Esztergom és Vidéke, 1888
1888-05-13 / 39.szám
pedig bölcsészettudori okleve^t nyert a budapesti egyetemen. Önálló művei: 1. A római állandó törvényszékek és a bűnfenyitő eljárás Cicero korában. Szombathely, 1883. 8-rét, 82. lap. 2. A görögök és rómaiak vallása keresztény szempontból tekintve. Szombathely. Nyom. özv. Seiler Henriknénél. 1885.' 8-rét, 67. lap. Számos kritikát irt az «Egyot. Phil. Közlönyben», «Az orsz. köz. isk. Tanáregylet Közl.»-ében; 1885 — 87. években szerkesztette a «Vasmegyei régészeti egyesület* évkönyveit (XII—XIV. évf.), melyekben megjelentek tőle: Házasságkötés az ókori rómaiaknál. Értek. A római állandó törvényszékek és a bűnfenyitő eljárás Cieero korában. 1883. Az ókori műipar. U. o. 1885. — Másutt : Az isteni kinyilatkoztatás az ókori classiknsokban. Orsz. középisk. tan köri, 188 3 /* évf. 522. 1. A szombathelyi régiségekről. Arcb. Ért. 1885. A rómaiak házasságkötése. Sz. István naptár 1887. évf. Az ókori rabszolgák. Eszterg. és Vid. 1887. 42-6. sz. (Folyt, köv.) Gazdasági levél. (Védekezés a fillokBzéra ellen.) IV. (Befejezés.) Minden magyarázat nélkül tettem ezen szerény indítvány ómat, mert tudom, hogy azok bölcsessége, kik hivatva vannak ezen ügyre befolyni, meg fogja találni azt a módot, mely által a czélt legjobban el lehet érni. Ily módon biztosan számithalunk, hogy bortermesztésünk miud minőségileg, mind mennyiségüleg tovább is fönntartható, sőt sok tekintetben fejleszthető lesz ; kivált ha nem vonják meg támogatásukat azok, akikre számítanunk kell, ha a kormány is meg teszi azt, a mit szúk pénzügyi viszonyaink között tehet és a társadalom is teljesiti kötelességét, melylyel magamagáuak tartozik. Végre még azon kérdésre kell felelném : Lehet-e homoktalajon jó bort termeszteni ? Eddig az alföldi vagyis homoki borok, igen rossz hírben álltak, a minek oka — Sokkal nagyobb ura is van magának, a ki ezt páran czolja. — De én ugy engedelmeskedem, a hogy nekem tetszik. — Elég független asszony hozzá. De a maga becsülete az most már a körülményektől függ. — Ne kínozzon tovább, hanem kisérjen le a kocsimhoz. — Nem válhatunk el addig, szép Eszter, a mig meg nem állapodunk valamiben, ön előtt három ut nyilik. Vagy folytatni fog egy vigasztalan szerelmi viszonyt, vagy elutazik egy-két hónapra, vagy pedig elfogadja az én kezemet. A szép Eszter gúnyosan mosolygott. — A maga kezét ? — Magának erős vezető kézre van szüksége. — És azt hiszi édes Nemesváry, hogy egy ilyen erős férfi kéz, a milyen a magáé, vissza fog engem tartani az elől az örvény elől, a hová olyan szívesen tartok ? Azt hiszi, hogy nekem csak erős férfi kézre van szükségem ? Hát nem voltam én már egyszer nyomorult is ? Inkább maradjak boldogtalan, inkább bukjam el, de legalább ne gúnyoljon ki érte senki. Nekem csak egy tanácsadóm van. Nekem csak egy jó szellemem van. A szivem. Ez nem az enyém ... de hálám és barátságom fölött még szabadon rendelkezhetik. Es most tudja meg, hogy nem fogok elutazni. Erti uram, nem fogok elutazni. Nemesváry nem vesztette el hidegvérüségét. — Szép asszony, magának sokkal nagyobb zsarnoka is van a szivénél, mert ez nem annyira a homoktalaj, sem a rosszul választott szőlőfaj, hanem a rossz kezelés és kivált a pinczék hiánya volt. Az értelmes birtokosoknál már régebben is lehetett meglehetős bort találni, ott a hol némi gondal kezelték és alkalmas pinczével rendelkeztek. De a nép a kezelései keveset törődött, pinczét pedig alig ismert, sőt csak még szükségét sem látta a gondos kezelésnek, mert, kellett vagy nem, de ugy sietett fogyasztani borát, hogy az sohasem várta be az uj termést. Bajos is lett volna tartogatni a legjobb akarat mellett-is a kamrában, a hol a fagy, majd a nyári hőség és a légmérséklet minden árnyalata összejátszot, hogy mielőbb tönkre menjen a tőke nedvéből származott Isteu áldása. Más helye pedig a népnek mint a kamrája, nem volt a bor eltartására ; az tehát, hogy uj előtt elfogyaszszák, csak a viszonyokból eredő szokás volt mit gazdasági szempontból ugy indokolt a nép: arra van a bor, hogy akkor fogyjon, mikor legnagyobb munkaidő van, midőn a szomjúságot oltani az alföldi rossz vizzel csak az egészségnek lenue kárára. Azután ha el nem fogyna, hol venne hordót az uj. termésnek, pedig a hordónak nagyobb volt ott az ára, mint a bornak, mert mossziről hozták oda, egészen Gömörmogyéből, mi nagy dolog volt az akkori világban midőn még nem ismerték a vasutat. Nem csoda léhát, ha rossz hire volt a homoki boroknak. De ott a viszonyok már nagyon megváltoztak, a sok jó tanács és példa hatott a népre és ma már a nép is sokkal gondosabban kezeli borait mint addig; az értelmiség pedig általában nagy hajlammal viseltetik a javítások iránt és ma már minden városban találkozik néhány, a ki szeuvedélylyel és szakszerűen foglalkozik)á borászattal. Ma tehát már általában sokkal jobbak az alföldi borok.régi hírüknél. A NÖKRÖL S A NŐKNEK. A kinek nincs ellensége, az nem érdemli meg barátait. * Társaságra vágyakozik az, a ki nem szeret egyedül lenni és barátságra, a ki nem bir. * Néha egy ember nyilatkozata annyira szembeszökő, hogy egész eddigi életét megvilágítja nekünk, és egész jövő életéhez megadja a kulcsot. I. Zs. * Ha költő lép hozzád, leány S téged megcsókolni kivan, Szabódj! — de ne sokáig. Voss. Egy szikra szerelem, legyen bármily csekély, Ha csók vegyül bele, hatalmas lángra kél. Logan. * Boszankodtok lánykák érte, Hogy csókot kaptok kézre, Mert a kéznek jut, a mi Az ajkat illeti. Logan. * Leginkább kedvelem, Ha csókolóznak nők. Kárhozva vannak igy A hallgatásra ők. Naschinszki. } •,, . ', . * * ; Ne esküdj, ajkam csókot kér, A női eskü mit sem ér. Édes szavad, de édesebb A csók, a mit ajkadról veszek. Ezt birom s ebben hihetek, A szó csak üres lehelet! Heine. MIREK. — A herczegprimás tegnap Bécsbe utazott, hogy a Mária Terézia királyné szobra leleplezésénél ma jelen lehessen. Társaságában lesznek Hornig Károly báró veszprémi püspök, Steiner Fülöp praelátus és Dr. Csernoch János primási titkár, a kik tegnap a bécsi nuncziusnál tisztelegtek s a ki előtt az uj veszprémi püspök a cancnicus processust tegnap tette le. — Trefort a gyermekekért. Trerort vallás- és közoktatásügyi miniszter körlevelet intézett vármegyénk egyházi főhatóságaihoz, a kir. tanfelügyelőhöz s a vármegyei közigazgatási bizottságához, melyben a gyermekhalandóság ijesztő arányaira hívja fel a figyelmet. A gyermekélet valóságos rémei: váltóláz, himlő, roncsoló toroklob stb. talán sehol sem kivannak annyi áldozatot, mint náluuk. A müveit nyugaton az emberi lakók romlott levegőjében s a megfertőzött ivóvízben találták meg e bajok forrását s mindent elkövettek a helyzet javítására. Az igyekezet sikerre vezetett ott s azért nálunk is ajánlja a miniszter, hogy nevezett czimek követeljék meg a tanítótól az iskolahelyiség gyakori szellőztetését, tisztán tárását. Állandó éberséggel ügyeljenek arra — úgymond a miniszter — hogy az iskolai kutak környékére, sőt az ogész udvarra állati szemetek, ürülékek le ne rakassanak, a kutakba sehonnan az ily alapból származó méreg be ne hatolhasson ; tegyék kötelességükké, hogy a reájuk bizott ifjúságot tanítsák általában az egészségtanra, de különösen a szobai levegő tisztántartására, az ivóvizeknek megválasztására, minden alkalommal figyelmeztesse őket a rossz levegő és a megfertőztetett viz használatából támadó életveszélyes betegségekre. Hagyja meg a czim a tanítóknak, sőt tegye kötelességévé a lelkészekuek is, hogy a köznépet kiváló gonddal oktassák és vezéreljék lakószobáik levegőjének, kutaik s udvaraik környékének tisztántartására. — Perényi Kálmán Felhők és Csillagok czimű ujabb verskötete már megjelent Buzárovits Gusztáv kiadásában. Az elegánsul kiállított kötetből mai számunkban közlőnk mutatót. Megrendelhető a kiadóságnál. — Az IrÓk és művészek társaságának választmánya elhatározta, hogy ez idén is rendez kirándulást és pedig ezúttal a dunántúli részekbe. Tiz év óta ugyanis, mióta a kirándulások rendeztetnek, még nem jártak dunántúli vidékeken, kivéve Keszthelyt, hol a Balaton-egyesülettel együttesen rendezett kisebb kirándulás alkalmával töltöttek rövid időt. A programm már nagyjából meg van állapítva. E szerint Tata, Győr, Pannonhalma, Pápa, Szombathely, Nagy-Kanizsa, Balaton-Füred, Veszprém, Székosfejérvár vidékeit fogják beutazni, végig hajózzák a Balatont, kiszállva Badacsonynál, hol Kisfaludy Károly lakóházát tekintik meg. Csak az nincs még eldöntve, hogy Kereszthelynél, vagy Boglárnál ülnek-e hajóra ? Ha Kereszthelynél, akkor ott is egy napot és éjszakát töltenek s másnap az egész Balatont végig hajózva, utaznak B.-Füredre. A kirándulás július 5-től 15-ig tart; a nagyobb megállóhely eken irodalmi- és művészi előadást rendeznek jótékony czélra. — Az esztergomi szőlősgazdák szomorú Vigasza. A filloxera terjedése ellen teendő óvintézkedésekről szóló 1883. XVII. t.-c. értelmében a közgazdasági miniszter rendelete folytán kiirtott területeken a szőlőujitás és müvelés a nevezett miniszter engedélye nélkül tilos levén, ilyen területeknek újból való beültetése esetében az 1875. VII. törvényczikk 9. §-ának e) pontjában biztosított adó. — Köszönöm egyedül akarok maradni — gondolataimmal. — Nyugtalan társasága lesz, szép asszony. — De legalább kedvemrevaló. — Már megint irgalmatlankodik. — Legyünk őszinték, kedves barátom. Lássa ön ma gyámoltalan asszonynak tartott, a ki rászorul a maga erős karjára, ön nagyon csalódik. Mától kezdve maradjunk udvarias barátok, de ne zavarjuk egymást, a mi az érzelmeket illeti. Menjen ön jobbra, mert én balra megyek. A világ már anélkül is sokat beszél. Hagyjon el engem, kérem. — De szép Eszter ... — Ne híjon igy. Lássa én arra kérem, hogy maradjunk csak azok, a kik voltunk s a kik lehetünk: jó barátok. Köszönöm mindazt, a mit értem tett, de hagyjon el engem, kérem. — Micsoda jeleneteket játszik maga ma szép asszony ? — Tisztázni akarom a jövőt. — És a multat? — Azt önjtisztázta. Ezért hálás is leszek. A többit majd levél utján. — De, szép asszony! . . . — Isten önnel. Maradjunk legalább jó ismerősök. — Még olcsóbbra veszi ? — Igy kell, különben nevetségessé tenném önt és magamra vonnám a megszólásokat. Isten önnel. — Felelhetek a levelére? — Nem. — Isten önnel, asszonyom! A kocsi elrobogott s Nemesváry a jelenet után olyan lesújtva állott a ház előtt, mindig kiszámítható ugy nagyjában ; da a szeszéje, az kiszámithatlan. — Nyújtsa kérem a karját. Az illatos, de kissé már elkopott első szerelmes elegáns mozdulattal ajánlotta föl karját az ideges asszonynak. — Még valamit — kezdte újra. — Ez a kérdés már be van fejezve köztünk. — De van ám egy ujabb is. — Nem a maga találmánya? — Nem. Egészen a mai regény első jelenetéhez tartozik. — A válást érti ? — Azt, de nem Kovács Lászlótól, hanem a nejétől. -— Nos, ön igen csalódik ha valmi érdekes színpadi jelenetre készülődik. Ugy válunk el, amint találkoztunk. Nekem ez az asszony egészen közönyös. — De nem marad ára az. — A ki utunkat állja, annak nem szabad elárulnunk érzelmeinket. — Nézd csak éppen itt jön. Már alig voltak a salonban. Kovácsné csakugyan megjelent a lázasan kipirult szép Eszter előtt, a ki ugylátszik, legutolsónak akart maradni. A találkozás jelenete nem volt oly közönyös, a minőnek a szép Eszter hitte. Kovács Lászlóné, a ki a sálon nyüzsgő világában sokkal többet hallott az elvált fiatal asszonyról, mint a mennyire szüksége lett volna, őszinte részvéttel közeledett a boldogtalan nő felé, s a részvét igazi hangján mondta: — Nagyon szerencsésnek érezném magamat, ha szórakoztatásához én is hozzájárulhatnék. Reménylem, hogy mától fogva az én társaságomnak is fog szentelni néhány órát ? A szép Eszter szomorú mosolylyal nyújtotta a kezét. — Köszönöm. Ritkán szólt még hozzám a vigasztalás ilyen jóságos szavakkal. Nagyon hálás leszek minden perczért, a mit a kegyed kedves társaságában tölthetek. — Annál is inkább, mert ugy értesültem Nemesváry úrtól, hogy kegyed a városligetből idejön ÍIZ Andrássy-utra, sőt a mennyire lehetséges még szomszédságba is kerülünk. — Teljesen ugy van s igy már előre is örülök, hogy közelebb kerülünk egymáshoz. Ezzel a szép Adlerné bűvös mosolylyal nyújtotta kis kezét s Nemesváry karján elhagyta a.salont. Épen a lépcsőházból érkezett vissza Kovács László. — Nos szép asszony, mikor utazik Salzburgba ? — kérdezé nyájasan. A szép Eszternek küzdenie kellett nyugalmáért. — Majd megmondom, — válaszolta ajkába harapva. — És hol? —'• A feleségénél. Viszontlátásra. Nemesváry pikánsán mosolygott, nem szolt, hanem azért sokat gondolt magában. Odalent a kocsi előtt azonban volt alkalma egy kicsit megzavarodnia. A szép asszony beszállott s az illatos, kopott don Jouan édes mosolylyal kérdezé: — Szabad elkísérnem ?
