Esztergom és Vidéke, 1888

1888-05-10 / 38.szám

erjeszteni, lefejteni stb., hogy gyakor­latilag bebizonyítható legyen, melyik kezelési mód az, mely által az alföldi borokat tökéletesíteni lehet. Van minden alföldi városnak módja, hogy ezt egy kis anyagi áldozattal is megvalósítsa, különben is igen csekély költségbe kerülne ez, de bármennyibe kerülne is, az százszorosan fogná magát vissza­fizetni. (Vége köv.) HÍREK. — Ö eminencziája, » herczegpri­más teguap délben Bajcsról a legki­tűnőbb egészségben székvárosába ér­kezett. — Az uj veszprémi püspök, báró Hornig Károly kultuszminiszteri taná­csos, cz. skardoniai püspök és eszter­gomi apátkanonok szombaton teszi le a canonieus processust a bécsi nunczi­us előtt. Tanukként Steiner Fülöp prae­latus és Dr. Cseruoch János primási titkár fognak szerepelni. Az uj vesz­prémi püspök utódja a kultuszminiszter riumbau már ki van szemelve. Nyil­vánosan combinálják Pór Antal pozso­nyi apátkanonokot s volt szabadelvű­országgyűlési képviselőt, valamint Pet­rovics Ferencz prépostot és nagyvárad­kerületi főigazgatót. De alaposabb com­bínáczió tárgya a primási udvar egy olyan kitűnő tehetségű papja, a ki mint a kormány kath. egyházi dolginak 6 mint a primási ügyeknek szakavatott ismerője és intézője már -régóta ma­gára vonta az illetékes körök figyelmét. — Nyilatkozat. Tudomásomra ju­tott, hogy az Országgyűlési Értesítőnek szerkesztősége és könyvnyomdája a fő­tisztelendő plébános urakhoz egy kör­levelet intézett, melyben azt írja, hogy Ö Emja a herczegprimás az általuk szerkesztett és nyomdájukban készült anyakönyvi és egyéb mintákat kegye­sen átvizsgáltatván, azokat helyben­hagyni és a nevezett szerkesztőséget erről általam értesíteni kegyeskedett: hivatalos kötelességemnek tartom a ftdő plébános urak tájékoztatása végett ki­jelenteni, hogy ez nem 1 g a z és ké­rem a t. Szerkesztőséget, hogy e nyi­latkozatot becses lapjában közzétenni szí­veskedjék. Esztergom, 1888. évi máj. hó 5-én. Dr. Cseruoch János, hgprimási titkár. — Gróf Csáky Károly pozsonyi kanonok, Esztergom egykori közbecsü­lésü városi plébánosa, ismerősei láto­gatására egy hétre városunkba érkezett. --- Sujánszky Antal. A magyar kath. vallásos költészetnek Tarkányi és Mindszenti után ez idő szerint leg­kiválóbb müvelője Sujánszky Antal esz­tergomi praelatus kanonok, a ki mái­ötven esztendő óta szorgalmas munkása irodalmunknak. Az elismert egyházi költő irodalmi jubileumának megünnep­lésére már megindult a mozgalom. Su­jánszky Antal tisztelői ez alkalommal ki fogják adui a költő összes nevezete­sebb egyházi költeményeit, melyeket ötven esztendő alatt irt s melyeket nemcsak a vallásosság, de a hazafiság szelleme is becsesekké tesz. A veterán költő most is buzgó müvelője a val­lásos költészetnek, melyet félszázad alatt nem egy állaudó becsű alkotással gyarapított. — A Majláth-Örökség ügyében a kir. tábla épen most Ítélkezik. Az örökö­södési pert tudvalevőleg Majláth Kál­mánné indította meg az ipolysághi kir. tvszék előtt gróf Majláth György főis­pánunk ellen. A pör tárgyát a hont­megyei kiskéri birtok tulajdonsága ké­pezi. A felperes, a ' ki. mint féljenek engedményese indította meg az örök­ségi-pert, igényeit a gróf Majláth Jó­zsef volt államminiszter által Budán I 1810-ben alkotott végrendeletre ala­pítja, melyben az örökhagyó a kiskéri birtokból majorátust állított fel, ugy intézkedvén, hogy elsőszülött fia, gróf Majláth József kamaraelnök fiágának kihalta esetére másodszülött fia Károly és ha ez nem élne, illetőleg fiága ki­halna, gróf Majláth János a történet­író, esetleg ennek fiágon leszármazol örököljék a hitbizományt. A végrendel­kező elsőszülöttjének fiága végképen ki­halt ; másodszülött)e csak egy leány gyermeket hagyott hátra; harraadszü­lött fia, János, a történetíró, a stah­renbergi tóban lelte halálát s ennek legidősebb fia gróf Majláth Kálmán. A felperes azt állítja, hogy az 1873-ban elhunyt Majláth Antal gróf, ki József­nek, a volt kamaraelnöknek másodszü­lött fia volt, nem voltp jogosítva a szóban forgó ingatlant bátyjától, kire az hitbizoinányként átszállott, megven­ni, sőt nem is vette meg s igy nem volt jogosítva azt sem a telek­könyveknek Hontmegyében történt szer­kesztésekor nevére íratni sem gróf Majláth Györgynek, a boldogult ország­bíró fiának, megyénk főispánjának hagy­ni. Az ipolysági törvényszék gróf Maj­láth Kálmáimét elutasította keresetével. A másodfokú itélŐbiróság most Ítél­kezik. — Különös akadályok. Társadalmi életünk egyébként jeles faktorai, saját­szerű, hogy épen nagyobb dolgokban — felet; e kicsinyesek. Legközelebbi példa reá a vízivárosi kettős rablógyilkosság. Egyesek hiúsága és többek irigy­sége egész clique-uralmat idézett elő egyéni és családi sympathiák s auti­pathiák szerint. Mindenkinek volt hozzá­szólni valója, de erre nem a közérdek előmozdítása, hanem az affektált tudás­kod ás és a nevetséges arrogantia ve­zette. Minálunk a tanúskodás polgári kötelességét nem ismerik, ettől fáznak; de az alattomos megszól ás és zűrzavart kereső pletykaság körül szeretnek me­legedni. Esztergomban még nagyon so­kan, s nemcsak egyesek, de egyesüle­tek is (kolomposaik által) nem ugy bírálják a tényeket, a hogy azok je­lentkeznek, a magok valóságában, igaz­ságában, hanem a clique-uralom ha­tása alatt, az egyéni tetszés- vagy nem tetszéshez képest — s ilykóp legtöbb­nyire igazságtalanul. Esztergomban az is a hét-főbünök közé tartozik, ha va­laki már mint fiatal ember kezd érvé­nyesülni. — Nálunk egy fiatal ember­nek nem szabad önállóan gondolkozni, ez csak az öregebbek előjoga, a kiket bántanak az eszmék, helyette tehát egy könnyebb thémával: a megszólás­sal foglalkoznak. Esztergomban (s ez amily szomorú, épp olyan komikus) egy fiatal emberben (azaz csakis esz­tergomi fiatal emberben) és ha bármily társadalmi állást foglal el, egyebet nem látnak, — nem akarnak látni — csakis fiatal embert; ha pedig egyéb­ként is akar vagy hivatalos állásához képest egyébként ;is kell érvényesülnie — lehurrogják. Es megkezdődik ellene a kisvárosi intriga, a mely elég vesze­delmes harcz, mert végtelen aránytalan, száz küzd — egy ellen és semmiféle eszköztől nem riad vissza. ~— Igy tör­tént a fentebb emiitett bűnügyben is, a mely a legrejtélyesebb s legnehezebb bűnesetek egyike, miután a vizsgáló­bíró elől mindeu nyom el volt törülve, sőt akadtak olyanok is, a kik a Vizs­gálat meghiúsítását czélozták. Mert Esztergombau már évek óta hozzátörő­dött megnyugvás az: hogy a rabló­gyilkosoknak szabadalmuk vau. Hogyan is merészelhet tehát egy fiatal vizs­gálóbíró arra még csak gondolni is, hogy eredményt érjen el? És midőn idegölő, megfeszített lázas vizsgálati I munka után a siker reménye megcsil­lámlik, nevetnek a kiszivárgott hiren, s t egyesek és egyesületek, szakértők és szakavatatlanok, de ki-ki hozzászól és aj vizsgálóbíró háta mögött tehetsége, irigysége, megsértett hiúsága és rossz­akarata fokához képest bonezol, kriti­zál és lehurrogni czélozza a sikert és érdemet. És igazán a szánalmasságig nevetséges, hogy hány mindenféle ki­sebb s nagyobb alakok csimpeszkednek abba az ügybe, a melyhez elvégre is csak egy embernek, a vizsgálatot ve­zető bírónak van kizárólagos s legelső jóga. Pedig ez a vizsgálóbíró nem tett s nem tesz egyebet, mint hivatalos kö­telességét teljesítette s teljesiti ugy, a mint azt hivatása magával hozza, tisztán, önzetlenül s igazságosan. El­járását a vizsgálati iratok igazolják s nincs és nem is lehet jogosítva eljá­rása felett más Ítéletet mondani, mint illetékes felettes hatósága. És mégis hányan feltolták magukat illetéktelenül! Sőt olyanok is akadtak, a kik a nyil­vánosság előtt akarták kisebbíteni. — Pedig a mig egyrészről a vizsgálóbíró igazi érdemeit a lapok dicsérete na­gyobbá nem teszi, csak elismeri és méltányolja ; másrészről ugyanannak az ócsárlások vagy tendencziózus glosszák nem árthatnak. Ilyen különös akadályok merültek föl a vizsgálattal szemben s igy a vizsgálóbírónak nemcsak ez áram­lat ellen kellett győznie, de magát az ügyet is lelkiösmeretesen elintéznie. Kétfelé terjedt ki figyelme és küzdelme. Örvendetes, hogy mind a két iránybau teljesen kivívta az igazságos álláspont diadalát. — A vízivárosi rablógyilkosság áldozatának rokonsága részéről a kö­vetkező sorok közlésére kórettünk fel: Tek. szerk. ur! Tisztelettel alulírottak, mint a vízivárosi gyilkosság áldozatainak törvényes örökösei és oldalágas rokonai nem mulaszthatjuk el a, nyilvánosság előtt kifejezést adui azon hálás köszö­netünknek, hogy az «Esztergom és Vi­déke* május hó 6-ik napján kelt lap­jábau az elkövetett gyilkosság érdeké­ben az eredmény részletei az esztergomi kir. jbiróság igen tiszteit vizsgálóbírója Szabó Gyula kir aljbiró ur érdeme szerint napfényre derültek. Ezen eljárás nemcsak minket, hanem országszerte a hírlapok utján értesített nagy közönsé­get is teljesen megnyugtatta; fogadja tehát tőlünk, mint az áldozat és gyil­kosság martalékának hátrahagyott örö­köseitől a tek. biró úr, legnagyobb köszönetünket. De egyidejűleg nem mu­laszthatjuk el kifejezést adni abbeli fájdalmunknak, melyet ez ügyben, Re­viczky Győző esztergomjárási főszolga­bíró ur a vizsgálat puhatojása alkal­mával rajtunk elkövetett. 0 ugyanis a valódi gyilkost és tettest mi közöttünk, közvetlen törvényes gyermek és oldalágu rokouok között kereste és kinzó tapin­tatlausága által hivatalos hatalmánál fogva bennünket, de különösen engem, miut törvényes fiút — Nyitra város kapitánysága útjain gyauusitva, á netán apa gyilkosságba való részvétel miatt rendőri figyelmeztetéssel haza jönni kényszeritett. Már pedig az «Esztergom és vidéke» május 6-án kiadott lapjában a kiderült gyilkossági tényálladók min­den e tárgybau keletkezett és ellenünk szított rosszakaratot teljesen háttérbe szőrit. Kérjük tek. szerk. urat, hogy ezen sorainkat nyilvánosságra bocsátani szíveskedjék becses lapjában. Maradunk kiváló tisztelői Esztergom, 1888. május 9-éu. Höffner János nyomdász ós az összes oldalágas rokonság. — JÓ SZÍV. A szerényen, de annál nemesebb eredményekkel működő ma­gyar asztaltársaság husz forintot küldött be hozzánk az árvízkárosultak javára, mely összeget rögtön rendeltetése he­lyére is származtattunk. A jó szívű segítséget a következő levél kíséretében küldték be: Tek. szerk. úr! Az «Eszter­gomi magyar asztaltársaság* — mint tekintetességed előtt tudva vau, a tagjai között befolyt összegeket jótékonyczé­lokra fordítja. Az idei árvízveszély a tiszavidék lakóit inségnyomorral suj* totta; s azért bármi szerény összeggel is kötelessége minden jó hazafinak pol­gártársait a szükség pillanatában tá­mogatni. Az esztergomi magyar asztal­társaság f. évi május hó 5-én tartott ülésén a társaság pénztárából az árvíz­károsultak részére egyhangúlag husz frtot szavazott meg, és ismerve tekin­tetessógednek a jótékonyczélok iránt való buzgalmát, elhatározta: hogy ez. összeget az «Esztérgom és Vidéke szer­kesztősége utján juttatja rendeltetési helyére. Tiszteletteljesén kérem azért szerk. urat, hogy az ide zárt husz frtot, mint az esztergomi magyar asztaltársaság adományát a fent érintett nemes czélra fordítani méltóztassék. Esztergom. 1888. évi május hó 9-én. Hazafiúi üdvözlettel Wanitsek Rezső, az «Esztergomi magyar asztaltársaság* elnöke. — A Gönczy jubileumon Esztergo­mot a taufelügyelők üdvözlő testületé­ben Bartal Rezső kir. tan. tanfelügyelő képviselte, a ki az ünnepelt országos tanférfiu jubileumáról már vissza­érkezett. — Kert-megnyitás. Schleifer Lajos, a Fürdő-vendéglő bérletének ez idő szerinti vezetője, ki az egész bérletet július elejétől kezdve már önállóan fogja vezetni, szombaton este nyitja meg három uj paviIlonnal fölszerelt és számos előnyös változtatással átalakított nyári kertjét a katonai zenekar közre­működése mellett. A fiatal bérlő, ki a nagy városokban gyűjtött tapasztalatait, most szülővárosa emelkedésére értéke­siti, valóban lekötelezte a közönséget czélirányos beruházásai által. — Kossár Dezső komáromi kir. ügyész a napokban városunkban járt s ez alkalommal ugy a járásbíróságnál, mint a vmegyei állandó választmány­nál lelkes üdvözletekben részesült ki­neveztetése al kai mából. — A vándormadarak megérkeztek messze utjokról s a kataszterfelmérő­hivatal mérnökei és segédtisztei eltá­voztak városunkból, kiki a maga vi­dékére, kogy a felmérés munkálalait újból folytassák. Maga a felügyelőség azonban továbbra is Esztergomban mű­ködik. — Én Csillag Anna. Vau-e ki e nevet nem ismeri? A nevezetes rekíám­dáma, a ki valami csodapomádét árul Budapesten, Esztergomban Szt.-György­mezőu született egy szerény béres haj­lékában. Csodálatos hosszú haja csak­hamar egy élelmes impresszárió bérletébe került s azóta teli vannak a hazai és külföldi lapok az ismert reklámokkal. Ugy látszik, hogy az üzlet nom is megy olyan rosszul, mert a nevezetes reklám­dáina Esztergomban éldegélő anyjának csak a napokban vett egy házat a Simor János-utczában. — A förgeteg áldozata. Tegnap t délután Szeuczy István városi csizmadia, a miut a förgeteg elől a városba sietott, kalapját elfújta a szél s mikor utána futott ugy elsiklott, hogy egy iramodó­terhes kocsi keresztül gázolt rajta. Az elgázolt ember állapota életveszélyes. Az esti órákbau Tuár meg is gyónt. * Nagy csoport franczia mosó ze­firt és foulardot olcsón megvásárolt és elád Scheiber Rezső és Társa ezóg, Esztergom, Széchenyi-tér, Gyógyszertár­épület. FELEí/iS SZERKESZTŐ: Dr. KŐRÖSY LÁSZLÓ.

Next

/
Oldalképek
Tartalom