Esztergom és Vidéke, 1888

1888-01-15 / 5.szám

hatványozó eröt képez, akkor nem at-l tói függ a dolog lényege, hogy az állam által befektetőit tőke száz millióval nagyobb-e, a tiszía jövedelem fél, vagy akár egy egész százalékkal kissebb-e, mint eddig föl tételeztél ett: a fődolog az, hogy az instituczió becsületesen és gondosan tovább fejlesztessék, a jövedelmező képesség okszerűen, állandóan fokoztassék; és ez meg is történik. Az állam feladata a kevésbé jó vonalakat a saját körébe vonni, melyeket a nemcsak biztos, hanem gyors nj

r

ereségre is számított magánvállalkozás soha figyelembe nem venne; a földbirtok értékének emelkedése, a fellendülő kereskedelem, újonnan alapuló ipar azon vidékeken, melyek a vasutak által kiemeltetvén elzártságukból és elhagyatottságukból összeköttetésbe hozatnak a világforgalom vérdus ereivel, gazdagon, túlgazdagou pótolja azon különbözetet, mely a jövedelmi quócziensek és azon kamatok közt vau, melyeket az államnak a befektetett tőke után kell fizetnie. A magyar államvasutak hálójában holt vonalak nincsenek és éppen a szigoru erélyes vezetés, az ügyes tarifapolitika és vaggonkihasználás teszi lassankint a gyöngébbeket is egyre jövedelem-képesebbekké és ha a kívánatos kamatozás még nem is következett be, idővel határozottan be fog következni. A második főpont, mely az uralkodó állami forgalmi kormányzat ellen emeltetik, a viczinális-vasuti politikára vonatkozik és az uj törvényuoveliának különösen azon határozata ütközik kíméletlen ellenzésbe, mely az állami megváltási jognak visszaható erőt ad. Igen igazságtalanul történik az ellenzés. Baross miniszter elég gyakran bebizonyította, hogy sem uralomra vágyás,, sem személyek által nem vezetteti magát; Ott, hol az ország érdeke sürgetve nem követeli, nem fogja ő a magán tevékenységet megbénítani, ha a törvény megengedi is neki. Ott azonban, hol az állami érdek az állami üzembe leendő átvételt szükségesnek fogja mutatni, a magánérdeknek háttérbe kell vonulnia. És kétszeres hazafiúi kötelesség éppen a jól kezelt viczinális vasutak állami üzembe vétele. alig ehetett többet három font roastbeufnél délre. A szokatlan megtartóztatás, vagy a szép kreolnö gonosz befolyása folytán lord Cornburg John élte virágzó korában halt el. Eltemették a jószágán. Florence tehát másodszor is özvegy lett. Nem akarjuk azt állítani, hogy valami nagyon meggyászolta volna a férjét, hanem valóban megkönnyezte azokat a szép lovakat, melyek helyette egy uj Cornburg kezeibe jutottak, ki a megholtnak épen a huszonnegyedik ágáról rokona volt. Florence megátkozta ezt a barbár angol örökösödési törvényt és elhatározta, hogy többé nem megy férjhez — angolhoz. Ezt a fogadást hiven megtartotta. Igy érkezett meg az 1806-ki esztendő, Florence már elhagyta harminczadik évét, de még mindig a régi bájos büvésznő volt. Még az idő is meghajolt szépsége előtt, mert megkímélte Öt. A kérők tömege szüntelen előtte fetrengett és ezer meg ezer kalandos tetteket követett el, csak hogy a figyelmet magára vonja. Florence kegyetlen volt. Tervéhez azonban hű maradt. Néhány hónap óta egy franczia száműzött, a ki XVIII. Lajos alatt Mittonban lakott, Londonban telepedett le. A franczia nemesnek, habár nagyon sokat vesztett a forradalom alatt, még is volt annyia, a mi egy előkelő francziának elég. "* A lord azt csekélységnek vette volna Hónaponkint 50,000 frank költeni valója volt. Torna és sport. Esztergom, jan. 14. Igen érdekes és tanulságos fejtegegetést tett közzé Dr. Parlsch, a boroszlói egyetem orvosi tanára a torna és sport fogalmáról. Minket a kérdés annál közelebb érdekel, mert városunkban esak az imént alakult meg a torna-egyesület, mely azonban hivatását nem hivalgó feltűnésben s vasárnapi tetszés hajhásza'ban, hanem rendszeres erőfejlesztő eszközök által rendszeres és komoly tornában keresi. Nem űz sportot a sportból, a mint az már a vidéki városok utánzó képességéből mindenfelé terjed, hanem a régóta hiányzó rendszeres testedzésnek állitottföl telepet. A jeles boroszlói orvos nyilatkozata a komoly tornáról s a tetszelgő sportról a következő : Kedves tornász társaim ! Az igénytelen koszorút, melyet önök az imént nyertek, a győzelem jeléül tekintjük az ókor ama népének példájára, mely nem csak az egyén testi nevelésének, hanem a nemzeti közös öntudat felóbresz ésének szempontjából is mai napig világító példaképünk. A koszorú czimerök lett a görögöknek, hatalmuk és nagyságuk jelképe, mert viselték, mert érte küzdöttek amaz akkori idegen népek előtt ismeretlen meggyőződésben, hogy nem a kényelmes birlalás. a nyugodtan élvezés, hanem a fáradhatatlan törekvés, az állandó küzdelem teszi az ember létének igazi becsét s képezi a valódi életöröm forrását. A mai verseny alkalmából nyert koszorú e szerint ne legyen csupán mindnyájunk meleg elismerő jele, serkentse is önöket testi képességeik folytonos szabályszerű tovább fejlesztésére, hogy

1 ha legközelebb Münchenben egész Németország síkra állítja ifjúsága virígát önökre ott is diadal várjon ; ujjongó egyesületi társaik körébe e koszorút a serényeknek buzdító példa a 'tétlenebbeknek emlékeztető gyanánt ama kötelességek teljesítésére, melyeket a tornaegyesületbe iratkozás által magukra vállaltak. Mi magunk, a kikre önök oly bizalommal ruházták a. nemes tornázás őrének és ápolójának tisztét mi, a kik oly szerencsések vagyunk, hogy önöknek a győzelem pálmáját nyújthatjuk, belefontuk e diadalkoszoruba azt a re-' Neve Bumbrye marquis volt, már özvegy és leánya körülbelül hat-hét éves. A fiatal Lefebre des Ballées Alfréd ur nemsokára tizenötödik évébe lép. Florence azt vélte, hogy Rumbrye kisasszony nagyon kívánatos partié lehetne reá nézve. Hogy ezen tervét megvalósítsa, számított arra, hogy meghódítsa a marquis szivét és aztán Alfréd szeretetre méltó tulajdonai majd megkönnyítik a tervet, stb. A szép kreolnö bájaival le tudta volna küzdeni a legmakacsabb ellenállót is; de ki állhatott ellen neki ? Kezdetben, minden az ő tervei szerint ment. Rumbrye marquis, ki sokszor sajnálattal emlékezett meg boldogult nejéről, jónak látta, ba összekél ezzel az özvegygyei és vele pótolja ki elhunyt élete társát. Kezét ajáulá az özvegynek és az özvegy elfogadta. Az első hónapban Florence viselete kifogástalan volt. Hiven teljesité anyai kötelmeit és át akarta venni a kis Heléna, neveltetését is. A marquis boldog volt és áldotta a szive szerint való választást. De nemsokára felhő borult az ő boldogj sága egére. Rumbrye ur megtudta mindazt, a mi azelőtt történt. Elorence nem űzhette sokáig csalását, képmutatásait. Pedig még mindig a san-domingói erkölcstelen angol tanítvány nője volt. Ha hibát tett, azt legott megbánta, mert tudta, hogy a marquis gyöngédségéményt, hogy önök ép ugy mint ma az ünnepélyen, künn a nagyvilágban és ügyünknek mindenha derék harezosai lesznek s a tornának mindvégig kitartó munkás hívei. Hogy ez napról-napra nehezebbé válik, bevalljuk. Nemcsak az élet követelő érdekei, időhiány, társadalmi tekintetek s amind jobban elharapózó élvezetvágy vonják el egyik-másik hívünket a tornától. Pompás külszine által s tornászat! törekvések örve alatt néhány év óta egy a német talajon idegen ültetvény csábítja magához előkelőbb osztályaink fiatalságát. Mint a neve is mutatja, idegen földből oltatott bele népünk életébe, s birt gyökeret verni legfelső rétegeiben : a sport. Törekvéseink nem ismerése és félreértése oda vezetett, hogy még népünk tornázásukat is testgyakorló sportnak kezdték kikiáltani, a mi ellen e helyeu tornánkat a leghatározottabban meg kell védenem. Mert mi a sport? Túlságos idő- és pénz pazarlással űzött kedvtöltés, merőben a személyes hiúság kielégítése ezé íjából. Mit akar a valódi sportsinann? Minden áron győzni a tömegből kimagaslani, magát és elért eredményeit közbámulat és hírlapi dicsőítés tárgyául látni. Mi kényszeríti az evezősport hivét, a kimerítő trainingro, mi viszi rá a kerékpározót a mesterséges akadályokon átjut ásra, micsoda viszketeg készti a hegymászót arra, hogy a megmászhatatIáitoknak ismert csúcsokat tűzze ki czéljául, vagy legalább a kényelmesen elérhető ormokat minél nyaktörőbb uton mászsza meg ? Semmi egyéb, mint a hiruév beteges hiu vágya, vakmerő tett szomja. Ezért nem feladata a sportsmannek az egyenletes testképzés; minden eszközt felhasznál czéljához, mely teljes győzelmet igér neki. Mivé csúfította a sport a mi csodálkozásunkat? Szikár szükmellü vázzá, mely még lábán sem bír szilárdan állani, ha egy fuldoklót meg akar menteni. S miben áll a sport jelentősége egészségi szempontból? — erre mint orvos felelem: Nem vagyok annyira elvakult, hogy egészség szempontjából minden értéket megtagadjak a sport körébe vágó testi gyakorlatoktól; de lehetetlen észre nem venni, hogy éppen a sport- igényelte mozgások egyoldalú- és egyforma volta, valamint az, hogy a (bár üdvös) gyakorlatok sporttői függ fiának sorsa. Rumbrye ur megbocsátott, de szivében ott maradt a fájdalom tövisének helye és czimerén a gyalázat. Ha újra hibázott, bájos mosolyával akarta elfeledtetni hibáját. De a marquis megvesztegethetlen biró volt. Már nem szerette nejét. Most tehát Helénán próbálta meg szerencséjét. Itt azonban két akadály gördült útjába, íia nem is lett volna Xavér Heléna kedvese. Először Rumbrye idegenkedett attól a nőtől, a ki édes anyját akarta pótolni, másodszor a marquis, miután kiismerte a neje jellemét, a két nő közé állott. Nem akarta, hogy valami benső kötelék képződjék közöttük, mert tapasztalt férfin volt s tudta, hogy a kreolnö veszélyes jelleme Őt is könnyen vészbe sodorhatná. Heléna oldalára tehát Mistres Blowterfc rendelte. Az akadályok azonban nem odázták el a marquise tervét. Midőn a Bourbonok újra visszahivattak és a Rumbrye család Francziaországba tért vissza, uj reményeket táplált magában a kreolnö. Tévelygéseinek színhelyétől távol, tán megbocsát neki a marquis. De az nem bocsátott meg. Minthogy neje a Rumbrye nevet viselte a külvilág előtt még sem akarta elárulni titkos bánatát és gyalázatát. Párizsban a marquise fölemelve hordhatta fejét, ugy viselhette magát, mint a legártatlanabb nő. j Cárral ur ezt a körülményt fölhasználta. szerű üzése tetemesen leszállítja az egészségre teendő jó hatást, - ha ugyan rosszra nem fordítja. Szervezetünk nem ugy van alkotva, hogy kár nélkül álljon ki oly túlzott megerőltetést, a minőre a rendkívüli eredmények elérése ezé Íjából szükségünk volna. A mennyire aczélozódik és izmosodik szervezetünk a mindenoldalú, és helyesen beosztott szünetekkel megszabitott s mérsékelt evőfeszités által: oly könnyen lakol meg a szakadóttan és mértékteleu munkáért beteges szervi elváltozásokkal, főleg a szivével, mely izmot nem pihentetünk minden mozgás után tetszés szerint. Később vagy korábban mutatkoznak a sport ez árnyoldalai, srészemről, meggyőződésem az, hogy a becsvágy féktelen sarkalása, mely a sportnak léuyege, emezt elóbb-utóbb vesztébe kergeti. Igy a sport az önzés beczézése, soha sem lesz nemzetivé, soha a népet, a népélet benső kötelékeit mozgató, befolyásoló ügygyé; az marad a mi; kétesénékü előjoga csekély számú s földi javakkal megáldott, öntelt egyéneknek. Mennyire más a mi nemes tornánk, melyről a tornázás atyja, John, a következőket mondja: A torna kezdettől fogva nagy közszellemre, hazaszeretetre, állhatatosságra és önmegtagadásra vall. A torna a népé, azidősé és fiatalé, szegényé és gazdagé egyaránt. Menten minden egyoldalúságtól a tornázás mindig az egész test derekas iskolázását ismerte czóljának. Emlékezzünk régiekről. (1692. Róvkomáromt szíjgyártók, nyereggyártók, csiszárok.) Hogy a czéhmester minden holnapon egyszer minden mesternek műhelyéi meglátogassa és hogy ha valakin ét olyan mívet találna, ki nem volni* a Czéhnek törvénye szerint megcsinálva, tehát az olyan mester büntettessék meg oly birsággal, melyet az mesterek közönségesen elvégeznek. —- Az Czéhmestérnek szabad hatalma legyen az több mesterek között minden adósságot 12. forintig elvégezni az Biró uram hántása nélkül. — Továbbá az mesterek közül senkinek nem szabad 16 forint áru szerszámnál, avagy négy lóra való minél többet fölfogadni. Es ha szintén valaki több lóra való szerszámot akarna csináltatni is, tehát a A szerencsétlen mindig ott jelent meg, a hol zaj és vidámság dorombolt. Párizs, akkor a fénynek és a pompa minden nemének központja volt. Ki ismerhette volna meg őt a hidalgó álezája alatt ? De öröme nemsokára szomorúsággá változott. Florence néhány szót mondott és ő érezte, hogy a lánczok, sokkal jobban mint azelőtt ismét reá fűződnek. Igába hajolt és engedelmeskedett. Talán szerette Xavért ? De most választása volt Xavér és a maga sorsa között. Lehet-e az ilyen körülmények között kétes választás ? (Folyt, köv.) A NÖKRÖL S A NŐKNEK. A féltékeny sziv ezer és ezer hánykódásai közt ápolja magzatát a jó anya s bár sújtsa az ég kérlelhetlen csapásaival, ő boldognak érzi magát mindaddig, mig egyetlen gyermeke marad, kit édes anyai szivénél, forró tüzéhez szoríthat. Kolmár. * A sziv mindenhatónak érzi magát, ha szeret. Eötvös. * A világon nem a tudomány, hanem a szeretet mivel csodákat. Eötvös. * • Idő rendesen nagyon megcsökkenti az emberek igényeit, legkivált pedig azon leányok ábrándjait, kiknek a szerencse nem kedvez. Vadnai.