Esztergom és Vidéke, 1888

1888-10-25 / 86.szám

tölték róla. Az Üdvözítő megjelenése nem a mesés korban, baue » az ő-kor legfényesebb, legműveltebb és legfelvilágosultabb szájadára, Augusztus csuszái uralkodásának korára esik. S hogy a pogányok is várták, kitűnik Tacitusból s a költők királyának, Virgiliusnak müveiből, ki csak egy évvel előbb halt meg, mint eljött az üdvözítő. De a jövendölések négyezer évvel már előbb szóltak róla, a legrészletesebben meghatározták életét, szenvedését, halálát és feltámadását. Ezek mind h& is teljesültek ő benne, ezek mind Indokok, hogy higyjünk benne. De hitünknek más bizonyítékai is vannak, 0 volt a legbölcsebb, bölcsebb senki sem volt sem előtte, sem utána. Az igazi szabadság, műveltség, polgárosodás alapját 6 vetette meg. Hol a kereszténységet sikerült az erőnek és hatalomnak elnyomni, megszűnt a czivilízáczió. Krisztussal kezdődik az uj kor. Mások lettek a szokások, mások az erkölcsök, más az erény, más a felfogás a politikában és a kormányzásban. De ő volt a legszentebb is. Még a hitetlenség fejei is, mint Rousseau is -elismeri, hogy Krisztus mindenkivel jót cselekedett. Jószívűségét elismerte a zsidó nép is, midőn királyává akarta stenni; de ő elszaladt. Mert senki ugy meg nem vetette a földi dicsőséget és .javakat, mint ó\ Elete nem volt egyéb, mint a jószívűség gyakorlata. Kérdezzétek meg a zsidó népet. Bírái beismerték ártatlanságát, kínzói hallották, midőn a kereszten értünk imádkozott és ezen utolsó szavait: «Atyáin, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit eselekeszuek.» Az ítélet végrehajtására kirendelt százados felkiáltott: Ez Isten fia volt! De tizennyolcz század bizonyságul szolgál erre, moly századok az ő iskolájában nevelkedtek fel. Kérdezzétek meg az azalatt élő százezreket, kitől tanulták a sok jót. Azt fogják felelni: Krisztustól. Önként megvetették a föld kincseit, feláldozták életüket felebarátaik javára, azért, kit legszentségesebbnek hisznek. Mert szereti a tisztaságot ós az igazságot. Mindezeket ajózan emberi ész mondja. De a ki hitünket kívánja, követeli, nemcsak a legszentebb s legbölcsebb legyen, hanem hitelessége miudeu kétségen felül álljon. Legyen a természet ura és Krisztus az volt. Ott vannak számtalan csodái a természet fölött. De uralkodott a szellemek fölött is, mert az élet és halál ura volt. Feltámasztotta a naimi özvegy fiát, Jairus leányát és .a harmadnapon saját erejéből önmaga I feltámadt. 0 tehát valósággal Isten fia. Nem lehet e megdönthetetlen igazságot sem tagadni, sem elcsürni-csavarui, mert isteni cselekedeteket végzett. Tanúskodnak erről jó barátai s ellenségei egyaránt. A ki ezeket tagadni akarja, hazudtolja meg az apostolokat, a történelem lapjait. Még a zsidók sem tagadják csodatételeit. Üssétek fel a talmudot, benne laláijátok az események leírását, melyet, a zsidók az ördög erejének tulajdonította. De ott vau a tizenkét millió mártír, Ezek pedig nem hazudnak. Krisztus hite, isteni eredete mellett semmi sem bizonyít annyira, mint az egyház sebes elterjedése. Tizenketten a legalsóbb néposztályból, a megvetett galileiek közül, erszény és uti bot nélkül válnak el egymástól és mennek szét a világba, hogy viszont lássák egymást majdan uem a földön, hanem az égben. Mentek, hogy erkölcsi szabályokat, egy szigorú hitvallást hirdessenek. Midőn a bölcs | látta a tizenkettőt Jeruzsálem kapuiból intra kelni, joggal kérdezheté: «Hova indultok?» Ezek pedig felelék: «Mi azért megyünk, hogy a bálványokat és hamis istenek imádását ledöutsük». «De képesek vagytok-e erre? — kérdezheté a bölcs — nem fognak-e benneteket, mint a tigriseket megrohanni? Hisz ott van Plató, ki ugyanezt akarta, de tanait még egyetlenegy város sem fogadta el. S hogy mertek ily szigorú rendet plántálni a világba?» «Nem a magunk erejéből — moudhaták az apostolok — indulunk a világba, hanem annak erejéből, ki megígérte, hogy velünk lesz a világ végéig, ez pedig a keresztre feszitett Jézus Krisztus, ez az isteni bölcaeség ereje.» A tudósok e szigorú tanokat tollal, a bölcsek rágalommal, a fejedelmek pallossal támadták meg. A világ felförmedt ellenük s ők még azt az óvatosságot sem tartották meg, hogy együtt maradtak volna. A kegyetlenség minden nemével harczoltak a keresztények ellen s e harczban a fegyvertelenek ellen a római császárnak minden hatalom rendelkezésére állott. A keresztények ölni nem tudtak, csak magukat tudták öletni. E harcz 300 évig tartott. S minél több vér folyt, annál több lett a keresztény. A kereszténységet épp a szüzesség, épp a halál szaporította, ugy, hogy A regale. Esztergom, okt. 24. Országszerte élénk megbeszélésü s különféle végső eredményre vezető théma ez idő szerint a regálé-kérdés. • Esztergomot is érdekli és pedig nagyon közelről, mint átalában minden bortermelő s borkereskedő várost. Hiszen Esztergom megyéről azt regéli a statistikai hivatal, hogy aránylag itt isznak legtöbb bort az országban. A kormány két hatalmas argumentumot állithat fel újszülött törvényjavaslata mellett. Az egyik és első az, hogy a regálé kérdés megoldásával vollaképen nem cselekszik egyebet, mint betetőzi azt a rendszert, melylyel a szeszes italok túlságos élvezete ellen küzd. Az elharapózott iszákosság ellen mindenesetre javitó javaslatunk vehetjük a nemsokára tárgyalás alá kerülő munkálatot. A másik érv még majdnem nyomatékosabb az elsőnél. Csak a napokban telte Tisza Kálmán azt a rendkívül fontos nyilatkozatot, hogy ha a békés körülmények továbbra is megmaradnak, akkor már nem lesz deficit 1890-ben. Nagy fontosságú kinyilatkoztatás ez. A pénzügyminiszter mindenesetre tisztában volt a rendelkezésére álló tényezők értékével és jövőjével. Tudta, hogy a regálé egy-két év alatt már megkezdi gyümölcsözését s az államháztartás óriási uj jövedelmekhez fog jutni A szeszes italokat az uj törvényjavaslat, a regálé megváltása, kétségkívül tetemesen föl fogja emelni. Az italmérési adó az eddigiekhez képest sokkal nagyobb lesz. Az ital mérési adó ugyanis bornál ós sörnél hektóliterként két forintra, harmiucz fekon aluli pálinka után négy frt ötven krajczárra, harniincztól ötven fokig hét frt ötveu krra s azontúl tizenöt frtra fog emelkedni. Ezzel az adóval ugyan az italmérő van terhelve, de közvetve mégis a fagyasztó közönség fogja fizetni. A regálé jogot bizonyos kárpótlással fogja a kormány tőlünk megváltain. Hogy mennyire fog rúgni ez a kárpótlás, azt most még nem határozhatjuk. A megváltás jogos számításai szerint mindenesetre olyan tőkére számithatunk, melynek kamatai a regálé jövedelmeinek eddig évenkint megfeleltek. Országszerte nagy port vert föl az uj tvjavaslat hire, mert az közvetve majd minden adózó polgárt érdekel. Az igaz, hogy az országos deficit elelenyésztósére nem vetuek ki reánk nagyobb diiect adót, de kivetik mégis közvetve az italok megdrágítása által. Dohányunk már úgyis meg van drágítva; a kávé és czukor emelkedett drágaságához már valahogy hozzászoktunk ; most még csak a sör ós bor árát kell majd a felényivel följebb emelni, hogy az általános drágaság esztendei teljesek legyenek. Szívesen belenyugszunk mi az uj törvényjavaslat jó szándékú szellemébe ; legyen kisebb a deficit, sőt ne is legyen belőle magnak való se; legyen kevesebb korhely ember Magyarországolt s hódítson napról-napra a józanság és munkásság; esak már a kormány azt is ki' találná, hogy miként lehetne tekintélyes drágasági pótlékokban részesíteni azokat, a kik évtizedeken keresztül egyforma szerény fizetést huzuak, hanem azért az élelmi ezikkeket, most már dupla áron kénytelenek beszerezni. Mikor jön meg annak a törvényjavaslatnak az országa, mely a magyar hivatalnokok és tisztviselők aggasztó jövőjót s küzdelmes jelenét is olyan buzgósággal váltaná meg, mint most a kormány például a regálét? Azután felkapta fejét. Hevesen visszasimította fürtjeit. Majd felkaczagott. Éppen oly borzasztóan, mint amaz este. Rémülten ugrottam hozzája. — Mi bajod édes nénikém ? kérdeztem. Eeám nézett. Mintha szemei sokkal nagyobbak lettek volna, mint máskor és nem is kékek, de egészen szürkék. S mintha valami egészen idegen hai\g mondotta volna : — Semmi, semmi! Csak megfulladok. Lehanyatlott karja. Feje újra odadölt a fához. Lehunyta szempilláit. Meg sem mozdult. Egy rakéta szállott most fel sisteregve a levegőbe. Erre ő is feltekintett ós utána nézett. Mosolygott. Bágyadtan intett feléje kezével. — Milyen szép volt és milyen fényes ! suttogta halkan, mint a lehelet. — Egy perczig ragyogott, azután elenyészett őrökre, Isten veled ! Nemsokára találkozunk. Oly hangon mondotta ezt, hogy hangosan felsikoltottam rémületemben. Átkaroltam nyakát. Melle hörgött, de egyszerre egészen elhallgatott. Oly erővel dőlt reám, hogy térdre rogytam. — Flóra néni, Flóra néni ! — kiáltottam fel kétségbeesetten megragadva kezeit. De nem felelt semmit sem. Ajkai zárva maradtak. És nem is nyíltak meg soha többé. Pár perczczel később engemet aléltan, 6t holtan találták meg a diófa alatt. De a németi kolna sem látott több szüretet/ MUNKÁCSY KÁLMÁN. Valami a rzimhalomrnl dalban találkozott lelkük a bánat és öröm bókból összetákolt s hanyagul felhurozott • czimuailimröl. kifejezésében s oly annyira megértették faalkotmány ünnepi köntösbe öltözött; az A czimbalom napjainkhan már egészen egymást, hogy minden további kétes diplo- útszélről, a düledező csárdák pitvaraiból s más jelentőséggel bir, mint az ősidőben, mácziai alkudozások nélkül, felbonthatatla- a vályog kunyhókból fényes palotákba vagy még csak a keresztény időszámítás nul megkötötték azt a zene-szellemi frigyet, költözött; barna, érdes kezek helyett, fikorábbi századaiban is. Művészeti s társa- mely immár több század óta fenáll a ma- nom, patyolatos ujjak érintik egyenletesen dalmi állása lényegesen megváltozott s gyar nép és a barna zenészek közt. S e zengő húrjait; egyik kapós és tekintélyes mig hajdan az irányadó körök alig mél- frigy közvetítője épp a czimbalom volt, ágát képezi a hazai műiparnak s a müvétatták figyelemre; ma már elmondhatjuk melyet e barna faj magával hozott még szet fölkentjei nemcsak a magyar hazáfelőle, hogy udvar-, szalon- és hangver- legprimitívebb szerkezetében. A legelő nyá- ban, hanem a külföld művelt* köreiben issenyképes. S mi által vivta ki e szembe- jak méla kolompolásaiba belevegyült az kiváló érdeklődéssel viseltetnek iránta, szökő emelkedését ? Az által, hogy mig a ábrándozó magyar juhász bánatos dala A czimbalomnak, mint jmindennek a virégibb időkben eredeti hazája, Ázsia, állami kedveséről, a virágos rétekről s a vándor lágon, a barátok és lelkesülök mellett megs társadalmi viszonyához mérten, csak a madarakról. A dalra tulfogékony barna vannak még manapság is ellenlábasai & hangszer-pária szerepére volt kárhoztatva: zenész pedig elleste dalait a magyar al- kevésbé méltánylói. — Legelső sorban áll ujabb időben egy nemzet zenéje szellemé- föld s a kanyargó Tisza folyó partjai la- vele szemközt a hatalmas befolyású s világnek lett kifejezője; mert a czimbalom és kóinak s ha elnémult az ajk, megzendült elterjedésü zongora. S ennek természetes a magyar zene, ma már két oly fogalom, a czimbalom s aztán tovább éltek, tovább magyarázatát találjuk ama történelmi fejmelyről el lehet mondani: «két sziv egy szálltak a magyar dalok nemzedékről nem- lődésben, mely e két hangszer közt észlellélek.» zedékre. S midőn nálunk is a lassan fej- hető. A czimbalom volt szülőanyja a zonA magyar nemzet szellemi fejlődésében lodő czivilizáczió végre a vonós hangszere- gorának, mely még ma is büszkén és kia zene az, mely legkésőbben ébredt fel reket is kezébe adta a magyar czigánynak, esinylőleg tekint alá egykori szerény ősére: dermedtségéből s volt idő, — pedig még a czimbalom, mint az esti csillag a sápadt mert mig emez több századon át elhagyatva nem is olyan nagyon régen volt, — mi- holdnak, olyan elválaszthatlan hű kísérője s feledésbe sülyeszfcve vegetált: addig a dön az országútszélen hagyott magyar dal maradt a megszaporodott magyar zenészeti zongora a legmagasabb színvonalára emels zene hangjait, egyedül a czimbalom han- hangszercsaládnak is. Sőt több : fűszere, kedett ugy a tökélynek, mint a tekintélynek, goztatta fel ábrándos rezgéseivel, mintegy lüktető szívverése és érdekességi központ- A világot aztán meghódított dédunoka, emlékeztetve a nemzetet egyik legbecsesebb jává vált. mit sem akart többé tudni az ismeretlen rejtett kincsére. Ha a czimbalom röviden jelzett multjá- homályba burkolt ősapáról. — De midőn Majd jött egy hazánkban is meghonosult nak e képét hazánkban, koronkénti fejlő- a czimbalom, a magyar nép zenei költészebarna faj, Ázsia messze pusztáiról, maga- dési stádiumain keresztül, mai álláspontja- tévéi s dal világával szövetkezve, lassanként val hozva a fékezhetlen szabadságszeretet val, de főleg a mai diszes estünnepélyen kezdte magára vonni az életrevaló specziamellett az Isten szabad ege alatt való bemutatott és méltányolt alakjával, jelen- Utasokra irányuló közfigyelmet s kibontaábrándozás ösztönét is, melynek csak a tőségével és kihatóságával hasonlítjuk össze, kozva primitív pillegubójából, immár maméla dallamok korlátlan hullámzása lehet ugy érezhetjük vele szemközt magunkat, napság, mint ragyogó szinpompáju szárigazi s egyedüli tápláléka. S az elhagyott mintha kopár elhagyatott s ingoványos nyakkal röpkedő pillangó mutathatja be ázsiai puszták fiai találkoztak aztán a ma- I vidékről egyszerre tündéri kertbe lennénk magát: a hangszerek hatalmas potentátja gyar puszták szabadon száguldó fiaival;' áthelyezve. Az egykori rozoga deszkadara- sem ignorálhatja többé tökéletesen,, mert Esztergomi levél. (BeköszöntSféle ) Innen-onnan kerek száz esztendeje lesz, hogy félbeszakítottam az esztergomi leveleket. A kik leginkább neheztelnek rám

t azok tudják legjobban, hogy milyen rossz már a harmadik keresztény század végén a legnagyobb római birodalom túlnyomó része keresztény volt. Helyesen mondja szent Agos.on, hogy a kereszténység elterjedése maga is csoda. Ezt pedig senki sem tagadhatja, mert saját szemeinkkel látjuk, hogy el vagyunk terjedve az egész világon. «De ti — híveihez szólva — tudom, hogy hiszitek Krisztust.» Nem is azért mondta el a herczegprimás e hitvallást, hanem azért, hogy ő is és hívei a hitben öregbedjenek. E hit mellett imádjuk az Istent, tiszteljük a királyt és szeretjük a hazát. Beszédét a prímás e szavakkal végezte: «Maradjatok tehát állhatatosak a hitben. Áldásom rátok most és mindörökké ámen!» Beszéde után a prímás áldást osztott s a közönség százával tódult hozzá, hogy kezeit, ruháit megcsókolhassa.