Esztergom és Vidéke, 1888

1888-06-10 / 47.szám

A bel- és igazságügyiniuiszternek a telekkönyvi bekeblezések ellen, eredeti érvénytelenség alapján indítható törlési keresetek benyújtásának határideje tárgyában kelt. körrendelete, a belügyminiszternek leirata, mely szerint a városi vadászterületen alkalmazott örök lőfegyver viselése tárgyában hozott végzés ellen Guitmaun Imre és Riedl Tivadar által beadott fellebbezés visszautasittatott, — egyszerűen tudomásul vétetett, a belügyminisztériumnak leirata, a tolonczoknak Esztergomból városi kiséret mellett Érsek-Uj várig, illetve Csatáig vasúton leendő szállitása tárgyában, a tanácsi javaslat fogadtatott el, a mely szerint a város a fennálló szabályzat szerint csakis Párkáuyig továbbítja a toloucokat. A megye bizottsága által jóváhagyott 1888. évi városi költségvetés tárgyában kelt végzése tudomásul vétetett, s a kövezésre előirányzott 9 ezer forint kölcsönvétele iránt, a belügyminisztériumhoz felirat intéztetni határoztatott. Esztergommegyo törvényhatósági bizottságának végzése, a katasteri felmérés költségeiről szerkesztett városi pénztári számadás jóváhagyása tárgyában, a megye alispánjának határozata özv. Paul Izidornénak a városi képviselőtestület legtöbb adót fizető tagjai névsorából való törlése tárgyában. Ugyanannak értesítése a vegyes bizottsájgilag kidolgozott kaszárnya építési tervezetnek a minisztériumhoz történt felterjesztéséről. A város tanácsának végzése, a szomszédvárosokkal közösen fenntartandó iparostanoncz-iskola folyó évi költségvetésének megá 11 ap i tása. Ugyanannak végzéso a plébánia-templom alap bevételei és kiadásairól 1888. évre készített költségelőirányzata tárgyiban — jóváhagyólag tudomásul vétettek. A városi tanács előterjesztése, — a gőzszivattyunak a Kis-Duna vizével való összeköttetése czéljából készítendő lejáró tárgyában, a melyben az javasoltatott, hogy a lejáró a Duna-utcza kikövezésével egyidejűleg eszközöltessék, Dóczy Ferencz, Brunner József, Niedermanu József, Dr. Földváry István, Takács Gézának pro és contra történt felszólalásaik után elhatároztatott, hogy a lejáró a kikövezési munkálatokat be nem várva újólagos helyszíni vizsgálat — De ugy-e mielőbb. — Ha lehet, még holnap. — És ha nem? — Akkor is irni fogok. — Ne irjon, hanem jöjjön. A Budapestre induló vonat megérkezett s a szép asszony a következő perczben már csak vadrózsáival integetett bucsut. Azok a vad virágok voltak az egyedüli emlékei az elvesztett paradicsomból. Negyedóra múlva Kovács László is uton volt Orsova felé, a hol már bizalmas embere várta. Az az egyetlenegy férfiú, a kit Kovács a maga titkaiba beavatott egy fiatal mérnökvolt odaadó hűséggel, megbizható titoktartással és figyelmes körültekintéssel. A lappangó kormánybiztos tökéletesen tájékozódva volt a hangulatról. ElsŐ dolga is volt megsürgönyözni az államtitkárnak, hogy hét nap óta uton tartózkodott s Orsováig tanulmányozta a Dunafolyás viszonyait. Most hazudott először életében, pedig a fiatal mérnök megcsinálta helyette a Dunafolyás viszonyait leiró rajzokat. De mit nem tesz meg egy férfiú egy olyan asszonyért, a ki elcsábitotta, hatalmába kerítette? Nem követett-e el már nagyobb vétket is annál a hivatalos hazugságnál? Csodálatos ereje van a szerelemnek. Vagy erényeket kapcsol erényekhez, vagy bűnöket bűnökhöz s veri velők lánczba azokat, a kiket kiszemelt. Csak a kikezdéstől függ minden. Az olyan szerelem, melyet vétek fogant, nem lehet egyéb, mint vétkek lánczolata. Az olyan pedig, melyet nagy erényekkel és meg nem érdemelt szentárgyává tétessék 08 a tanács végérvényesen intézkedjék. Elénk eszmecserére s többszörös felszólalásra adott alkalmat az iskolaszék azon javaslata, hogy a külelmi iskola és a leányiskolánál igazgató-tanító illetve igazgató-tanítónői állás szerveztessék. Dr. Földváry István tiszti főügyész, — gyakori közbeszólások kai kisért — beszédében, a vezető-tanitói czim meghagyása mellett érvelt, avagy ha ez el nem fogadtatnék, kimondtni kéri, hogy a szervezett igazgatói állásra a belső elemi iskolában működő tanítók is folyamodhassanak. Hasonló értolemben szólalt fel Takács Géza főjegyző. . Dr. Fehér Gyula plébános, az iskolaszék javaslatát pártolta, kimutatván egy előzőleg hozott közgyűlési határozatból, hogy a két elemi fiu és a leányiskola egymástól teljesen függetlenittetett és éppen a tauügy érdeke parancsolja, hogy mindegyik élére egy igazgató tanító állitlassék. Ugyancsak az iskolaszék javaslata mellett foglalt állást Brucsi János, Marosi József. Mindkét nézetet a megejtett szavazás folytán 17—17 szavazat támogatta, és csakis a polgármester szavazata sanctionálta az iskolaszék javaslatát. Az iskolaszék jegyzőkönyvéhe foglalt többi pontozatok mint 1. az igazgató-tanító és tanítónő dija-r zása 100—100 frtal, 2. a folyó iskolai év végén tartandó zá ró v i zsgál a tok tá rgy á b a u, 3. a szülök és gyámok által az iskolát illetőleg figyelemben tartandó tudnivalóknak 1000 példányban közzététele, 4; az elemi iskolai tanítói állások ntán a várostól követelt nyugdíjjáruléktartozás tárgyában. 5. Brucsi János képviselő által iskolai jutalmakra átszolgáltatott 10 frt tárgyában, minden vita nélkül elfogadtattak illetve tudomásul vétettek. Ekkor már az óra 12-re járt s a közgyűlési terem még üresebb lett, a következő kisebb érdekű tárgyak pedig csakhamar le leltek morzsolva. Csupán Schuszler Gyula és Ernst Hngo bécsi lakosok kérvénye, a városi erdei vadászati jognak bérbevétele iránt 1889. évi július hó 1-től 1896 évi július l-ig terjesztő hat évre, — szolgáltai ott alkalmat Niedermanu Pál révedésekkel vált meg az ember, az nem lehet más, mint az erények szakadatlan lánczolata. A kormánybiztos elkövette az első vétket, azután a vaslánczszem után már nem köthetett rózsákból alkotott lánczszemet. Következetesen követte el a többi vétket; de a többi már mind kisebb volt, mint az első. A hivatalos sürgöny csak elment volna valahogy. Hiszen hivatalosan hazudni nem olyan nehéz, mint hazudni egy mellőzött asszonynak, a kinek eddig mindig igazat mondunk. A kormánybiztos tépelődni kezdett. Mivel indítsa meg a sürgönyt ? Betegségről, szerencsétlenségről, hajról csak nem írhat, mert akkor még felelősebb a hosszas hallgatásért. Es elfogja-e hinni neki az az asszony, a ki már mindent tud a czélzatos koholmányt? Hogy mdyen végzetes változás ment végbe a világba visszatérő férfiú szivében, azt még ő maga sem vette észre. Nem a feleségének sürgönyzött előbb, a kinek félt hazudni, hanem az államtitkárnak, a kitől féltette jövőjét. Végre azután megállapodott abban, hogy a második sürgönyt elküldi nejének. Háromszor is újra irta s mindnntalan hosszadalmasnak találta. A negyediket már föl kellett adnia, mert a vonat megérkezett. Rövid, rideg és kötelességszerű hangon irta : — «A keleti expresse-vonattal ma éjjel érkezem Orsováról.» Alá se irta, egyetlen egy meleg szót sem fűzött bele, olyan hideg és közönyös széről felszólalásra, ki a nyilvános árverés utjáni bérbeadást kérte elrendeltetni. CSARNOK. UR-N APJÁN.*) Jézus dieső lakodból földre szállván, Szenvedni kint oly édes volt Neked, S hogy üdv mosolyogjon a l>iinös világra, A gyász kereszten végzed életed, S patakban omlott drága véred árja Nekünk az élet ajtaját kitárja. Széttörve már a bűn nehéz bilincse, Mely annyi ezredéven átkarolt; Föl száritád könyzáporát szeniiiiu'iiek, Mely égő arc/.aikon egyre folyt, Legyőzted a pokolnak vad hatalmát, Remény — s hitünknek elnyerők jutalmát. Függvén keresztfán Isten Egyszülöttje! Valál miértünk a véráldozat, Szerelmed itt sem lelvén meg határát, Nekünk Te étkül nyújtod át magad ; Es fátyolában a kenyér sziliének, Mint Isten embert zengve áld az ének. Ea merre nép lakik földünk határain És merre ajk zeng hála éneket A koldus és király az égi Szentség Magas titkában térdet hajt Neked S könyörög: mit látni nem szabad szemünknek. Pótolja fénye lángoló hitünknek. Az ember itt szokott erőt keresni, Avagy győzni tudjon a bűn ostromán, S kerülvén a gonosznak eselszövényit, Etenyfüzér viruljon homlokán Es véve tested, — ő ha sirba szállá, Örök diesőület legyen halála. SUJÁNSZKY &NTAL. A nihilisták postása. A jövő század történetírói kénytelenek lesznek eltűrni, ha Hugó Viktor fantaz magóriájával vádolják őket, mert hihetetlen dolgokat kell loirniok, ha kellő hűséggel akarják ecsetelni az orosz nihilisták küzdelmeit. A lapokból eléggé ismeretes, hogy a czár mily sokszoros őrséggel van körül véve, hogy szinte lehetetlenség oda bárkinek is belopóznia. A nihilisták mégis becsempészik a czár reggeliző asztalára fenyegető leveleiket. Vérfagyasztó e láthatatlan hatalom minden jele, valóban nem volua csoda, ha a czár ily körülmények között megőrülne. Valószínű, hogy nincs ember, aki ne töpronkednék azon, mint férkeznek a ezárhoz a nihilisták ? Egy fiatal orosz iró beszéli el e regényes történetot: A nihilisták terrorista osztálya 1880. július körül meg volt akadva. Fenyegető leveleiket a régi módon nem tudtak a czári palotába juttatni s uj eszközökre akartak akadni. A *) Mutatvány a „Százszorszépek" eziraü uj könyvből. volt ez az egész nyolez szó, mintha csak hangosan hirdetni akarta volna, hogy kötelesség és nem rokonszenv fogalmazta. Mennél közelebb ért Budapesthez, annál közelebb állott hozzá a legnagyobb vád. Érezni kezdte vétkes mulasztásait, melyeket már nem lehetett hazugságokkal kimenteni. Tudta, hogy neje teljesen tájékozódva van a történtekről; tudta hogy Nemesvary nyomában járt; tudta, hogy az Adlerné által kiárendált inast elcsapták; tudta, hogy Vizkelety furfangja volt a Pósaházára érkezett sürgöny ; tudta, hogy a társaságokban már suttogni kezdik az elhagyott paradicsom történetét és tudta, hogy mennyit szenved, virraszt és epekedik utána az az asszony, a kit egyszer olyan forrón szeretett s az a fiu mindennap emlegette, — akire alig jutott ideje gondolni is. Megtudott mindent a régi vén cseléd által. János mindent elbeszélt az előre küldött fiatal mérnöknek. Nem volt egyéb megnyugvása, mint a helyzet tökéletes elfogadása, ő teremtette a kinos viszonyokat, már most rajta van a sor, hogy vissza ne riadjon a végzetes akadályoktól. Nagyon nyugtalan volt, mikor Budapestre érkezett. — Idehaza volnék — sóhajtotta magában, midőn a kocsiba ült — és mégis irtózom otthonomtól . . . Csak már tul volnék az első találkozás kínjain. Hogyan fogok megállani előtte? Hogyan fogok a szeme közé nézni ? Hogyan fogok némaságára felelni vagy keserűségeire hallgatni? Az Öreg János uj kesztyűt húzott s hosszú vitatkozást dr. J. . . franczia származású orvos szakította félbe. Az orvos rendkívüli egyéniség volt. Egy iránt bámulatos volt nagy tudománya, mint hihetetlen hipnotikus kísérletei által. Szemei oly tekintetnek voltak, hogy a logerősebb ló, ha néhány pillanatig mereven nézett rá, reszketve összeroskadt. 1879-ben történt, hogy a nihilista szövetkezet egyik tagja, Cseplyamin novü munkás, árulás gyanújába esett. A végrehajtó osztály e miatt halálra Ítélte. Dr. J. . . ajánlatot tett, hogy Cseplyániint minden feltűnést kizáró módon gyülekező helyükön végezteti ki. Ajánlatát elfogadták. Egy este Cseplyamin, ki hetek óta kerülte bajtársait, minden ellenkezés nélkül, nyugodtan lépett az orvosra támaszkodva a gyűlésterembe. Az orvos intett, hogy a jelenlevők csendben maradjanak; akkor vették csak észre, hogy Cseplyamin pillái zárva vannak. «Testvér, szólt az orvos, állj bíráid elé.» Cseplyainin szégyenkezve görnyesztette le fejét. «Meg kell halnod !» Csoplyamiu görcsösen sóbajto.t s arczára a rémület kifejezése szállt. «Ne félj, a halál nem fáj, s nyugalmat ád !» Csép* lyamiu dult arczára szolid nyugodtság ömlött. «Itt van a tőr, döfd szivedbe.* Egyet villant Cseplyamin kezében az aczél s hányat zuhant a padlóra. Szivo táján mély seb tátongott, de, csodálatos, abból egy csép vér sem szivárgott. Cseplyamin halott volt. Ilyenek után igen természetes, ha teljesen elintézettnek tekintették az ügyet, midőn a doktor a tanakodók vitájával e szavakkal döfte meg: «Ne búsuljatok van már postás : nem tartja föl azt kőfal, szurony-erdő !» »Ki az ?» «Ki?» «Kisértet!» «Te mondod!* dörmögték vállat vonva a testvérek. Másnap a doktor postása már megvitte a czárnak az első levelet. (Vége köv) Lehullott nyárfa-levelek. (— jun. 2-án.) „Mindegyikre rá van irva..." Csupán egy őrökké szép, és magasztos van a világon: az égboltozat, és. ez is csak — tünemény. * A fenségestől a nevetségesig csak egy lépés van; a boldogságtól, a boldogtalanságig — egy gondolat. * Az embert sohasem boldogítja az, a miért nem kellett küzdenie. szomorúan várakozott a lépcsőházban. Mintha csak épen temetésre készült volna. Máskor milyen Öröm lakott vén szivében, mikor hazavárta azt, a ki most olyan egészen idegen idehaza. Hol vannak azok a régi jó idők, a mikor még nem ismerte azt a sok czifraságot és fényes hazugságot, a mi most miden oldalról körülveszi? A szegény öreg cseléd sirt is meg nevetett is örömében, mikor a várvavárt képviselő a lépcsőházba lépett. A visszatolt ember némán fogadta az öreg János megindulását s szótalanul sietett föl néhai menyországába. (Folyt, köv.) A NÖKRÖl S A NŰKNEK. Állhatatos és hü szerelmet mainapság csak szerencsétlen szerelmeseknél lehet találnunk. * A nyomor az élet élesztője. Az ostoba olyan ellensége a szellemes embernek, mint a rút nő a tükörnek. * A férfi a csatatéren és a tettek mezején szerez becsületet magának; a nő, mint anya. * A mint a házassági tragédia nyilvánosságra kerül — komédia lesz belőle. Lehet hogy nincs igaza a férjnek; lehet hogy nincs igaza az aszszonynak; de a házasságnak mindig igaza van.