Esztergom és Vidéke, 1888

1888-05-27 / 43.szám

mindenkitől, nehogy a sajnos észrevétel majdan azokra is kii erjedjen. Továbbá felolvastatja elnök ur Esztergom megye alispánjaiéi nyert jelentést, melyben a nem magyar ajkú községek népiskolai vizsgálatain a kir. tanfelügyelővel — Szentléleket kivéve — megjelenvén, azokon szerzeit tapasztalatait és tett jutalmazásait, esetleg megrovó észrevételeit tolmácsolja. A meg nem elégedés súlya alá esett a táthi és leányvári tanítók működése; az esetleges olmozdiltatás kilátásával sújtattak a sárisápi és süttői tanítók, kiknek iskolájában az általános tespedés ütötte fel tanyáját nemcsak a magyar nyelv körül, hanem egyebekben is. A jelenlevő és a közgyűlés hely szinén találva érzett tál hí tanító saját mentségére felszólamlolt és kiemelte, miként ő a tauitásban a folyó tanév alatt nem igen vehetett részt és igy más által helyettesitteté magát. A közgyűlés sajnálkozva a felhozott dolgok fölött, tudomásul vette az előadottakat. Ezután a mult gyűlési jegyzőkönyvek olvastattak fel, melyek hitelesítésre elfogadtatnak. Továbbá inditványoztafik, hogy időszerű és általános érdekű tételek választassanak a jövő közgyüléson tartandó értekezés tárgyául, melyet mindenki szívesen hallgat meg, pl. »a, magyarnyelv tanításának szükségességéről és tanítási módozatairól a nem magyarajka k özségek 11 é p i s k o I á i ban.« Ez indítványt a közgyűlés magáévá teszi, s ennek leendő eszközlésével Scherer Ferenczet megbízza. Szóba hazatik, hogy kívánatos volna, ha a magyarországi népnevelési szaklapokról időnkint egy áttekintő ismertetés alakjában felolvasás tartatnék ; — mi végből a lapok jobbjai megszereztetnénuk az egyesület költségén." E tárgyban a közgyűlés egyelőre felkéri dr. Walter Gyula urat, hogy ő méltósága elnök ur által rendelkezésre bocsátani ígért 6-fóle szaklapot s a még megszerezhetőket és kívánatnak megfelelőleg használja fel és az őszi gyűlésre tartson azokról értekezést. Következik Hübscliol Sándor főtanitónak a tizedestörtek ismertetéséről és használatáról szóló előadása. Előadó praedagogiai és didaktikai tapintatossággal fejtegette a tanítás módszerét, a mit a közgyűlés hálásan megéljenzett. Ezt követte a tisztújítás, melynek eredménye a volt tisztviselők újbóli megválasztásában nyert betetőzést. Utána Szőllősy János kért holyet a médiumon, hol egy nyelvtani ujitást mutatott be a szók elválasztásában használt szabályok egyszerűsítése tárgyában. Az elválasztás egyszerűsítése életképesnek bizonyulván, előadót tüntetőleg megéljenezte a közgyűlés. Végre következett volna Scherer Ferencz felolvasása »a zöldséges kertekről,* do ez a napirendről levétetvén, a közgyűlés elnök ur ő méltóságának barátságos üdvözletével véget ért. Tűzoltóságunk. (Befejezés.) Egyesületünk életéből mint kiváló mozzanatot kell felemlítenem, hogy a mult évben augusztus hó 18-áu és következő napjain Fiúméban az országos tűzoltó szövetség által megtartott VlII-ik közgyűlésben egyesületünk is képviselve volt, még pedig Dr. Helcz Antal polgármester és kiválóan tisztelt elnökünk vezetése alatt Dóczy Ferencz főparancsnok, Szabó József pénztáros, Szenttamási Béla, Krechnyák Ferencz, Laiszky János, ifj. Szerencsés Mihály, Schvarcz József, és Veichszler Vilmos egyesületi tagokból álló bizottság által. A napilapok terjedelmes czikksorozatban ismertették a közgyűlés lefolyását és az abban hozott határozatokat, miért is nem lehet feladatom, hogy szűk keretben mozgó jelentésemben az ott történteket egészében felöleljem. A napirendre tűzött és tárgyalás alá vett tárgyak közül, mint hazánk összes tűzoltóira nézve kiváló fontossággal birót kiemelendőnek tartom a soproni tűzoltó egyesület főparancsnokának az orsz. tűzoltói segélyalap létesítése iránt tett előterjesztését. Méltán figyelmet érdemlő ezen előterjesztés, ha meggondoljuk, hogy csak évenként is hány tűzoltó lesz szerencsétlenné anélkül, miszerint önfeláldozó működése közben ért baleset folytán bekövetkezett Ínséges állapotában bárki is segélyére sietne. A segélyalap létesítése kötelezőleg nem ment ugyan határozatba, de mint üdvös intézmény, olyképeni tervezése mondatott ki, hogy a központi választmány a tűzoltó testületeket a létesítésre hívja fel és ha a jelentkezés elegendő mérvben történnék a szervezési munkálatokat kezdje meg. Egyesülői ünk bizonnyara csak örömmel járul a segélyalap létesítéséhez s az ez iránti megkeresést majdan beható tanácskozás tárgyává fogja tenni. A jó Isten kegyelméből ismét azon szerencsében részesültünk, hogy városunkat a tűzvész pusztításaitól megmenekült és ekként a 49 tagból álló működő csapatnak nem volt nagyobb alkalma emberbaráti kötelességét teljesíteni. Az egész év alatt csakis egy oly tüzeset fordult elő, a mely alkalommal egy egész ház lett a tűz martalékává s ez ápril. 23-án reggel V

2

5 órakor történt a táthi uti 857 sor számú háznak leégésével, szerencsére szélcsendes idő lévén a működő csapat a tüzet csakhamar teijesen elfojtotta. Maga a működő csapat, a mennyiben a nyár folyamán Besédes Imro alparancsnok vezetése alatt gyakrabban tartott osztály és összgyakorlatok dicséretes előhal adást igazoltak, — négy osztályba soroztatott és pedig : az I-ső a mászó osztály Eóth Ferencz, a II-ik az 1-ső számú szivattyú osztáy Veichszler Vilmos, a III-ik a 2-ik számú szivattyú osztály Vanitsok Rezső, és IV-ik a «Gőzszivattyu osztály» Laiszky János parancsnoksága alatt. Figyelmet érdemel ezen intézkedés azon oknál fogva, mert ezzel a rendszeres és öntudatos védelem biztosíttatik. Végül legyen szabad kegyeletünk adóját azok iránt is leróni, kik a földi életet bevégezve egyesületünknek pártoló és működő tagjai voltak. Első helyen kell megemlékeznem Pap János volt nyugalmazott polgármesterről, a ki ugyan nem emelt magának érczbőt öntött emlékoszlopot, de mint elnöke ezen egyesületnek és fejlődésünknek tényezője volt. Pártoló tagjaink közül elhunytak Hofbauer Ferencz, Homiczky Ferencz és Szvoboda Ferencz a működő tagok közül Fehér Jakab, Vilcsek Antal és Czufol Antal. Midőn ezzel jelentésemet befejezném azon imaszerű óhajjal fordulok az emberiségi egfőbb urához, Istenéhez, mentse meg ezen kir. város polgárait minden bajtól és sohase juttassa Eperjes, NagyKároly és Toroczkó szomoru sorsára. iii Es mint az országos magyar tűzoltó szövetség nagynevű védnöke mondja: «Van egy neme a sportnak, ha ugyan magasztos czélja megengedné ezen névjvol illetni, — melyet uraink között csak igen kevesen űznek : a tűzoltás, moly épen nemzeti és államvagyoni, emberbaráti és hazafiul szem pontból oly fontos, hogy több érdeklődést követelhetne, mint a.milyenben részesül.> Igen mi is arra kérjük fiatalabb, testi erővel bőven megáldott urainkat, tekintsék egyesületünk ezé íjait nemes emberbaráti kötoleségnok, és hasznos működésükkel fejleszszék, emeljék oda egyesületünket, hogy irántunk a polgárok keblében a bizalojn még inkább meggyökeresedjék. Azon férfin iránt pedig, ki ily magasztos tanokat nemcsak hirdet, hanem magas állasa daczára maga is gyakorol, adjunk olyképmély tiszteletünk és szeretetünknek kifejezést, miszerint ülőhelyünkről felállva hangosan kiáltsuk «Éljeu 0 csász. és kir. Fensége József főherczeg az orsz. tűzoltó szövetség nagynevű védnöke.« Tisztelettel maradok a Tekintetes Közgyűlés alázatos szolgája NIEDERMANN JÓZSEF, egyl. üt ..ár. III KUK. — Ö Eminencziája, a lierczogprimás csütörtökön érkezett haza nagyszombati b'rmakörutjáról kíséretével székvárosába. — Űrnapja. A főszékesegyház renovál tatása miatt az idei urnapi körmenetek a bazilika körül elmaradnak. 0 Eminencziája, a herczegprimás azonban elrendelte, hogy az összes plébánia templomokban az urnapi ájiatoskodások megtartandók s igy a főszékesegyházi fényes szertartások helyett minden plébánia tomplomból külön körmenetek fogják megünnepelni az Ur ünnepét. — Kisfaludy Lipthay Sándort városunk kitűnő fiát a műegyetemi tanács ismét rektorrá választotta. — Baumholzer alezredes, » kit Komáromba helyeztek át, már elhagyta városunkat. — Vakmerő tolvajlás. A B. Szabó Mihály t. főszolgabíró kárára elkövetett tolvajlás alakjai minden valószínűség szerint újpesti illetőségűek, a kik közül az egyik, a ki őrt állott — a főszolgabíró értesítése szerint állítólag már el is van fogva. A vakmerő tolvajok mindenesetre jól kiszimatolták a kiszemelt lakás körülményeit s tudták, hogy az uniti fürdőn s az ur a déli órákban távol van. Alkulcscsal zárfák ki a érdemelni g ilyen büntetésre múlhatatlanul szükségünk van, ha egyszersmindenkorra ártalmatlanná akarjuk tenni. Kovácsné megelégedve tekintett a furfangos ügyvédre, a ki rögtön Rudolf elé sietett. — Nem lesz bántódásod öcsém, ha idehivatod Ádlerné kertészét s megmondod neki, hogy azt a bankot, a hová Ádlerné értékpapírjai el voltak helyezve tegnap este teljesen kirabolták. — Bocsássanak meg nekem, engedelmeskedni fogok — felelte az áruló cseléd. — Engem elcsábítottak, rossz útra vezettek, elismerem hibámat; de ne büntessenek meg érette kérem, mert akkor elölöm magamat. Félóra múlva megjelent a hivatott kertész s Rudolf megsúgta neki az értékpapírok vesztét. A kertész összecsapta kezét s igy szólott: — Ezt meg se merem irni . . . — Már pedig meg kell irnod, ha nem akar az asszonyod teljesen koldusbotra kerülni. Azt mondják, hogy még meg lehetne menteni valamit, ha gyorsan utána látna. — Csak tudnám, hogy hová irjak neki. — Oda, a hová tegnap irtál. — Igaz, Kalocsa alá. — Hogy is hivják azt a mezővároskát? — Pósaháza. — No hát oda, de rögtön. A kertész megrémülve elsietett; az ügyvéd, a ki a cselédszoba mellől hallgatózott teljes megelégedését fejezte ki a jelenet sikeréért s a következő perczekben már át is adta Öt két titkos rendőrnek. — Nem lesz bántódásod, Rudolf, — vigasztalta Vizkeleti a halálra vált álnok embert — ez a két ur csak megmutatja neked az utat hazáig s otthon majd megmondja a biró urnák, hogy ne bocsa sanak téged többet Budapestre, mert itt bizonyosan agyonütnek a szeretőd miatt. Rudolf minden aggodalma mellett is meg nem állhatta a mosolyt, mikor az ügyvéd rádiktálta a száműzetés jól kifundált okát. Még azon órában megszabadult tőle a ház. — Már most tudjuk, nagysád, hogy Ádlerné Pósaházán van. — Vájjon bizonyos-e ? — Az, a kiben olyan hűségesen megbízik, a kertész nagyon jól tudja. Rögtön utána fog menni a sürgöny, mert a kertész nem halogathat. De bizonyos abban, nagysád, hogy férje is Pósaházán van-e V A megcsalt asszony kérdő szemekkel tekintett az éleseszü ügyvédre. — A sejtelem még nem tudás, kérem. Megengedem, hogy a kormánybiztos csakugyan belebonyolódott a szép ördög hálójába; de hogy elég ereje is lesz a kibontakozáshoz, abban legkevésbé sem kételkedem. — De én igen . . . — Ne aggódjék nagysád. Néhány nap múlva rendben lesz minden s akkor kegyedtől várható a regény befejezése. Meg tudna neki bocsátani? A megcsalt asszony szemében csillogott válasz néhány ragyogó drága gyöngy alakjában. Vizkeleti, a ki teljes életében furfanggal dolgozott s a ki nem igen tudott elérzékenyedni, elnémult s megfogta a bánkódó szép asszony hófehér kezét. — Ne sirjon nagysád . . . hanem mondja meg inkább, hogy miben áll a baranyai bérlet ügye? — Már most semmiben. — Ki akarja bérbe adni? — A férjein. — És kegyed? — En most már nem akarom. — Es miért nem? — Mert jó lesz menedéknek. — Ugyan hova gondol, kérem. — Igen, ügyvéd ur, nekem most már menedékről kell gondoskodnom. — Ki elöl kellene menedéket keresnie ? — Az egész világ elől. — Hát azt hiszi, nagysád, hogy tud valamit a világ a rejtelmes esetről? — Tud, mert már Nemesváry is tudja. — Csak nem utazott ez a hóbortos gavallér Ádlerné után ? — De igen. Az ügyvéd türelmetlenül toppantott a lábával. — Ez már nagy baj, mert Nemesváry valami hatalmas bolondságra fog vetemedni. — Például? — Például országraszóló botrányt csinál. Neki az ilyen reklámra szüksége van. Nem az első esete, hogy egy szép asszony miatt egész a végletekig el mert menni. Különösen, ha más valakit kompromittálhat vele. — Ne aggaszszon még jobban ügyvéd ur. — Nem aggasztom, mert nem féltem a kormánybiztost, csak sajnálom, hogy most már csakugyan az egész világ szájára fogja renni az esetet. Maga Nemesváry lesz az, a- ki félre fogja verni a harangokat s belekonditja az egész világba a rejtelmes titkot. — Nem lehetne ügyvéd ur sürgönynye figyelmeztetni férjemet? -r— Nem, mert még bonyodalmasabbá teszszük a dolgot. A kormánybiztosnak nem szabad általunk értesülnie arról, hogy mindent tudunk. Maradjunk most csak egyelőre a bérletnél. Tehát nagysád nem szándékozik Baranyát bérbe adni, még a képviselő* ur leghatározottabb kívánságára sem? — Nem, ügyvéd ur. — Jól van. Az ügy tehát be van fejezve. Most még csak arra kérem, hogy legyen hozzám bizalommal s minthogy már mindenbe szíves volt beavatni, ajándékozzon meg engem nagysád, továbbá is teljes őszinteségével — őszinte leszek ügyvéd ur s már most is köszönöm jó tanácsait. — Szeretek vigasztalást nyújtani nagysád, de nem szeretek senkit sem áltatni. Lássa kérem, a kormánybiztos egyetlen ballépése már most nagyon bonyodalmas következményeket fog maga után vonni. — Mindenre el vagyok készülve ügyvéd ur. — Mindenre ? Tudja kérem, hogy milyen nagy szó ez ? — Mindenre. — Még arra is, hogy a szerencsétlenviszonynak folytatása is lehet? — Még arra is. — És mit fogna tenni akkor nagysád? Kovácsné fölemelte a fejét s büszke fájdalommal felelte : — Akkor kitépem az Ő emlékét a szivemből. — Lenne elég ereje hozzá ? — Lenne. — Es el tudna szakadni tőle?