Esztergom és Vidéke, 1888

1888-06-24 / 51.szám

csali egy közfürdő vei sem bírunk, melyben a szegény lakosok, főlog a betegek téli időben üdülést és gyógyulást ingyen találhahiának. Az idegonek azonban, kik itt megfordulnak, köztük szaktudósok is, nem győzik, forrásaink kitűnő tulajdonságait és jótékony hatását eléggé magasztalni. Mennyivel inkább lesz tehát indokolva a vasúti közlekedés megnyílta után a?, hogy az itteni többnyire haszontalanul elfolyó hévviz források gyógyfürdőkre haszuáltassanak fel és különösen, azoknak minősége, a hideg vizektől való elzárás által javittassék. Esztergomnak kies fekvése, egészséges levegője, Dunája, árnyas szigetei, a várost környező rengeteg erdők, és szép kilátást nyújtó szőlőhegyek, melyek a kirándulásokra önként kínálkoznak, továbbá gyógyerejü hévviz forrásai s a főváros közelsége kiváló mértékben alkalmassá teszik e várost arra, hogy az különösen a fővárosiak részéről, keresett üdülő,- gyógy- és kiránduló-hellyé váljék, mely előnyök, a vasút kiépítése után, számos települőt fognak ide vonzani, kik a főváros közelében akarnak maradni, de mindamellett a vidéki elet nyugalmát élvezni kívánják. Más városoknak ennyi előny magában véve is elegondő az anyagi gyarapodásra, nálunk ezek, a fentebbiekhez képest, csak mellékeseknek mondhatók. BURÁNY JÁNOS. (Vége köv.) A párkányi karácsonyest. Esztergomba vasúton, télvíz idején belépni sokszor elég gondot ad. Miért is vannak az Ördöngös sínek a Duna eme partján lerakva, a prímás-város pedig a túlsón épitve? Bliktri pár száz esztendő az oka; nem jöhetett hamarabb a tisztolt föltaláló eszébe a gőzparipa? A vasúti urak csak Esztergom-Nánáig adnak, pénzért is, jegyet. Nánától félórátkocsizhat az egyed, s elér Párkányig, az Esztergommal szembe fekvő virágzó mezővárosig. Párkány pediglen híres — nevezetes az ő vásárjairól, de annyira még se tudta vinni 1888. esztendők leforgása után se, hogy vasúiddal légyen összekötve az anyavárossal. Elég szép persze a hajóhíd is, megvoltunk vele négyszáz álló esztendeig, ne lehetnénk még egy-kettőig? Nem bizony. Mondja Miska ur, Kokas Peti, Szalay Gabi és alulírott, több más kisebb potentáttal egyetemben. Nem vagyunk mérnökök, de bátran merjük állítani, hogy a lánczhid sokkal szebb és czélszerübb a hajóhidnál. Ámbár ez se kutya, de csak nyáron. Hanem aztán ez az egyetlen hibája az én drága szülővárosomnak, meg hogy valamivel több bank nóta is elkelne szeretett polgártársaim b ügyel ári sában. Hej! ha ón pénzügyminiszter lehetnék vagy tizosztondőre! Nocsak, esztorgombiak! Elvállalom olcsón! A ki még nem látott hajóhidat, szíveskedjék kirándulni erro a vidékre, ne várja tőlem hogy lerajzoljam, ugy se tudnám, «bocsánat a türelemért». Pedig az esztergombi gyerekek nem utolsók a paleontolographia torén, csakhogy mikor én kiskoruskodtam, nem tanították a rajzot csak egyszer hetenként a dekórum kedvéért, akkor is hazaszöktünk tanárostul, lm lehetett. Pedig, ki tudja! . . . Annyi bizonyos, hogy a jeget ki nom állhatja. Mikorou tehátlau a Duna boáll, ő bölcsen kiáll. Tudja, hogy összetörnék a jégtáblák, nem ismerik azok a tréfál. Összetörték most is — a reményeinket. Azokat a szép mákoskalácsokat. «Atok reád, viszály hoiia!»' Ki tehet róla, ha nem tudok alkalmatosabb czitátiót. Elég szép ez is egy hajótörött magánzótól. Ugy volt, hogy haza akartunk jutni Budapestről, egyetemisták — mik, a k a rá eso n y i ünnepe k re. Mire Párkányban a Dunához értünk, ő r ü I o te s gy o rsasá gga l 11 y a galász t ak a jégtáblák rajta. A hajóhid sehol. Pedig még tegnap ilyenkor a fővárosban hírehamva se volt semmiféle jégnek. Istenkísértés lenne megkísérteni az átkelést! — a révészek egyhangú véleménye. — Tudnám legalább, mire jó ez a meglepetés? — vigasztalná magát Miska. — Nono, Mihály!. .. majd átmegyünk liolúap. Nem szokott huszonnégy óránál tovább szünetelni a ró vészhivatal, legföllebb minden tizesztendőben. :

— Hátha most járja a tizedikét? — kérdez Mihály olyat, a mire én se tudtam felelni hamarjában. Ez pedig nagy szó! Kellemes látvány ez a jégzajlás, meleg szobából, nagy porczió sonkatészta mellett s többrendbeli thea kíséretében. No meg ha az ember nem ringatná magát ama szilárd meggyőződésben, hogy szent-karácsony estéjét, minden igyekezete daczára, számkivetett helyzetben tölteudi el. Erre a gondolatra ujolag mélabú fogta el Miska barátom ifjúi lelkét. — Ezért akartam én beléd ugrani, háládatlan folyadék! — mereng illő pathossal ő. Éppen jókor vált ki a sorsüldözöttek tömegéből Peti és Gabi urak tisztes alakja. Néma rokonérzelemmel szorítunk kezet és nemes lemondással konstatáljuk helyzetűnk sanyarú voltát. Solamen miseris socios habuisso malom jn. Már ez meg van. Rendezkedjünk, legokosabb. — Nem igaz, Miska? — Kutyabaj! gyertek a vendéglőbe in corpore. Meg vagyon írva, hogy itt töltsük a karácsonyestét, töltsük legalább kortársakhoz illően. Hogy áll a pénztár ? Megnéztük. Öt forint és bizonyos számú krajczár egynél-egynél. Mintha csak Özszobeszéltünk volna. Elég szép summa, kisebb is lehetne. Pénzért megy minden böcsületos karácsonyista haza, nemhogy hozzon! Tiszteltet azonban a vendéglős, nincs szoba. Kettő volt, elfoglalták még reggel, dupla honoráriumba. Talán a városban ?! . . . Oh! sóhajok hídja, a távol lenge ködében ! . . . Lakást keresni Párkányban, esti 6 órakor télen, abban a városban, a hová még nem jutott el a ezivilizáezió ekkorasága! Azt hiszitek, czéduláktól tarkállanak a házak kapui? kiadó szoba? Tán éhen halni készül Csonka Pali, hogy kiadja az «elsőt* ? Minek négy ember egy küldetésre. Menjen kettő. És mentünk vala. Miska, meg én. Hadakoztunk mi a házőrzőkkel untig, a külső lábravalónk mégis komoly veszedelmekben forgott több izromokban. Némelyek legalább voltak annyi tekintettel, hogy lefelé kereskedtek, ám nem minden kutya: eb! Sok az iskolázatlan individuum még. Legalább szájkosárregíme pótolhatná az alkotmányt. A zugló mellett, abban a kis sárga házban nagyon sztveseu fogadtak. Éltesse az Úristen a falamiát! Adnak ők szállást szívesen akar tiznek, úgyis vannak már heten a szobában, meg — Kern én. — Ki mondhatott el neki mindent? — Kitűnő forrásai voltak. És elvégre, a mit már minden társaságban tudnak, az i*era is titok. A képviselő szomorúan intett a fejével •s az ügyvéd folytatta: — Sokáig szabadkoztam a keserű pohártól, de végre is hivatásom az ilyen természetű megbízatás elvállalása, különösen, ha előbb még kísérleteket is tehetek önmagam •ellen. Kovács László megragadta az ügyvéd kezét. — Lehetséges-e ? * — Ugy van, képviselő ur. Nem sokat bízom ugyan a halasztás előnyeiben, mert ö nagysága majdnem órákhoz bilincselte működésemet, de azért megkísérlem, hogy nem lehetne-e más uton is rendezni az ügyet. — örökre hálás leszek — szólt Kovács László türelmetlenül — ha őszinte jóakarattal lesz hozzám. Hiszen végre is ez a mi közös ügyünk s lehet, hogy valamikor még a feleségem se fogná megbánni . . . Vizkelety szivarra gyújtott s azalatt néhány másodpercznyi megfontolást nyert. — TndÖm és érzem, hogy milyen nehéz perczei vannak. Olyan a mesterségem, hogy benne van a bocsánat. Engem tehát senki se vádolhatna azzal, hogy dinamit vagyok egy félreértés által némileg megzavart házaséletben. Annyit azonban egész őszintén líi kell jelentenem, hogy csak egyetlenegy föltétel alatt bocsátkozhatom felem érdekében némi engedményekbe. — Nyilatkozzék kérem. Vizkelety* fortélyosan fonta össze a hálót. — Egy elválni készülő asszonynak nagy szeszélyei vannak. Ezeket el kell fogadnia annak, a ki meg akarja Őt győzni. — Mit kivan? — kérdezte türelmetlenül a képviselő. — Nem sokat és mégis látszatra igen sokat. De csak látszatra. Ha ezt teljesítené, akkor talán közelebb hozhatnák az érdekeket egymáshoz. Nagyon furcsa egy kérdés, de szeszélyes asszonyoktól nem telik egyéb. — Térjen kérem a dologra! — Nem mehetek bele minden magyarázat nélkül, mert különben nevetségessé válnám s koczkáztatnám az ügy jövőjét. Nézze csak, kérem, képviselő ur. Egy elválni készülő asszony mindennel és mindenkivel leszámol. Ugy akar kibontakozni abból a pörből, melyet az oltár s a családi fészek ellen indit, mint a kinek teljesen igaza van. Sok ilyen asszony megelégszik az elégtétel látszatával s ha engedékeny ellenfelet talál, talán maga is megrémül és visszariad a végzetes engedményektől. — Engedékeny leszek . . . — Még nem tudja, kérem, hogy miről van szó. Egy elválni készülő asszony rendesen be akarja bizonyítani élettársának, hogy az ő kezébe futottak össze boldogsága összes szálai s hogy egyetlen mozdulattal elvehet mindent. — Mindent megadok. — Ne siessük el a dolgot. Ú nagysága minden keserűség nélkül adott utasilásokat. Hogy mennyire beleélte magát a válás gondolatába, azt semmi sem bizonyítja jobban, mint az a különös tanulmány, meJyet az utóbbi három nap alatt végzett. Képzelje csak kérem, ő nagysága szakköny-veket olvasott a válópŐrröl. — Kinek a könyvtárából ? — Nem akarok valótlant mondani. A magaméból, hiszen a mesterségemhez tartozik, hogy nem szabad kitérnem az efajta kívánalmak elöl. — Pedig az ilyen tanulmányok az akarat elhatározását sokkal jobban megérlelik, mint maguk az okok. Vizkelety közelebb ült a szenvedő emberhez. — De reménylem azt csak megengedi nekem képviselő ur, hogy ebben az ügyben nem a tanulmányok; hanem az okok döntenének ? , . . — Megengedem. Egyáltalán nem tartom tárgytalannak a feleségem válópőrét. Okot szolgáltattam, csakugyan. Ezt férfiasan elismerem és bevallom nemcsak a feleségem képviselője, de az egész világ előtt. Hanem megfelelni is van elég bátorságom. Ne foglaljon el kérem tehát olyan álláspontot, a melyet már meghaladottnak talál ön is. Térjen rá kérem inkább nőm kívánságára. — Most már rátérhetek. Képviselő ur igen jól tudja, hogy ő nagysága hozománya Boros Kálmán örökségéből származik s mindent magában foglal, a mit ön eddig vagyonának nevezett és tartott. — Tudom — válaszolta a képviselő s homloka elvörösödött. — Az elválni készülő asszony tehát nagyon is érzi, hogy milyen anyagi hatalom van a kezében: az ön egész vagyona. — Ügyvéd ur kérem, Ön kínpadra akar engem vonni, de legyen könyörületesebb. Nőm vagyona volt csakugyan az én vagyonom, de elmerné-e valaki hitetni vele, hogy én azért a vagyonért adtam neki cserébe a boldogságot? Vizkelety nyugodtan mosolygott. — A paragraphusoknak nincsen szivök s a válópöröknél a külsőségek gyakran fontosabbak minden érzelmességeknél. De nem az egész vagyont követeli vissza az asszony. Ő nagysága e részben sokkal nemesebben gondolkodik. Nem is ez rendítené meg önt, hanem egy másik kívánsága. — Kérem, ismételten kérem, ne gyötörjön tovább . . . — Meg kell értetnem hosszadalmas bevezetéseimmel, hogy ezt a kérdést nem az asszonyi megfontolás, hanem a kiszámíthatatlan szeszély teremtette. Ezt a szeszélyt el kell fogadni s a válni készülő asszony sajátszerű kívánságát teljesítenie kell, ha viszont engedményeket akar reményleni és várni. — Mit kivan ügyvéd ur? — Nem én, hanem Ő nagysága azt kívánja, hogy Kálmán ka az övé mapadjon, Mondjon le látszatosan a gyerekről s irja alá ez a magán okiratot. Vizkelety elővette az átkozott okiratot, de Kovács nem nézett bele. Talán nem is látta volna, annyira összefutott előtte az egész világ. Tőrdöfés érte a szivét, a gyalázat perzselő tüze égette arczát s a legkegyetlenebb fájdalom marczangolta a lelkét. Tétovázva tekintett maga elé, azután fölkelt, az íróasztala elé ült és sokáig a szemébe nézett annak a boldogan mosolygó jszép asszonynak, a ki ilyen szivtelenü Vasutunk előnyei. XVI. Esztergora. jwi. 23. A gépgyári forrás vízének v egy alkata ugyanis, jeles földink Sehenek István kir. bányatanácsos és selmeczbányai akadémiai tanár urnák legújabb elemzése szerint következő: Egy liter vízben van gramm Szénsavas kálium . . . 0*0063 nátrium . . 0-0403 „ calcium . . 0*2505 „ magnesium . 0*0915 kénsavas „ . . 0*0750 chlormagnesium . . . 0*0201 kovasavhydrat . . . 0*0233 vas és alumíniumnak ny

omai. A szilárd alkatrészek öszege 0*5010 Szabad és félig kötött szénsav 176 cm. 3. Hőfok 26*8 C. (21*3 Reaum.) Moly tulajdonságainál fogva ezen viz, vegyi összetételére nézve hazánkban a keszthelyi és rajetz-tepliczi, hőfokára nézve pedig a tapoltzai, Austriábau a vöslaui hóvvizekhez legjobban hasonlít, mely fürdőhelyeket igen sokan látogatják. Van azonban Malya Istvánnak szenttamási malom udvarában egy gazdag forrás, mely oly sok vastartalominal bír, hogy a zsilipen rövid idő alatt, ujjnyi vastag vasé leget rak le, más források pedig annyira gazdagok szabad szénsavban, hogy a gyengébb savanyuvizek közé méltán sorolhatók. Ha pedig ezen források talaja egészen a csekély mélységben fekvő dolomitkőzetig mogfuratnék és az ebből nyerendő viz esővezetékben, a magasabb eredetű hideg talajvizektől elzárva folfogalnék; akkor minden valószínűséggel, még sokkal melegebb és ásványi alkatrészekben, főleg vasban, valamint szabad szénsavban gazdagabb gyógyforrás volna megnyitható, mely gyógyhatásra s értékre nézve a budapesti, trencsén-tepliczi és a pőstyéni hévforrásokkal vetélkednék. A nagyváradi püspök most tervezi a tulajdonát képező ottani fürdő megnagyobbitását és czélszerübb berendezését, a mi nemcsak a közegészség előmozdítására irányzott emberbaráti buzgalmáról, hanem gyakorlati felfogásáról is tanúskodik, mert e czélra fordított kiadásai bizonyosan dúsan fognak jövedelmezni. A mi forrásaink eddig csak tisztálkodásra, ruhaöblögetésre használtatnak. T!s ilv o-azri ».-&*. források mellett méír