Esztergom és Vidéke, 1888

1888-05-20 / 41.szám

KSZTIíR«OM. X. KV FOLYAM. 41. SZAM. VASÁRNAP, 1888. MÁJUS 20. MF.CJELENIK IllíTEIIKINT KFI'SZF.Fi VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. eges;*- évre fél évre . negyedévre KU)I<T/KTIOS! Alí Eyy szám ára 7 kr. 6 frt — kr. 3 frt -- kr. I frt r,0 kr. Városi s megyei érdekeink közlönye SZERKESZTŐSÉG: SZE)HT-ANN A-UTCZ A 317. SZÁM, Unvíi :i 1 ti.p RzélUiiil részét illető közlemények kiilífeiníflk, KIADÓHIVATAL: SZÉCHENYI-TÉR 331- SZÁM, hová a lap hivatalos s a magán hirdetései, a nyilllérbe szánt liöz­leniényok, előfizetési pénzek és reelamálások intézendő);. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIHDKTIÍSKK :|N M A (i Á N-N I If DKTlíSICK .1 szólói 100 szóig — frt ?"> kr.; megállapodás szerint legju J00 —200-ig . I frt 50 kr.!! i lányosabban közollutimk. 200-ÍÍOO-ig . 2 frt 25 kr.ili , Hélyjgdij 30 kr. Hl NYILTTNlí sora 20 kr. Vasutunk előnyei. Esztergom, május 19.. XI. Vannak azonban a kőszenem kivül vidékünknek még. 1 más ásványi termé­kei is, melyek a lakosság vagyoni gya­rapodására szintén nagy befolyással bír­nak. Ezek közzé tartozik a vörös már­vány, mely vidékünk egyik nevezetes­ségét képezi. Tulajdonságait leirnom szükségtelen, inert azokat köztünk min­denki ismeri. Szilárdsága, tartóssága s csiszol ha tósága, valamint különfófe vastagságú szabályos táblás elválása ezen követ az építkezéseknél igen hasz­nálhatóvá, nagyobb épületeknél pedig nélkülözhetetlenné teszik. Hasonló ér­tékkel birnak a vidékünkön nagy kiter­jedésben elő brduló lajthamészkő tele­pek, melyek faragolt mü és olcsó épü­letkővé használtatnak fel. Ezen két kőzet termelése még igen korlátolt a szállítás nehézkes és költ­ges volta miatt; mindazáltal azoknak fejlesztése és feldolgozása már is há­rom község lakosainak és 36 műhely­ben több száz kőfaragó iparosnak nyújt kenyérkeresetet és módot a vagyoni gyarapodásra. A tervezett vasút kiépí­tése után kivált ha az Füzitőig meg­hosszabbittatik, ezen két kőzet a ma­gyar alföld nagyobb városaiban és né­pes községeibon, valamint az ország nyugoti gazdag vidékein, sot Bécsben is nagy elterjedést fog nyerni nemcsak a középitkezéseknél, hanem a kisebb lakházak építkezéseinél is ; mert a va­súton azok szállítása az eddigi vitel­bérnek két harmadával olcsóbb leend, és ami az építkezésnél a legfőbb kel­lék ; azok minden időben és minden mennyiségben meghatározott időre lesz­nek az építő helyére szállíthatók. Nem csekély ipari jelentőséggel bir­nak továbbá a környékünkön nagy ki­terjedésben előforduló márgamész tele­pek, melyek vízálló czément gyártására alkalmasak. Hogy ezen anyagból mily kitűnő román és porti and czemet ké­szíthető, az bebizonyult a lefolyt év­ben, midőn az országház alapjainak építéséhez kizárólag a lábatlani gyár portland czement készítményei hasz­náltattak fel. Ezeu iparág hazánkban még szintén a keletkezés stádiumában van, annak fejlődési képessége azonban határtalan, ha tekintetbe veszszük azt, hogy a fo­jyam szabályozások, csatornázások víz­vezetékekéit és talajöntözések terjedé­sével, a vizépitkezések mindig nagyobb alkalmazást fognak nyerni, továbbá hogy az okszerű talajjavításnak és az egész­séges lakásoknak, kivált az alföldön, nagyon szükséges voita a ezómentmész használatát hovatovább annál általáno­sabbá teendi. A márvány és czémentnél még na­gyobb értékű természeti kincset ké­peznek azonban a vidékünkön létező fehér mészkő telepek, melyek Eszter­gomtól egész Tatáig és Budapestig egy szakadatlan hegylánczolatot képeznek. Ennek a kőzetnek valódi becsét sok­féle használhatóságát és az életviszo­nyokra való nagy befolyását, kevesen ismerik és méltányolják eléggé. A mezőgazda és szőlőműves, ha ekéje vagy kapája bele akad, nem mehet el mellette boszankodás nélkül, mert azt tartja róla, hogy az Isten azt csak azért teremtette, hogy az ember mun­káját megnehezítse s a jó buza és szőlőtermő föld kiterjedését korlátolja. Sejtelme sincs arról, hogy mily nagy jóltevője ez a kő az embernek annyira hogy a nélkül az ember néni is él­hetue s a szellemi fejlődés ily magas fokára nem emelkedett, volna. Hisz az ember csontszervei több mint fele rész­ben mészbőt állanak a tápszerek, me­lyekkel életét fenntartja, a viz melyet iszik, meszet tartalmaznak, még pedig jelentékeny mennyiségben és az olyan termény, melyben mész nincs, értékte­len a táplálkozásra s az olyan talaj melyben a mészalkatrész hiányzik, hasz­navehetlen a földművelésre. Ilyen ta­lajban a szőlőtőke, a buza s egyéb fő­tápnövények, a lóhere, luezerna s más takarmány fél ék, melyeknek a mész lé­nyeges alkatelemét képezi, meg nem teremnek és a föld vagy teljesen ko­pár, vagy csak kevés számú oly nö­vényfaj tenyészik rajta, melyek nem valók semmiféle használatra. Hogy ezen ásvány épen környékünkön mily gaz­dag kereset forrást rejt magában az kiderül a következő vázlatos adatokból. BURA NY JÁNOS. Esztergomi irók. (Folytatás.) 10. Deiningor Imre. Született 1844-ik évben Esztergom­ban. Gymnas. tanulmányai után néhány évig az esztergomi érsekségi uradalmak­ban alkalmazva levén, az 1866—7. tanévekben az óvári akkori gazdasági fel­sőbb tanintézetet végezte, utána előbbi állását ismét elfoglalván. 1868. évi' decz. 19.-én az akkor megnyílt debre­czeni gazdasági felsőbb tanintézetre ta­nárrá kineveztetett, hol eleinte a föld-­mivesiskolát, az intézeti gazdaságot és kísérleti tért kezelte, mig 1871. febr. 5-én a felsőbb tanitózetbeu a növény­termelés, növónyboncz- és élettan tan­székét foglalta el. 1874. szept. 9-én az akadémiai rangra emelt magyaróvári intézetre tétetett át szakmái megtar­tása mollett. 1884. évi okt. 8-án a keszthelyi gazdasági intézet igazgatójává neveztetett ki, mely állásában jelenleg is működik. Ismételten tett tanulmányi utazásokat részben a kormány megbízásából Délty­ról, Németország, Schweiz, Belgium, Svéd, Angolországban, stb. Specziális tanulmánya tárgyát képezték a Magyar­országon talált praehistorikus növény, — különösen 'magleletek, utóbbiak le­írása az 18Sl-ben a magy. tud. aka­démia kiadásában Báró Nyáry Jenőtől megjelent «Az Aggteleki barlang mint őskori temető»cziműművében felvétetett. Szerkesztette a bpesti orsz. ált, ki­állítás alkamával (1885.) a keszthelyi m. kir. gazdasági tanintézet (1865— 1885.) évkönyvét az itt fenállott Oeorgi­con (1797—1818) rövid történeti raj­zával. Megj. Keszthely, 8-rét, 231 lap. További iiod. működése : 1. Jelentés a snudsvalli 1882. évi kiállításról. A földmivelés,- ipar- és PATKON A HUNCfARIE. Minden fűszál liarmatcseppje, Szállj le hozzánk, szállj ide! Ól, szivünk Jegédesebbje, Légy balzsam sok honi. sebre, Patrona Hungáriáé! . . . S te magyar nép, — egymagádban Külön álló kis oáz, — Ha bágyadsz a sivatagban, Máriához köunypatakbau Csörgedezzen a fohász! Máriáé ez az ország. — S 5 megvédi örökét; Egy-egy kincsét bár elorzák, Ő vezérli jóra sorsát, Ha csüggeszti a sötét. Máriához folyamodunk, Ha seregünk harezra kelt; Dicsőséghez Véle szoktuuk, S ha fáradtan összerogytunk, Ő volt, a ki fölemelt. Máriának szűzi képe Pénzeinken ragyogott; Hollós Mátyás vóseté be Aranyába, ezüstjébe E fönséges alakot. Ellenségtől elborítva Ha baj érte a hazát: ' Mária volt erőnk titka, ő kezünkben a parittya, Hogy nem győzött Góliát! Sok évszázad viharában Ő segité a magyart, Hogy meg bírtunk állni bátran, S belviszályban szétkuszáltan Az orkán ki nem csavart. S a dicső kép mostan ime Már ereklye lett csupán! Pénzeinken semmi hire, Bár sóvárog annyi hive A megáldó Szűz után! Elsiratnám, visszavárva E szent arezot annyiszor, Ha gonosz kéz megdobálja, S hitünk legszebb virágjára Ellenséges láb tipor! De ha látom, hogy a pénzre Most milyen sok szenny tapad S milyen homály hull a lángészre, Melynek gőgös tévedése Téged szent Szűz megtagad: Jobbnak érzem, dicsőséged Hogyha tisztább, szívbeli; S asszony ós lány drága képed' Talizmánnak, ereklyének Rejtve keblén viseli! . . . S az idő ránk bármint fordul, Te maradsz Védasszonyunk! Ha lelkünkben fájdalom dúl, Szép szemednek könnye csordul, — S földeiül bús alkonyunk! Óh ne hagyd el rossz napokban Ós hazádat, Szűz Anya! Millió sziv érted dobban,; S bizva élő jóságodban, Csak feléd esd sóhaja! Minden fűszál liarmatcseppje, Szállj le hozzánk, szállj ide ! Óh szivünk legédesebbje, Légy balzsam sok honi sebre, Patrona Hungáriáé! RUDNYÁNSZKY GYULA. FÉLREVERT HARANGOK. REGÉNY. Az „ESZTERGOM és VIDÉKE" számára irta: KŐRÖSY LÁSZLÓ. (Tizenkettedik folytatás.) Mikor a szép Eszter szemtűi szembe állott azzal a férfiurral, a ki eszménye és ura volt; mikor nem kellett szavakat keresnie érzelmei elhazudására; mikor se a féltékeny­ség zöld szeme, sem a megszólás mohó figyelme nem vette körűi: akkor érezte először életében, hogj r igazán boldog s hogy néhány perez üdvössége minden szenvedé­séért dúsan kárpótolja. De épen most nem tudott szóhoz jutni. Mig a boldogtalanság ékesenszólóvá teszi sóhajainkat és beszédessé könnyeinket, addig a boldogság elnémítja mindazt, a mi a szívből ellenállhatatlanul az ajkak felé tör. A vendéglő alatt nagy néptömeg hullám­zott s Eszter nem akarta most a diadal érzelmeit a szerelem érzelmei fölé emelni, mert az a férfiúnál nem a szerelem javára szokott menni. A mint a Hét huszár legdíszesebb szo­bájában, Eszter lakásán, egészen egyedül voltak, Kovács László megfogta a szép asszony mind a két kezét és szelíden a szemébe tekintve igy szólott: — Hát nem akarja megfogadni a taná­csomat V v— Nem. Mert én öntől nem fogadhatok el ilyen tanácsot. Nem megyek se Salz­burgba, se máshová. Idehaza fogok utazni. Oda megyek, a hová nekem tetszik. — De sejti-e, hogy holnap már mindent megtudnak Budapesten ? •— Az lehetetlen. — Nem egészen. Van itt valami tizenkét fővárosi mérnök s ez már most mindent ki fog fürkészni. — En nem tartok semmitől és senkitől. — De nem kell tartanom. Lássa édes Eszter, én odahaza hagytam egy aggódó kis feleséget s egy szép gyermeket... Eszter elbocsátotta a megindult férfi kezét. í. — Nekem nagy küzdelmet kell vívnom önmagammal, — foly tata a fiatal képviselő — de megvívom azt is, mert igy parancsolja végzetem . . . Kovács László hozzáfogott a legszivte­lenebb munkához. Egy szerelmes asszony kiábrándításához. Hálátlan mesterség" ós nagyon csúnya. A férfiúnak egy kis hóhéri tehetséggel kell bírnia hozzá s áldozata kínos vergődését mégis nyugodtan néznie. — Tudom, mit akar mondani — válaszolt Eszter folyton emelkedő hévvel. —± Van önnek valakije, a kit jobban szeret és job^ ban becsül. Igaza van. Az az asszony inkább is megérdemli az ön szerelmét, mint én, a ki csak koldusasszony vagyok s nem követelhetem öntől, hogy szeressen és meg­becsüljön; De én nein tehetek róla, hogy szeretem. Érzem, hogy el fogok veszni; tudom hogy nyomorult sors vár reám; de én azért szeretem. Köztem és ön között áll a családi oltár. Ez nemcsak magasztos gát, de legyőzhetetlen akadály is. Es én mégse gyűlölöm azt, a ki önt örökre meg­fosztja tőlem. Nekem semmihez sincs jogom, csak szerelemhez. Még a szerelmem is Mai számunkhoz félív melléklet van csatolva. "Wl

Next

/
Oldalképek
Tartalom