Esztergom és Vidéke, 1888

1888-05-03 / 36.szám

ESZTERGOM: X. EVFOLYAM. 36. SZAM. CSÜTÖRTÖK, isss. MÁJUS 3 ESZTERGOM w es VIDÉKE MEGJELENIK HETEN KINT KÉTSZER VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. eges* évre fél évre . negyedévre ICLOMZKTlíSI A Eyy szám ára 7 kr. 6 fit — kr; 3 frt - kr. I frt r,0 kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: SZENT-ANNA-ÜTCZA 317. SZÁM, linvá n lap H/.ellenti részét illető kü/Jttiuéiiyek kiilileinlíik. KIADÓHÍVATAL: SZÉCHENYI-TÉR 331- SZÁM, hová ;i lap hivatalos s a magán hirdetései, a uyilltérhe s/.ánt kft*leméuvek, előlizelési pénzek és reklamálások iuté/.endök. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIRDETÉSEK MAGÁN-IMIfDETÉSEK I szóló! 100 szóig — frt ?ő kr.; j nn?pll«.j»o«lÁH szerint legju 100—200-ig . J fit őO krJ |: táiiyosalihan közöltetnek. 200-300-ig . 2 frt 8ii kr.;!-: ,— Jiél.yeg.lij 30 kr. 11 NYII/ITER sora 20 kr. Vasutunk előnyei. Esztergom, május 2. VII. A harmadik, de fiatalabb szénlerakodmány a közép harmadkori (oligocen) képződmény középső osztályzatába** is^ méretes. Éhez tartozik a szarkási, mo^ gyorósi, nyergesujfalusi valamint az annavölgyi felső telep. Három rétegből áll, melyek egymástól 0*45—3 méter vastag agyagréteg által vaunak elválasztva, összes vastagságuk 2 méter, a szén minősége palás, és ennélfogva az alsóbb osztályú szenekhez tartozik. Nevezetes körülmény ezen telepuél az, hogy a rétegek között egy tracuyttufaréteg létezik, ami arra murát, hogy ezeu réteg lerakodásakor a környékbeli trachyt kitörések már kezdetüket vették. Az elősorolt szénteiepek előfordulási körülményei s az azokat fedő rétegek jellemző tulajdonságai Prudiiicki Hautken Miksa lovag, budapesti egyetemi tanár, a m. kir. földtaniintézet volt igazgatója , által, fáradhatlau szorgalommal behatólag lettek tanulmányozva, mely tanulmányok a harmadkor tengeri faunájának ismeretéhez megbecsülhetlen adatokat szolgáltattak ós vidékünket a tudományos világban a legjobban tanulmányozott vidékek sorába helyezték. Ezen tanulmányok szerint vidékünkön, az alsó harmadkori szénteiepek 50 — 300 méter mélységben találhatók fel és azok mélysége a felszínen, — vagy a csekély mélységben szálban levő rétegek kövülotzárványaiból nagy biztossággal előre meghatározható. Az eddig feltárt alsó harmadkori szénteiepek a felsziu alatt 55—115 méter, - a középharmadkoriak pedig 16—72 méter mélységben feküszuok, fejtésük nem jár nagy nehézséggel, mert a talajvíz a tedő agyagrétegekben gyéren fordul elő; a rétegek rendkívüli vastagsága, valamint a dagadó, gyúlékony fedő-pala: nyomása azonban költséges ácsolatot igényelnek. Az évi széntermelés 650000 métermázsát teszen. A feltárt szénmenuyiség: Aunavölgyben 10 millió métermázsa Doroghon. . 0*5 „ „ Tokodon . . 5*76 „ ' - „ Szarkáson. . 0*25 Összesen: 16*51 millió métermázsa, melyből fejtésre elő van készítve 5 millió métermázsa. A bányák keletkezése óta termelt szénmeunyiség 1883. év végéig 32 millió métermázsa, mely mintegy 12 millió forint értéket képvisel. A kiaknázott terület pedig: Doroghon . . 22*05 kat. holdat Tokodon . .31*50 „ „ Szarkáson . . 35*78 „ „ .Aunavölgyben. 16*20 „ „ Miklósberken . 25*20 „ „ Mogyoróson . 38*85 „ „ Összesen : 169*97 kat. holdat tészen. Ezen adatokból megítélheti mindenki, hogy nálunk a kőszénbányászat még keletkezési stádiumában vau és hogy annak fejlődési képessége kiszámithatlan. Ha ezen aránylag csekély terület alól 12 millió forint értékű kőszén volt kivájható; akkor képzelni lehet, hogy mily roppant értékű -kincs fekszik még kőszénben a 11 y

2 O mértföld kiaknázatlan terület alatt. Állitható-e tehát ezen adatokkal szemben alaposan az, hogy ha ezen kincs kiaknázhatóvá leend, akkor az e város és vidék auyagi jóllétére a kereskedelmi forgalomra, ipartermelésre s a fogyasztásra nem fog előnyös befolyást gyakorolni ? BÜRANY JÁNOS. Esztergomi irók. Dr. Majer István («István bácsi») 1835-ik évben kezdvén meg irodalmi pályáját, 1885-ben ünnepié 50 éves irói jubileumát, mely alkalommal «Esztergom város és megye egyházi és világi Íróinak név- és miilajstroma egybeállítására* pályadijat tűzött ki. A bíráló bizottság tagjai a beérkezett pálymunkák közül egyhangúlag legjobbnak s a kitűzött pályadíjra érdemesnek találta Zelliger Alajos fővárosi hitoktató müvét melyet «István bácsi 50 éves irói jubilaeuma emlékére sajtó után nyilvánosságra is bocsájtátott. Ezen «koszoru»-nak nevezett gyűjtemény összesen 366 Esztergommegyében született vagy itt működött iró élete s irodalmi működése ismertetésével foglalkozik. A magyar irodalom régóta ismert nagy alakjai mellett találkozunk e műben olyan, különben figyelemre méltó írókkal is, kiknek irodalmi érdemei eddigelé talán csak szűkebb körben voltak ismeretesek. Ezek, valamint a többi elősoroltak is, kik irodalmi működésük által tekintélyt s tiszteletet szereztek nevöknek, fönneu hirdetik Esztergom irodaimidiesőségét, mely méltóan párosul ama dicsfényhez, mely Esztergomot, mint Magyarország egykori fővárosát, az első királyok s a prímások szókhelyét ősi időktől fogva övezi; — és a munkát elég átlapozuuuk, hogy azon örvendetes meggyőződésre jussunk, hogy Esztergom, mint a tudomány és irodalom tüzhetye, minden időben oly jeles és tudós Írókat nyújtott, kiknek irodalom termékeit az irodalomtörténet búvára a följegyzésre, a tudományok müvelője s barátja pedig tanulmányozásra méltatja. A uj mű nyomán lapuukbau csakis az esztergomi születésű írókat fogjuk bemutatni, a többivel ismerkedjék meg az érdeklődő magában az nj Könyvben. A'A esztergomi, városi vagy megyei származása irók sorát megkezdi : 1. B á d y Izidor J á n o s Született Eszztergom-szt.-Gryörgy-mezőn 1820. decz. 27-én. Középiskolái végeztével a Sz. Beuedek-reudiek közé lépett 1839. szept. 15-én. Hittanulmányai végeztével pedig 1846. jul. 29-áu pappá szenteltetvén, 1857-ig Pápán, 1857-8. Győrött volt alkalmazva mint főgymn. tanár. 1858-60. Tihanyban, 1860-3. sz.-Mártonban volt h. plébáuos, azután pedig Csanakon, hol meg is halt 1885. jan. 19-én. Müvei : Alkalmi beszéd, midőn t. Ecsy L. születésének 50-ik, felügyelőségének Az, 9

Esztcr gom és Vidéke''^ tárcsáj a. FÉLREVERT HARANGOT' — REGÉNY. Az „ESZTERGOM és VIDÉKE' számára irta: KŐRÖSY LÁSZLÓ(Nyolczadik folytatás.) A kártyaasztaloknál szerzett váratlan tapasztalok azonban nem vették el a tanulmányozó czimborák kutató kedvét. Most már egészen más nyomokon akarták kiösmerni. A mint véget ért az első parthie, egy kis társaság félrerakta a kártyát és csevegni kezdett. Ebben már fölhasználhatták negyediknek a fiatal honatyát is. Az ölökre mosolygó hájas honatya, a ki Kovács Lászlót legelőször hozta föl a klubba, választási élményeken kezdte s őszintén elmondotta mandátuma titkait. Hatalmas ellenfele volt, igazi talentum, hanem azért nem lehetett engednie. Azért a talpalatnyi politikai térért, melyet a mandátummal be lehetett födni, ráment a királyfölni hirtok egészen. Hanem most már meg van neki ígérve, hogy nem megy haza többet hivatal nélkül. Csak időkérdés az egész és nem fogja többet bánni a király földi áldozatot. A második honatya hihetetlen mesét mondott. Azt mondta, hogy semmit se költött a választására, pedig nem Budán, hanem egy teljesen ösmeretlen vidéken választották. — Ez a dicsőség azonban nem él tovább öt esztendőnél — végezte mondókáját — mert a mióta Magyarország az igéretfölde, azóta nem Ígértek több vasutat, több gyárat, több protekciót és több kilátást, mint én, Igy ejtették el gyászos ellenfelemet, a ki nem tudott semmit sem ígérni. Legnagyobb kortesem volt a megye arhiváriusa, a ki históriai adatokkal kisütötte, hogy rokonságban vagyok a miniszterelnökkel. Azóta rendes vendége voltam a főispánnak s olyan fáklyásmeneteket kaptam, hogy az egész város lobogott tőle. Nagyot nevettek az őszinte elbeszélésen. — En pedig mindent az asszonyoknak köszönhetek, — kezdte a harmadik, a ki pompás thearózsát viselt elegáns kabátjában s olyan illatos volt, mint egy csomó szerelmeslevél. — Garszon vagyok, husz esztendő óta mesés kombinácziók tárgya, minden kerületi szép asszony bámulója és fiatal özvegy imádója. Atimádtam már legszebb éveimet, midőn arra ébredtem, hogj

r a megyében forradalom ütött ki mellettem. A forradalmat szép asszonyok' csinálták. A leghatalmasabb ellenzékiek s a legmakacsabb kuruezok teljesen átalakultak ebben aforradalomban. Mellém sorakoztak, óriási eszméket fogtak rám, tüneményszerű tehetségekkel gyanúsítottak s erősen hirdették, hogy egyedültölem függ a kerület üdvössége. El kellett hinnem, habár semmi hajlandóságot se mutattam. A szép asszonyok azonban nem nyugodtak s habár feléje se néztem a zűrzavarnak, nyakamba sózták a mandátumot. Azóta más se vagyok, mint virágszállitó, s minden nagyobb divatkereskedésben szép választóim képviselője. Mulatságos mottdátumom van ugy-e bár? A társaság jóizüen nevetett. — De ideje már, hogy Budapestre származtattak, mert különben múlhatatlanul kapitulálnom kellett volna valamelyik generálisnak, már pedig nekem az ugj^nevezett házasélethez semmiféle érzékem sincs. Velem ugyan kihal a Nemesváry család felsőmegyeri ága, de legalább szépen. Virágos volt az egész életem, minek vállaljak tövist; verőfényes volt minden napom, mi szükségem van viharos alkonyra? Javíthatatlan garszon ember maradok továbbra is s talán nem koptat még el tökéletesen ez az öt uj esztendő. — Irigylésreméltó ember is vagy kedves Dani barátom, — válaszolta a pazarul táplált királyföldi honatya — egész búcsújárás bomlik utánad mióta idelent vagy. Pedig tudnák csak, hogy milyen papucs alatt tart a szép Adlerné! Kíváncsian néztek össze a csevegő társaság tagjai. Az utolsó ielsőmegyeri Nemesváry szatirikusán mosolygott, bejjebb foglalta jeles ránczaiba a monoklit, uj cigarettere gyújtott, azután kedves pongyolasággal folytatta. •— Van valami a dologban. Ez a szép Adlerné csakugyan veszedelmes egy asszony, Nekem ugyan már három albumravaló imádottam volt, de egyetlenegy se tudott ugy megbabonázni, mint ez a gyönyörű szalmaözvegy. — Mondd csak el kérlek ezt a történetet is. Hiszen magunk között vagyunk s nem lehetünk veszedelmesek, mert mi már mind a hárman megfeleségesedtünk — Hát minden igazi szerelmi kaland édes anyja a véletlen. Egy szép napon egy hírneves ügyvéd barátomál vagyok, mikor egy kisirt szemű, gyönyörű fiatal asszony jelen meg s drámába való szenvedélylyel követeli a válópór megindítását. Egy hónapig volt mindössze is asszony. A kisirt szemű szépség őszinte részletességgel beszélte el rövid házassága történetét. Az apja meg a nagybátyja hozzákombináltak egy gazdag lókereskedöt, a kit nem ért rá megszeretni, mert az első találkozás vége egy elsietett házasság volt. Időközben valami járványos betegség elragadta a házasság gyártóit, az apát is, meg a nagybátyát j is és a fiatal asszony vissza volt adva önmagának. Most kezdte csak igazán gyűlölni a férjét, a ki állítólag még korhely is. A válópör kikikerülhetetlennek látszott s az ügyvéd meg is indította. Azon közben gyakrabban találkoztam a szép szalmáözvegygyel s egy nagyon szép napon fölajánlottam neki protekeziómat. Igen szívesen fogadta, meghívott magához, sirva panaszkodott, mosolyogva sóhajtott, mint minden ideges asszon}', mikor a vigasztaló már épen ki akarja tárni a karjait. Azóta már gyakran voltam a szép Adlernénál, de egyébbel kedves czimborák, még nem lehet dicsekednem. •— Nagy selma és lovagias ember vagy egyszerre. — Nem szoktam mást mondani a valóságnál, még akkor sem, mikor teljesen elégedetlen vagyok vele. Hanem győződjetek: meg róla. A szép Adlerné, a mint a pör kedvező fordulattal dőlt el, csakugyan karjaimba omlott és megköszönte protekezió-