegető árvíztől men teknek vélik magukat. —- Purim. Az izraeliták farsango­lása az idén csak két napig tartott, de akkor azután vidámsággal. A pár­kányiak nyilvános tánczestélyt rendez­tek nyilvános jótékony czélokra, de az esztergomiak csak a tervezésnél ma­radtak. Vasárnap és hétfőn este azon­ban majd minden nagyobb családnál népes összejövetelek voltak, a honnan az álarezosok s a különféle farsaugi tréfák természetesen nem hiányozhattak. — Vasúti értékjegyek. A magy. kir. államvasutak igazgatóságától kap­tuk a következő értesítést: Az utazó közönség érdekében a hazai vasutak egy része felette gyakorlati czélu s a közönségnek jelentékeny anyagi előnyö­ket nyújtó intézményt léptetett életbe. Arról van ugyanis szó, hogy f. márcz. 1-től kezdve vasúti értékjegy füzetek adatnak ki a magy. kir. államvasutak összes vonalain; továbbá arad- temes­vári, budapest-pécsi, pécs-barcsi, mo­hács-pécsi, és magyar-északkeleti vas­utakon, valamint az első magyar gács­országi, kassa-oderbergi s a nyugoti vasút magyar vonalain. "Ezen értékjegy füzetek 65 ft értékű 1 frtos, 50 kros és 10 kros értékjegyeket tartalmaznak s egy ily füzet ára csak 50 ft. Ezen füzetekben foglalt értékjegyekkel a fent elősorolt vasutak összes magyar vonalaira bármily személy szállító, tehát gyorsvonatra is szóló rendes áru jegyek válthatók — a keleti express­vonat egyedüli kivételével — bármely kocsiosztályra. Ezen kivül válthatók ezen értékjegyek alapján a magy. kir. államvasutak Budapest-személypályaud­varáról, valamiut a Budapest mögött fekvő jelentékenyebb állomásokról Bru­ckon át Bécsbe és vissza való utazásra is közvetlen jegyek. Bécsből valamint a bécs-brucki voual állomásairól Buda­pest felé pedig készpénz fizetés mellett váltandók közönséges jegyek Bruckig míg a továbbutazásra Brucktól kezdve a vonatvezetőnél válthatók már jegyek ismét értékjegyek fejében. Ezen alka­lommal a Bécsből Budapestre utazókra nézve az értékjegyekkel járó menetdíj kedvezménynek a bées-brucki voualra esedékes részre a bruck-budapesti me­netjegy árából levonatik ugy hogy a Bécsből Budapestre való utazás eképen tényleg csak annyiba kerül, mint a megfordított irányban. E szerint tehát a L. m. Brucktól Budapestig járó me­netdijak a követkeső összegekben lesz­nek értékjegyekkel kiegyeulitendők, és és pedig: gyorsvonatoknál az I. osztály 13 ft 80 kr, a II. osztály 9 ft 60 kr; kombinált személy és gj'orsvonatokuál az I. osztály 13 ft 80 kr, a II. osztály 9 ft 60 kr s a III. osztály 7 ft, sze­mélyvonatoknál pedig az I. osztály 12 ft 50 kr, a II. osztály 8 ft 70 kr s a III. osztály 6 ft 20 kr. Ezen ér­tékjegy fűzetek az előbb emliiett vas­utak valamennyi jelentékenyebb állo­másán, valamint a magyar kir. állam­vasutak összes városi menetjegyirodái­ban kaphatók, de a részes vasutak összes állomásain, valamint posta utján is megrendelhetők, mely utóbbi esetben azonban a megrendeléshez a füzet órán kivül a postai elküldésért 2 drb 10 kros levéljegy is melléklendő. A részletes határozmányok az e részben kiadott dij szabásból vohetők ki, melyekből példá­nyok a fentnevezett vasutak igazgató­ségainál, valamint azok összes állom á sain s a m. kir. államvasutak városi mnnetjegy-irodáiban díjtalanul kapha­tók; esetleges megkeresésre példányok az emiitett vasúti igazgatóságok által postán is megküldetnek. Budapest, 1888. február 28-án Az igazgatóság. — Szarvasi Soma színészt, a ki Haan Rezső szerkesztőt az utczán nyil­vánosan insultálta s botjával többször megütötte, a tvszék fóruma a fogsági büntetés eltörlésével csakis tizenöt fo­rintnyi pénzbirságban marasztalta el. — Ujabb gyilkosságról suttogtak a nép körében, midőn a negyvenkét éves Koukolyi Iózsefné hirtelen elhunyt. Az orvosrendőri bouczolás azonban Dr. Feiehtinger Sándor főorvos jelentése szerint a hirtelen elhunyt asszony halála okát szivszólhüdésuek konstatálta. — Tizenkét foknyi hideg volt ked­den éjjel s tegnap délben öt foknyi. Es mindez a tavasz hivatalos hónap­jának küszöbén. — Hosszú útra ment. Fítzer Atilla nagymarosi tanító, a körmöczbányaí fő­orvos fia vasárnap ismeretlen okból szivén lőtte magát. Szombaton búcsúz­kodott el ismerőseitől és tanítványaitól, mert hosszú útra készült. Hosszu utja a nagymarosi temetőben végződött, hová kisirt szemekkel kisérte az egész nép. — A propeller-társulat a régibb kis propellert a tiszai közlekedésnek bérbe szándékozik adni. * Tantál os kinok. Ezen kifejezés alatt a legnagyobb fájdalmak és szenvedések ér­tetnek, mely alá egy halandó rendelve lehet. Csakugyan egy krónikus vesebaj a legborzasztóbb kínokat okozza, melyet egy ember bizonyos időtartamig tűrhet. Ag­gasztó érzet, nehéz lélekzés, gyomorbajok, kínzó fejbajok, hideglelés, szúró hátszagga­tás, egynehány azon bajok közül, melyet egy vesebeteg szenvedhet. Sajnos, igen sokan tévednek oly nagyon, hogy egyes betegségi jeleket gyógyíttatnak az alapbaj helyett, ez a vesék szenvedő állapota. Itt Warner Safe Cure a legmegbízhatóbb szer. Ezt bizonyítja Kalkhake W. ur is, Oppen­dorf, Wehden mellett és írja: «Éitesitem önt, hogy 2 üveg Warner Safe Cure és az ön Safe pirulái borzasztó vesebajomból tel­jesen kigyógyítottak és most a legjobb egészségnek örvendek.» — Eladás ^és szétküldés csak gyógyszertárak által. Ára 2 frt 80 kr. Raktár: MAYER M. Eszter­gomban. Főraktár: EINHORN gyógyszer­tár Prága. A szerencsétlen szerelmes. A bálterem egyik szögletében folyt le a jelenet, melynek szereplői egy fiatal lány és egy fiatal ember. A lányt nevezzük el Juliskának, a férfit pedig Dezsőnek. A lány természetesen szép volt s a férfi természetesen szépnek képzelte magát. Hallgatóság nem szerepelt a jelenet­nél, mert Dezső jól kiszemelte a helyet ós a pillanatot, hogy senki se hábor­gassa őket. Egy pálma növény szóles levele el­takarta őket akár csak lugasban ültek volna. Dezső közelebb húzódott Juliskához s sokáig némán gyönyörködött a lány bájaiban. Belenézett azokba a mély tűzű nag

Next

/
Oldalképek
Tartalom