Esztergom és Vidéke, 1888

1888-06-24 / 51.szám

két kotlós, no, meg a csibék, de hát sok jóember elfér kis helyen, gyüjje­nck csak az urak, ha még annyian lesznek is! Szoba ugyan nincs több, de zsupp akad, hely is lesz elég, szo­rulunk a barátságért. — Áldja meg az Isten, komám ! Majd meggondoljuk ! — Menjünk-e még tovább, Mihály ? — Muszáj ! küldöttség vagyunk, — gyerek ! — Legalább a kutyásokat kerül­jük hát. — Mind az. Türelem, hékás! Te előre rugdalj, én majd hátrafelé. Egy­két hógolyó se árt. Gyere, uo ! Botorkáztunk a házakból kiszüremlő világosság után. Jól oda is vágtam az orrom a közügy érdekében. —- Nini! Itt az első szoba sötét, a hátulsóban^ vannak. Hátha ? A kapu be volt reteszelve. Van mii ellopni; lehet lakás is. Mégis jó az ész, meg a diplomaczia, legalább néha. Lelt. No, már mint lakás. Az első ház, két ágygyal, divárnia!. Éljen Me­szina János! két forint az ára egy éj­jelre, nem is sok. Hál ha az ötöket mind elkérték volna! Nettó húszat!... De azt még se adtuk volna! Hát a bocsora ?! A vendéglő ivója, extrája tel isi ele ittszorultak kai. Egy jónevü budapesti fényképész feleségestől; lánykáját akarta meglálogatui az apáczáknál ; András bátyáin, a fódoktor és vadász;ársai; a túloldali falu egyik plébánosa, humo­ráról s efféle vitézi tetteiről hires fér­fin; apróbb diák az Oibői, halból quan­tura satis; egy telezsebü íneluármajszter, érdemes jótevőnk és dii minorum gon­tium jórakás. Már a toasztok körül járt a társa­ság. A karácsony csak karácsony még Párkányban is. KRISTÓF JÁNOS. (Folyt, köv.) OLVASÓ-ASZTAL. (E rovatban ismertetett művek lapunk kiadóhivata­lában rendelhetők meg.) — Budapesti Hirlap. A „Budapesti Hirlap"-nak a hazai müveit olvasóközönség vetette meg alapját. A lap eleitől fogva megértette a ma­gyar közönség szellemét; minden pártérdek mellő­zésével küzdött nemzetünk- és fajunkért, ez egyetlen jelszóval: magyarság Viszont az ország legkiválóbb intelligenciája is azonosította magát a lappal, fölka­rolva azt páratlanul a magyar újságírás történetében. A külső dolgozótársak seregén kivül, a szerkesztő­ségnek annyi belső tagja van, a mennyivel eü'y magyar lap sem dolgozik ; minden rovatot külön vezető gondoz. A fontosabb bel- vagy külföldi ese­büntetiöt s a ki még a válásnál is szörnyűbb csapásra akarja kárhoztatni. Sokáig tusakodott a lesújtott ember ön­magával, mig végre szóhoz tudott jutni. Ugy beszélt, mintha megzavarodott volna. A paragraphusokkal dolgozó hóhér meg­döbbenve tekintett reája. — És te kívánod ;izt tőlem, hogy ki­tépjem a szivemet, elveszítsem életem vi­lágát, tiszta boldogságunk verőfényét, éle­tünk életét, gyermekemet? Hát azt akarod, hogy ez is megtagadjon engem s meg­átkozza azt a vért, mely a szivében forr ? Ez nem lehet a te kivánségod . . . ez nem lehet a te akaratod ... ez az ördög sugalma . . . Azután lehajtotta a fejét karjára, hogy iie gyönyörködhessék az előtte ülő ragadozó­madár az ő vérző szivében és forró köny­nyeiben. (Folyt, köv.) — Irodalomtörténet. A bájos kis­asszony udvarlója unalmaskodni kezd s azt kérdi a pompásan ruházkodó hölgytől, hogy ismeri-e Zalánt ? — A bájos kisasszony, a ki mióta kike­rült a zárdából, olfelejtette nemcsak a magyar irodalomtörténetet, de a többi haszontalanságot is, nem akarta válasz nélkül hagyni a tudományos merény­letet s megvetően ezt válaszolta: — Csak nem teszi fel rólam, hogy ne ol­vastam volna Vörösmarty Károly Fu­tását ? meny felöl saját külön tudósító értesít közvetlenül ; a távirati szolgálat oly tökéletes,hogy elmondhatjuk: nem történik a vil gon semmi jelentékeny dolog a nélkül, hogy a „Budapesti Hirlap" arról rögtön ne adjon hü és kimerítő tudósítást. A „Budapesti Hir­lap" politikai czikkeit Kaas Ivor báró, Rákosi Jenő, Balogh Pál irják más kiváló hazai public/istákkaí híven a lap független szelleméhez. Politikai hírei széleskörű összeköttetések alapján a legmegbízhatóbb forrásokból származnak. A B. II. távirati tudósításai mauap már teljesen egy fokon állanak a világsajtó legjobban szervezett hír-szolgálatával. Európa összes metropolisaiban Londontól Konstantinápolyig saját tudósítók vannak, kik a híreket rögtön megtávira­tozzák. A külföldi rendes tudósítókon kivül minden fontosabb esemény f«-J"»J a szerkesztőség külön ki­küldetésit tagjai adnak gyors és bő értesítést. A „11. H." Tárczarovata Teleki Sándor gróf, Tóth Béla, Rákosi Viktor (Sipulusz) és több kiváló irók közre­működése mellett, a lapnak egyik erőssége s mindig gondot fordít rá, hogy megmaradjon előkelő szín­vonalán. A napirovatokat kitűnő zsurnaliszták szer­kesztik. Rendőrségi és törvényszéki rovatai külön­külön szerkesztői a főváros sötét eseményeit is mindig oly hangon tárgyalják, hogy a „B. H." helyet fog­lalhat minden család asztalán. A közgazdasági ro­vatban a magyar gazda, birtokos, iparos, kereskedő megtalálja mindazt, a mi tájékozására szükséges. A rejténycsarnokban csak kiváló irók legújabb mü­veit közöljük. Az előfizetés föltételei: Egész évre 14 frt, fólévte 7 frt, negyedévre 3 frt őn kr, egy hóra 1 frt 20 kr. Az előfizetések vidékről legczel­szerübben postautalvány nyal eszközölhetők következő ezim alatt: A „Budapesti Hirlap" kiadó-hivatalának, IV. ker., kalap-uteza 16. sz. — Pesti H i r 1 a p. A művelt magyar kö­zéposztály hipjn, mely — minden párttól és pártérdektől függetlenül — a magyar nem­zeti politika, igaz szabadelvüség és demo­kracia tanait hirdeti, a magyar hírlapiro­dalom-történetében eddig páratlanul álló kedveltségnek örvend, ugy hogy a magyar nyelven megjelenő lapok közül ma egy sem vetélkedhetik vele elterjedettség dolgában. (Amint erről mindenki meggyőződést sze­rezhet illetékes helyen, a közlekedési mi* niszteriumban vagy a főpostaigazgatóság­nál). De nem is csoda, hogy a «P. H.» ma legkedveltebb lapjaink egyike, mert annyi megválogatott közleményt hoz és saját ol­vasóközönségével a szerkesztői üzenetek révén benső, szinte családias érintkezésben áll. A «P. H.» szerkesztőségének van ma legtöbb belső munkatársa, mig a külső dolgozótársak és levelezők száma légió. A «P. H.» nagy súlyt fektet arra, hogy nem­csak külföldi, politikai, de minden neveze­tesebb belföldi eseményről is távirati uton szerezzen értesülést, ezért a hírrovat jó része is csupa távirati értesülésekből áll. Frisebb hírrovatot tehát már képzelni sem lehet. Összeköttetése van a legjobb külföldi lapokkal s egyezmény utján megkapja összes magántávirataikat is; igy válik lehetővé, hogy nem történhetik a világon neveze­tesebb esemény, melyről a «P. H.» már aznap távirati értesítést nem hozna. Ez persze oly költséggel jár, hogy ma a «P. H,» havonként többet fizet ki táviratokért, mint csak tiz évvel ezelőtt is az összes akkori napilapok. Méltán lehet tehát a legjobban értesült lap. Czikkeit, tárczáit, karczolatait a legjobb nevű publiczisták, irók és jour­nalisták szolgáltatják, kik közül legyen elég csak a következőket említenünk: Eötvös K.-, Mikszáth K., Törs K., Borostyáni N., Kenedi G., Tolnai L., Ágai A., Sebők Zs., Beviczky Gy., Kürthy E., Sziklay J., Szécsi F. t stb. Regényt a most következő negyedév alatt hármat fog közölni ; még pedig Csiky Gergelytől az «EIvált asszony* s ezt kö­vetni fogja egy franczia és angol regény. Mindezekhez járul hetekint egy zenemol­léklet s nem utolsó előnye a naponkint 16 oldal terjedelmű lapnak, hogy már fölvágva kapja kezéhez az olvasó. Előfizetési ára egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr, egy hóra 1 frt. 20 kr. Az elő­íizetések postautalványnyal a «P. H.» ki­adóhivatalának (Nádor-utcza 7. sz.) kül­dendők, honnan egy hétig ingyen mutat­ványszámok is kérhetők. HÍREK. — A herczegprimá8 pénteken tért vissza a fővárosból s tegnap Bajcsra utazott, a hová Báró Hornig Károly veszprémi püspök is elkísérte. A her­czegprimás Bajcson üli meg hetvenötö­dik uépnapját. A fővárosból Steiner apát utazott Bajcsra, hogy szintén ő Emi­li oncziája társaságában ülhesse meg a mai örömünnepet. — A prímás névünnepe van ma. 0 Eminencziája hetvenötödik névnapját érte meg teljes erőben és ép egészség­ben. A primási palotában kitett üdvözlő­iven tognap tömegesen iratkoztak alá, hogy a város honorácziórai kifejezést adhassanak örömleíjes üdvözletüknek. — A vakáczió küszöbe. A Szt.­Istvánról nevezett ősi papnevelő-intézet hitíanhallgatói már szétoszlottak. Né­hány nap múlva a főgymnasium növen­dékei is elhagyják az intézetet s nagy­részbon városunkat. A többi iskolák és intézetek eleven lakói is eltávoznak s ezzel azután bekövetkezik a nyolcz hetes nagy vakáczió, a mikor a dolce farnien­tének szabadalma van. — Pulay Géza törvényszéki elnök liszteletére dr. Feichtinger Ernő albiró pilismaróthi nyaralójában pénteken es­télyt rendezett, melyre a bíróság tag­jain kivül az ügyvédi kar számos kép­viselője is megjelent. — Iskolai jutalmak. A kereskedelmi és iparbank a szenttamási szegény ta­nulók jutalmazására tiz frtot adományo­zott, mely összeg a f. hó 16-án tartott záróvizsgálatokon a kerületi esperes ur és több szülő jelenlétében tiz szegény tanulónak kiosztatott. A nemesszivü adományért a jutalmazottak nevében őszinte köszönetét nyilvánitja Oberth Ágoston, olomi tanító. — A kereskedö-ifjak egyesülete Brutsy János elnök és néhány vá­lasztmányi tag által lesz képvisolve a július 7., 8. és 9-óu Kassán meg­tartandó negyedik kongresszuson. A fiatal egyesület tevékeny elnöke ezúttal «a kereskedő-ifjak önképzésének módjai­ról és eszközeiről* értekezést fog tar­tani. Ugy az egyesület tagjai, mint egyéb vendégek az egyosület elnökénél jelentkezzenek, ha a jutányos és tanul-, ságos kirándulásban részt óhajtanak venni. — Zenevizsgálatok. A dal- és zenekedvelők egyesülete hegedű-, ének­es zongora-iskolájának vizsgálata ked­den (26-án), d. u. 4 órakor fog meg­tartatni az egyesületi helyiségben, a mire az érdekeltséget ez uton is meg­hívja az igazgatóság. • - Árlejtés. Az üresodésbe jövő dohány nagytőzsdo és különlegességi árucsarnok jul. 19-én a pénzügyigaz­gatóság helyiségében árlejtéssel ki fog adatni. Évi forgalma mult évben két­száztizenkétezer 715 frt, különlegességi árukban pedig tizenháromezer 676 frt. Dohány beszerzés végett kétszázhuszon­hat kistőzsér van hozzá utalva. A ver­senyzők tizenegyezer frt bánatpénzt s ezerhétszáz frtot tartoznak letenni. — Köszönetnyilvánítás. Az esz­tergomi ipariskola növendékeinek jutal­mazására Főmagasságu Simor János bibornok-érsek, herczeg-primás ur 20 drb. diszes imakönyvet volt kegyes kül­deni; ugyanazon ezélból a méltóságos Főkáptalan 15 forintot utalványozott az igazgató kezeihez. Fogadják a nemes­keblü adakozók magas és kitüntető érdeklődésekért, valamint kegyes ado­mányaikért iskolánk legmélyobben érzett háláját és köszönetét. Esztergom, 1888. év, juuius 28-án. Major János, igazgató. — A nánai zöldágak ügyét t. lap­társunk szellőztette s igy olvasóközön­ségünk előtt néhány szóval meg kell emlékeznünk róla, annál is inkább, mert a hivatalos czáfolat közlése elől nem akarunk kitérni. Az ebediek val­lásos czélokra zöldgallyakat kértek a nánai berekből, a mit a kasznár elő­zékenyen meg is adott volna, ha oda­kint nem fordítanak egyet az óhajtáson s gallyak helyett fákat nem követel­nek. Ezt már a kasznár az erdei tör­vények értelmében is kénytelen volt megtagadni s a telhetetlen és kérel­mükkel rútul visszaélő ebediek gallyak nélkül tértek vissza. Ez a kérdés histo­ricuma. T. laptársunk indifferens kézből adott ugyan valami magyarázatfélét, de a hivatalos helyről érkezett czáfolatot visszautasította. Mi nem szoktunk el­zárkózni a t. olvasóközönség jogos fel­szól alkozásai elől, még azon esetben sem, ha valamely kérdés esetleg nem nálunk merült fel. Szívesen közöljük tehát az igazság érdekében a nánai zöldágak ügyében a következő hivatalos czáfolatot: Tok. Szerk. ur! Az E. K. e hó 3-án megjelent 23-ik számában, a hírek rovatában fel van róva, hogy az ebedi hivek a nánai berokből az urnapi sátrak feldíszítéséhez szükséges zöldgallyat nem kaptak volna. Ez nem áll, mert valamint a párkányi hívek kaptak a nánai berekből gallyat és abból igen diszes sátrakat készítettek az urnapi körmenetre, ugy az ebedi hivek is kaptak a nánai berekből gallyat, de Ők a kijelölt ággal meg nem elégedtek és igy az ő önző kí­vánságuk teljesítését tiltotta az erdei törvény. Erro az ebediek inkább üre­sen hajtottak haza és azt hazudtak, hogy nem kaptak gallyat a vallásos czélra ; pedig igon is kaptak, de nem vitték el azt, mi nekik ki volt jelölve. Kérem ezt az igazság érdekében becses lapjában közzétenni. Nána, 1888. jun. 21-én. Legény Sándor, kasznár. — Esztergomi emlék. Egy jámbor würtombergi tourista korült a napokban városunkba, a ki véletlenül a Szent­Anna utczába tévedt. A mint jegyző­könyvében a világhírű kövezetről néhány keserű aphorismát örökített meg, elbot­lott s ficzamodott lábbal biczegott tovább. A jámbor würtembergi tourista,. a ki Európa összes szikláit megtnászta, de sehol baja nem esett, külöu tanulmányt fog irni a hires esztergomi szent-annai kövezotről, a milyot nem talált többet Európában. A röpiratra annak idején még vissza fogunk térni; — Két ternót csinált Miedter Rezső lottó-gyűjtőjében két szegény eszter­gomi iparos ember, a kikre csakugyan ráfér néhány csöpp Isteuáldás. — A gyékényről. Az «uszoda» szikrái közé tartozik a következő his­tória. Egymás mellé kerül egy kopasz és egy szürke fejű mamlaszkodó. Az őszülő ember igy szól szomszédjához: — No, barátom, most már megmond­hatom, hogy mi a különbség a kopasz­ság és a szürkeség között. A hamis emberek rendesen megkopaszodnak, a becsületesek pedig megőszülnek. — Mindenki kíváncsi volt a kopasz hazafi nyilatkozatára, a mi átalános derültség után be is ütött. — Köszönöm a ma­gyarázatot, — válaszolta a kopasz s előkészületeket tett egy hatalmas fejes ugráshoz — do még megkopaszodott szamárról magad som hallottál! — Aprópénz. Az «>gyik esztergom­megyei faluban történt. A tiszteletes összeszidja a péket rossz süteményei miatt s igy végzi dorgatóriuma!: — Mindig Esztergomba kell mennem, ha jó süteményt akarok. - Nekem is, tiszteletes uram, — fizette ki rögtön a választ aprópénzzel — ha jó szent­beszédet akarok. o Bécs közeli gyógyhelye, «Salzer­bad-Kleinzell», Haiti fold mellett Alsó­Ausztriában (Kis Carlsbad), mely a Hainfeldi vasútállomástól (St-Pölten­Leobersdorfi vonal) egy órányi távol­ságban van és gyönyörű fenyvesek közt fekszik, oly ásványvízforrásokkal bir, melyeknek hatása olyan mint a karls­badi, marienbadi, franzesbadi, kissingoni, mérgentheimi, humburgi stb. Uszó-, melegvíz- és kádfürdőkkel van ellátva és olcsósága miatt is mindenkinek ajánl­ható. Bővebb felvilágosítással és pros­pektusokkal szívesen szolgál a fürdő­kezelőség rWáhring, Bécs mellett, Zim* mermannsgasse. 10. * Mi szükséges? «Ha kellő szorgalmas vagy a burgonyaszedésben — mondta egy szegény paraszt felnőtt leányához — ju­talmul egy pár uj czipőt veszek.» A remény­teljes leány erre igy felelt: «Czipőkre csak télre lesz oziikségem, de egy szép melltü már régóta igen kellene kendőm össze-

Next

/
Oldalképek
Tartalom