Esztergom és Vidéke, 1888

1888-11-29 / 96.szám

keresetük csak krajczárokra van alapítva, meg azért, mivel sok krajczáro- rokat kell kiadnunk. A krajczároknál szükséges megtakarítani azokat a forintokat, a melyekkel a tűz vagy víz által károsultakat kell segítenünk, mert már arra az emberbaráti szeretet kötelez, hogy azoknak többet adjunk, vagyis mindenki annyit, a mennyit teliülsége engedi. Hogy tehetségén túl terjeszkedjék valaki, azt még az Isten sem kívánja.

Ha már elmondtam, miként utazik a művelt külföldi, mit saját tapasztalatomból tudok, mert külföldi utazásaim alkalmával volt alkalmam a vasúton nem egygyel megismerkedni, a kikkel azután a nagyobb városokban egy vendéglőbe szál Ham. Most el kell mondanom: minő a külföldön a háztartás és vendéglátás, és pedig azt is saját tapasztalatom szerint. Egykor tanulmány-utra indulván, beszóltam Becsben Schwartzer tekintélyes nagy borkereskedőhöz, a ki magyar születésű és magyar jellemű ember lévén, de engeinet, mint olyat, a ki a borászati irodalommal foglalkoztam, jól ismert és szívesen fogadott. Schwartzert arra kértem: adna nekem egy-két porosz- és szászországi nagy borkereskedőhöz ajánlólevelet, hogy az ottani borászati viszonyokkal mogismer- kedhessem, mit szívesen teljesített.

Első látogatásom Lipcsében volt egy nagy borkereskedő és kereskedelmi tanácsosnál. Ő Schwarfzerrel régi össze- köitetésben állt s annak leveléből megtudta, hogy iró, lapszerkesztő és bortermelő vagyok, tehát látogatásom igen érdekelte őt. Ez pénteki mi]) délután volt. Hosszabb beszélgetés után azt. mondotta: hogy kész az üzletét megmutatni, de erre ma már az idő rövid, azért lennék szives másnap tetszésem szerinti időben megjelenni. Én szombaton reggel ott termettem. 0 pedig azonnal elvezetett a város szélén levő nagy üzlet-telepére, ott bemutatta a fiát, egy csinos fiatal embert, a kit felgyürt ing- ujakkal és a nyakába akasztott köténynyel, épen egy hordó tovább bengeri- tésével elfoglalva találtuk. Az öreg ur előbb néhány faj bort kóstoltatott meg velem, közöttük régibb tokaji borokat, melyeket ő — mint mondá — személyesen vásárolt a Hegyalján a gróf Andrássynak és báró Yay Miklós pin- czéjéből, azután fia kalauzolására bízott, de bucsuzás közben ezt. mondá: «Szívesen hívnám meg uraságodat ebédre,

ezen, majd azon részében keresett megélhetési módot. Azonban szeretetreméltó tulajdonságai mindenütt előtérbe léptek s ő kénytelen volt tovább állani.

Az apai átok megfogamzott.

XI.

Egy boldogságtól áradó családi hajlékba vezetem kedves olvasóimat.

Réti kényelmesen ül egy puha karszékben, mellette egy másikon iîka s kimond- hatlan gyönyörrel szemlélik a lábaiknál játszadozó kis fiút.

A gyermek föltápászkodik atyja térdére s oly szépen kéri, meséljen neki egyet.

Az pedig elérzékenyült szivvel mondja el szerencsétlen barátjának sorsát s hozzá teszi :

— Azért kis fiam, ne csak idehaza tanuld, miképen kell apádat tisztelned, hanem ha nagymbb léssz, szorgalmasan járj a templomba. Figyelemmel hallgasd a tisztelendő ur beszédjét s a szerint cselekedjél. Jól vésd szivedbe ezen szavakat, melyek apádat is a végromlástól mentették meg:

«Jámbor fiatalból válik áldott öreg !»

HOLLADY JENŐ.

— Halászlé-estély. Holnap (uov. 30-án) Jónás Pali zenekarának hangversenyével összekötve a Fürdő-vendéglő földszinti helyiségeiben szegedi halászlé-estély lesz, melyre friss balatoni fogasokat, továbbá kecsogéket, harcsákat, tokokat, rajnai lazaczokat, friss osztrigákat és kaviárt fog felszolgáltatni a bérlő.

de mi hétköznap dolgozunk, miénk csak a vasárnap, ha tehát holnap szerencséltetni akar, igen megtisztelve fogom ezáltal magam érezni.»

A meghívást vissza nem utasithatlam és nem is bántam meg. Az ebéd rövid volt, csak három éleiből állt, a mit sajt és gyümölcs követelt, de a,z idő a legkedélyesebb hangulat mellett telt el, mit rajtam kívül még két vendég jelenlétének is tulajdonítottam. Ebéd után azt moudá az öreg ur, hogy ha tetszik, befogat és a fiával kocsizhatok. Nemsokára előállt egy csinos fogat, melyben ráismertem azon lovakra, melyek előtte való napon ócska szerszámba, nagy ládákat és hordókat szállítottak a vasúthoz, a kocsis is ugyanaz volt, csakhogy most igen illendően és tisztán öltözve, élőbbéni napon pedig bőrkötény- nyel a nyakában és a ruházata is erős munkára mutal ott.

Ezt gazdag embernek ismerte mindenki, nagy jövedelemmel rendelkezett, de azért fényt semmiben sem űzött; fiára nagy örökség várt, e mellett igen müveit fiatal ember volt és mégis egész héten dolgozott. De azért bírtak annyi éleibölcsességgel, hogy géppé át nem változtak; vasárnap megadták a nyugalmat a testnek és a szellemi táplálékot is a léleknek, ekkor az illendő szórakozást és élvezetet nem tagadták meg maguktól. A délelőtti időt az Isten tiszteletének szentelték, a délutánt társalgással, séta vagy ki- kocsizással, az estét színház vagy hangverseny látogatásával töltötték, hétfőn azonban újra kezdődött a becsületes munka.

Ez a tisztességes takarékosság. így él a külföldön a müveit osztály, igy vagyonosod)k, de vagyonának rabjává, mámonimádóvá soha sem lesz, vagyonszerzésének ez álja csak családja jövőjének biztosítása és az, hogy a haza, a közös méhkas erejét nevelje. És ez boldogítja őket.

Esztergomi levél.

(A munka nemessége.)

Nekem nincsenek őseim s góthal alma- nachom az ó-testamentom, a hol Ádámban és Évában mindenkivel tökéletesen egyenrangúnak tartom magam chronologiai értelemben.

A nyolczvanas évek érdeme, hogy az ősöket megint emlegetik. És ez — legyen koszorús a nagy ősök nagy emléke! — nem nagy bók a mostani nemzedék kiválóságaira.

A magyar polgári osztály — Zsigmond király óta — egy igen érdekes jelszóval dicsekedik. Azt mondja azóta a magyar mesterember a fiának, hogy : légy külömb az apádnál !

És a magyaz mesteremberek gyerekei iparkodnak is az apai végrendelethez képest különbekké lenni. Petőfinek az apja mészáros volt, Munkácsy asztalosnak készült. Elég lesz csak két ilyen évezredekre szóló lángészszel is példálózni. Mindegyik külömb lett az apjánál.

A dsentri még most is ‘ezt testálja a fiának, a ki különben minden osztályt megismétel, hanem a matúrán azért mégis átlábol valamikép, hogy :

— Légy őseid kővetője !

Es mi lesz a fényes familia sarjából. Verekedő, könyvkerülő, adósságcsináló és folyton őseire hivalkodó don Quixotte. Teli van már a fajtájával az újabb társadalom s alig lehet már fölöslegesebb hivatalokat komponálni számukra, hogy méltók legyenek őseikhez. (Már minthogy legalább éhen ne haljanak.)

Európát a hiúság öli meg. Rangkorosabb és hivalkodóbb évtizedek még sohase voltak, mint ezidőszerint. Tessék megnézni napjaink rangosabb arczképeit. Európa legnagyobb férfiai valóságos papagályok s olyan kitüntetéseket hordoznak, mintha ők csinálták volna a keresztes hadjáratakat; pedig mindössze is vadászatokban és kalandokban keresnek virtust.

Amerika gúnyos mosolylyal néz reánk. A legdivatosabb franczia, a «köztársasági» Boulanger mellén nincsen posztó. Teli van aranyból és ezüstből ötvözött cotillionokkal. A wl eg újabb napi botrány Parisban ez idö- szerint a rendjel-üzlet. A mostani amerikai

egyesült állami uj elnök kabátján pedig semmi sincsen. De annál több vau a kabát alatt. Ez a józan és férfias polgári szellem, mely a munka gyakorlásában s a szellem tevékenységében keresi dicsőségét, megveti azt, a miért mi elkopott európaiak halunk* Nem ismerik ott még a hiúságot, a gyöngeség és hanyatlás látható jeleit annyira, mint nálunk, a hol már megszűnt minden komolyság az érdem magyarázatában.

A napokban nagy csoda történt, mely az újabb magyar társadalom történetéhez Igen érdekes adalék.

Nem is egy dsentri, hanem egy mágnás leány szakított azzal az elavult jelszóval, hogy :

— Légy őseid követője !

Egy elszegényedett pozsonyi mágnásleány, mindössze tizennégy esztendős, be- szegődótt egy budweiszi gyárba közönséges munkásnőnek.

Keglevich Mélánienak hívják ezt a hősi leányt, a ki a munka nemességéhez szegődött s eldobta ősei rangos nemességét, hogy ne szoruljon gőgös alamizsnára.

Ez nem európai, hanem amerikai vonás elpuhult napjaink történelmében, midőn kitűnőségeink java inkább operettebe, mint eposba való.

Nálunk az élösdiek és előkelő koldusok Eldorájában, ilyen bámulatos elhatározást legalább is megdöbbenéssel fogadunk. Amerikában ez hétköznapi példa s nem okoz feltűnést.

Kalapot emelek én is a rendkívüli munkásnő előtt s nem kérdezem, hogy mit cselekszik az a szegény fiatal magyar mágnás leány a csehországi gyárban. Vájjon őseit követi-e, vagy különb akar lenni azoknál? A zakatoló gépek s a munka lázas serény- sége megadja arra a régi rozsdás és veszedelmes magyar társadalmi kérdésre a lélekemelő fenséges választ.

Az a szegény munkás leány különb akar lenni, mint az uralkodó társadalmi felfogás, mely ez időszerűit nem egyéb a kísérteni járó ősök századunk szellemébe már seliogysem illő sugalmainál ! __________________________GASTON.

HI

RE K.

— 0 Eminencziája a herczegprimás a király uralkodói jubileuma ügyében az esztergomi főegyház megyéhez pásztorlevelet intézet, melyben elrendeli, hogy a fejedelem tró ráléptél) ok negyvenedik évfordulója alkalmából decz. 2-án az összes templomokban istentiszteletet tartsanak. Megjegyzi a főpásztori levél hogy bár ő felsége mindennemű ünnepséget vagy zajos mani- fesztácziót mellőzni kíván, az alattvalók imái annál őszintébb és kedvesebb hó .dolatul szolgálnak.

— Kitüntetett tűzoltók. Dr. Helcz Antal polgármester ur, mint a városi tűzoltó-egyesület elnöke vasárnap (decz. 2-án) délutánra rendkívüli közgyűlést hív egybe, mely alkalommal kiválóbb tűzoltóinknak sajátkezűleg tűzi fel a kiérdemelt szolgálati kitüntetéseket. A szolgálati érem tulajdonosaivá válnak : Beszédes Imre alparancsnok 15évest.o., Cziglényi Lajos gőzsz. h. vezető 10, DóczyFerencz főparancsnok 15, Deutsch Adolf szivattyús 5, Halter Péter kürtös 5, Hajnaly Gyula segédtiszt 5, Ki- tzinger József gőzsziv. h. vezető 5, Krechnyák Ferencz mászó 5, Laiszky János gőzsziv. oszt. parancsnok 15, Midler Gusztáv mászó 5, Nagy Béni csővezető 15, Porubszky József szív. 5, Róth Ferencz mászó oszt. parancsn. 10, Rottár Márk gőzsziv. 5, Rauch József szív. 10. Schuller Pál gőzsziv. 10, Szerencsés Mihály mászó 5, Tierrichter Vincze mászó 5, Tóth Ferencz mászó 5 és Vanitsek^ Rezső II. sz. oszt. par. 5 éves t. o. Éljenek!

— A városi hídmérleg ügyéhez. Brutsy János városi képviselő ur in- terpelláczióját a váresi közgyűléshez, a városi hídmérleg ügyében mi közöltük s igy kötelességünk is a nyilvánossá tett kérdéshez Schönbeck Imre ur következő válaszát kiadnunk : «Tek. szerk. ur ! Becses lapjának folyó hó 22-ki számában a «Nyilvános mérleg ügye» czim alatt megjelent közleményre kötelességemnek tartom ugyancsak az eladó és vásárló közönség érdekében föl-3 világositásul adni, miszerint a L hó 13-án tartott városi közgyűlésünkben Brutsy János képviselő ur áital hídmérlegemre vonatkozólag előterjesztett interpellátiója folytán a következő jelentést adtam be Esztergom sz. k. város közgyűléséhez : Hivatalos jelentés. A folyó hó 13-án tartott városi közgyű- lésben hivatva érezte magát Brutsy János képviselő ur hatósági felügyelet alatt álló hidmérlegom ügyében a tekintetes polgármester úrhoz inlerpelhátiét intézni, melynek folytán határozatba ment, hogy hídmérlegem megbízhatósága hivatalos vizsgálat tárgyává fog tétetni. Ugyanakkor mint állítólag érdekelt félnek nem engedtetett meg, hogy felszólalhassak és ennélfogva kötelességemnek tartoltam Önigazolásom czóljából a jelen hivatalos jelentést Írásban előterjeszteni. Hídmérlegem városunk kapitánya tele. Sarlay Ede ur által, tek. E ter Nándor ur (mértékhitelesítő) közbejöttével f. év novemb. 8-án, tehát az in törpéi lá.tiót több nappal megelőzve szakszerűen megvizsgáltatott és az minden tekintetben pontosnak és a közforgalom érdekében jól használhatónak találtatott, erről tanúskodik a tek. kapitány urnák a tek. városi Tanácshoz beterjesztett jelentése, mely jelentést ugyan ő a tek. városi közgyűlés elé meneszteltetni kért. Ezekből tehát kétségtelen, hogy Brutsy János urnák interpellátiója nem bírt jogos alappal ; és hogy azt meg is tette, nem tulajdoníthatom másnak, mint annak, hogy az inforpellátiót megelőző időben elöltem kifejezett kívánságát nem teljesítettem. Ugyanis f. év okt. közepe táján megjelent Brutsy János ur hídmérlegemnél, hol Haulik József tanulómat felszólította, hogy a részére mért szénánál «Gutgwicht»-tel mérjen, azt nevezett tanulóm eskü alatt is bizonyíthatja. F. év okt. 20-án ismét megjelent Brutsy János ur nálam és pedig irodámban, hol engem személyesen kért fel arra, hogy a neki mért szénánál, mert az eladók belőle lopnak, etetnek és elszórnak, úgy történjék a mérés, hogy ez által a kár megtérüljön, ezt azonban én megbotránkozással, határozottan viszzautasitottam, mire ő hídmérlegem megbízhatóságát kétségbe voná és engem fenyegetve, hogy majd megmutatja következést, mérgesen távozott ; mindezt az üzletemben jelen volt Zenke Lajos segédem és Haulik József tanulóm tanuk, eskü alatt bizonyíthatják. Brutsy János ur 2 — 3 nap múlva ismét megjelenvén nálam, egy méretési jegyzéket mutatott fel, melylyel igazolni akarta, hogy a másnál történt méretes folytán hiányt konstatált ennélfogva az én hídmérlegem nem megbízható, én azonban Brutsy ur jegyzékét figyelembe nem vettem, mert meg voltam győződve hid mér legem jósága, pontossága és megbízhatóságáról, a mint egyébként is a később teljesített hatósági szakszerű vizsgálat teljesen igazolta, mely jelentésem után vagyok mély tisz!elettel a tekintetes közgyűlés alázatos szolgája Esztergom, 1888. nov. 27-én, Schönbeck Imre.» Ezen jelentésből úgy a tek. szerkesztő ur, mint a n. é. olvasó közönség be fogja látni, hogy Brutsy János városi képviselő ur interpellât,iójának nem volt jogos alapja. Ki egyébként vagyok smert tiszteletlel Esztergom, 1888. nov. 28-án Schönbeck Imre.

— Karácsonyi és újévi hirdetéseket igen mérsékelt áron vesz fel és közöl a kiadóhivatal.

— Nyílt kérdés. A téli saison be- álfával szükségesnek tartjuk, sőt nagyon is elérkezettnek háljuk az időt, hogy a közönség által felkarolt dal- és zenekedvel ők-egyesületo eddigi rideg s visszavonult magatartásából va1ükára a to-