Esztergom és Vidéke, 1888

1888-04-15 / 31.szám

el felek közötti külömbözetek békés kiegyenlítése által. Az ipartetület ügyforgalmát illetőleg az iktatóba beérkezett 26 drb, a melyek azonnal elintézést is nyertek, Munkakönyv kiadatott 83, ideiglenes igazolvány kettő. Nyilványtartatott 385 mester, 247 segéd. Felvétetett 99 tanoncz, felszabadult 25. Vájjon az Elöljáróság ipartestületünk vagyoni érdekét miként volt képes előmozdítani, azt a mult évről szóló pénz tári számodás igazolja. A mult évben befolyt, - - és pedig: 1. 1886. pénzmaradvány 31 frt 70 kr 2. Betétkönyvben alaptőke 429 „ 40 „ 3. Tagdijakból „ 395 „ 60 „ 4. Törzsvagyonba „ 28 „ 66 „ 5. Felvételi*dijakból „ 299 „ 50 „ 6. Tanszerződésokbői „ 54 „ — „ 7.Szabad, irásdijból „ 15 „ 60 „ 8. Hátralékból „ 5 „ 20 „ 9. Kamatokból „ 11 „ 49 „ lO.Szelvényekből 24 „ 74 v Összesen: 1295fn89kr Kiadatott: 9 1. A mult évi hátralék törlesztésére ... 78 frt 50 kr 2. Személyi kiadások . 349 „ 92 „ 3. Iparos tanonezok jutalmazására . . . 20 „ — „ 4. 5 db 5%magy. papirjáradék ra .... 445 „ — „ 5. Egyéb kiadásokra . 59 „ 67 „ 6. Pénzmaradvány . . 30 „ 24 „ 7. Betétkönyvben alaptőke . . . . . 312 „ 56 „ Összesen : 1295 frt 89 kr 1887. év végével az ipartestület vagvona: 1. Pénzkészlet . . . 30 frt 24 kr 2. Alaptőke botétkönyvb. 312 „ 56 „ 3. 5 db magy. papirjár. 400 „ — „ 4. 1886. évi'tagdijhátr. 56 „ — „' 5. 1887. „ i 199 „ 60 „ 6. Felvételi díjh

átralék 404 „ — „ Összesen: 1402 frt 40 kr Teher: 1. Személyi kiadás . .30 frt — kr 2. Egyenleg . . . .1372 , 40 „ Összesen : 1402 frt 40 kr í Tehát mig 1886. évben bevétele és kiadása az ipartestületnek volt 849 frt 1 kr, s vagyona ugyanazon év végével a 78 frt 50 kr teher levonásával 570 frt 30 kr a melyben törzs vagy ónként szerepelt 429 frt 40 kr, a Í887-ik óv végevei bevétele és kiadása volt 190n frt 89 kr: raervona n 30 frt teher levonásával 1372 frt 40 kr illetve 45 frttal több, mert az 5 db. 5%-os papirjáradék 445 frtért vásároltatott, holott a pénztárnok ur által ezen 5 db, papirjáradék a vagyonmérlegbe az 1887. évi deczemher- 31-én létező névértéknek megfelelőleg 400 frtba vétetett fel, 1372 frt 40 krban a törzstőke összege 712 frt 56 kr, helyesebben 757 frt 56 kr s ekként a mult évinél 328 frt 16 krral löbb. A NÖKRÖL S A NŐKNEK. A házasság olyan számtani művelet, mely az egyház nyelvén összeadás, a legtöbb vőlegény felfogása szerint kivonás, a meny

rasszony szerint sokszorozás, s az örömanya felfogásához képest elosztás. * A mire egy no nem képes rávenni a férfit, arra ugyan már rá nem veszi a világon senki és semmi. A szerelmes addig fut utánunk, mig föl nem veszszük. De ha már egyszer a kocsinkon van, akkor azután ő hajtja a lovakat. * Ha egy nő nagyon szellemes, nagyon okos, rendkívül müveit, de csak egy cseppet is szép: akkor is szépségére lesz legbüszkébb. Minél rútabb a nő, annál tovább néz a tükörbe, hátha mégis sikerül neki magán a szépségből legalább egy foltocskát is fölfedeznie. * Ha összevesztél a kedveseddel, sohasem kell egészen hozzá menned ; fél utig úgyis 5 közelit feléd. III KEK. ~ — A trónörökös Esztergomban. Villámgyorsan elterjedt városunk kösönségénél az a hír, hogy Rudolf trón3rökös, mint ő Felsége által legújabban kinevezett közösliadsoregbeli főhadgondriselő holnap, hétfőn városunkban lesz i szemlét fog tartani a gyalogezred fölött. Hivatalos katonai körök szigorú liscrétióban tartották a hirt, habarj íözludomássá vált, hogy a trónörökös ninden ünnepies fogadtatás mellőzéseiéi Komáromból egyenesen Esztergomba érkezik, a honnan alapos szemle után sínét tovább folytatja útját. Nagy örömnél közöljük a trónörökös első utjának íirét Esztergomba s habár látogatása' eljesen hivatalos katonai természetű,! nem fojthatjuk el őszinte lelkesedésünket, melylyel a szeretett trónörököst körülveszszük. Esztergom hazafias közönsége, mely a herczegprimás aranymiséje alkalmából ő Felségét a királyt olyan lelkes diadalmi ünneppel várta és üdvözölte, be fogja mutatni igaz hódolatát és benső szeretetét a trónörökösnek is, a ki ezúttal lép először az első magyar király szülővárosának ősi falai közé. Kiáltsuk előre is hűségünk és szeretetünk lelkesedésével: Éljen ő Fensége Rudolf trónörökös! Isten hozta őt Esztergomba ! — A trónörökös kíséretében lesznek Mayer tábornok, mint táborkari főnök és gróf Rosenberg, mint szánysegéd. Ö Fensége ma éjjel tizenegy óra utan érkezik Esztergom-Nánára, hol a különvonat háló-salonjában marad. Hétfőn reggel hét órakor pedig már kiút lesz a nagy gyakorlótéren. — Amerikai vendégek voltak tegnap a herczegprimás palotájában. A Magyarország nevezetesebb városait megszemlélő amerikaiakat a baltimorei érsekbibornok ajánlotta a herczegprhuás előzékenységébe, ki tegnap amerikai vendégei részére diszebédot rendezett. — Az árvízkárosultaknak.Ö Eminencziája a Herczegprimás ismét fényes tanúbizonyságát adta nagylelkűségének és áldozatkészségének. Csak nemrégiben küldött segélyt több árvizkárosult vidéknek s most Orczy belügyminiszterhez az árviz által leginkább megkárosodott magyarországi lakosok számára tízezer forintnyi fejedelmi segélyt adományozott. — A szatmári püspök, Meszlényi Gyula, a napokban szeretett hívei közé Komáromba rándult, hogy visszaadja nzon nagy küldöttség látogatását, mely 5t kineveztetése alkalmából díszes testületben üdvözölte. A püspök ur látogatása óvatosan mellőzött minden ünuepélyeskedést s tisztán a kiválóbb komáromi katholikusok fölkeresésére szorítkozott. Az uj püspök székhelyét, j Szatmári, a mint tudjuk rendkívül mcg-j rongálta az idei árviz s igy a főpásztor súlyos és komoly gondok között veszi ít egyházmegyéje kormányzását. — Juriga János kanonok temetése i megboldogult életéhez teljesen méltó; egyszerűséggel ment végbo. Krotkyj ranonok végezte az utolsó szertartást s i növendékpapok énekkara zengte a| gyászdalt. A koporsót a főkáptalan tagjai, a megboldogult főpap legkö' zelebbi rokonai s a főkáptalani központi tisztviselői kar tagjai kisérték föl a főszékesegyházi sírboltba. A temetési Kovács Albert elsőrangú vállalata reu dezte. - Adalbert ünnepét a berezeg primási palotában is megülik, a hov; a prímás a főkáptalan s a tisztikai tagjai közül összesen harminczkét vendéget hivatott meg a mai primási diszebédre. f Barta Endre. Esztergom váumegyÍ székesházán gyászlobogó hirdette a megye gyászát, mely egyúttal az egész nagyközönség gyásza is. Barta Endre megyei főszámvevő halt meg, kinek legfelsőbb kitüntetéséről csak a mult esztendőben hoztunk örömteljes tudósítást. A derék férfiú a szabadságharcz diadalainak és viszontagságainak egyik előkelő tényezője volt, számos fényes ütközetben vett részt s az esztergommegyei és városi honvédeknek évtizedeken keresztül jótevő elnöke volt. Bátori Schulcz Bódog honvédtábornok legkedvesebb esztergemi barátját szerette benne, de még a legigénytelenebb állású volt negyvennyolezas honvéd is kegyelettel gondolhat mindig a boldogult őrnagyra, a ki őszinte ragaszkodással vette körül régi bajtársait és segített rajtuk ugy, a hogy lehetett. A nemes szívű férfin gyászjelentése a következő: Alul Írottak mélyen szomorodott szívvel jelentik felejthetetlen s forrón szeretett atya, nagy atya, testvér és apósnak tekintetes nemespani Barta Endre urnák, Esztergom vármegye főszámvevőjének, Ferencz-József rend lovagjának, volt 1848/49-ki honvéd őrnagynak f. évi ápril hó 12-éu éjjeli 2 V* órakor életének 70-ik évében, rövid szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után történt gyászos kimúl tát. A boldogult hült tetemei f. év ápril hó 12-én d. u. 3 órakor fognak öreg-utezai lakásán beszenteltetni s az Esztergom kir. városi róm. kath. sírkertbe örök nyugalomra' helyeztetni. A megboldogultnak lelki üdveért mondandó gyász szentmise pedig ugyanaz nap d. e. 10 órakor fog a szt. Ferencziek templomában a Mindenhatónak bemutattatui. Kelt Esztergomban, 1888. ápril 12-én. Az örök világosság fényeskedjék neki! Barta Ármin, Barta Anna férj. Andrássy Jáiiosné, Barta Árpád gyermekei. Barta Aladár, Barta Erzsike, Barta Ilona, lapos homloka alól, de azután hirtelen balra farult s kurta bajusza fölött valóságos világmegvetéssel tiltakozott minden komolyság ellen. A remek orr töve az ábrázat pergamen színével kezdődött, hovatovább rózsaszínbe, müjd vörösbe játszott át s legvégül bizonytalan ibolyában végződött. Színtani szempontból értekezéseket írtak volna róla a németországi professzorok. Érdekesek voltak a szemei is. Ezek az örökre forgó és hunyorgó nagy karikák, melyek mindig nevettek és mindig koplaltak. Színtani szempontból az egyik világoszöld, a másik sötétszürke volt. Az impozáns kajla orr azonban még hatalmasabban dominált olyan száj fölött, a milyent már nem igen sokat lehet találni. Az ajaktalan, vékony, de azért végtelenre elnyúló száj ferdén záródott és pedig a harántosan álló orral épen ellenkező irányban. Hogy milyen égető szükség volt ilyen rejtelmes szájra, azt az a három vakmerően kiszögellő sárgásfekete fog világosan megmagyarázta, mely a sápadt inyhusból szólás közben kikandikált. De a jeles figurát még néhány szál átlátszó rőt szakái egészítette ki, mely szabad kilátást engedett egy olyan óriási ádámcsutkára, a milyen még a leghíresebb külföldi egyetemek spirituszaiban sincsen meg hasonló nagyságban. Végre a mostoha teimészét két szörnyű vékony, de rettentően ellaposodott és szétálló füllel s néhány ezer apró ránczczal humorizálta ki alkotását. Ha valamikor az emberi arcz ránczainak hyeroglipháit is olvasni leszünk képesek, akkor nagyon sok embernek nem is szükséges viszontagságairól beszélnie. Korompai Krisztián hórihorgas termete két rettentő nagy lábon pihent, melyek ijesztő módon szögeltek ki térdben s szörnyen keresztül koptatták a bizonytalan szinű és szabású nadrágot. Véghetetlen hosszú, sovány karjai óriási, bütykös ujjú, ránezos kezekben végződtek, melyeket sajátszerüen tudott használni, mikor beszélt. Beszéde olyan különös tompa, kriptái hangokat hallatott, hogy önkénytelenül is megnyilallott a hallgatóban valami. Gondolatai szárazak voltak, kifejezései csörömpöltek a rideg csontoktól; velőtlen és izomtalan beszédét azonban olyan bús szemhunyorgatásokkal kisérte, mint valami klastromtemplomban a requiemet az orgona. Középkori alak volt minden izében; sokat szenvedt, sokat nélkülözött ősök utóda, a kiben megbűnhődött a család minden hibája és vétke. A szegény torzalak rideg ünnepélyessége valóságos mindennapi küzdelem volt a nevetségesség ellen ; de teljes hitelre csak akkor talált az embereknél, mikor ráértek meghallgatni. Ilyen sanyarú figurával és fanyar természettel már csak nem lehet szélhámoskod ni. Nem is tartozott szegény jó Korompai Krisztián a mi ujabb társadalmunk azok közé az országszerte ismert kataszteri alakjai köze, a kik becsületes kipusztulásuk után az állam kegyelem kenyeréből tengik keresztül életüket s örökre panaszkodó fájdalmas eleven elégia gyanánt élősködnek köztünk, mint mohok a régi dicsőség romjain, mint rozsdák a vitézkedő fringiákon s mint foltdarabok a család Ősi mentéjén. Tehetnek róla a szegények, hogy kétszáz esztendővel későbben születtek? Fényű István uram magasabb intést látott a jeles alak megjelenésében s a mint tisztában volt őseivel, rögtön biztosította nála a házat s három sorsjegyet is vásárolt, hogy teljesen megnyerje tervei számára. * — Volt-e már valaha tekintetes uram követ? — kérdezte töle, a mint a második kancsó bort állította a nagy tölgyfa asztalra. A kisértet szomorúan mosolygott. — Az őseim nem hiányozhattak a Rákosról. Még az apám is követ volt a pozsonyi diaetákon. Nekem azonban már csak be kell érnem a házalással. Az ám. — Hátha valahol fölléptetnék ? — firtatta tovább az ördög. Korompai Krisztián aggodalmasan nézett Fényű Istvánra. Nem szólt, de benne volt a nézésében ez a gondolat: — Ugyan ne csinálj belőlem bolondot, elég maskarája vagyok én az életnek emigy is! Az ám. — Csak nem fog a tekintetes ur gyereknek nézni, a ki játszik a szavával s társaival — folytatta újra a főkolompos. — Lássa, van itt e&y kerület, ide nem kellene más csak ellenjelölt. De olyan ellenjelölt, a ki már előre is lemond minden reményről, hanem azért mégis föllép. Krisztián szörnyű nagyokat nyelt s Ádámcsutkája azonközben valóságosan muzsikálni kezdett. Eszébe jutottak neki a biztosítási ügyek s a sorsjegyek szebb jövőjű napjai. Hátha segit rajta valamit az ördög ? Az ám. Nagyokat pislantott, azután hol a mestergerendákra, hol a padlóra czikáztatván szemeit, az asztal túlsó részén ülö házigazda vállaira lódította óriási kezeit s igy szólt: — Hát csak ellenjelölt kellene ? — Persze hogy csak az. Különben nem érne az egész választás egy kopott pottúrát sem. Vállalja el a tekintetes ur! — Hát azután? — Azután megemlegetik a nevét az egész járásban, hol dicsérve, hol szidalmává, a hogy az már ilyen országos munkánál meg szokott történni; hanem azért mégis csak emlegetik és ez nem szolgálhat a tekintetes ur kárára. Az egész járás biztosítani fog s megvásárolgatja a sorsjegyeit már csak sajnálkozásból is, hogy annyira kibukott. — Értem, értem! — dünnyögte Krisztián. — Az ám. — Hát lépjen föl tekintetes uram! — Azután micsoda színvallással? — Teszem azt ellenzékinek. — Az ám. Ellenzékinek. Es hogyan fogjak hozzá? — Hát először is vissza megyén NagyVáradra, a tekintetes ur, ott kiöltözködik egy kicsit, nyomtat százötven piros plakátumot és megérkezik nagy ünnepélyességgel. Korompai Krisztián elszédült. — Nagy dolgok ezek kérem. Az ám. — Nem szabad aggódni! — Az ám. Nem szabad aggódni. — Bele kell ugrani. — Az ám. Bele kell ugrani. Fényű István uram folkaczágott. A masina föl volt húzva, ugy járt a hogy igazította. — Hát el van végezve, hogy tekintetes Korompai Krisztián ur föllép a baranyai választókerületben ellenzéki képviselőjelöltnek. Erről persze nekem nem szabad, de nem is lehet hivatalos tudomással birnom. Ezt a tekintetes ur Nagyváradról cselekszi két nappal előbb, semhogy ide érkeznék. A falragaszokat Füge András nevére küldi Bátonyára. Ez az ember született kuruez, a ki mindig ellenzéki. 0 majd kiragasztja