Esztergom és Vidéke, 1888

1888-05-10 / 38.szám

szépségre vetélkednek bármely nábob pa Villonjával. íme, ennyi előnyök várhatók városunkra és vidékünkre nézve, egyedül a kőszénből. BüRÁNY JÁNOS. Esztergomi irók. (Folytatás.) 5. B i r k é s Endre. Született 1810-ik évi nov. hó 23-;ín esztergommegyei Bajóth községben. Közép- és felsőbb iskolai tanulmányai végeztével az érseki sallói uradalomban lett alkalmazva mint pánztáros ; később nyugdíjaztatott. 0 azonban ismét hivatalt vállalt és pedig Pest Városában mint városi számtiszt. Jelenleg ismét nyugalomban él. Irodalmi működését a Rothkrepf,később Mátray szerkesztette »Eegélő «-ben kezdette »Esztergom története« leírásával (1835. évf. 10. sz.), mely mint Esztergom városának legelső magyar leírása külön említést is érdemel. Irt népismertetési közleményeket, elbeszéléseket stb. 6. BorovszkyLénárd János. Született Esztergomban 1792. máj. 21-én. Gym, tanulmányai végeztével a sz. Benedek-rendiek közzé lépett 1810. okt. 30-án. A theologiát Pannonhalmán végezte. Fölszenteltetett 1821. szept.. 13-án. Tanár volt Győrött 1813—16-ig, 1816 7., majd 1821—26-ig Sopronban, 1873-ig Pozsonyban. Ekkor magister novitiorum (ujonczmester) lett Panuouhalmán, 1850-ben jószágkormányzó u. itt, 1867-től Győrött. Meghalt 18(39. jan. 22-én. Két imakönyvet irt: 1. Liber precum et hymnorum, quem in usum stúdiósé iuventutis Hungaricae concinnavit Leon. Borovszky 0. S. B. Posonii. Proprietas M. Bucsánszky. 1840. 12-rét, IV, és 166, 1. 2. Uj lelki manna azaz imádságos és énekes köuyv a ker. kath. ifjúság számára. Pesten. 1867. Nyom. Bucsánszky A. 16-rét, 208. 1. 7. Burány Ján o s. Született Esztergomban. Szülővárosában végzé gymn. tanujmányait, a jogi tanfolyamot pedig a budapesti egyetemen hallgatta. Jolenleg mint ügyvéd működik Esztergomban. Számos czikket irt az esztergomi s vidéki szénbányák ügyében. Legutóbb : Esztergom talajvizei s a vízvezeték. I--VII. Eszt. és Vid. 1887. 23- 29. sz. Ezen czikk külön lenyomatban is megjelent. Gazdasági levél. (Védekezés a fillokszéra ellen.) III. A közfigyelem azonban eddig sokkal nagyobb mértékben fordult a homoktalaj, mint az amerikai vesszők felé. És ez nem csoda, mert ha valaki meg van győződve, hogy a homoktalajban biztosítva van a tőke a fillokszéra támadásai ellen, sokkal hamarább és , kevesebb fáradsággal szűrhet bort a homoktalajon te lepi tett szőlőről, mint az amerikai vesszőkről. Az pedig már bebizonyított (

tény, hogy a homoktalajban biztosítva vau a fillokszéra pusztításai ellen a szőlő, mert ott ezen irtóztató rovar meg nem élhet. De csak oly homokban, mely egészen szemcsés, mely legfeljebb 20—25%-nál több szerves anyagot nem tartalmaz és a melynek alsó rétege sem nem agyag, sem nem iszap és nem vizáthatlan. Ilyen többnyire az alföldi síkság homokja, kivéve a szikes helyeket, de van ilyen kisebb szigetenkint, a felsőbb megyékben is, a hol jó erős borok teremnek. Ilyen helyeken telepítsenek szőlőket a felvidéki bitokosok. Kár, hogy a homoki borok iránt sokan nincsenek bizalommal. Általános azon hit, hogy a homoktalajon jó bort termeszteni lehetetlen, a mi nem áll és ezt úgy hiszem képes is leszek alább inegczáfolni, de előbb még szabad legyen elmondani szerény véleményemet, mi a teendő arra nézve, hogy hazánk bortermelése, a fillokszéra pusztításai daczára is, sem minőségileg, sem mennyiségileg ne apadjon és ezt nehogy unalmassá váljak, csak röviden közvonalozva ezen pontokban foglalom össze. 1. Egy irányelvnek kell megnyerni a közvéleményt, t. i., hogy bortermelésünk teljes mérvben minden áron fenntartandó és erre közreműködni, mindenkinek hazafiías kötelessége legyen. Hogy ezen elv a társadalomban, illetőleg a szőlőbirtokosok között jelszóvá váljék, arra a sajtónak, az intéző köröknek és a társadalmi körök hangadóinak kell hatni. 2. Szabályokra vau szükség, melyek megállapítanák azt: mily idő elteltével lehet ismét beültetni a fillokszéra által el puszi ult szőlőket ott, a hol ezek más szőlőktől elszigetelve állnak. Az uj van hazánkban Dobsina városnak koholt és nickel bányáiból. Ilyenek a bányaipar áldásai ! Van azonban még egy hatalmas tényező, melytől e vidék anyagi emelkedésére nézve a legnagyobb eredmény várható s óz a gyáripar. — A gyáripart e város és vidék lakosainak legnagyobb része csak híréből ismerik, pedig ennek keletkezésére s kifejlődésére talán sehol az országban nem oly kedvezők a természeti viszonyok, mint épen minálunk. A gyáripar ugyanis csak ott virágozhatik, a hol tömeges olcsó erőforrást és könnyű közlekedést talál; az erőforrást kőszéntelepeink szolgáltatják; csak a vasúti közlekedés kell még ahoz, hogy vidékünk a gyáripar minden kellékeit teljes mértékbeu birja. A sok tüzelő anyagot igénylő gyáripar versenyképességére megbecsülne tleu előny az, ha a tüzelő anyagnál 30% és a munkabéreknél ugyanannyi megtakarítható. Már pedig egv métermázsa kőszénnek szállítása Doroghról Budapestre a lehető ilegolcsóbb vasúti vitelbér mellett is, legalább 12*6. krba, j annak Budapesten a gyárba való szállítása pedig még 4 krba, — tehát összesen 16*6 krba kerül. Ebből az esztergomi gyáros 14 krt megtakaríthat, a mi 100,000 métermázsa szén fogyasztásnál 1-4000 frt tiszta nyeremény. Ebez járul még az, hogy a legtöbb gyár a nyers anyagot, a vidéken közelebbről kaphatja és hogy a lakás, élelem és egyéb életkellékek jHiányosabb voltánál fogva a munkabérek sokkal alacsonyabbak, — a gyártelepekhez szükséges földterület olcsóbban szerezhető meg és az épületek kevesebb költséggel állíthatók fel, mint a fővárosban. Lehet-e tehát kétkedni abban, hogy a budapestesztergomi vasút kiépítése után városunk közolóbeu és környékén nemsokára számos gyártelep fog keletkezni, melyeknek a most elősorolt előnyök életfeltételeit képezik ? A gyáripar hathatós befolyását a vidék anyagi emelkedésére ugy vélem, nem kell külön bizonyítanom. A kik Ausztriában és különösen Csehországban jártak, azok tapasztalásból tudják azt, hogy a vas-, üveg- és porczelángyárakat környező falusi községek utczai többnyire egy-két emeletes házakból állanak, a mit nagyobb megyei székvárosaink is megirigyelhetnek. Az ellbogoni üveggyár munkáslakásai iskolái s kaszinója pedig egy kis várost képeznek, melyek lödő fülecskéjük, mert nem csak gyűjteni, de adni is gyönyör a mézet. Édes iz jön a szádba s keserű érzés a szivedbe. Félre csapod frakkod szárnyait, kikeresed egyetlenegy virágodat s clindusz nem ugyan, hogy megrakodj mézzel, mert a bimbó kelyhébe lopódzni nem lehet, da legalább hogy tudd, nyiladozik-e már eléje a közeledő nyárnak, vagy hogy daczol még a szenvedélyes sugarakkal? Odaszállsz mellé, de a mint meglátod hóditó bubájában lenge alakját szinte öszszeteszed kezed, hogy Heinével együtt könyörögj az Úrhoz, mikép e kis virágot is tartaná meg mindig ily szépnek, tisztának és kecsesnek, habár vonzó és fogvatartó képességét, mint a mágnes, voltaképen hensejében, már hogy lelkében és szivében is birja, hogy bálványozáskép ne vegye tőlem az isten ezt a kis májusi ájtatoskodást. Ha a terem köpd, Ő bizonyára a királyné benne, s nem győzöm eléggé csodálkozni a szerénységen, hogy nem ugy fogja fel az egész hangversenyt, mint az ő szépséges voltának nyújtott jobbágyi hódolatot. Szőke hajának dus fonadékai ildomos tekercsbe csavarva mintegy arany koronát képeztek a viruló gyermeteg arc bájai fölött, melynek gondtalan derűjét merengve nézem, s elgondolom, hogy talán nem is tudja, miként árasztja a boldogságot maga körül s mikor először tekintett fel kőzeledtemre nefelejts szemeivel, mintha a menyny nyílott volna meg előttem s ha akkor meghalok örömemben, árva lelkem bizonyára egyenest a szemeibe repül vala, mint a már fennebb is tisztelt teuton poéta magát kifejezhetni elég szerencsés. Tehát leszállasz oda, és szived hőbben dobban : — Ah ez kedves! zenged, csak most tudom, a jó Isten mennyire szeret, hogy itt juttatott helyet énnekem. — Hát aztán miért? tudakozódik akis virág. — Mert egész tünemény, égi jelenség magácskát látni valahol természetben, valóságban elevenen . .. — Elég már, elég! inkább azt mondja, hogy máshogyan is lehet engem látni mint elevenen ? — Oh bár ne lehetne ! Akkor nem volnának kuszált gondolataim, nem tüzelne a képzelet, nyugodtak volnának álmaim s nem volna velem mindenütt mint az Isten... — Ugyan ne vegye a nevét már másodszor hiába. — Nézze el az egyszer hibámat. Lássa sokat forgott fejemben szent neve, azt hittem, menybe vitték angyalai s azért nem láttam oly soká', mert nem akarták onnan visszabocsájtani. Pedig ugy-e jobb itt alant ? Az angyal szive szeretni . . . — Hagyja ezt a tárgyat, arról nem jó beszélni. •— Fél talán falra festeni az ... ? — Szeretném tudni mi lelte ma önt ? Isten . . . angyal . . . ördög . . . menyország . . . csoda .... tünemény .... Egész biblia ! Kérem forduljunk derültebb tárgyakhoz. — Ám legyen. Mondja hát kis rokon lélek, mi igaz van abban, hogy a maga álmai mindig teljesülnek ? — Nos ? nos ? — Nos, és álmodott valamit a mai estére vonatkozólag ? — Ah ez jó, erről beszélhetünk, el ia mondom a legelejéről de azután . . . azután . . . teljesüljön ám 1 Hát álmodám, bogy a Pali húzta, húzta a láb alá, a mint .még soha . . . — Nos ? nos ? — ... mi pedig. Eh, az ördögöt! Semmi »mi pedig!« 0 nem is álmodott, én meg nem is beszéltem vele. Hagyjuk hát az illusiokat. Nem ültetlek fel érdemes olvasó, ki itt bizonyára az est hűséges rajzát keresed, s kapsz olyan valamit, a miből nem értesz egy kukkot, a mi csupán az én agyamban s legfeljebb szivemben él s a mihez neked tulajdonképen nincs is közöd, mért mindebből a valóságban nem történt semmi. A here had nem szállinkozott mézet gyűjteni, hanem nevéhez hiven szürcsölte a kész árpalét, a lányok érzéketlen bábok valának, a kik a lantos szerint szivet és dalt nem érdemlenek, s a kis Ideált is$ ugy betemette a sok baglyas fej (hogy a »sevillai borbély* frizirozza meg valamennyit !) miszerint glóriája sugárfényének még hegyét sem láttam, s szentül hittem hogy nincs is itt, hogy még nem szökhetett meg az angyalok közül. S csak midőn a »hősi induló« után valamenynyien hősiesen megindultak, akkor tünt elő a kedves tünemény, de haj —nyomában jött a zordon enyészet, akarom mondani a — papája s elvitte visszajöhetlenül, bár érette ezer és egy hőkebel epedne is. — Jó éjt kivánok! monda utánozhatatlan s némi melancholiával elegyes kedvességgel és eltűnik, mégsem 'gondolva, hogy épen e kívánságával egész tuczat éjszakaszőlők telepítésére pedig jutalmakkal vagy legalább hosszabb időre szóló adóelengedéssel kellene ösztönözni az illetőket. Ez természetesen a kormány körébe tartozik. 3. Meg kell könnyíteni az ameriai sző Iővesszők vásárlását. 4. A szakminisztériumnál nyilvántartásban kell vezetni, mint ed4ig is, az elpusztult és megfertőzött szőlők területének valamint az uj ültetvények területének is a mennyiségét és intézkedései által odahatni, hogy ezek között az egyensúly fenntartassék. 5. Az uj ültetéseknél a szegényebb osztályt segélyezze a kormány vesszőkkel a kecskeméti telepről. = 6. A hol állambirtokokon ellenálló homoktalaj található, ott a fillokszéra által kenyerétől megfosztott nép betelepítésére és a szőlőmivetésre nyújtson módot a kormány. 7. A gazdasági-egyesületek behatóbban foglalkozzanak a bortermesztés fenntartásának kérdésével és gondoskodjanak arról, hogy az ültetvények a szabályoknak megfelelőleg okszerűen kezeltessenek. f 8. Felkérendő lenne a földmivelési minisztérium, hogy a rendelkezése alatt álló eszközökkel lásson oda, minként a homotti borok kezelése és nemesítése az előre haladott borászati ismeretek alapján fejlődjék és emelkedjék. Egy* szersmind nyújtson módot a kecskeméti állami szőlőtelepen kísérletekre, melyek által megállapítható lenne azon szőlő-; mivelési mőd, mely a homoktalajon leghasznosabbnak mutatkozna és a mely által a szőlő fejlődése annyira olőmozdittatnék, hogy már ezáltal az anyag alkalmasabb lenne nemesebb borkószitésrp. 9. A bort termesztő alföldi nagy városoknak, melyeknek kiváló értelmiségük van, saját jól felfogott érdekükben élénkebb tevékenységet kellene kifejteni bortermelésük közül, minden eszközt fel kellene használni, hogy boraik ereje, zamatja s ezzel hírneve, értéke- és kelendősége is emelkedjék. Ez az ő saját érdekükben áll. E végett minden városnak egy kis tért kellene kijelölni saját kertjében, vagy gyümölcsfaiskolájában, a hol szőllőmivelósi kísérleteket lehet eszközölni. A bor nemesítése végett tanulmányi szüreteket kellene rendezni. Egyenlő szőlőfajokból, egy-egy hektoliterre valót 3—4-féle rendszer szerint külön kellene leszűrni, mat rontja el. Búsan bámulok utána, mint az éhes ember, a kinek kezéből kikapják a szalámit, mielőtt bele haraphatott volna. Most hátsetáncz, se szalámi, hogy a kakas csípje meg! Pereat Terpsichore, vivát Morpheus! Bed for ever I * Tartsuk meg azonban a rendet s ne fújjunk indulót a prológ előtt s ne emlékezzünk ágyról és álomról, ha még előttünk áll a műsor az ő teljes idegenségében, hanem tűzzük igazság szerető kezekkel az első »peckingi rózsát« gomblyukába az ünnepi szónoknak a hatásos élőbeszédért, melyet irt és szavalt édes mindnyájunk szivének legnagyobb gyöuyörüségére. Még egy-két elfolytott kacaj, s osztatlan figyelembe ful .az ezer hangú zsivaj. A. helyi Demosthenes csonton velőn keresztül ható érczes hangja elnémít mindent, siri csendben járja be a fülelő terem zegét-zugát, az elszorult szivet könnyítő könyüt csalva a bánatosan merengő szemekbe. (Folyt, köv.) Pl UHLÁNSZKY, — Katonazene. Ma délultán a szigeti kioszkban katonazene lesz a következő műsorral: 1. Scbrammel Rudolf trónörökös induló. 2. Nyitány Flotow Martba operájából. 3. Ivanits A Duna hullámai cz. Walzere. 4. Liszt második magyar rhapsodiája. 5. Strauss Jósnő czhnü polka mazurkája. 6. Faulwetter nagy potpourrija Wagner Lohengrinjából. 7. Rácz Pali Bolond Miska csárdása.