Esztergom és Vidéke, 1888
1888-06-14 / 48.szám
A megye hivatása. Esztergom, jun 13. (J. H.) A mint. az ország olső évszázadai vármegyéinek hadügyi szervezetét felváltotta a demokratiai, majd az aristokraiiai megyék helyébe léptének a már szélesb jogalapokra fektetett autonóm megyék : akként ma a kultur-megyék lépnek mindinkább előtérbe. A köz- és magántevékenységnek e hatalmi és mjvelődési gyúpoutból kell kiindulnia, az értelmi, mivelődésbeli és vagyoni fejlődés anyaga és alakzatai itt lelnek tápot, biztosítékot. Ezek együttvéve teszik az államot, jelentik a nemzetet, képezik az akaratot és jelzik a haladást. Ha a mivelődés a jelenlegi vármegyék intézményeink keretében kiterjed az iskolakönyvek, a vetőmagvak, tenyészállatok, hamisítatlan tej, vaj, eperfa, selyempete, gubók beszerzésére, selyemiparra, alagcsővezésekro s a talajjavítás ogyéb nemeire, miért ne terjedhetne ki nagyobb hoiderejti gazdasági eszközökre : gépek beszerzésére is. A gépek a' termelőképességet rendkívül emelik, a nép értelmi foglalkozását szélesebb körökre kiterjesztik, a mezőgazdasági rendszert átváltoztatják. Miért ne képeztethetnék gyáripari, kereskedelmi, hajózási népesség oly arányban, a mint azt ama foglalkozási ágak megkívánják, melyek a külföld színvonalán állanak avagy oda törekszenek. Vaunak államok, a hol egy-két évi termés megsemmisülése azokat nem sodorja válságokba, mert a vagyonosodás nagyobb forrásait, — az állam, a nemzet] szükségleteit az ipar, kereskedelem és forgalom szoIgáltatják. Ámde a nemzet szükségleteit első sorban a helyi hatóságok, a kultur vármegyék ismerik. Hiányok pótlása, tátongó ür betöltése, valamint a meglevő, kínálkozó előnyök, javak értékesítése, a helyi hatóságfeladata. Központi kormány közvetlenül, a kiindulási pontoknál kezdve, soha sem fejlesztheti nemzetét. De Magyarországon ezen elmélet az alkotmányos szellemmel sem fér össze. Ily értelemben van a kultur vármegyének nemzeti, részben v i I á graszó ló hív atá sa, A megfigyelés s a megbeszélés és határozás, főkép pedig a végrehajtás joga a vármegye kezeiben van letéve* Olcsóbb igy a közigazgatás, mindenek fölött pedig önálló, melynek van egyénisége, jellege. Ha maradandó értékű, kegyelettel fen tárta lik, ha meg nem felelő, újításoknak, változásoknak van alávotve.r —•*—» »"»• A czél: a vármegye mivelődósi állapotát európai színvonalra emelni. Lehet-e ily magas czélokat hatalmasabb eszközök nélkül elérni ? Szegény nép nagy feladatok megvalósításáról nem is álmodhatik s értlekelheti-e a népet oly testület tanácskozmánya, melyből reá soha semmi jó, semmi előny nem háramlott, nem eredhet? Népközöny és beruházási képtelenség az oly hatóság jutalma, mely a népet vagyonosodási képességek megszerzésére nem vezérelt, nem sarkalta, s kezdetlegességéből, tehetetlenségéből ki nem emelte. Ily hatóság inkább terhe, mint büszkesége népének. Autonómia nem annyira jogok mint kötelességek tárháza. Mennél nagyobb és számosb kötelesség rovatik le, niinál több jog gyakorlata marad fenn az érdekelteknek. Ha az egyedek önereje az életfentartásra minden viszonyok között biztosítékot nyújt, ha vagyonos polgárság áll a vármegye valamely intézkedésének hátterében, a megye s népe mindig hatalom. Hatalom a nemzet, mely a neki tetsző ügyet felkarolja, a nem tetszőt elejti. Vagyonos nemzet közjogi helyzete is biztosabb alapokon nyugszik, s nem kénytelen a fennálló kormáuynyal eredmény nélküli meg-megujuló vitákba bocsátkozni. Higgadt, mégis cselekvő, nagy eredmények létesítésére irányuló, mindamellett önfékező, újító, azonban reális akarata legott sanctióra, elismerésre talál. Századunkat immár a kultur-vámegyék uralják, rekesztik be. A múltban a politikai szabadság gyakorlati mezői voltak. Ma gondvisolésszerüeu túlszárnyalva látjuk a vármegyéket e nemleges czélok megvalósításán s vívódni látjuk azokat amaz eszmével, moly államokat felemel és fentart, népeket serény munkára, haladásra ösztönöz, békét honosít meg s mindenkit boldogít. Esztergomi írók. (Folytatás.) 20. Dr. Földváry István. Született Esztergomban 1855. évi június 21-én. Atyja Imre városi árvapénztárnok, régi nemes család tagja volt. Középiskoláit Esztergomban, a jogtudományokat Budapesten végezte, hol jogtudori oklevelet nyert. Jelenleg közés váltó-ügyvéd, Esztergom sz. kir. város tiszti főügyésze. Lyrai költeményekkel 1875. évben kezdett a szépirodalmi lapok hasábjain föllépni és mind sűrűbben jelentek meg dalai, melyeket 1877-ben költemények* czim alatt önálló kötetben kiadott. — Legjolesb költeményei a «Fővárosi lapok» hasábjain jelentek meg. Meleg érzés és formacsin jellemzik dalait. Szorgalmas művelője a vallásos költészetnek is; Simor János jubileumára irt ódája az összes hazai kath. lapokban megjelent; az «István bácsid által kitűzött pályázaton «Szent István» cz. hymnusával 4 arany I-ső pályadijat nyert stb. Földváry I. költői értékéről 1877. óta irt s összegyűjtött müvei foguak számot adni. (Folyt, köv.) Vasutunk előnyei. XIV. De még ott is, a hol a talajnak mérni mészlártalma van, az értelmes gazda, ha ropezét, búzát, hüvelyes veteményoket, ezukorrépát és takarmányféléket, főleg lóherét és luezernát, bőven akar te m el ni, mindamellett égetett vagy FÉLREVERT HARANGOK. REGÉNY. Az „ESZTERGOM és VIDÉKE" számára irta • . KŐRÖSY LÁSZLÓ(Tizenkilenczedik folytatás.) A világba visszatért embert senki se fogadta odahaza. A mint dolgozó termébe ért, becsöngette a vén cselédet. — Hol a nagyságos asszony ? — A minisztertanácsoséknál. — És Kálmán? — Odahaza. — Hogyan értsem? — Hát ugy, hogy Baranyán van, nagyságos uram. A képviselő nem tudta elrejteni megütközését. — Mióta? —• Már két napja. — Ki vittte oda ? — Az ispán ur, a kit a nagyságos asszony hivatott. — Mikor ment el a nagyságos asszony a minisztertanácsosékhoz ? — Valami [három .órája. Kilencz után. — Hát maga mért nincs ott? — Mert engem hazaparancsolt, hogy idehaza legyek, mikor a nagyságos ur megérkezik. — Mikor jött meg a sürgöny? — Délelőtt, — Mikor kell visszamennie a minisztertanáososékhoz ? — Azt nem mondta a nagyságos asszony. — No, hát menjen vissza rögtön és jelentse meg neki, hogy idehaza vagy r ok. Az öreg szolga örömmel sietett útjára. Éjfél után lehetett már, mikor az Íróasztalán összehalmozott leveleket bontogatni kezdte. A mindenféle hivatalos holmik között csakhamar egy ismerős vonású levélkét födözött fel. Mohó gyorsasággal törte fel, mert Eszter irása volt. A szép Ádlerné üdvözölte őt először idehaza. — «Azon órában, midőn hazaérkezik, szemben fogok állani az ön nejével, a kivel a minisztertanácsosnéniil találkozni akarok. Hogy mi lesz a találkozás végzete, azt még nem tudom. Csak azt tudom, hogy nem szabad kitérnem a világ elől s hogy a legelső alkalmat is meg kell ragadnom a szárnyra kelt hírek ellenében saját érdekeim megóvására. Mi tehát találkozni fogunk. Arról azonban biztosithatom, hogy soha nyugodtabban nem készültem valahová, mint ide s igy ne legyen oka semmi aggodalomra. Tudósítson kérem, Ígéretéhez képest, hogy mikor találkozunk?* .A képviselő! álmélkodva nézett maga elé. Nem tudta eleget megbámulni ezt az elszánt asszonyt, a ki szembe mer szállani az egész világgal s meg mer jelenni a legfelsőbb Ítélőszék előtt- is : neje előtt. Azután jóváhagyta a találkozás eszméjét. Hiszen erre neki is szüksége van. Félre kell vezetni a világot. Meg kell Csalni a várakozásokat, ki kell forgatni a gyorsan szárnyra kapott híreket minden alapjukból. Kitűnő asszonyi gondolat. A mint végig nézte a hivatalos leveleket, a sálon órája kettőt ütött s János nemsokára kétségbeesett szomorúsággal jelent meg. — Beszéljen gyorsan, mi történt ? — kérdezte Kovács László megdöbbenve. Az öreg cseléd nem bírt szó IOZ jutni. — Mondjon el mindent, János, csak gyorsan! — A nagyságos asszony nem akart hazajönni . . . — Hát hová ment? — Megparancsolta, hogy hajtassak vele a vonathoz. Hiába rimánkodtam. Nagyon szigorú volt hozzám. Hát kihajtattunk a vonathoz, a hol a nagyságos asszonyt már Vizkelety ügyvéd ur várta. Azzal együtt utaztak el Baranyára . . . — Mit üzent a nagyságos asszony? — Semmit. — Mit szólt az ügyvéd? — Az se szólt semmit. Kovács László elsápadt. Az első bűnhődés fáj-dalmát kezdte érezni. A megcsalt asszony kitér előle. Nem akar vele találkozni. Megfosztja őt a találkozás örömétől, a viszontlátás gyönyörétől s a gyermek csókjaitól, a mikhez már nincsen jussa. Heves mozdulattal küldte ki a megtört cselédet. Gyorsan kikereste a vasúti menetrendet. Háromszor lehetett napjában Barany r a felé menni. Heggel nyolezkor, délután háromkor s éjfélután kettőkor. Ideges gyorsasággal vette elő óráját. Épen négy óra előtt utazott el. Már késő volt minden. TJjra becsöngette a vén cselédet. — Mit szólt magának a nagyságos aszszony a pátyaházban ? — Hogy visszamehetek. — Hát még ? — Azonkívül semmit. Nemesváry képviselő ur valamivel előbb ment el a társaságból, mint a nagyságos asszony. Az azt kérdezte tőlem, hogy megérkezett-e már a nagyságos ur s hogy mért nem jött el a minisztertanácsosékhoz ? Csak most érezte át végzetes mulasztását. Neki rögtön el kellett volna menni a minisztertanácsosné estélyére, már annál is inkább, mert tudták, hogy megérkezett. Ha oda mert menni Eszter, mért ne mehetett volna ő is. Ha volt elég erő Mariskában ahoz a kinos találkozáshoz, mért ne lett volna neki is. De már elkésett mindentől. Gyávaságot követett el tétovázásában. — Kinek a társaságában volt Nemesváry ur ? — Ádlerné nagyságát kisérte haza. — És mit szólt ... — de itt már elakadt egy kissé s gyorsan más fordulatot adott kérdésének — és mit szólt azután: Nemesváry ur ? — Nem szólt többet. De már nem is; igen lett volna időm kivárni a beszédét, mert épen akkor sietett le a. nagyságos asszony a lépcsőkön. — Milyen kedvű volt ? — Nagyon jókedvű. Csak mikor a kocsiba lépett, akkor lett szomorú. — Es odakint a vonatnál? — Vizkelety ügyvéd ur várta nagyon komolyan s a mint a nagyságos asszony kilépett a kocsiból, egyenesét* helyet fog-
