Esztergom és Vidéke, 1888
1888-11-29 / 96.szám
2. a szállitíisi költségelv nek alász.Vl- lásábau, melynek folyománya a termelési helyen az árak emelkedése; 3. a bérletáraknak s ennek következtében a föld árának emelkedésében : 4. az ipar- és gyári czikkek árának leszállításában, úgy, hogy a vasútvonallal biró vidék e nemű szükségleteit olcsóbban és kényelmesebben szerzi be; 5. ipartelepek keletkezése és inten- sivebb gazdálkodás előmozdításában ; 6. a vagyonosabb osztály inkább keresi föl a vasúttal biró vidéket, szívesebben időzik ott, mi eltekintve az anyagi nyereségtől, az értelmi kultúra fejlesztésére is üdvösen hat ki; 7. végül nem utolsó előny a posta- forgalom könnyebbsége és megélénkülése. Ezekben nyilvánul a viczinális vasiaknak a tapasztalat által igazolt hatása, melyet épen azért a közvetlenül érdekelt vidék hasznán kívül magasabb állami és nemzetgazdasági érdekeket is szolgálván, ez okból mozdi'ja lehetőleg elő azok építését nagyobb kedvezmények nyújtásával a törvényhozás is. Ezekkel szemben apró s akadékoskodó skrupulusoknak el kell né múl nia s minden, a közjót szivén hordó egyénnek segédkezet kell nyújtani ily alkotást ezélzó terv megvalósításának előmozdítására. Az esztergom-fiizitői vasútvonal kiépülésével vármegyénk vasúti összeköttetést nyerne épen azon részében, mely az évnek Y4-részében el van zárva a könnyű közlekedéstől. Különösen fel köti i figyelmet — e vasút mellett felhozottak közül — az almási révfogalmat közvetítő gőzkomp eszméje. Szerencsés és praktikus gondolat! Valóban csudálatos, hogy mindeddig nem támadt nagyobb mozgalom e fontos rév ügyének felkarolására, mely hogy régebben nagyobb szerepet játszott és jobban fréquentait volt : az is mutatja, hogy Almás község még a múlt században is «rév» előnévvel birt. Jelentőségéből azouban ma sem veszített semmit; sőt e vasút kiépítésével forgalma mindenesetre élénkülni fog. De érdekében fog allant a vasút építőinek is, hogy e révben a közlekedés megkönnyittessék és kényelmesebbé tétessék ; mert csak ily módon vonhatja be megyénk udvardi járását is a vasút forgalmi körébe. ítészemről már azt, hogy e révben — Téged keres, — hangzik most több ajakról. Laezi hanyagul megfordult székén s fél- válról kérdé : — Nos ki az s mit akar velem ? — Fiam! . . . s Márton megakará ölelni gyermekét. Laczi zavartan nézett maga elé. — Álmodik kend, vagy felöntött a garatra? Hossz helyen kopogtat. Nem én vagyok a kit keres! — Laczi — nem ismersz rám?! Én könnyebben nem ismerhetnélek, hisz már oly soká nem voltál szerető apádnál, még a szünidőkben sem, mialatt ily derék emberré nőttél. De én . . . — Ne beszéljen ily badarakat, mert még azt hiteti el velünk, hogy zavart az esze . . . E szavakra a mélyen sértett apa szeméből két nehéz könnycsepp gördült alá. Ismét fia nyakába akart borulni. De ez mint tigris bőszülten ugrik föl s parancsolja a szolgáknak : — Dobják ki ez embert, ki apámnak merte magának nevezni! A szolgák engedelmeskedtek. A szegény apa csak annyit tudott mondani : Átkom reád gonosz fiú ! IX. — Ezt kellett tékát nekem megérnem! Szakadj meg szivem, ha azt a hálátlan nyomorult kölyket többé szánni, látni vagy valamivel megajándékozni akarnám ! Hyformát mondott Márton gazda, a mint haza érve félig üres szobájában egy híjadra ereszkedett. Két tenyerébe rejté gőzkompátkelési vállalat létesítése úgyszólván az esztergom-füzitői vasútvonal kiépülésével van szoros kapcsolatba'» és az csak ennek megtörténtével remélhető, oly nagy fontosságú indoknak tartom e vasutügy támogatására, melyével a többi közvetlenül várható előnyök alig mérkőzhetnek. Hogy is ne? Megyénket a Duna folyam épen középen vágja ketté és e hosszú vonalon egyetlenegy rév van —• a komáromi — melyen át a Dunán- inneneni rész könnyen és biztosan érint- kezhetik a Dunántúllal, a többi rév elhanyagolt állapotban, silány közlekedési eszközökkel rendelkezik. Az almási rév mutatkozik legalkalmasabbnak arra, hogy második összekötő kapósul szolgáljon a vármegye kétfelé vágott területének. A gőzkomp létesítése lenne erre a legalkalmasabb eszköz, mely nemcsak kiszámíthatja» előnnyel járna úgy az udvardi mind a tatai járás lakosságára de általában az egész megye közönségére és adminisztrácziójára. Legjobban érezheti ezt a közvetlenül érdekelt vidék, mely épen azért; midőn a vasút ügyét támogatja, csak saját érdekének tesz igen hasznos és jól kamatozó szolgálatot. A phylloxera ellen. Egy alföldi kertész közli velünk a következő tanulságos eljárást a phylloxéra ellen : 1876—77. évben hazánk défi részén konstatáltatott a phylloxéra jelenléte, s ugyanekkor a szőlőültetvények ellen irtó háború indíttatott. A szőlősgazdák azzal érveltek, hogy a szőlő évről-évre csenevészedik, el sárgul, s hogy a tőkéket s gyökereket a tetű belepte, mely okozója is a felmerült bajnak. És részben igazságuk is volt. Ez idő tájban ett jártamban kérdést intéztem néhány gazdához, miként művelik a szőlőt ? A felelet nem volt éppen megnyugtató, mert egészen eltérő a rendes, szakszerű kezeléstől. (Ismerve az ott lakó nép dolog- s primitív szakképességét, nem is ütköztem meg rajta. Miért? Mert a talaj rendes megművelése, annak javítása, tőkék tisztán tartásáról szó sem volt. Szokás szerint a művelés lényeges része a természetre volt bízva. Ezekből a kihányt szőlő-tőkből néarczát és sirt keservesen. A mihaszna — szőtte tovább gondolatait — porontyba helyeztem minden reményemet, ez juttatott koldusbotra, s most midőn mindenből kifosztva állok a világon, megtagadta tőlem azt, a mit még a legzsarnokabb szülő is joggal megkívánhat gyormekétől. S ha még oka lett volna, hagyján ; hanem oly szeretettel, oly gyengédséggel viseltettem irányában: s ez érte a jutalom! . . . Márton gazda éles fájdalmat érzett szívé ben fia ezen istentelensége miatt. Azt azonban nem látszott figyelembe venni, hogy első sorban ő maga volt annak oka. A gyümölcs nem messze esik fájától, tartja a régi közmondás. Márton nem járt templomba s fiát sem szoktatta erre. Soha sem küldte a sz. beszédet hallgatni; sőt ha a gyerek más társainak télnek idején akart elmenni az Isten házába, apja leg- gyakiabban azzal állt elő : «maradj inkább I itthon fiam ! — úgy sem adnak ott semmit és azon felül meg is hüthetnéd magad!» Ott pedig igen sokat adhattak volna olyat, a mire nagy szüksége leendett. Márton gazda nem törődött vele, ha fia megveti az Isten törvényeit. Most azonban kimonohatatlanul fájt neki, hogy vele ily módon bánt. Sötét ború szállott lelkére. Emésztő bánat fogta el szivét s izzó zsarátnok gyanánt égeté agyát a fia által rajta elkövetett gyalázat gondolata. Az «eszes» fin pedig nem sokat gondolt az egészszel. Nevetve fordult társaihoz, azután pedig bosszankodva mondott valamit a divatos szédelgés válogatott módjairól, hová ez is sorozta. hányat magammal vittem, hogy próbát tegyek velők, miként lehetne őket ép, egészségessé tenni és rajtuk a műkertészetnél szokásban levő növény-kúrát alkalmazni. Midőn valamely növény, legyen az fanem ti, vagy harasztos, ha satnyulm, vagy tetvesedni kezd, e bajok orvoslására következőképpen járunk el. A beteges növény természetéhez mérten nj, életerős, javított talajba ültetjük át, oly helyre helyezzük, hol a levegő kellően járja s a szükséges nedvességben úgy alant talaját, mint fönt, fecskendezésben időn kint részesítjük, s később a növény klimatikai viszonyaihoz mérten helyezzük el a szabadban. Ily kúra alá vételnek nem csak a honi, hanem az idegen éghajlati növények is mindaddig, inig egészen ki nem épülnek és életerőssé nem válnak. Megjegyzendő, hogy a talajt homokkal keverni mindig hasznos, kivált oly növényekhez, melyeknek gyökerei a túlságos nedvességtől, vagy bármiféle okokból romlásnak indultak. Ebben azután mielőbb egészséges üde gyökerek képződnek. A magammal elvitt phylloxérás szőlőkkel a következőképpen bántam el : fekete anyatalajunkat felkevertem hűsítő érett földdé vált trágyával, nemkülönben homok- és iszap-talajt is alkalmazva, ugyan egy javító szert használva bele, mely javító szerek földdé vált burgonya és tiszta szarvasmarha-ürülék voltak. A szőlőtőkén levő vesszőket vissza metszettem s csak egy ágat 3 szemre meghagyva s a gyökér hosszabb szálait vagdaltam vissza éles késsel. Minden javítás alatt levő növények lehetőleg vissza metszendők ugyanannak felső, valamint gyökerei is, azért, hogy a képződő hajtványok újak legyenek. A szőlőtő telve leszáradt végekkel, melyeket évről-évre rajt hagytak, azoktól megtisztogattam, melynek közei is- mát telve korhadt anyagokkal s mindennemű rovarpetékkel, mely mind a gondatlan művelést jelzi s a férgek tova szaporodásának alkalom nyújtása. Az említett műveletek végzése után ültettem a jelzett három fajt talajba. Azután jól beöntözve, mintegy 30 napig a kívánt kellő nedvességben részesítettem. Tudva azt, hogy a szőlő kedveli a a nedvességet, időnkint reggel, este De hangja remegett Érezte, hogy le van álezázva, s már látta czimborái arczán a megvető mosolyt, melylyel a gazdag földbirtokos fiára tekintenek. Szabadulni óhajtott körükből Haza érvén, egy levelet kezdett körmöl- getni, melyben bocsánatkérés-féle foglaltatott elhamarkodott és meggondolatlan eljárásért s hogy az, inkább sebje ’okozta izgatottságnak, mint rossz akaratnak következménye volt. De nem mulasztá el apját ismétetlen fölhívni a már említett összeg megküldésére. Sokáig hevert a levél Íróasztalán. A szégyen és bűnös öntudat tiltá neki azt elküldeni. Végre nagysokára elküldte. A megbékülésről meg volt győződve. Társai el-ellátogattak hozzá s ő újabb kölcsönből fedezte a szerzett mulatságokat. Most is nála vannak. Az ajtó megnyílik s a pósta-szolga egy nagy levelet nyújt át Lászlónak. Mosoly vonul el ajkain, miközben mondja: «Végre valahára !» Fölbontja ; a pénznek semmi nyoma. Olvasni kezdi. Egyszerre eltűnik minden pir arczáról. Megtán torul . . . Társai a pamlagra ültetik. Egyikök fölveszi a levelet. A levél tárgya : László kitagadása. Ezen körülmény más mederbe terelte a nemes társak gondolatfolyamát. A fájdalom szent perczeit nem akarták jelenlétökkel zavarni. Egymásután osontak ki a szobából. X. A becsületes Vári csakhamar megtudta a dolog állását, s azon szerény kívánattal ! állított László urfi szobájába, hogy elég befecskeudezfcem, hogy a felrész ki ne szikkadjon. Harmincz nap múlva a tőkék igen szépen kezdtek fejlődni, és erős hajtásokat hoztak, kövér levelekkel, melyek sötétzöld színben pompáztak, s rajtuk többé semminemű betegség nyoma nem mutatkozott. így ezen bánásmód mellett sikerült ii philloxerától megszabadítani. Takarékosság. (Egy fejezet a Kisbirtokosok Kátéjából ) II. Nézzük csak,'mit tesz, miként utazik, étkezik a külföldi? De ne a milliomosokat nézzük, no azon angol utazókat, kinek több százezer forint az évi jövedelmök, azok költhetnek és kell is hogy költsenek, mert azáltal jön a pénz forgalomba, hanem azokat az okos és számító külföldieket vegyük például, a kiknek tízszer annyi jövedelmük van, mint a mi pazarlóan költő kisbirtokosainknak. Azok sokszor a vasúton a harmadik osztályú kocsit használják, de lm a második osztályban utazik is any- nyi bizonyos, hogy a hol csak lehet omnibust használ s nem kétfogatu bérkocsit, vagy szívesen felül a lóvonatu vasúti kocsiba. Ha fogadóba száll, előbb megkérdi, mi a szoba ára és nem a drágát, hanem az olcsóbbat választja, hiszen praktikus esze tanácsolja, hogy alvásra a kis szoba is jó, napközben pedig nom nagy hasznát veszi a szobának. A borravalót csak kiméri en adja, ebéd után nem ad hatosokat a íizető- pinezérnek, hanem ott hagyja a tányérja mellett a két krajezárt; nála egy-két hatos borravaló nagy péoz, de mértékletesen ad mindenütt, mert elve: élni és élni engedni, hanem mimán tud számítani; számba veszi azt, hogy az, a ki egész nap rakja zsebre a borravalókat, a krajczárokból is szép összeget gyűjthet, minek arra, csupa álszeméremből hatosokat vagy a nagyobb igényűéinél forintosokat pazarolni. És ez nem fösvénység, hanem életbölcselet. A takarékosság és fösvénység között nagy a különbség. A takarékosség erény, a fösvénység bűn. Ott, a hol segedelemről van szó, olt megtagadni a részvétet, az fösvénység, az bűn. Adakozni épen az «élni és élni engedni» elvnél fogva is kell; hiszen még a fülsértő cseh kintornásnak és falukon kóborló medvetónczoltatónak is adunk néhány krajezárt, de bolondság lenne, nekik olvasatlan ha'osokat adni, mert az ő neki a szerencséből László urfifc adósának nevezhetni. Hozzáadá egyszersmind azon kecsegtető biztatást, hogy nem fizetés esetében s tisztelet határain belül kényszerítve lesz a törvény ezen és ezen paragraphusát oltalmul igénybe venni. Nem is volt szükség mondani. Megtehette mindjárt anélkül is. Barna László uram, csalással járt adósság- csinálás miatt, másnap a börtönben ült* Ott ideje volt gondolkozni, mihez fogjon — ha onnan kikerül. Vári uram belátta, hogy így semmit sem ér el, s másnap még kevesebbet. Visszavonta vádját s László saját érdeme nélkül szabad lábra helyeztetett. Első dolga volt lakására menni, Szobájában ismeretlen lakót talált. A házmester sokat érő fólfödözésekkel szolgált neki, melyek értelmében: Vári mindenét lefoglaltatta s ráadásul még azzal kedveskedett! hogy apja meghalt. László egyszerűen azt mondá! «bánom is én!» Megfordult s ment kifelé. Szétnézett a világban. Egyedül állott. Barátja! nem mutatkoztak. A mit még soha sem tett: foglalkozás, munka után nézett. Ajánló külseje egy szerény állást szerzett számára a város egy távoli részében. De ha igaz a közmondás: szépség a jósággal Istennek áldása, úgy még joggal a becsületességet is sorozhatnék oda. Lászlóban az utolsó két kellék hiányzott. Minduntalan összezavarta az enyém-tied fogalmát, s ez gyakran meg- izlteté vele az állam jószivü apai gondoskodását. • Elhagyta a fővárost, s az ország majd
