Esztergom és Vidéke, 1888

1888-06-03 / 44.szám

Esztergomi írók. (Folytatás.) 14. Farkas(Lnppns,Lupinus) An drás. Született a 16-ik században Esztergomban. Előbb evang. vallású volt, és mint ilyen küldetett 153l-ik évben Wittenbergbe a theol. tanpályára, honnét hiizatérve, kálvinistává lett s a haza különböző vidékein lelkészi hivatalokat viselt. Az irodalomban mint költő ismeretes, »Cronica de inlroductione Scyttorum in Uugariam ot Judaeorum de Aegyio« czimü munkája után, melynek legrégibb nyomtatott példánya a Gálszécsi István »Keresztényi Tudományról« czimzett és Krakkóban 1538-ban kiadott munkájában találtatott. 8. nyolczadrélü levélre terjed. Magyar szövege megjeleut Bornemisza »Énekek három rendbe« cz. munkájában, e czim alatt: »Miképen az Úristen Izraelnek népét Egyptomból és hasonló képpen a magyarokat Szithiából kihozta.* Ez a legrégibb magyar ének, mely hangjegj

r

ekkel jelent meg. Daliamát megfejtette s újra kiadta Mátray Gábor: Történeti, bibliai és gunyoros magyar énekek, dallamai a XVI. szádadban. Pest, 1859. 3—8. 1. 15. F e h é r v á r y Ferencz. Született 1842. jan. 12-én. Esztergomban. Elemi iskoláit itt, a philosophiát mint papnövendék Nagyszombatban, a theologiát ismét szülőföldjén végezte. Fölszonteltetett 1865. márez. 8-án. Segédlelkész volt esztergominegyei Nyerges-Újfalun (1865 —71.) Udvardon (1879-ig), jelenleg nagysárói lelkész. >' f Müvei : 1. Dávid luízának nagy ivadéka. Három év a szent városban. Irta Inhagrom 1. H. Angol után németből fordították: Fohérváry Ferencz és Török István. Pest. Nyomatott Emich Gusztáv magy. akad. nyomdásznál. 1865. 8-rét, 480 I. 2. Emlékvorsezet az esztergomi uj papnevelő fölszontöltetese alkalmával : Oláh Miklós látása. 3. A szentok koszorúja. Hg. Scitovszky Ker. János bib. primás 80-ik születés-napjára. Zenéje Seyler Károlytól. Jeles értekezése az Istv. B. naptárában. Az egyház befolyása a művészetekre. 16. Dr. F e i c h t i u g e r Ele k. Született Esztorgoinbau 1854. évi jun. 21-én. Középiskoláit Esztergomban, jogi tanulmányait pedig Budaposton végzé, hol jogtudori rangot nyert. Jelenleg pénzügyi titkár, kir. adófelügyelő Fiúméban, és a fiumei kereskedelmi akadémiának tanára. Önálló müvei : Manuale di Diritto Cambriario ad usu della Reg. ung. Acadomie di Commeria di Fiume. Megjolent Fiúméban 1886. évben. (Folyt, köv.) Deák és Tisza. Nem elég az ész, akarat, szerencse is kell arra, hogy valaki próféta legyen a hazájában. De ha elérte azt, hogy nagy ember hirébe keverik, ugy nő, ugy izmosodik az alakja sírjáig, sírjától a halhatatlanságig, mint a lavina. A tudálékosság s a hízelgés liómezőin átgördülve, hamisítatlan egyéniségét elburkolják az idegen, képzelt vonások. Igy lesznek az élőkből mesekirályok ; igy lesz a históriából legenda.. Boldogult Deák Ferencz a kiegyezés után valamelyik lap tárczájában saját életrajzát olvasva, igy szólt egyik atyafiához: «Öcsém, látod, az ember ugy lesz halhatatlanná, hogy előbb nagy hazugsággá válik!» Az öreg úrra immár szabadon foghatnak s fognak mindent, nem protestálhat ellene. Ugy tüntetik őt fel sok egyéb között, mint ügyes diplomatát; pedig a mint én ismertem őt sokkal egyenesebb lelkű volt, hogysem az lehetett volna. Az ő ereje és nagysága — szerintem — épen abban volt, hogy mindig ki tudta mondani az igazságot, a nélkül, hogy sértett volna. Kétségtelen, hogy sok volt benne a régi jó idők táblabiráiból. Nem tudott furfangos lenni, de annál előrelátóbb volt. Szerette az igazságot, de még jobban a békét és nyugat ma*-. Ez adott alapot az ő államférfiúi alkotásaihoz. Megjegyzéseimet némely részében talán igazolja az öreg ur egy beszélgetése. A kiegyezés után az öreg ur nem igen kereste föl falusi rokonait, azért esztendőként egyszer-kétszer magam is feljöttem a fővárosba, hogy nála tiszteletemet tehessem. Jól lehet, az öreg nem szeretett politizálni, mégis meglőtte a jó falusiak kedvéért, hogy néhány tréfás, vagy komoly, de rövid nyilatkozatával adott egy telire való fejtörőt. Abban épen nem tudtam máig nyugodni, hogy az öreg nem lett miniszter. Ki is fúrta volna az oldalam, ha azt előtteellhalgatom. Meglehetős szorongás között érintettem ezt a hurt s ő jóakarón mosolyogva igy felelt: — Sok minden kell ahoz, ÖCS.'MU ! — Talán urabácsi mégis csak jobb minis/ter lenne azoknál, a kiket helyérő ültetett. — Ideje teszi öcsém ! Majd terem oda ember, csak várjatok. — Terem ! Bajos azt elvárni! Arra mi felénk bizony nem dicsérik a mai urakat. — Pedig magamfajta emberek. — Jó miniszterek, rossz politikusok ! De hát azzá születni kell ! — Mit gondol urabácsi, nem kerekedik-e felül a baloldal ? — A bizony megesik. Akkor kaptok jó minisztert Tiszában ! — Igen rebellis miniszter lenne abból! — Tud az más nótát is, ne féljetek! Azt az embert nem az idő tolja: az az ember minden szélnek tud vitorlát feszíteni. Vau abban akarat, szívósság, tapintat, ügyesség, majd csinál az nektek politikát, — halála napjáig! Egyszerű embernek szánt szavakezek, de talán mégis érdekesek, mert nem igen olvastam, hogy Deák Tiszáról nyila: kozott volna. Jóslata idáig teljesült. Vájjon teljesül-e végig? Bársonyszékében marad-e Tisza halála napjáig ? Ez volt az öreg ur utolsó » fejtörője* ma is tépelődöm rajta. Öreg vagyok, aligha érem meg a megfejtését. DÉVAY J. II ÍREK. — A herczegprimás Czibulka Nándor kanonokot, az ősi papnevelő intézet rektorává kegyeskedett kinevezni. — Űrnapja ünnepe ma d. e. a város összes plébánia templomaiból nagy üunopiesséjrgel fog megtartatni. — Meszlényi Gyula szatmári püspök előtt Mára maros megye közönsége f. hó 24-éu mutatta be hódolatát a megye előkelőségeiből álló 17 tagú küldöttség által Szatmáron, Szaplonczay Miklós alispán vezetése alatt. A fogadtatás rendkívüli szives volt, a püspök szeretetreméltósága a küldöttség minden egyes tagját lekötelezte, de különösen nagy hatással volt Sziget város egy közbecsülésben és általános szeretetben részesülő polgárára, Jakab Péter ügyvéd, kamarai elnök és hitelintézeti igazgatóra, ki is áthatva emberbaráti érzelmei által a püspök kezébe tette le egy adomány okiratát, melyben egy M.-Szigeten létesí; endő árvaház javára 10,000 frtot adományoz boldog emlékezetű s élte virágjában elhunyt egyetlen fia emlé! kére. A püspök meghatva fogadta ezen nagylelkű adományt és a maga részéről igéivé, hogy szintén hozzájárul az alapítványhoz adományával, ugyanezt ígérték a káptalan tagjai is és igy remélhető, hogy M. Szigetnek olyan filantrópjai intézete lesz, melyre régóta melyre régóta csak mint «pium desiderium»-ra gondolt mindenki. — Megsemmisítés. A követválasztás egyik utójátékául maradt reánk aMaliuafóle ügy, mely a lövészegyesül étben annak idején nagyon ominózusán végződött. Ez ügyben most fekszik előttünk a kigolyózás határozatának megsemmisitése. A jegyzőkönyvi végzés szerint a * tiszti főügyész véleménye alapján, az esztergomi lövész egyesületi választmány által Mai ina Lajosnak a társulati tagságból történt kizáratására vonatkozó 1887. évi június 27-én tartott ülésében hozott határozata, úgyszintén az erre vonatkozó 1887. évi jul. 1-én tartott választmányi ülésben a tényleges kizáratást kimondó határozat, — valamint szintén Maiina Lajos által) a társulati alapszabályok értelmében a társulati közgyűléshez történt felebbezéséro ez által 1887. évi jul. 14-én kizáratást kimondó választmányi határozatnak helyben hagyása mellett Maiina Lajosnak az egyesületi tagságból történt szótöbbséggel hozott kizáratását tartalmazó határozatok mint merőben alaptalan" és indokolatlan határozatok megsemmisíttetnek, illetve semmiseknek mondatnak ki. Indokok: az alapszabályok 13. §-ban melyre a választmáuyi, ugy a közgyűlési határozat hivatkozik, az áll, hogy a társulati tag ha az egyesület méltóságát, jó hírét eddig kiérdemelt közbecsül totését háborgatja, egyenetlenséget támogat, — az egyesületi tagok sorából kizárható. A mellékelt vizsgálati iratokból az, hogy Maiina Lajos fenti okok bármelyikét is a társulat irányában elkövette volna, egyátalán ki nem derül és igy a hivatkozott §. alapján Maiina Lajos kizáratása indokolatlan. A hozott kizáratást tartalmazó határozatok ellenmindenféle jött-ment emberek ellen és igy nem olyan könnyű megállapítani, hogy micsoda summát követelhet a nemes mezőváros a hűséges őr kiontott véréért. Nemesváry belátta, hogy ezekkel az emberekkel nem megy igy semmire. Elővette tehát arczképével ellátott utijegyét s odatartotta a biró elé. — Már most csak elhiszi, hogy az vagyok, a kinek bemutatkoztam ? A biró oda mutatta az arc/képet másoknak is, kisilabizálták a", aláírást, meggyőződtek a bélyegzők és a név aláírások hitelességéről s kezdték hinni, hogy országgyűlési képviselővel van dolguk. — Tessék várakozni egy fertályóráig — mondta azután a biró s hivatalos nagyképűséggel visszaadta az igazoló jegyet. A jeles csizmadia eltávozott, de a nagy botos kisbíró a vendégek elé állott. Eközben két bánatos ember elczipelte a kimúlt Bugris hulláját a községházára, a hová az egész csődület elhömpölygött. Elfojtott szitkokban, fölemelt öklökben, megvető pillantásokban és fenyegető szavakban azonban nem volt hiány. Csak a kisbíró strázsálta hivatalos kötelességgel a gyilkosokat, mig a biró ur törpe alakja ismét feltűnt. Most már ünneplőbe vágta magát. Sötét kék magyar ruhába, ezüstbe foglalt óriási karneol gombákkal; a kezében hatalma szimbóluma: erőteljes somfa bot Teljes tisztességtudással emelintette meg a kis emberke a kalapját, mikor igy hivatalosan megjelent a delikvensek előtt. A -biró nyomában újra csoportosulni kezdett a kíváncsiság. Ugyanazok a mezitlábos és i piszkos kötényü iparosok, gatyás parasztok, pölyhös fejű gyerkőczék, okulárén vénaszszonyok, fésűs hajú, púpos vénemberek, egészen meztelen magzatok, ludak, kacsák, jérczék, és megszomorodott szivíi kutyák. Nemesváry nagyon furcsán érezte magát ebben a válogatott társaságban, melyhez teljesen hozzáillett különben gyámoltalan útitársa is. A nagy hatalmú törpe biró végre megszólalt: — Tartozván ugyanis azonképen való tisztelettel képviselő umak, mely országszerte méltán megilleti, bátorkodván képviselő urat teljes tisztelettel üdvözülni és felhívni, hogy velem a nemes város községházához elfáradni s ott a fölmerült ügy elintézésére döntőleg közreműködni ne terheltessék. Ez azután ékes csizmadia-stilben volt elmondva, czikornyás kézmozdulatokkal, ünnepélyes ábrázattal, rángatózó szemöldökkel és emelkedett hangon. Nemesváry szatirikusán mosolygott, mikor az apró nagy hatalom bevégezte szavait s visszatette a kalapját kopaszodó fejére. Bementek a községházára, a hol már akkor összegyülekezett volt a kupaktanács s meg is hozta az ítéletet. Egy rendkívül bölcs szűcsmester magyarázta meg a nemes város elöljáróinak, hogy egy országgyűlési képviselő személye olyan szent és sérthetetlen az egész világon, akár egy királyé. Mindazonáltal nem lehet elégtétel nélkül hagyni a nemes város sérelmét, mert Bugris szelleme számonkéri az elégtételt. Végre a következő végzést hozták: Nagyságos Nemesvári országgyűlési képviselő ur ártatlansága egy véletlenül eldurrant pisztoly következtében kiderülvén, minden valószínűség szerint ugy látszik, hogy a nemes város egyik hü őrzőjének halálát Korompai Krisztián okozta lázitó szavával, halálra itélő szándékával. A képviselő urat tehát ezennel megköveti a nemes város, de Korompai Krisztiánt kénytelen letartóztatni mindaddig, mig Bugris vérdija törlesztve nincs. Nemesvári belátta, hogy itt képtelenség minden nagylelküsködés. Ilyen fórum előtt szerencsétlen útitársa megmentéséről szó sem lehetett. Korompai kétségbeesve kezdett szónokolni, de siri szózatát elnyomta a kupakosok háborgása. Eközben megállott a nemes város kocsija a községháza előtt s a kisbíró jelentette, hogy a nagyságos ur szolgálatára áll. — Van itt vendéglő ? — Van. A hét vitéz hnszárokhoz. — Hát hajtson oda. Néhány perez múlva egy rozoga ház előtt állottak meg. Rongyos földszintes ház volt. Kapuja ugyan tárva nyitva, hanem azéri gondosan kerülve. Fazsindelyes teteje több helyen beszakadva ; a vasléczes ablakok rendszerint betördelve. Az udvaron mintaszerű piszok és rendetlenség. A mint a város jeles kocsija a vendéglőbe berobogott, a vendéglős kimondhatatlan ijedelemmel rohant ki a kuglizóból. — Van szoba ? — Van méltóságos uram. — Rögtön V — Rögtön nagyságos uram, akár kettő is. — Vezessen a szobákba. — Egy órai türelmet kérek tekintetes ur, mig a kukoriczát meg a zabot kitakarítjuk belőle. A megrémült vendéglős végig czimezte a vendéget szokás szerint, mert ugy hitte, hogy valamelyik titulus csak ráfog illeni egészen. Az alatt, mig a kukoriczát meg a zabot kitakarították a vendégszobákból, Nemesváry önkénytelenül is a kertnek tartott, a honnan egészséges illatú levegő áradt feléje. Elment a kertbe, melynek ajtaja mindig tárva-nyitva volt. Csodálatos egyvelegben virultak egymás mellett az ojtatlan gyümölcsfák, az akáczok, a buja vadgesztenyék, az árnyas hársak, minden rend és gondozás nélkül. A néhai utakat elvadult orgonák ésjáczint bokrok lepték el, ugy, hogy a sövényeken keresztül kellett törnie annak, a ki a kertben egy kis erdei sétát akart megkoczkáztatni. A legvadabb szabadságban bujálkodó erdőcske azonban nagyon csalogató hatással volt a meglepett képviselőre. Rigófütty, vadgalamb bugás, me„' kakukszó is hangzott belőle s a régi haraszt között vidáman ficzkándoztak a legpajzánabb gyikok. Majd minden fán volt egy fészek s majd minden fészekben egy kis poéta família. Nem járt ugyan ide sohase a városka madárpusztitó gyerek népsége tojásokat orozni s madárszülőket keseríteni. Mintha mindenki szántszándékkal kerülgette volna ezt a mesebeli elátkozott kis rengeteget a maga eredeti vad szépségeivel s páratlan -hangulatával. Egy erőteljes parasztleány tartott a vadkert fele, egyik kezében egy kétségbeesetten vergődő csirkével, másik kezében egy élesre fent késsel.