Esztergom és Vidéke, 1888

1888-01-05 / 2.szám

— Már elmúlt éjfél. — No akkor lesz — odahaza az anyósommal. — Pá, kedves feleségem, Pá! Tehát nyolcz nap 'múlva megjösz ? — Talán még előbb is. A mamát is hozzam magammal ? — Oh nekem teljesen mindegy, akár magad jösz, akár a mamád — nélkül. — Mekkora az ön családja ? — Tizenégyen vagyunk. — Hogy, hogy ? — Hát ugy, hogy a feleségem, meg én, meg az öt gyerek, az hét; meg az anyósom az — tizennégy. — Hallja maga pinczér, hány óra? — Éjfél elmúlt. — Jézus Mária ! az anyósom még vár az ebéddel. * — Azt hallottam kedves barátom, hogy az ön anyósa valóságos félbolond. — Ugyan kérem nagysád, ne kissebbitse ! Egy chicagói lapban a következő kis hirdetés jelent meg ! — «Jenny anyósom egy héttel azelőtt eltévedt. A ki visszahozza, azt — lelövöm. 111 KEK. — Uj év napján, miit XIII. Leo pápa aranymiséje ünnepén ő Eminencziája a herczegprimás pontifikált a főszékesegyházban, mely díszesen megtelt a hívek nagy számával. Esztergom városát Dr. Helcz Antal polgármester vezetése alatt Sarlay Ede városkapitány, Takáts Géza főjegyző és Dr. Földváry István városi főügyész képviselték díszmagyarban. A főszékesegyház zenekara a pápai hymnust adta elő. Ünnepi mise után a prímás nagyszabású szent beszédet, mondott XIII. Leo pápáról, kiről a dicsőítés hangján emlékezett meg. Beszélt a pápa szenvedéseiről, a szentszék nagy ellenségeiről, de kiemelte a pápaság rendületlenségét is s XIII. Leo örömét Magyarország benső ragaszkodásáért. A nap jelentőségét Esztergom városa házán lobogók hirdették. A pápai aranymise emlékére minden templomunkban isteiiitiszteletet tartottak. f Zádori János elhunytáról a következő gyászjelentést adták ki: Az esztergomi főkáptalan saját és az illető rokonok nevében fájdalmas szívvel jelenti szeretett tagtársának, nagyságos és főtisztelendő Zádori János színekben, a leány tekintetre sem méltatta ezt a feltűnési viszketeget. Az előítéletektől ment megfigyelő könynyen ószreveuette az okot. Az ilyen egészséges érzésű leányok, mint Helénu, megvetik a zsinóros ficsurokat és aranyos ruhájú nagy gyerekeket. Csupán a marquise nem látta ezt be, a ki különben nagyon finom izlésű és tapintató nő volt, de az elfogultság egészen elvakította őt. Heléna közönye nem tünt fel természetesnek előtte. Mindenféle alaptalan hiedelmeken keresztül, végre azon magyarázaton akadt meg: — Ha megveti Alfrédomat, ugy okvetlenül mást szeret! Most tehát mindenfelé kutatta ezt a mást. Ez pedig Xavér volt. Mint valami mathematikus, akármilyen sokáig is gondolkozott, hogy véleményei igazságát bebizonyíthassa, visszatért mindig a próbához : Xavérhoz. Xavér alig iépett ki két hónap előtt a kollégiumból. Félénk, szerény fiatal ember volt, a kit Alfréd messze túlszárnyalt a föltünésben. Ezt s marquise nemcsak borzasztónak találta, hanem megszégyenítőnek is. Innen kezdődik a marquise minden ármánya. Cárral kreatúráját, mint elővédet küldötte ki, a kinek az a föladata volt, hogy Xavérból valami haszontalan, ledér fiatal embert faragjon, vagy szükség esetén még borzasztóbbra is vállalkozzék. 'urnák, Pápa Ő Szentsége tiszt, kamarásának, az esztergomi főszékesegyház niesterkanonokjáiiak, az esztergomi érseki papnevelde hit aiiárjának, zsinati vizsgálónak, a szeplőtelen fogantatásról nevezett akadémia tagjának, a szent hittudományok tudorának, f. hó 30-án, esti 5 órakor, a szentségek ájtatos felvétele után, élete 57-ik, áldozárságának 34-ik évében, szélhűdés következtében történt gyászos elhuny tát. A boldogultnak hült tetemei 1888-ik év január hó 2-án, délelőtt %9 órakor fognak az érseki papneveldében beszenteltetni s 9 órakor a főszókesegyházában a megboldogult lelki üdveért mondandó ünnepélyes gyász-szentmise után ugyanazon főszékesegyház sírboltjában örök nyugalomra elhelyeztetni. Esztergom, 1887. évi deczeniber hó 30-án- Az örök világosság fényeskedjék neki! — A megboldogult kanonok temetése hétfőn reggel volt. Csontig fagyaszó hideg szél s páratlan hideg időjárás Inríotta vissza tisztelői nagy részét az utolsó kegyeleti adótól, mert az elemeknek kiiett főszékesegyház megközelítése a zord időben valóságos áldozat volt. A megboldogu'tat a szeminárium bejáró csarnokában Krotky kanonok, mint főszékesegyházi plébános követte ki. A növendék papok gyász'dalokkal búcsúztak el szeretett tanáruktól. Kováts Albert legdíszesebb négyes gyász fogat a vitte föl az egyszeríí fekete órczkoporsót, a főszékesegyházba. |A koporsót nem díszítette más, mint |az evangélium, a kehe'y, a feszület s a papi löveg. A rava alra küldött koi szórókat a halottashízban hagyták. A rendkívül kietlen időjárás daczára is a I főszékesegyház hajóit nagy gyászközönség töltötte be, midőn a koporsót a ikupola alatt elhelyezték. Két oldalt ; növendékpapok képeztek sorfalat égő I gyertyákkal s a megyei tűzoltók lobogó I fáklyákkal. A bazilika főoltáránál Daukó 'József praelatus pontifikált s mutatta 'be az engesztelő szentmiso áldozatot, melynek végeztével díszes kísérettel beszentölte a koporsót. Akkor azután levitték a megboldogultat a fŐszékeseg}

7liáz impozáns kriptájába, a hol a koporsó üregét Krotky kanonok szentelte be. Mély meghatót sággal hallgatta a gyászoló közönség az utolsó búcsúztató szókat és sokan nem bírták kitörő könnyeiket meggátolni, midőn Krotky fuldokló zokogásban tört ki. Könnyek csillogtak a siriireg előtt megjelent főpapok szemében is. A megboldogult férfiú les ívé re pedig néma fájdalommal néz e jó bátyja koporsóját, a mint a kőművesek elfalazták. így temetek el az egész városban őszintén meggyászolt főpapot, kinek emléke azonban örökre fog élni szivünkben ! — Az Olvasókör énekkara uj esztendő napján, a kir. városi plébánia templomban bemuta.ott pápai jubiláris isteni tiszteleten a pápai hymnust énekelte. — Dr. Walter Gyula szemináriumi tanár s a Magyar Sión társszerkeszlőjenek felolvasása a kath. iparos ifjúság egyesületi helyiségében XIII. Leo pápáról nem vízkereszt ünnepén, azaz holnap, hanem vasárnap fog megtartatni, a' miről különben a kiadott meghívók is értesitik az érdeklődő közönséget. — Az Újévi Üdvözletektől a jótékony egyesület buzgó elnöke által kiadott iveken a jótékony egyesület javára közel harmad félszázán váltották meg magukat, a mi az egyesületet igen tekintélyes segítő-forráshoz juttatta, — A kereskedők bálja A fiatal kereskedők sikerültnek Ígérkező báljára a következő meghívót adta ki a rendezőség : Meghívó. Az esztergomi kereskedő ifjúság 1888. év január 14-én a «Fürdő» vendéglő nagytermében a 26-ik gyalogezred és Jónás Pali zenekara molett zár.körű táuczv igáimat rendez, melyre tisztelettel meghívja a bizottság nevében : Geiger Und re, elnök. Ifj. Brnnner Fereucz, alelnök. Miedler Rezsőjegyző. K?,appe Károly, pénztáros. Lindtner János, rendező. Kezdete 8 órakor. Beléptijegyek : személyjegy 1 frt, családjegy 3 frt. Előre vál. hatók ifj. Bruuuer Ferencz, Brutsy Gyula és Geiger Endre uraknál és este a pénztárnál. E meghívó másra át nem ruházható. — A mulatság tiszta jövedelme jótékony czélra fordittatik. — A szabadkőművesek ellen dr. Csápori Gyula egv kis kátét adott ki, mely most német fordításban is megfog jelenni, mert egy Maecenás egy szerre ötszáz német példányra fizetett elő. — Takarékpénztári gyakornokul alkalmazta az igazgatóság Horváth Károlyt, ki eddig az ügyészi hivatalban dolgozott. — Vasutunk ügyében Burány János ügyvéd ur, mint a vasúti végrehajtó-bizottság elnöke és Szokoly Gyula, a Kisbirtokosok országos földhitelintézetének vezérigazgatója egy igen érdekes felhívást intéztek az egész esztergomi és vidéki vasúti érdekeltséghez. Az érdekes felhívást jövő számunkban fogjuk bemutatni. — A jégpálya megnyitása újév napja délutánján olyan élénk társadalmi esemény volt városunkban, a minőre csak a néhai korcsolyázó egyesületnek van joga hivatkozni. A toruaegyesület által gondozott pálya telve volt előkelő családainkkal s a jégen vidáman iringál ak a báli termek ünnepelt alakjai. Az amerikai anabaptista templomokra emlékeztető hatalmas bódéban Jónás Pali zendítette rá a korcsolya alá valót. Voltak ugyau olykor-olykor érdekes «események» is, a melyekhez azonban már hozzászoktak azok, a kik egy kicsit elsiklottak. A pálya egész késő délutánig mindig élénk maradt s a közönség először érezte a torna-egyesület jótékony hatását. — A torna-egyesület Korányi József kipróbált tornamester vezetése alatt, már megkezdte a gyakorlatokat a fogy mnasiumi igazgatóság által nagylelkűen átengedett főgymnasiumi nagy torna-csarnokban. — Farsangi közvacsora. Az uj torna-egyesület szombaton este nyolcz órakor a Fürdő vondéglő nagytermében rendezendő, tánczczal egybekötött közvacsorára az egész művelt nagy közönséget meghívta. Egy-egy teríték ára egy forint, mely az estélyen fizetendő. A kiadott aláírási ivek helyettesítik a meghívást. Minden válaszmányi tagnál van egy aláirási iv, mely ma estéig a résztvenni óhajtók számára rendelkezésre áll. Reméljük, hogy a tornaegyesület első nyilvános társadalmi mozgalma fényesen fog sikerülni. — A szabadkőművességről a Magyar Sión legújabb füzete Csápori Gyula kátéjának ismertetése közben a követ-1 kező dolgokat irja:«Dr. B. János nem óppou barátom volt, hanem iskolátársi pajtásság folytán az ifjúkori benső viszony megmaradt köztünk. Szeg'ny f)ldmives fiából éles esze és szorgalma által tekintélyes ügyvéddé képezte magát. Gazdagon nősült s kissé kapzsi is lóvén, jó módra tett szert, mindamellett és éles megfigyelő tehetsége daczára nem kopolt le róla teljesen az idealismus. Maga is tagja volt valamely budapesti szabadkőműves páholynak, de kilépett belőle, nem mintha lelkiismerete szorította volna, hanem — ugy látszik — mert a tagsági fizetséget nem találta aráuyban a haszonnal, melyet a szabadkőművességből vonhatott. Azután is hű maradt ugyan esküjéhez, és semmit sem árult el titkaiból, de nem tagadta, hogy csalódottan lépett ki a titkos társaságból. Be kellett János barátomat kissé mutatnom az olvasónak, hogy a jellemzésnek, melyet e páholyokról adott, némi suLt költ csönözzek. Kérdésemre annyit, bevallott János barátom, hogy háromfajta emberekkel találkozott a páholyokban. «Vannak köztük — monda — tisztességes emberek, de idealisták ,kik azt hiszik, hogy sok keresés után meglelek az eszményt. Többnyire csöndes, jóakaró, gazdag ós azon faju hiúsággal eltelt emberek, milyeket a plutocraták közt találunk. Ezek fejő tehenei a páholynak. Tárczájuk nyitva áll minden dmmánus» célra és báiuuland>, mennyit adakoznak e «Gimplik», mert ez vulgójok. A «vakoláshoz» (dőzsöléshoz) többnyire ők szolgáltatják a pezsgőt. Nem csupán hiúság viszi őket, de a pénznek — hogy ugy mondjam — megvetése, kicsiny-lés^

1

. Ok czégórei a páholyoknak és mintha tekintélyük is volna benne; de voltaképen, nincs. Akik ott befolyást gyakorolnak, azok czégéres kópék, kik a páholy másik csoportját alkotják.» E kijelentését begyőzendő, valódi fertelmességeket beszélt el János barátom egyik-másik testvérről, különösen egy magyar grófról, kinek könyelmüsége és becsteleusége sok ezer forintjába került a «Gimplik»-iiek. Nem egynek feltűnt, hogy még ki nem lökték a társaságból a drága grófot, kit tisztességes emberek sehol meg nem tűrnének: de azzal védekezének a vele egy húron pendülő, mégis néni annyira cynikus kópék: «Tűrni kell, minthogy a titkos szertari ásókat senki ugy nem érti, mint ő méltósága.» A harmadik osztályba sorozta János barátom a bagázsiáf, a Tross-t, mint németül monda, a turbát, melyet függés, feltűnni vágyás, hiúság, az újság és titokzatosság ingere meg az önzés csődített össze. Ezek statisták — monda — ha tetszik, közkatonák, kiknek nincs több értékük, mint más kanonen-futlernak. Beszéltünk aztán még Pulszky nagymesterről, kit János barátom igen helyesen osztályozott és jellemzett már akkor (az 1870-es évek elején,) midőn a «papa» viselt dolgai s életének iránya előttem legalább nem volt annyira ismeretes, mint az jelen nen egész Magyarország ismeri. E társalgásunk jutott élénken eszembe, midőn dr. Csápori kis könyvét mohó érdeklődéssel lapozgatám. Mennyire egyeznek a jellemzések! Azóta volt alkalmam közelebbről megfigyelni szabadkőműveseink működését s igy saját tapasztaVaim alapján i? a legmelegebben ajánlhatom az ellenük irányuló szövetkezeteket megalkitását. Periculum in mora ... A hitetlenséggel határos vallásos közöny, mely az iparos osztályt, főleg a gyári munkás mindkét nemű népet elnyelte; a keresztényellenes nézetek, melyekben az uj generatio nevelkedik ; a cselédség hasznavehetleiisége, megbízhatatlansága és az ezekből származó társadalmi bajok, melyekről a bűnügyi statistikák tanúskodnak; a veszedelmes socialistikus mozgalmak, melyek immár nálunk is, kivált német helyeken fel-felütik fejüket: mind e rákfenét a szabadkőművesség oltotta be és tenyészti ördöngös gonddal. Bennünket magyarokat hazafias indokok is vezérelhetnek e titkos társulatok leküzdésében. A szabadkőművesség csakúgy, mint a lutheranismus német palánta. A magyarországi páholyoknak több mint fele hazaáruló társulatok. Paugermán, vagy mint ők nevezik: deutschnational, azaz porosz tendentiával bírnak. Nézzétek a páholyok czimeit : (Csápori