Esztergom és Vidéke, 1888

1888-12-08 / 99.szám

sokat föl tudják venni; de szemben azou előhaladással, melyet a magyar nyelv a kath. klérus kezei között tett, és azon berámázott blamageokkal, melyeket a pauslavismus hősein másutt láttunk, nekünk katholikus papoknak, tekintve, hogy az ötvenes években sem féltünk magyarok lenni és a nemzeti ébredés hajnalán elsők voltunk, kirukkolni, sőt a nemzeti függetlenség kivívása korában a kath. papság is hatalmasan működött (lásd Scitovszky primás bécsi útját.) Mi csak azt mondhatjuk, ezen rugdalódzó pennaloyagoknak, hogy : «oroszlánokkal küzdöttünk a szúnyogokat ignoráljuk.* Nem lennénk jó katholikus papok, ha nem volnánk jó magyarok, mert mi a honszeretetet hitünk fája virágának tartjuk. A pénzvilágból. ' Budapest, decz. 7. A Baudin-ünuep decz. 2-íkán minden zavargás nélkül nyugodtan folyt le Parisban, tehát a pénzvilág aggodalmai e tekintetben nem teljesüllek. Az ulfimo is elmúlt a nélkül, hogy Berlinben valami legyőzhetetlen nehézségek merültek volna fel, azonban a tőzsde iránya még sem javult, mert még két veszedelmes szirtet kell elkerülni. Deezember 10-én lesz az aláírás az uj orosz kölcsönre, és ha ez, a mint hiszik, nem fog sikerülni, akkor rosszul fog ez a tőzsdei év befejeződni, annál is inkább, mert Francziaországot más részről is komoly válság fenyegeti. A Panama társaság válsága a második szirt; ennek sorsa deczember 12-ikén dől el. E jelenségek következtében egyelőre tartózkodó az üzérkedés, az üzlet pang és az árfolyamok alig változnak. Járadékok és befektetési értékek aránylag szilárdak és ha a politikai és pénzügyi helyzet csak kissé tisztulna, itt nagyobb lendület keletkeznék. De ez egyelőre alig tételezhető fel. Bankrészvényekben általános a tartózkodás és csakis az-eszUák hitel részvény csökkent nagyobb mértékben. Közlekedési vállalatok értékei szilárdak, különösen a magyar garantirozott vasutak részvényeit kedvelik. Iparvállalati értékekben csendes az üzlet, maloinrészvényok ismét szilárdabbak. Sorsjegyek majdnem változatlanok. Valuták valamivel drágultak, ellenben érczváltók kissé olcsóbbodtak. Takarékosság. (Egy fejezet a Kisbirtokosok Kátéjából) (Befejezés.) Nézzük csak a nagy városokat, miért van ott annyi étkező ós kávéház, vagyis üdülő hely? azért, mert azt a szükség teremtette; azért, mert a nagy városban dolgoznak legtöbbet, tehát legnagyobb szükség van az üdülésre. Vájjon az a gyári munkás, a ki egész nap fáradságos munkában izzad és este kimerülten hagyja el a műhelyt, győzné-e ezt naponkint, hetenkint vagy éveken át, ha esténkint nem lenne alkalma felüdülni és elvesztett erejét kipótolni. A folytonos munkábau kimerül mindenki, kimerül, a ki reggeltől estig szótalanul ir az üzleti irodában, épp ugy, mint a ki egész nap jár-kel, fut, hogy a rábízott dolgokat elvégezze, bizony nem csoda, ha este a mulató helyeken keresnek üdülést. Falun ez másképen van, ott is van dolog, sok és fárasztó, de a levegő a szabadban jó, friss és edző, a munka több változatossággal jár, nem egyhangú, de azért ott is elinellőzhetetlen a pihenés, ott is kell időnek lenni, a midőn felfrissül a test és a lélek. Ez a vasárnap, maga a Teremtő pihenésre rendelte ezen napot és megszentelte azt, megszentelte azzal a becsületes munkát, mert csakugyan «munka után édes a nyugalom.* És a kielégíthetetlen pénzes élvezefvágy, hányszor szentségteleniti meg? Hány olyan semmithivő, tudákosságot negélyező ember van, a ki a vasárnapi munkaszünet megszüntetése mellett handabandáz? Rettenet.es ezek okoskodása, azt mondják, hogy az Isten előtt kedvesebb a munka, mint a henyélés, ós hogy a vasárnap csak dőzsölésre nyújt alkalmat a népnek. Hiszen ez állal a társadalmi rend lenne felforgatva, megsértése lenne az az Isten, a természet törvényeinek, mely szerint embernek és állatnak időnkénti pihenésre van szüksége, épp ugy, mint a gépnek az olajozásra. És a munkás népnek szintén szüksége van a vasárnapi pihenésre, sőt mulatozásra is, noha sokszor átlépik a kellő korlátokat, de azért kárhoztatni csak ezt lehet, nem pedig magát a mulatságot, mely ha illendő, semmi esetben sem kárhoztatandó. Ugyan miként lehet kívánni, hogy az, a ki hétfőtől szombatig folyvást szótalanul az ekeszarvát tartja, a ki egész eszmevilágát magában zárni kénytelen és csak néha egy ostordurranással ad érzelmeinek kifejezést, hogy az még vasárnap is hallgatag folytassa a munkát vagy hallgatagul visszavonulva pihenje át a vasárnapot? Hiszen ha érzelmeinek kifejezést nem adhatna, oldalát ütné ki. Biz' annak a természet törvénye teszi szükségessé, hogy néha teste és lelke is egy kicsit elevenebben felpezsdüljönDe hogy lehet azt összeegyeztetni, hogy az, a ki pazar, egyszersmind tul fösvény is legyen, mert csak azok, a kik pazarlók, a kiknek sohasem elég semmi, azok akarják kizsákmányolni munkával a vasárnapot. Ez vétkes fösvénység, mert oly uton akarja filléreit szaporítani, a mely törvénytelen, a mi a kötelességérzetet sérti. Hanem hányan vannak, a kiknek kötelességeikről igen laza fogalmok van. Most csak a jogról beszél mindenki, jogokat követel mindenik. Hogy is ne, hiszen jogállamban élünk és ki is tagadná meg — ha van esze — másnak a jogait. Ámde a jogok mellett kötelességek is vannak és pedig I először azok, melyekre az Isten rendelete kötelez, melyet születésünknél fogva >;i természet állal nyertünk, azután a i polgári, társadalmi és emberbaráti kötelességek. De ezekről sokau nem akarnak tudni, pedig ha azt ismernék, egészen mások lennének a viszonyok. Ha a birtokos, költekezéseiben a józan takarékosságot tartja szeme előtt és a takarékosságban az ész és a sziv tanácsát követi, akkor boldogulni fog és enyhülni fognak azon nyomasztó viszonyok, melyek annyi sok panaszra adnak okot. Esztergomi irók. (Folytatás.) 56. Pucz Antal. Született 1790-ik évben Esztergomban. Itt végzé középiskoláit, miglen növendékpapnak fölvétetett. Aldozárrá szenteltetvén, több helyen végzett lelkészi teendőket, végre plébános lett N.-Bajcson, hol meg is halt. Müvei : 1. Értekezés a nemzeti nyelv tökéletesítése és terjesztéséről. Esztergom. Beiméinél. 1824. 2. Értekezés az ördöngösségről. Latinból. 1829. Tudom. Gyűjteményben : Az akarat szabadsága. 1828. évf. 57. R e z s ő f f y György. Született Esztergomban 1843. apr. 9-én. Praemontrei kanonok a csornai prépostságban. Szombathelyi gymn. tanár volt, most jánoshidai jószágkormányzó. 1878—1883-ig szerkesztetto a vasmegyei régészeti egyesület, évkönyveit, melyekben több jeles értekezést közölt. Isk. értesítőben: A hold. Szomb. gymn. értés. 187

7

/a« 58. Dr. R i m e 1 y Károly. Született Esztergomban 1825. febr. 4-én. G-ymnasiumi s theologiai tanulmányai végeztével 1848. jun. 21-én fölszenteltetett. Segédleik. volt Budán, azután tanúim, felügyelő lett a bécsi Pazmanaeumban; majd egyháztörténeti s jogtanár az esztergomi papnöveldében, 1860-ban pazmanaeumi aligazgató, végre pozsonyi kanonok s lekéri valós, apát lett. 0 Fensége, Rudolf trónörökös magyar nyelvtanára volt. Irt számtalan tudományos czikket, óriekezést, sz. beszédet. Önálló müvei: 1. Sz. Istvánnapi dicsbeszéd a t. Kapuczinus atyák Templomában 1861ben, Bécs. 1861. Gterold. 8-rét, 14. 1. 2. História Col légii Pazmaniani, quam ex tabulariis conscripsit Carolus Rimely, SS. Theologiae Doctor, Collegii ejusdem Vice-Rec:or. Viennae. Typis et sumptibus Congregationis Mechitaristicae. 1865. Nagv 8-rét, VII. és 403. I. 3. Egyházi beszéd, melyet a bécsi t. Kapuczinus atyák templomában mondott 1861. aug. 20-án. Bécs. 1861. Oerold. 8-rét, 14. 1. 4. Oapitulum insignis Eeclesiae Colligiatae Posoniensis ad S. Mavtmum. Ep. retn. SS. Salvatorem. Instar. Manuscripti. Posonii. 1880. Typis Caroli Angermayer. Nagy 8-rét, X. és 335. I. 5. Adalék az Uj M. Siou 1880. évi folyamához. Pozsony. 1881. 8-rét. 61. Dr. Rim ely Mihály. Született Esztergomban 1793.márcz. 23-án. Középiskolai tanulmányait elvégezvén, 1811. okt. 31-én a pannouhalmi benczések közé lépett s a bölcsészeti tanfolyam után Bécsbe küldetett a hittudományok hallgatására. —• 1818—19-ig G-yőrött tanulmányi felügyelő volt, 1819-től a pozsonyi főgymnasium tanára. 1822—30-ig Pannonhalmán az egyházjogot s történelmet adta elő. 1830-ik évtől 1839-ig kőszegi gymn. igazgató, 1839—42-ig pedig a pozsonyi Akadémia hittauárja. 1842-ik évben választatott meg pannonhegyi főapáttá, mely méltóságában 23 fessori tónusban, hanem az élő szó melegségével jellemez. Ennyit Szana Tamás vázlatainak irodalmi értékéről. És ezzel tájékozva lehetnek olvasóink, hogy milyen lphet az az album, melynél pompásabb magyar mű nem jelent meg az idei karácsonyi könyvpiaczra. A Magyar Művészek megismertetése nemcsak buzdítást, hanem éltetést is jelent egyjárást. Művészeink egyrészének hazai műbará taink adnak kenyeret, de hány magyar művész kénytelen országot cserélni, ha nem is hazát, hogy tehetségei el ne kallódjanak. Munkácsy a francziáké, Zichy az oroszoké, Wagner és Litzenmayer a németeké. Valamennyinek a szive azonban a mienk, azé az országé, mely csak koszorút tud adni nekik, de még nem kenyeret. Jómódú házaink falai telve vannak drága, de értéktelen gyári színnyomatos képekkel; vagyonos szalonaink alig dicsekedhetnek képírásunk és képfaragásunk eredetiségével, Néhány száz forintot kiadni évenkint festményekre és szobrokra: fénjüzés ; de néhány ezret kidobni külföldi fürdőző fényűzésre; divat. Mikor lesz már egyszer megfordítva ? A nagy áldozatkészséggel kiadott s fejedelmi vállalatokkal vetélkedő remek album pompás diszkötésben, arany vágással és tokkal tizenöt forint s megrendelhető Horoyánszky Viktor akadémiai könyvkereskedésében, Budapesten. Dr. KŐRŐSY LÁSZLÓ, Esztergomi levél. (A kik carriéret csinálnak.) Mikor azt mondják egy fiatal emberre, hogy «jó fiu», az nem jelent sokkal kevesebbet, mintha egy hajadonra ráfogják, bogy «jámbor leányzó.» Mind a két kifejezésben van valami finom satyra. A jó fiu rendesen egy kicsit ostoba, hanem azért olyan mint az agyag: mindenkinek enged; a jámbor leányzó pedig hétköznapi nyelven; szép libuska, a ki nagyon szeretne férjhez menni akármelyik «jó fiúhoz.» A kitől megvonják azt, hogy «jó fiu», vagy hogy «jámbor leányzó*, az bizonyosan másként gondolkozik, mint a pagátvadászó nagybácsik s a kávépusztitó nagynénik. Mert vannak nem «jó fiuk» és nem «jámbor leányzók*, a kik azonban sokkal különbek kritikusaiknál s az uralkodó társadalmi előítéleteknél, hanem azért nem is szereti és bálványozza őket a hétköznapi ész, mely ezidőszerint még ünnepeken is uralkodik. A ki nálunk carriéret akar csinálni, az legyen «jó fiu* vagy «jámbor leányzó*. Hagyja helyben a harmincz év óta megrekedt gondolkodást; ne zúgolódjék a mult század felfogásai ellen ; ne vegye észre a szereplő hülyeség Midpz füleit; legyen megelégedett azokkal az állapotokkal, melyekre semmi befolyása nem volt; sohase legyen a hétköznapi tricstracsba bele nem illő megjegyzése; ne tegyen észrevételt; fojtsa el szellemét s legyen inkábbb ostoba, mint szerény, de alárendelhető és lenyomható minden elavult vaskalapos nézet számára s akkor meg van a «jó gyerek*, a kit szivesen portálnak, mert nem veszedelmes s a kit örömest dicsérnek, mert ő is csöndes magasztalója mindannak, a mi nem az ő vére, nem az ő szive, nem az ő agyveleje, csak — érdeke. Igy keletkeznek azok a kedves tuczatemberek, a kikkel mindenki disponál s a ki mindenkinek tud szolgálni, csak önmagának nem. Ezek a «jó fiuk* képezik azután azt az uj generácziót, melyben semmi újság sincsen, de van egy feláldozott generáczió. A «nemjó fiuk* osztályába kárhoztatott többiek ugyan nincsenek sokan, hanem azért óriási a hadjárat ellenök. Azoknak nem mernek külön nevet adni, csak éreztetik velők, hogy nem tartoznak a kegyelt «jó fiuk* közé, mert bennök az elavult idők jól megérdemelt nyugalmára méltó, de azért még mindig szerepelni akaró mohikánjai teljesen ellenkező irányban haladó jövőtől rettegnek. Ezek a «rossz fiuk» akarják elfelejteni a veszteglés, a maradiság s a rozsdás felfogások néhai bajnokait, ha valamikor érvényesülni kezdenek. Tiszteljük a szerény közkatonákat, mert nagyobbak ők, mint a hadvezérek, mikor élettörésre kerül a dolog; de ne magasztaljuk a «jó fiukat*, a kik rendesen kisebbek, mint a privatdienerek, mert szellemök szabadságát, tehetségök önállóságát s meggy őzöd ésök hatalmát cserélték el azért a nem sokáig értékes czimért, hogy »jó fiuk*. Nem tartós és mindig bitorolt lesz az a carriére, a mit nem egy tehetséges, hanem azért «jó fiúnak* okvetetlenül csinálnia kell. GrASTON. A NŰKRÖL S A NŐKNEK. Sok szép nő könnye sokszor a sziv tragédiája, de gyakrabban a pokol komédiája. Ha a nőket meg akarjuk győzni valamiről akkor sohasem a fejükhöz, hanem a szivükhöz kell szólanunk. * Az örökké vágynak maradó szevedélyes szerelem örökké kielégíthetetlen fenevad. Jó férjjé még csak lehet valaki, de a jó feleségnek születnie kell. - • - - • * .... . - ... Mikor a nő visszautasít egy szerelmet, van bizonyosan egy {másik, a melyet már elfogadott, vagy legalább el szeretne fogadni. * Ha egy szerelmes ember okoskodni kezd, akkor már nagyon közel jár ahoz, hogy valami ostobaságot kövessen el. Az a férfiú, a ki sokat fontolgatja a nőket, az mindig csak a fontolgatásnál marad. Azt mondják, hogy legjobb a házasságba beleugrani; mert a legtöbb embert valóban ugy ugrasztják bele. Jaj az olyan házaséletnek, a hol kiválóbb az asszony, mint a férfi. Inkább találkozzék feltűnő rútság feltűnő szépséggel, valódi nyomor valódi gazdagsággal, mint az ostobaság a szellemmel, mert ez a kettő örökre áthidalhatatlan.