Esztergom és Vidéke, 1888
1888-01-05 / 2.szám
wjonganak fölkapják az agg élettolen testét s kísérteties, őrült tánczot kezelnek járni a puszta kemény talaján. Megkondul azonban a távoli falu órájának ülése, egyet üt éjfél után. A szellemek félben hagyják tánezukat, gyorsan a hó alá temetik az agg hulláját s eltűnnek. Ott nyugszik már most az ó-év a a hideg hó alatt, nem siratva senkitől, egyedül a nagy puszta közepén. Kikkel rosszat tett, megátkozzák, kikkel jót tett elfeledik. Elfordul mindenki az élettelen hullától s reményteljesen kérdezi, hogy ininó lesz az újév ? Zádori János emléke. (k. 1. dr.) Az esztergomi főkáptalant, az ősi papnevelő-intézetet s a katholikus irodalmat pótolhatatlan veszteség élte Zádori kanonok, szemináriumi tanár és ismert iró halála által. ' Ritka jószívűsége t's pnra lan előzé kenysége olyan népszerűséget szereztek neki a külső világban is, melylyel nem mindenki dicsekedhetik. Szeretettel vette körül növendékeit, tanártársait, pályatársait, de a polgárságot is. A milyen buzgó tanár volt, olya« tevékenységet fejtett ki az irodalom szolgálata körül. Sokat irt s rendesen hasznos egyházirodalmi vagy ismeretterjesztő műveket. Ritka szorgalmánál csak szerénysége volt nagyobb. Gazdag utitapasztalatai nem divatos szórakozás, hanem lanulás és folytonos elmofejlesztés gyümölcsei voltak. A mit látott, hallott és tapasztalt, azt az irodalom javára fel is dolgozta s útirajzai állandó irodalmi becsű munkák. Benső vallásossága, gyöngédsége és előzékenysége valóban ritka harmóniával egyesüllek benne. Jószívűségéről tesz tanúbizonyságot, hogy még tavaly takarékpénztárba tette gyóntatója, a forenczesek vikáriusa számára a római jubiláris ut költségeit. A vikárius szerencsésen meg is tért Rómából, de alig néhány nap múlva már jótevője halálos ágyához kellett sietnie, hogy a legnemesebb főpapot az utolsó vigaszszal ellássa. Zádori tavaly lett kanonokká, de rangja emelkedését sohasem éreztette. Megmaradt mindig régi, nemes egyszerűségében, szeretetreméltó nyíltságában. A büszkeségnek még csak egy atomja se volt bonne. Feledhetetlenek maradnak előttünk azok az órák, melyeket több nyáron keresz ül a derék férfin kedves társaságában töltöttünk Korányi fürdőházában. Jóságos természetével s nyájas szellemességével s uti élményeivel voltak ezek a szép órák taríalmássá téve. Régóta panaszkodott ugyan szívbaja mia.t, de egészséges és élénk természete ellentmondásban látszott lenni aggodalmaival. Midőn kanonokká lett, méltán gratulált neki minden tisztelője a megérdemelt kitüntetéshez ; de ő nem kikötőnek tekintette uj állását, a hol egy tevékeny élet fáradalmait kellene kipihennie, hanem olyan állomásnak, a melyből még több serénységgel indult ki a munkásság útjaira. Nem pihent ő sohasem. . . . Most már a főszékesegyház fenséges sírboltjában szendereg. Fáradatlan keze megdermedt, nemes szive megfagy ott, nyájas mosolyát az utolsó napok szenvedései orozták el. Legyen az ő szelleme örökre közöttünk és emléke éljen szivünkbon ! Újesztendei vigalmak (I. A Zenei Körben ) A Zenei Körben Szilvaszter-estén igen szép közönség gyülekezett össze, hogy az év utolsó óráit vidáman töltse s az újév hajnalát jó kedvvel üdvözölje. Szilveszter-estéjét, a katonai zenekar hangversenye töltötto ki, közben változatos tréfás részletekkel. A katonai zenekar Lindpaintner Vampir operájának nyitányával kezdte, Schramm trombitás polkájával, a Najád álmával s Bach Meditáczióival folytatta. Ekkor Kópé, a főszókesegyházzi zenekar tagja adott eíő bohókás részleteket majd Wagner főhadnagy mutatta be világhírű bábszínházának kitünőeu dreszirozott viaszalakjait. Nagy tetszésben részesültek a beleszőtt intermezzóks mire a jókedvű közönség kikaczagta magát, megzendült a Kaulich-féle újévi üdvözlet s mindenki sietett boldog újévet kívánni ismerőseinek. Nemsokára tánezraperdült a fiValság s Jónás Pali gyújtó csárdásai mellett zamatos jókedvvel járta az egész terem. Tudósítóink a következő tánczoshölgyeörökitették meg az idei farsang története számára: Ács Anna, Barta Armmné, Bartal nővérek, B Tgman Lujza, Brenner nővérek, Buda nővérek, Csukássyné Kaan Etelka, Duka Irma, Haan Ilonka, Heischmann Anna, Hoffmann Ferenczné, Hromoda Jánosnó, Kaan Károlyné, Klinda Rezsőné, Klinda Irma, Legény nővérek, Mattyasóvszky Yilmosné, Nedeczky nővérek, Palásthy nővérek, Palkovics Lujza, Pfalcz Józsefné és Gizike, Ranighné, Reviczky Gáborné, Richter nővérek, Rogrüu nővérek, Schmied Lujza, Szarkássi nővérek, Szecskay Cornélné és Gizi, Szlávy Mariska, Vidinanné stb. A négyeseket huszonnyolez pár tánczolta. Újesztendei gratuláczió gyanáni, a Zenei Kör minden hölgynek apró virágcsokrokkal kedveskedett. A sikerült vigalom reggel öt óra után végződött be. (II. A táneziskolában ) A Wargha vendéglő nagy termében Welzer tánezmester növendékei rendeztek sikerült Szilveszter-estét, melyben főleg a polgári osztály csinos leánykái vettek részt. A takaros nagy teremben huszonnyolez pár járta a négyeseket. A tánezos leányok közül kiemelhetjük a következőket : Vichor Etelka, Vass Anna, Teichert Klemi, Steiner nővérek, Sagáth Ilonka, Regensburg Ilka, Plichta Terka, Oblat Czeczil, Német Mariska, Nagy Róza, Markovics Mariska, Lobog Mariska, Lieb Fanni, Günsberg Sarolta, Brandtveiner Irén, Borz nővérek, Berger Fanni srb. Éjféltájban álarezos alakok jelentek meg s általános ólomöntés volt, melyen a vidám tánezos leányok derülten mulattak. A sikerült polgári vigalmat nagyon díszes és népes vendégség is látoga'ta, mely Welzernek teljes elismerést fejezett ki a nyilvánosan bemutatott sikerért. (III. A Tarkaságl.an.) Nunc venio ad fortissimum . . . Szilveszter estéjén óriási riadalommal robogott végig a városon egy fantasztikus menet, melyhez hasonlót még nem láttunk Esztergomban. Két banderista lovagolt elül óriási csülagtransparenleket tartva kezükben. Az ügető verseny folyta ása egy diszes négyes r ogaíú hintó volt, melyben óriási lobogót vittek. A hintóban egy mélyen meghatott férfiú ült, a kit az utczasarkokou összecsődült sokadalom hatalmas éljenzésekkel üdvözölt. Ki lehetne más ez az ünnepélt férfiú, ha nem Pu'ankó István, a Tarkaság halhatatlan elnöke ? A Tarkaság helyiségeibon feszült várakozások között lestek az ünnepi menetet, végre Putankó berobogott s órákig tartó lelkesedéssel üdvözöltetett. Keblére tűzték a ragyogó teheráni nagy keresztet s a tündöklő pekingi csillagot. Alig lehetett ránézni ezekre a vakító polgári érdemrendjelekre, olyan erősen fénylettek. Megkezdődött a választás. Hiába szőtt ármányt az irigy ellentábor, az óriási többség győzött s Putankó Istvánt egyhangú dörgedelemmel ismét elnökké választották. Könnyezéssel köszönte meg a nevezetes férfiú ezt a nagy kitüntetést. Erre következett az áldomás. Gábrisné jeles konyhájáról óriási tálakban hordták be a fogásokat, melyek közben egyszerre csak megeredtek a humoros toasztok zsilipjei. Ekkor átalános derültség mellett felolvasták Putankó István apothoozisát, melyet Gastou főmunkatársunk cselekedett jókedvében. Nagy hatást keltő beszédeket mondottak Marosi József, Frey Ferencz, dr. Ozorai, Szenttamási Béla s persze az elnök is. A tarkaság ezután Horánszky Nándor képviselőnknek távirati utón kívánt boldog uj esztendőt s vidám hangulattal mulatott jóval éjfél utánig. Anyós élezek. Sirisaka Andor könyvet irt az anyósokról. A könyvben sok ne.nzetközi anyós-vicez jelent meg, hanem azért akad benne néhány kevésbé kopott ötlet is. Maga a könyv különben esakis ugy méltatható, ha a rossz anyósokra alkalmazzuk. Mert hogy vannak kitűnő anyósok is, a kik inkább dicsőítő verseket érdemelnek, mint csipős élezeket, az igen természetes. Az uj könyvből mutatóul a következő apróságokat közöljük : * (Akasztói a-h u m o r.) Ügyész : Van-e még valami kívánsága a kivégzés előtt? Elitélt: Igen is van. Ha meghal az anyósom, ne temessék mellém. — Isten hozta, barátom! No, mi újság? hogy vannak Budapesten? — Köszönöm szíves kérdését. Hát csak meg vagyunk egyformán. A kolera elment, az anyósom megjött. — Hogy vagy már az anyósoddal, hallom kibékültetek? — Még nem, csak közeledünk: egy utczába mentem vele lakni. * — Mit gondolsz barátom, lesz-e háború? -- Hm, hm, hány óra? nem alapos okok nyelvek mondják nélkül. A marquis mindent titokban akart tartani, de az emberek nem kérdezték, hogy be szennyezhetik-e a tiszta Rumbrye nevet? A marquis visszavonult és mogorva lett. Ha a marquise azelőtt tán nem volt egészen hű női kötelmeihez (és ezt átalánosan hitték,) akkor most alig ünnepelnék olyan nyilvánosan. Egy hibája volt csak jó férjével szemben, hogy : nem szerette. De szerette fiát, igazán szerette és ez volt az egyetlen nemes érzelme, mert a bájakkal azért ruházta őt fel a természet, hogy sötét lelkét elfödjék, de a marquis magában naponkint hálát mondott, hogy mostani házassága magzat nélküli maradt. Helénán kivül csupán a királyt és Xavért szerette, ki két év előtt a gyásznapok alatt megmentője volt. Xavér égett a császárság eszméjéért és mint meggondolatlan fiatal ember lelkesedettéi! üdvözölte Napóleon visszaérkeztek Álláspontja lehetővé tette, hogy a gyűlölt mágnást, Rumbrye urat, azon néposztály dühétől megóvja, mely rendesen a győző mellett szokott ujjongani. Ez a szolgálat aztán megnyerte Xavérnak Rumbrye szivét. Xavér szerette Rumbrye kisasszonyt és Heléna viszonozta szerelmét. Az olvasó, ugyhiszszük, nem fog ennek a szerelemnek az okairól kérdezősködni. Xavér szép volt és kellemes melegséggel beszélt. Maga sem tudta, hogy Heléna már szivével ajándékozta meg. Midőn szerelmét felfödözte, már késő volt, a leány már gyöngének érezte magát és nem is kísérletté meg, hogy küzdjön érzelmei ellen. Heléna bájos, fiatal leány volt. Minden vonása, szelleme, beszédmodora és szokása franczia. Szépsége inkább a kifejezésteljességben nyilatkozott, mint arezvonásai szépségében. Nagy, kék szemei szendén és kedvesen néztek, komoly homlokán gondolkozás honolt ; beszéde s ajka alig kívánt megszólalni, mert még némán is beszélt. Sokszor elnyomja a szigorú nevelés az előkelő leányok lelkét és valódi müveitségét ; hogy mindent megtanuljanak, elvesztik természetességüket és nem tudnak másként csak szabály szerint mosolyogni, járni és hallgatni. Heléna nem részesült ilyen szeszélyes neveltetésben. Atyja nem neveltető őt egészen édes anyja kezei alatt, meghagyta jelleme fejlődésének szabadságát. Rumbrye asszonyság csupán édes szavakra oktatta őt és édes szavakkal akart reája hatni. De a nők csak a férfiakat tudják megcsalni : Heléna nem hitt Rumbrye aszszonyságnak. Bizalma se volt irányában Xavér szerelme miatt. Sokszor azzal az édességgel, mely leginkább a bájos hóditónők sajátsága, meg akarta nyerni a leány bizalmát, de hasztalan volt. Cselei és tettetései sem jártak sikerrel. Heléna vigyázott magára. Neveltetésénél és jelleménél fogva, atyja neje irányában olyan álláspontot foglalt, mely által lehetőleg távol tartá magától a kétszínű mostoha közeledését. A marquise, miután czélt nem ért a leány meghódításával, nagyon nyugtalankodott. A titkos ármányú nő reszketett azon gondolattól, hogy a szép Heléna szive hajlama által megronthatná tervét. De ő nő volt, hozzá pedig kreolnő. Könnyen beláthatjuk, hogy nyugtalansága szerfölött nagy lehetett, midőn heves képzelnie által minden bajt, mely tervei kivitelében gáncsul szolgálhatott, megnagyítva látott. A marquise tehát, mint anya akart küzdeni, mind a való, mind a képzelt bajok ellen. Xavérban veszélyes akadályt látott és szenvedélye ezt az akadályt olyan világosan állította szemei elé, hogy mindjárt kezdetben elhatározta a legkíméletlenebb élet-halál harezot. Xavérnak és igy a maga útjába is lépett, már pedig az anya bárkinél is forróbban szerette a fiát. De ha olyan nő, mint a marquise, emberi akadályt lát útjában, ugy átrohan azon, habár holttetemet is hágy maga után. Rumbrye viselete még jobban fokozta e nőben a gyűlöletet, mely már minden korlátot átlépett. Kikérdezte férjét? a dologban, de nem négy szem között, hanem ugy, a hogy már a nők szoktak. Xavér már nagyon közel állott Rumbrye úrhoz. És kellett-e még több is ? De még várakozott, hogy leküzdhesse háborgó érzelmeit és aztán megfontolva irányozza védelmét és támadását. Most még arról a haszontalan emberről kell szólanunk, kiért a marquise minden gonoszságra hajlandó volt, Ez a fiatal ember, szép deli termetű, divatbáb volt, annyira, hogy összefűzött mellénye miatt alig tudott lélekzeni. Lefebre des Balés Alfréd urat, mint valami kész szabómintát üdvözölhetjük. Derekasan megülte a lovat, sőt még az utczán is szivarozva sétált, a mi regényünk idején hallatlan vakmerőség volt. Anyja arról biztosította öt, hogy nagyon szellemes fiatal ember és Xavér ezt természetesen erősen is hitte. Ilyen volt ez a fiatal ember, a kinek Rumbrye asszonyság, Heléna kezét szánta. Xavér maga is kedves teremtésnek találta a leányt és nem idegenkedett attól az 500.000 franktól sem, mely mostoha apja s leendő ipája jövedelmét teszi. De az ö megegyezése még nem tett ám ki mindent. Rumbrye ur mindenben azon volt, hogy ne nyuvánitsa ellenszenvét a fiatal ember iránt. De Helén apja semmi esetre sem egyeznék bele ilyen egybekelésbe. Tehát Helénát kellett volna megnyerniük, ki aztán édes atyját is megnyerheti. A marquise a czél elérésére iminden követ megmozdított. Mindenben azon volt, hogy Helénát csak egy kis rokonszenvre bírja Alfréd iránt, De ez a szándéka mindig meghiúsult. Ha Alfréd ragyogott, akármilyen pompával is ragyogott Heléna előtt olyan rikitó
