Esztergom és Vidéke, 1888
1888-06-10 / 47.szám
E8ZTKRG0M, X. 13 V PÓLYÁM. 47: SZAM. VASÁRNAP, 1888. JÚNIUS 10. Évi mérleg. Budapest, jun. 7. Egy előkelő novü országgyűlési képviselőtől kaptuk a következő vezórközleményt: Az ötéves mandátummal válasz!ott országgyűlés első ülésszakát berekesztették s hosszabb közbeeső szünet nélkül utána mindjárt megnyittatott a második ülésszak. Már maga ezen körülmény nagyobb komolyság s erélyesebb tettvágy jelét adja a jelenlegi magyar parlamentnek, szemben a múlttal. Az első hosszú parlament első ülésszaka tényleg dús mértékben moglártotta azt, a mit a képviselői mandátum meghosszabbításának szószólói az ekként alapjában reformált törvényhozás felől Ígértek s valamint minden pártban voltak hívei a mandátum meghosszabbításának és a nagy többség, mely az ide vonatkozó törvényt megszavazta, a ház összes pártjaiból képződött, úgy azon érdemből, hogy a ház uivoaxja emelkedett, méltósága s teremtő ereje nagyobbodott, minden pártban egyenlően meg kell adni a maga jó részét. Éles beszédbon és csípős válaszban az uj házban sem volt hiány és sokszor nagyon élénk fejtegetésekre, az ellentétek heves egymás ellen pattanására került a dolog de, nagy megelégedéssel kell elismernie minden hazafinak, hogy! a tisztesség határa szorosan megközelítve csak ritkán, áthágva talán csak egyetlen egyszer lett. Exempla sunt odiosa; nem szeretnők megsérteni egy idegen parlamentnek som méltóságérzetét s öntudatát, de általánosságban bizonynyal el lehet mondani, hogy a magyar képviselőház a lefolyt ülésszakban tartott vitáinak méltó alakjára s tárgyilagos mélységére vonatkozólag sok más parlamentekkel való összehasonlítás esetén csak nyerhet. A tanácskozások színvonalának emelkedésével karöltve járt a házban a jelentősebb talentumok mindig erősebb s impozánsabb előtérbeiépéso is és lovagias vonás az, mely különben a magyar faj jellemében van s hál' Istennek a gyakorlati politikai életben kezd gyakrabban' érvényesülni, midőn a mérsékelt ellenzék főközlönye vezérczikkbeu kor-l lát lan dicséret szavaival méltatja államférfiaink Benjáminjónek, Wekorle államtitkárnak rendkívüli tehetségét s hatásteljes föllépését, jól lehet éppen Wekorle igen gyakran lesujtólag ejtette velős dialektikájának nehéz kalapácsát a mérsékelt ellenzéki suggesztiók üllőjére. A szabadelvű párt mindenesetre őszintén viszonozhatja az ellenzéknek a bókot, mert különösen vezére, gróf Apponyi Albert rég kipróbált ékes szólásán kivül a harezmód loyalitása és méltóságteljes tárgyilagossága által kitűnttete magát a lefolyt ülésszakban. Az 188 7 / 8-iki ülésszak Magyarország parlamenti életében kétségtelenül egy jó fejezetet képez és remélhetőleg oly mű bevezetéséül szolgál, mely Magyarország dicsteljes történelmében díszes helyet fog elfoglalni. Tekintélyben tartva s hatalmasan, barátai által nagyrabecs ül ve, ellenei által tisztelve, szabadon s emelt fővel áll ma Európa előtt Szent István birodalma, elismerve a világbéke egyik legerősebb s legmegbízhatóbb oszlopának mely iránt kötelességét becsületesen, semmi áldozattól vissza nem rettenve teljesiti, emellett azonban lakosságának pénzügyi s kulturális érdekeiről sem feledkezve meg. A magyar parlament az első ülésszakban biztosította az ország védképességét s letette a biztos alapot az államháztartás egyensúlyának helyreállításához és állandó fentartásához, de az igazságügy, a közoktatási s közlekedési ügy továbbfejlesztésére s hasznos befejezésére szolgáló törvényeket is előkészített s hozott javaslatba, melyek a jövő négy ülésszakban lesznek letárgyalandó k. A jelen parlamentre még igen sok teendő vár, ha azt akarja, hogy a működéséhez fűzött remények egész mérvben teljesedjenek; de ha igazságosak akarunk lenni, el kell ismerni, hogy helyes uton halad a kitűzött czél felé s hogy azon már ma nem jelentéktelen távolságot hagyott maga megett. Városi közgyűlés, — 1888 június 7. — Ugy mondták, hogy a «plebs» odakint hangosan kezd beszélgetni, mert oly régen nem tartatott közgyűlés. Nos hát, ez a nézet nem felelt meg egészen a valóságnak, mert bizou még többen is befértek volna a tanáeskozó terembe, pedig jó adag tárgysorozat kínálkozott arra, hogy ki-ki kibeszélhesso magát. Olyan hir is szárnyalt, hogy a kaszárnya ügy érdekes felszólalásokra fog alkalmat szolgáltatni, s vannak képviselők, kiknek dörgedelmes interpellatiójuk alig várja hogy napvilágot lásson. Volt is két interpellatió, egyik melyet Niedermanu Pál intézett a polgármeslérhez valóságos p ar 1 a m en t á r i s f o r m á b a 11, az iránt kért tel világosítást, vájjon a strázsahegy alatti homokterület szőlővel leendő beültetés végett, mért nem lett miudezidoig kimérve ós még a mult évben hozott határozat értelmében a városi lakosságnak eladva, a másik kérdést, már egy kissé erősebb kifejezésekkel élve, Hübschl Alajos tette, a górei útnak jelkövekkel való kijelölése tárgyában. Mindkottőro a polgármester válaszolt olykép, hogy mind a két munkálat végrehajtását az hátráltatja, mert a kataszteri munkálat folytán felvett térkép, — melynek árát a város már rég kielégítette, máig sem küldetett meg. Hozzá tette hogy a kövezési munkálat is e miatt szenved halasztást. Niedermann Pál a választ tudomásul vette, habár annak a nézetének adott kifejezést, hogy térképek nélkül is foganatosítható volna a parczellirozas, ellenben Hübschl Alajos bocsánatot kért, ha netán sértő kifejezést használt volna, mert senkit sem volt szándékában sérteni. Ezzel azután vége szakadt az iuterpollaliókuak és a dörgedelmes csak nem látott napvilágot. Magát a közgyűlést csekély számú képviselő jelenlétében Helcz Antal polgármester vezette, olyan elnöki praecizitással, a milyen a közelmúltban ismeretlen volt nálunk. izjsztcrpí&líkelárcziía Édes szivem .. Kis kék ruhába, fűzetlen hagyva Tiszta növésed, ruganyos vállad, Felnőve vígan, tisztán, szabadba' . . . Édes szivem, ha igy megtalállak! Hogy ne volnál, miként valamennyi Fénj're vágyó, kaczér szívű, ledér . . . S ne vágynál másért szeretve lenni Csak tudatlan, tiszta jó szí veder' ? Hogy ne volnál, mint a többi lánykák: Okos, ravasz, erényes tulipán, Szemlesütö bezzeg ! ha — mig látják... S hejh, lopva ég, liheg a csáb után. Hogy ne súgná füledbe a mérget A sok fajankó, szagos mihaszna ; Ki ott finczál-tánczol nálad, érted. Titkos kéjektől görbén, kiaszva. Tiszta, meleg szív ha volna nálad, S ne volnál ily hiú, üres alak . . . Édes szivem, ha úgy megtalállak . . . De igy? — borulj rám, hadd sirassalak! HALÁSZ ¥. JENŐ. FÉLREVERT HARANGOK. REGÉNY. A/, „ESZTERGOM és VIDÉKE" számára irta; KŐRÖSY LÁSZLÓ(Tizennyolczadik folytatás.) XIV. A KIK VISSZATÉRNEK A VILAOBA. Az igézet utolsó napján, az ezeregy éji gyönyörök boldog hőse igy szólott a szerelmes szép asszonyhoz : — Van nekem egy bizalmas emberem, a kinek meghagytam, hogy írja meg, mit tartanak rólam lappangásom miatt. Ez az ember ma nyilatkozott. Nem érd ékelheti magát, szép Eszter, az egész levél, mert nagyon hoszszadalmás ; annyit azonban megmondhatok magának, hogy nagy baj előtt állok, mert hivatalos kötelességmulasztással vádolnak. Eléje kell vágnom a veszedelemnek és holnap el kell válnunk. Eszter szomorúan mosolygott. — Akkor én sokkal erősebb vagyok — kezdte szerelmes szemrehányással. — Lássa, én még el sem árultam magának, hogy tegnap távirat érkezett a kertészemtől, a ki arról tudósít, hogy minden vagyonomat elrabolták távollétemben. Kovács László álmélkodással nézte a csodálatos asszonyt, a ki minden vagyonát szivesebben veszti el, mint a tiltott paradicsom édes perczeit. — Utazzunk rögtön ! — válaszolta a képviselő, a kit az uj veszedelem híre egészen lesújtott. — Nem akarom, hogy miattam egészen szerencsétlen legven. — Ha egészen boldog voltam veled, mit bánom én, ha egészen boldogtalan is leszek nélküled . . . Mit lehetett erre felelni ? A szerelem rajongása, a szív hősiségé, a feláldozás vértanusága beszélt egyszerre a szenvedélyes szép asszonyból, a ki érezte, hogy nagy örvény fog támadni közöttük, a mint kibontakoznak egymás karjából. — Legyen azonban ugy, a mint kívánja — mondta azután elhatározva. Tehát legyen vége mindennek. En visszasietek vagyonom romjait megmenteni, ön pedig jóhirnevét. Hát nekem nincs-e kétszer több munkám ? Hát nem volt nekem eddig tiszta nevem s szeplőtelen becsületem, mely előtt minden társaság előkelő termei megnyíltak nettem? Most mindent elvesztek. Oda van gazdagságom, mely oly sok bálványozót csődített utamba; oda van becsületem, melyhez eddig senkise férkőzhetett és oda van boldogságom, mely azonban teljes és felhőtlen volt. Azért is tartott olyan rövid ideig. De jól van. Minden veszteségemet szívesen fogom elviselni, nem fog fájni az élet gondja, nem fog bántani volt ismerőseim és egykori társaságom megvetése, ha el nem vesztem a legdrágább kincset: a maga szerelmét s ha el nem vesztem a mindenért dúsan kárpótló társaságot: a maga társaságát. Szegény koldusasszony gyanánt válok el most öntől. Nincs egyebem szerető szivemnél. Oda van mindaz, a mi jogot adott az előkelő világ kötelékéhez. Nekem most elölről kell kezdenem az életet, vagy be kell fejeznem, ha a legutolsó kapcsot is elvesztem. Nem fog-e ön is megvetni engem, ha odahaza találkozunk ? — Ne beszéljen igy, édes Eszter. Mindennek ón vagyok az oka. Kitártam karjaimat, megújítottam szivemet, odaadtam a lelkemet és maga hitt nekem. Boldogok voltunk, kimondhatatlanul. Édes közösen szereztük a tiltott paradicsom üdvösségét, egyszerre vesztjük el s közösen fogadjuk cserébe a megtorlás gyötrelmeit. Én követtem el a vétket, ön csak bűntársam volt. Miattam kell majd szenvednie; de én ott leszek nehéz óráiban és meg fogom vigasztalni, mikor miattam bánkódnia kell. Bízzék bennem, szép Eszter. Nem fog csalódni . . . A szerelmes asszony, nagy fekete szemei válaszoltak erre a férfias hitvallásra. A válasz ragyogó könnyek alakjában jelent meg. Nem mondott pedig egyebet, mint szerel-, met, hálát és bizalmat. Gyorsan elkészültek az útra. Kovács hátrahagyta a levelet s a szép asszonynyal a kis rengetegen keresztül nagy kerülő uton a pályaház felé tartott. A kopott vendéglő néhány cselédje észrevette a távozókat, de a vendéglősné azt hitte, hogy csak rendes napi sétájukat végzik. A pályaházacska előtt igy szólott a képviselő : — ön Budapestre utazik a legközelebbi vonattal, mely három-négy perez múlva indul. — Es ön ? — En Orsó vára. — Mert ugy-e nem akar velem tartani? — Nekem szükségem van Orsó vára először önért, másodszor megbízóimért, harmadszor magamért. Pósaházát: Orsováért. — Értem. Mikor találkozunk ? •— Majd megírom önnek odahaza.
