Esztergom és Vidéke, 1888

1888-02-26 / 17.szám

kete-sárga zászló nem osztrák, nem német, nem császári, hanem egyedül a Habsburgok, tehát az uralkodó zászlója, melyet minden katona, miut a legfőbb Hadúr zászlóját, pirulás nélkül követhet, legyen akár magyar, akár német, tót, cseh, szerb, morva, horvát. Nem jó magyar, ki ellenséges indulattal viseltetik a közöshadsereg iránt, különösen most, ily válságos idők küszöbén és nem művelt ember, ki a tisztet azért beesni éri i, mert a közöshadsereg tagja. Megérdemli bizalmunkat és becsülésünket az, a ki 0 Felsége arauybojtját viseli s létünkért életét áldozza. Az uj iparhatósági megbízottak. Esztergom, febr, 25. Az ipartörvény 169. §-a minden elsőfokú iparhatóság mellé 20 iparhatósági meghízottat rendel abból a czélból, hogy az elsőfokú iparhatóságot működésében támogassa. Ezen iparhatósági megbízottak feladata és hivatása véleményt adni : a) iparügyekben tervezett szabályrendeletek hozatalánál; b) iparüzleteknek szándékba vett kisajátításánál ; c) ipartestületek alkotásánál, az ipartestület alapszabályainak megvizsgálásánál, segédek és tanonezokról szóló szabályzatok hozatalánál; d) véleményt adni mindazon iparügyi kérdésekben, melyekre nézve az ipahatóság hozzájuk fordul ; e) az iparhatóság felhívása folytán ellenőrizni a végeladást, vagy árverést rendező üzleteket; f) felügyelni arra, hogy az iparhatóság az önálló iparosok, tanouczok és segédek lajstromai vezetésével megbízott közeg ezeket kellő reudben vezesse; g) meglátogatni időnként a tanoncziskolákat; h) ellenőrizni a tanonezokat a műhelyekben ; i) megszemlélni a gyárakat és minden eljárásuk közben tapasztalt hiányokról az iparhatóságnak jelentést tenni. Azonban, a mily szép hatáskört biztosit a törvény az iparhatósági megbízottak részére, maguk a választó iparosok teljes közönyösséggel viseltetnek a törvények ezen intézkedése iránt s valóságos véletlennek mondható, hogy ez évben már az iparhatósági megbizottak választása megejthető volt* Több mint 400 önálló iparos van városunkban s ebből a négyszáz iparosból a folyó évi január 6-ára kitűzött választáshoz épen 9-én jöttek szavazni, pedig az ipartestület kérelme folytán ez évben az 10 frt Ill-ad osztályú kereseti adót fizető iparos és kereskedő megválasztható volt iparhatósági megbízottnak. Ez a kilencz szavazó választott 20 iparhatásági megbízottat a város tanácsa is 20-at a helyben székelő főszolgabiróság mellé. Ugy a tanács mint a főszolgabiróság mellé választott iparhatósági megbizottak a következők : Brunner Ferencz, Dóczi Antal, Wanitsek Rezső, Dóczi Ferencz, Lieb Béla, Bayer Ágoston, Fekete Géza, Dudás Ferencz, Dudás János, Prazsanyitz János, Yörös Ferencz, Mányóky László, Draxler Alajos. Scbneider Károly, Reiter Jakab, Niedermanu János, Waldvogel József, Farkas Tivadar, Magyary László, Popp Alajos. A törvény 173 §-a elrendeli,' hogy a megválasztó; t iparhatósági megbizottak az iparhatósággal egyetértőleg kijelöljék maguk közül azokat, kik a lajstromok ellenőrzését, a tanoncziskolák látogatását, a műhelyek vizsgálatát és a gyárak megszemlélését eszközlik, mivégből folyó évi február 16-án a tanácscsal együttesen közös ülés tartatván ; a) a lajstromok ellenőrzésével: Brunner Ferencz, Dóczi Antal, és Wanitsek Rezső bízattak meg, kiknek a földmivolés ipar és kereskedelemügyi minisztérium által 9909/85. sz. a. kiadott közrendelet értelmében jogukban áll a hivatalos órák alatt az iparhatóság és az ipartestület hivatalos helyiségeiben bármikor megjelenni, az egyes lajstromokat előkivánhatják, azokat átvizsgálhatják abból a czélból, hogy maguknak azok helyes vezetéséről meggyőződést szerezzenek. b) a tanoncziskolák látogatására: Dóczi Ferencz, Bayer Ágoston, Lieb Béla és Fekete Géza küldettek ki. A tanoneziskolákat látogató iparhatósági megbízott az oktatás ideje alatt bármikor megjelenhet az iskolákban, meggyőződik arról, hogy az oktatás a megállapított tanterv értelmében történik, hogy a taneszközök megfelelő rendben és karban vannak, hogy a tanító! személyzet a czélnak megfelelő, hogy a tanitásia kitűzött órák tantervszerüleg megtartatnak, hogy az iparhatóság a tanonezok teljes jegyzéket közli-e, hogy a tanoncziskolák vezetői a tanonezminősitési könyvet a rendelet értelmében vezetik-e és közlik-e rendszeresen havonként az elsőfokú iparhatósággal. c) a műhelyek megszemlélésével Dudás Ferencz és János, Prazsanyicz János, Vörös Ferencz, Mányoki László, Draxler Alajos, Schneider Károly, Fekete Géza, Reiter Jakab és Wanitsek Rezső lettek megbízva. A műhelyek megszemlésére kijelölt iparhatósági megbízottak a műhelyek szemlélését egymás közt megosztják. A felügyeletük alatt álló műhelyeket félévenként legalább egyszer tartoznak megszemlélni, a törvény rendeleteinek megtartásáról, valamint a tanonezok iparágban előmeneteléről meggyőződést szerezni és ez alkalommal figyelmüket a következőkre irányozni : 1. A tanonezok be vannak-e jelentve az iparhatóságnál? 2. Az iparos helyesen képezi-e tanonczát iparában ? 3. Nem alkalmaztatik-e tanoncz oly munkára, a mely testi erejét túlhaladja? 4. Egészséges és lakható-e a tauoiiezoknak és segédeknek adott lakás? 5. A tanonezok miként haladnak iparukban ? 6. A midőn a tanoncz idő vége felé közeledik, az illető tanoncz haladásáról kimentő meggyőződést szerez. d) végül a gyárak megszemlélésére : Niedermanu János, Waldvogel József, Farkas Tivadar, Magyary László, Popp Alajos és Reiter Jakab jelöltettek ki. Á gyárak megszemlélésére kijelölt iparhatósági megbizottak a gyárak szemlélését egymás közt a gyárak fekvése szerint vagy a gyártás tulajdonsága szerint osztják meg* A gyárakat évnegyedenkint legalább egyszer tartoznak megszemlélni s figyelmüket a következőkre fordítani: a) vezet-e a gyáros rendes munkásjegyzéket, melyen 1. a munkás neve, születési éve ós helye, 2. foglalkozása, 3. bére beiktatva van? b) A munka rend láttamozva van-e az iparhatóság által és ki van-e függesztve a müholyekben? c) alkalmaztatnak-e 12 évet még el nem ért gyermekek s megadta-e erre az engedélyt az iparhatóság; járnak-e ezek rendesen az iskolába vagy külön iskolával bir-e a gyár? d) nem ad-e a gyáros szeszes italokat vagy árukat munkásainak hitelbe? stb. A közös tanácsülés befejezte után az iparhatósági megbízottak rögtön ülést tartván, elnökké titkos szavazás utján Bayer Ágoston lett megválasztva. A tanoncziskolák látogatását eszközlő albizottság elnökévé: Dóczi Ferencz; A lajstromok ellenőrzését gyakorló bizottság elnökévé: Brunner Ferencz. A mühelyoket látogató bizottság elnökévé: "Dudás Ferencz; A gyárak megszemlélésére megbízott bizot ság elnökévé: Niedermanu János váll asz tátott meg. Eddigelé a földmüvelés, ipar és kereskedelemügyi miniszter bizonyos elnézéssel volt az iparhatósági megbizottak működésével szemben, s ennek oka bizonyára abban rejlet , hogy a törvénynek ebbeli intézkedése bizonyos nehézségekkel volt egybekötve, nevezetesen annak végrehajtása bizonyos ismereteket tételezett fel, jövőre azonban mint az ujabbi rendeletekből kitűnik, felsőbb helyen is az iparhatósági megbizottak működését nagyobb evidentiában tartják s jó lesz ha az iparhatósági megbízottak pontosan eljárnak kötelességükben, mert nehezen lesz kikerülhető az ipartörvény 174 §-ábau megállapodott pénzbüntetés. A NOKROL S A NŐKNEK. A ki szerencsétlensége romjai fölött uj jövőről képes álmodozni, az méltó a boldogságra. Minden férfiúban van valami az oroszlánból, a sasból, a rókából s néha a — szamárból. Minden nőben van valami a galambból, a verébből s néha a — libából. A kételkedő gyönge gondolkodó s a hitetlen semilyen. Legdrágább virágai az életnek: az emlékezet s a képzelem. A ki mindakettőt birja, azt nem ölhetik meg az élet tövisei. * Mennél közönségesebb szellemű a nő, annál könnyebben meghódol a külsőségeknek. Tiszta eszmék és érzelmek fényes tetteket szülnek. MIIEK. — Dr. Csernoch János, prímási titkárt udvari kajánná történt kinevezése alkalmából csütörtökön fogadta ő Felsége A mulatt vadul fölorditott. Azután borzasztóan hörgött és eszméletlenül, ólomsulylyal rogyott össze. A fekete afrikai módon végzett a gyilkossal, megfojtotta egy hatalmas fogással. Xavér megrémülve pattant fel. A mulatt halálos orditása után mély csönd uralkodott mindenfelé. A marquise reszketve állott a folyosón. Midőn a halálhörgést hallotta, megborzadt és vissza akart futni. De a hosszú folyosón a holdfénynél egy sötét alak közelitett. Irtózattal menekült Xavér szobájába és az ajtót betevé maga után. — Megtörtént-e? — kérdé halkan. Xavér válaszolni akart, de a koldus azt súgta neki, hogy hallgasson. — Valóban meghalt-e ? — kérdezte újra a maiquise, ki éppen ugy félt a homálytól, mrat a gonosz tett végrehajtásától. — Meghalt! — válaszolá a fekete koldus. — Különös! — fbiytatá a marquise — Cárral, én nem ismerem az ön hangját. Xavér azt hitte, hogy álmodik. — Hol van ön ? — kérdé tovább a marquise, a ki Cárral holttestébe botlott. — Holttest! — kiáltá föl a marquise iszony nyal. A koldus szétvonta a terem függönyeit. A holdfény teljesen bevilágított. — Rumbrye asszonyság! — kiáltá föl Xavér csodálkozva. A marquise ijedten nézett Xavérra, azután Carralra. Midőn föltekintett, szemei a fekete koldusra estek, ki mozdulatlanul állott előtte. A hölgy menekülni akart. — Maradjon ! — monda Neptun — maradjon Lefebre kapitány özvegye, nekünk még úgyis egy kis számadásunk van — Atyám özvegye! . . . kiáltá Xavér — oh, anyám ! . . . A fiatal ember homlokához kapott. Nem tudta, hogy ébren van-e, álmodik-e ? A koldus jelenléte, az az ember, ki a földön feküdt, ez az asszony, kit anyjának neveztek, itt, az ő szobájában késő éjjel, az első perczekben észbontó hatással volt reá. — Az Istenért! ^— rebegé Xavér — mi történt itten ? . . . A marquise-nek nagy küzdelme után sikerült végre ujolag visszanyernie nyugalmát. — Mi történt itten ? — kérdezé ő is — hát a kétségbeesett fölkiáltásra magam is rémülten rohantam ide és most vendégeim egyikének holttestét látom lábaim előtt . . : — Ez asszonyom, annak az embernek a holtteste, a kit én gyilkoltam meg, mert ő, a kegyed parancsainak engedelmeskedve, kegyed fiát orvul meg akarta ölni! — monda dörgő hangon Neptun. — Lehetséges-e ? — kiáltotta Xavér. •— Az én fiamat ? — kérdé a maiquise. — Nekem nincs más fiam, mint Lefebre des Ballées Alfréd. — Elhitette, hogy ő ez az első, elveszett. És hitte, ugy-e bár ? — szóla a koldus. Azt hiszi, hogy a puszta tagadás megmentheti önt ? Téved asszonyom; itt van valami (ekkor a mellére ütött) a mit meg kell mutatnom. Kegyednek két fia van, asszonyom. Az egyik, a derék fin, itt van, mig a másik, a haszontalan, valahol a kastélyban. — Néger! — kiáltotta a marquise, ! mintha a kreol szótárból a legmetszőbb I gúnyszavat vette volna ki — hazugsá rodórt , keményen meg kell ám bűnhődnöd • Te I nálam vagy, én pedig itthon, urnő vagyok. ; Mind az a mit mondottál, merő rágalom ! | Cárral holtteste ugy rángatózott a padlón, mintha galvanizálták volna. — Ébredj föl, Cárral és hazudtolj meg mindent! — kiáltá a marquise, kinek vonásait eltorzitá a düli. Beszélj! oh, beszélj, Cárral! — Ez az ember igazat szólott! . . . — rebegé Cárral és szemei megtört fényben csillámlottak egykori úrnőjére. — A kegyed élete hosszú hazugság volt! Vajha az Isten jó útra vezérelné ! Cárral visszahanyatlott. Egész teste reszketett a végső küzdelemben. A marquise dühösen rohant reá r

és lábaival tombolt rajta. — Ugy halj meg szolga! — sziszegé vadul. Azután Xavérhoz fordult: — És ön is uram, remegjen éppen ugy, mint bűntársai. Házamban gyilkosság történt. Ezt a gyilkosságot meg kell bőszülnöm. Meg kell büntetnem. Habár nem is tudom biztosan, hogy min alapulnak sötét tervei, de ismerem azok czélját, uram ! . . . Tudom, hogy ön apátlan gyermek, kit a koldus alamizsnái tartanak fönn ; tudom, hogy ön Rumbrye kisasszonyig mer tekinteni ! szorul és ez a vámegrabolni. igen ön csaló, Ön uram egy anyára lasztása reám esett. ön fiam nevét akarja Ön csaló uram! . . bitorló! Xavér meglepetésében e váratlan szavakra nem bírt semmit sem válaszolni. — Kegyelmes asszonyom! — rebegé. — Csönd! — kiáltá föl a hatalmas koldus — most rijtam van a sor szólani. Ez a gyermek nem választotta önt anyjának, mert a kegyed múltja utálattal szánalommal töltötte el. Én elhunyt férjének vak eszköze vagyok. Kegyed hiába tagad; nekem adaty im vannak. A mi ezt a gyilkosságot illeti: mi nem reszketünk legkevésbé sem a következményektől. Ekkor elővette ura hátrahagyott irományait és meggyújtotta a gyertyát. — Olvassa! — szóla a fekete koldus és átadta az iratokat. A marquise gyorsan átfutott a keresztlevélen. — Csak valami hiányzik belőle — monda a marquise nyomatékkal. Hol van az én nevem ? Cárral még egyszer fölbánszorgott és meredt szemeit a papirosra függeszté: — A« én nevem ... az én nevem . . — rebegé ő — az én nevem is itt áll Jonquille. 0 a te gyermeked, gyilkosno! . . . — Ez az ember félre beszél — válaszolá a marquise, ki kétségbeesetten küzdött az igazság ellen — és különben, mit/r az ő bizonysága ? Ő a halállal küzd... (Vege köv.)