Esztergom és Vidéke, 1888

1888-02-23 / 16.szám

tengődő magyar könyvnyomdászt nem volna szabad külföldi versenytársai áldozatává tenni és mások kihágásai miait büntetni! Méltánytalanság; foglaltatik az illető törvény 210. §-ában is, mely a 2. ki kezdés alatt előírja, hogy minden magán liiiiap-hirdetésért ennek minden megjenésekor 30 krnyi bélyeg-illeték fizetendő. Míg tehát egy egész oldalért, melynek ára 20 és 30 frt közt váltakozik és a melyen számtalan czikk ajánlására létezik tér, 30 kr. fizettetik, a kis iparosnak, ki talán csak egyetlen egy ezikket 3 sorban akar nyilvánosságra hozni és ezért alig képes a 30 krnyi hirdetési dijat lefizetni, még ezen felül 30 krnyi bélyeg-illetéket kell megtérítenie — hát ez nem szembetűnő aránytalanság? A hírlap-hirdetmények Ibélyeg-illetekét négyszögtér-mérték szerint, a négyszög-eentimetert például 1

/

2 krban kellene megállapítani, mert a kis hirdetések ily túlságos megadóztatás állal legtöbb esetben képtelenségekké válnak. Egyesületi élet. (A katb. iparosifjak közgyűlése febr. 19-én.) A közgyűlést Dóczy Perencz elnök vasárnap d.u. 3 óra után megnyitván, mindenekelőtt, felkérte a jelen voltakat, hogy a közgyűlés méltóságához illően tartsák meg a higgadtságukat és a tanácskozás menetét ne zavarják meg a tárgyhoz nem tartozó közbeszólások, esetleg idétlen felszólalkozások és piszkolódásokkal, mert erre nézve az előzetes bejelentés folytán kilátás lehet. Ugyanekkor megjegyzi, miként ÍIZ alapszabályok 10-ik §-ának tekintetbevételével azok, kik esetleg tagdíjhátralékban volnának : óvakodjanak a tanácskozásba és szavazásba befolyni. Egyébként igéri az elnök azt is, hogy a rendetleukedőkkel szemben rendőri fedezetet kért, miért is a rendőri közbelépést kilátásba helyezi azonnal, mihelyt valaki megfeledkezik magáról és személyeskedésbe csap át. A napirend első tárgya az elnöki jelentős volt, mely Gyarmathy József jegyző egybeállttásába11 röviden körvonalozta az egyesületi életnek 1887-ik évben történt kiválóbb mozzanatait, továbbá választmányi és orvosi intézkedéseit. E jelentés tudomásul vétetvén, 600 példányban lenyomatni rondeltetik. Következett a számvizsgáló-bizottságnak jelentése, mely az 1887. évi bevételt .... 1670 frt 23 krban, a kiadást . . . 1639 „ 44 „ a maradványt, pedig 30 „ 79 „ tünteti föl. Tudomásul vétetett. Ezután a költségvetés tárgyalása került felszín re, mely minden vita nélkül elfogadtatott. Az ötven krajezáros havi dijilletéknek behozatala tárgyában a közgyűlés könnyen végzett, mert e részben eszközölt felhiVásnak csupán egy vállalkozója akadván: a közgyűlés e tárgyat elejté. A tisztújítás sem ment nehezen, mivel egy korábban összeállított választmányi névlajstrom annak felolvasása után majdnem kifogástalanul elfogadtatott. A névsorban foglaltak nevei a következők: Milakovszky István, Schneider Károly, Dudás Ferencz, Farkas Tivadar, Schuller Pál, Nenmeier Károly, Kiczinger József, Roth Ferenci, Gábriel Gyula, Krechnyák Ferencz, Kovancsek Vilmos, Gabanitz Ferencz. Rothnágel László, Kellner Ignácz, Branteustein József, Králik János, Magyary László, Szeifert József, Simon József, Cinemann Bálint, Véber János, Juhász József, Dnkáth Kálmán, Joha Ferencz, Tihácsek Géza, Sapsitz József, Simonidesz József, Kömley Károly, Dudás Ödön, Sturm József. Számvizsgálók: Draxler Alajos, Böhm Ferencz, Laiszky János. Póttagok : Kretter János, Simcsák Albert, Szapori Márton, Csel ka Ádám, Sztahovits Jenő, Kajnk Gyula, Neubauer Lajos, Györgyi Frigyes, Bukovszky János, Pecz József. Következett az 5 krajezáros temetési illetékr nek közgyülésileg történendő megállapítása. A közgyűlés nagy többsége a 10 krajezáros temetési illetéknek régebbi eltörlésére hivatkozva, ugyanezen sorsra juttatja az 5 krajezáros tételt is. Végre irásbelileg benyújtott indit ványok tárgyalására került, volna a sor, ha indiiványformában benyujtat* tak volna. Ilyen nem lévén, csupán egy panaszlevél lőn az elnökhöz terjesztve, melynek tartalmát jónak látta fel nem olvastatni, mivel jogi szempontból tekintve, okvetlen bűnvádi feljelentést involvált volna az ellen, ki az iratot meggondolatlanul szerkesztette. Ezen panasz a priori, a választmány által tüzetesen tárgyaltatott, s igy á közgyűlés, daczára annak, hogy 10—-15-en a legéktelenebb kurjongatás, vak dühhel toporzékoló fenyegetés 'mellett követelték a jelzett panasz tárgyalását, — egyszerűen napirendre tért fölötte már csak azért is, hogy a jelenlevő rendőrség többszöri figyelmeztetésére és közbelépésére hallgatni nem tudó lázongók jogtalan haragja végtére lecsillapnljon. Ezzel aztán a közgyűlés véget ért, melyet társas-vacsora s közben bű veszeti előadás követett. OLYASO-ASZTAL. — Az erdélyi gazdasági egyesület kebelében működő irodalmi szakosztály megbízásából, ezennel kiadjuk a könyvkiadó vállalata által az 1888-ik évfolyamán kiadandó füzetokre az előfizetési felhívást. Könyvkiadó vállalatunk czélja 2—3 ívnyi apró füzetekben földmive'ő kisgazdáink felfogásának, eszejárásáuak, szellemének megfelelő modorban tárgyalni a legsürgősebb és kisgazdáinkat leginkább érdeklő kérdéseit a mindennapi gazdasági életnek. Füzeteinket első sorban a kisgazdáknak szánjuk ugyan, oda törekszünk azonban, hogy azokat a kisbirtokosok, a szakiskolát nem végzett gazdasági tisztek, a gazdálkodó papok és tanítók is örömmel várják és. ügy a magok okulására, valamint a velők érintkező földmivelők felvilágosítására és a gyermekek tanítására is használhassák. Szakosztályunk behatóan foglalkozott azzal a sokat vitatott kérdéssel, hogy vájjon sikerülni fog-e kisgazdáinkat a nyomtatott betűk segélyével a megváltozott viszonyoknak megfelelő módon való helyesebb gazdálkodásra tanítani? Szakosztályunk biztosra veszi, hogy valamint eddig mindenütt, minden téren a könyvek bizonyultak a tudás és világosság legjobb szétterjesztőinek, a gazdasági szakismeretek is megtalálandják \a nyomtatott papírral az utat népünk szel lem világába. Hogy füzeteinkkel csak akkor fogunk valóban használni, ha azok csakugyan eljutnak azoknak kezeibe, a kiket hivatva vannak tanítani, jól tudjuk. Vállalatunkban ez a legnehezebben megoldható kérdés. Jó szándékunk ezen a körülményen fog hajótörést szenvedni, ha társadalmunk azon közegei és elemei, kikre joggal számítunk, hathatós gyámolitásukkal segélyünkre nem lesznek. Számítunk a gazdasági egyesületeknek, a gazdaköröknek, á közmivelődési egyesületeknek, a létező emberbaráti intézményeknek, a birtokosoknak és gazdatiszteknek, valamint minden jó embernek gyámolitására és áldozatkészségére. Számítunk arra, hogy a társadalom azon tényezői, kiknek a létező bajokon szóval ós tettel segiteniök kell, segíteni is foguak. Az előfizető testületnek és az áldozatra kész egyeseknek lesz azután a feladatuk a füzeteket a leghelyesebb módon azoknak kezeibe juttatni, kiknek tulajdohképpen szánva vannak. Füzeteinkben sorban felölelni akarjuk a növénytermelés és állattenyésztés, a rétmüvelés, a takarmányozás, az állatgondozás és használat, a szőlőmüvelés, borászat, a gazdasági üzletvitel nevezetesebb mozzanatait, hogy egy olyan kis könyvtárral lássuk el idővel gazdatársainkat, melyhez bármely kérdésben tanácsért fordulhassanak. — Két elbeszélés foglalja el a Singer és Wolfner kiadásában megjelenő s^ oly közkedveltségű Egyetemes Regénytár legnjabb kötetét. Szerzője Kazár Emil. Két olyan különböző tárgyú, különböző haugu elbeszélés, mintha nem is ugyanegy toll irta volna, de ugyanaz az egy toll épen a különböző tárgyhoz alkalmazkodott A «Lég és föld» maga egy kisebb regény, az élet küzdelmeinek, a fővárosba kerülő ifjúságnak rajza, erős vonásokkal. Egy fiatal ember és egy fiatal leány története van elmondva benne, kiket a mindennapi élet folyása egymás útjába állit, s kik egymás boldogulásának akadályai lesznek, noha vonzódnak egymáshoz. A nagyvárosi élet komorságában vész el a két főalak fiatalságának öröme, szeremének idyllje és megsemmisül életczéljok is. A drámai helyzetekben anynyira változatos elbeszélést «A kitörült évek» czimű novella követi könnyűden irva, folyton bonyolódó mesével, mely egy titokzatos eset körül szövődik, s az olvasót abban a hitben tartja, hogy a rejtélyt kitalálta, pedig a szerző egész másképen fejti meg, s a megfejtéssel két régi jó baéát és egy szerelmes pár szivét hozza közvetlen közelségbe. — A két elbeszélés diszes piros vászonkötésben 50 kr. HÍREK. — Ö Eminencziája a herczegprimás, tegnap ér;e meg esztergomi érsekké törtónt kineveztetésének huszonegyedik évfordulóját. A főszekesegyházban ünnepi istenitisztelet volt ez alkalommal s^ a vár ormán nemzeti lobogó lengett. Ő Eminencziája huszonegy éves érseki A marquise menni akart, Cárral azonhan megragadta a karját és igy szólott: — Kegyelmes asszonyom, maradjon még, mert nem mondottam el mindent. — Mit akar még mondani? — kérdé a marquise meglepetve és karja reszketni kezdett. Cárral pillanat múlva monda: — Azt akarom mondani kegyelmes aszszonyom, hogy én kegyedet szivem mélyéből gyűlölöm, ön visszaélt hatalmával, lábát mellemre tevé és ha ilyenkor kegyeleméit esedeztem, akkor keserű gúny mosoly volt az egyedüli válasz. Most bünt követel tőlem. Jól van. Én ázámitottam erre és örülök ennek, mert most összetöröm lánczaimat. — Igen, igen, Cárral I — monda mosolyogva a marquise — ilyen tett után szabaddá is teszlek. Esküszöm, hogy egészen szabaddá lész ! — Mit törődik kegyed az esküvel ? Kegyed csak hazudni tud és nem hisz az Istenben. Én többet kérek. Hallja-e? En ;kezességet követelek! — Jól van. Fog tehát kezességet nyerni. — És onilyet ? — kérdé gúnyosan Cárral. — írjon olyan levelet nekem, melyben biztosítva legyen szabadságom és legyen benne az is : Én Jonquille mulattnak gyilkosságot parancsoltam • • • — Jonquille ! — ismétlé Neptun magában — ezt a nevet az én uram papírjain olvastam . Erezte, hogy ezek a papírok még nála vannak. — És alá kell imia — folytatá Cárral — Marquise Bumbrye, Angéla Florence. — Angéla Florence ! — ismételte a fekete, mialatt utolsó kétsége is eltűnt. — Megtenné ezt ? — kérdé Cárral. A marquise egy kis lelki tusi» után njra visszanyerte előbbeni hatalmas alakját, melylyel már annyiszor megtörte Carralt. — Azt hiszem, hogy megint esdekelni fogsz ! — válaszolta tompa hangon, sötét homlokkal. A mulatt vállait vonta. — Kímélje meg magát a királynői szerep játszásától, melyhez nagyon jól ért asszonyom, de mégis igen felizgatja — monda Cárral sértő gúny nyal. — En nem félek ezentúl kegyedtől, mert kegyednek szüksége van reám . . . Érti, urnöm ? Nem félek magától! . . . Sőt kegyed fél tőlem, mert titkait kezeim között birom. A marquise nem volt az a nő, a ki könnyen legyőzethette volna magát. — Szegény Jonquille ! — monda ő — te ismered az én titkaimat; de én Rumbrye marquise vagyok ós minden ellenem emelt panaszod rágalom lesz. Alávaló rágalom, a melyért téged vet meg a világ. — Legyen. De akkor már nem közelíthet Xavérhoz; az a rágalom kegyed közt és közte olyan védőfalat emel, melyet át nem törhet semmiféle ármány. Es Lefebre des Ballées Alfréd nem fogja a tíz milliós Kumbrye kisasszonyt elvehetni . . . Érti, úrnőm ? — És akkor én le foglak téged leplezni! — válaszolá haragosan a marquise. — Ujjal fognak reád mutatni . . . Nyomorult rabszolga ! Világámitó komédiás ! — Elhagyom Francziaországot. Néma hallgatás állott be. Az eső nagy cseppekben hullott a marquise meztelen vállaira, a nélkül, hogy észrevenné. — Cárral — kezdé újra komolyan — kívánj valami mást tőlem és megteszem. — Tehát végre megint egymás mellett állunk. Kegyed kapitulál urnŐm ? Jó, én nagylelkű leszek. Ne irjon semmit sem kegyed, hanem álljon mellém ! — Én, ön mellé ? — Én. mint kegyed is tudja, gyáva vagyok, urnöm. Az ön jelenléte azonban fényesen biztosítja a sikert ... É pillanatban Lefebre des Ballées Alfréd úrfi hangja hallatszott, ki becsületszavára állította, hogy esernyőt visz anyjának. — Nem, nem — rebegé a marquise — azt nem tehetem . . . — Fontolja meg és beszéljen gyorsan. Ila megtagadja, akkor e pillanatban elhagyom a kastélyt és kegyed sohasem fog játni engemet. — Holla! holla! — kiáltá a fiatal des Ballées — vigyen el az ördög, ha tudom, hogy merre van az én mamám! >— Ha pedig távol vagyok, akkor Xavér mindent el fog érni . . . Rumbrye ur szereti őt s a kisasszony még jobban . . . — Tehát megteszem ... — suttogá a marquise. — Holla! holla ! — orditá a nagy gyerek — higyje el édes anyám, olyan sötét van, akár csak a pokolban — az ördögök között! Cárral és a marquise a kastély felé tartottak. — Hány órakor? — kérdé Rumbrye asszonyság suttogva. — Ma későn fognak lefeküdni. Két órakor éjfél után ! . . . — Ott leszek! . . . A koldus fölkelt. Fekete arczát kiemelte a magas bokorból. Azután a gyilkosokat lassan követte tekintetével. — Én is — szóla magában — én is ott leszek ! . . . (Folyt köv.) ~* — Rudnyánszky Gyula munkatársunk a hét elején két napig városunkban tartózkodott s szerkesztőségünk vendége volt. A kitűnő költő ez alkalommal egy remek kis dalt irt Esztergomban, melyet itt tartózkodása emlékére kiválóan szép olvasóink tiszteletére melegében be is mutatunk : Üzenet a távolba. Messze tőled, csókoló ajak, Vágyaim húrt dalra ajzanak; Elsóhajtott csókok dalaim, Szállnak a szerelem szárnyain. Eget a tűz, tüzes szerelem $ Magamat kebledre képzelem, Majd ha visszatérek, angyalom, Dalomat ajkadra csókolom !