Esztergom és Vidéke, 1888

1888-04-12 / 30.szám

ESZTERGOM es VIDÉKE MF.O.IELENIK HETfiNKINT KÉTSZER VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. fel évre . negyedévre la.OI'T/líTlíSI Ali Egy szám ára 7 kr. 6 frt — kr. 3 írt— kr. I fit r»0 kr. Városi $ megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: SZE'IJT-ANNA-UTCZA 317. SZÁM, hov:i :i. Ifi.j.i M/,I'ÍICIIIÍ részét illeti! közlemények kiild.endfik. KIADÓHIVATAL : SZÉCHENYI-TÉR 331- SZÁM, hová a lap hivatalos s a. magán hirdetései, a nyilllérbe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reclamálások intézendő!;. HIRDETÉSEK. HIVATALOS llllíDKTKSKK M Aíi AN-MMf JHO'IKNKK I szólói 100 H/.óig — frt 7") kr.ifi Wé^itW%i«dá8 nzerint legju 100-200 ig ... 1 frt .50 kr.il! ii'ni>osrtl.l>;tn kíizölf.thiek. 200-300-ig . 2 frt 25 kr.; ! , Hélyegdij 30 kr. ij.'l NYILTTKR sora 20 kr. Vasutunk előnyei. Esztergom, apr. 11. II. Azon sarkal lik tehát a kérdés, hogy nyujt-e a vasúti közlekedés több alkalmat a hasznos munkára, vagy sem? Erre a kérdésre nem nehéz a felelet. Azok, kik az országnak a vasutak épitése előtti gazdasági állapotait tapasztalásból, vagy liirébó'l ismerik, nagyon jól tudják azt, hogy abban az időben 'mily nehéz volt a munkát gyümölcsözővé tenni. Az, akinek terménye volt, a szállítás fáradságos és költséges volta miatt, nem tudott reá vevőt találni. Innen származott az, hogy bőtermésü években a terményeknek alig volt valami értéke s a termelő, bár élelemmel bőven el volt látva, egyéb szükségleteit nem birta beszerezui. Ez volt oka aunak is, hogy mig az ország egyik vidékén a nép, a közmondás szerint, saját zsírjában úszott, addig más vidéken, sokszor a szomszédos megyékben a lakosság nagyrésze Ínséggel küzdött és ezrek multak ki éhhalállal. E miatt a gabnatermelés csekély terjedelmű volt s a népesség főleg állattenyésztésből élt, mely kevés embernek adott foglalkozást. A magyar alföld dús termékenységi! talaja túlnyomó részben legelőkből állott, melyek jövedelméből csak kevesen élhettek meg. Az országos vasúthálózat kiépítése s főleg a helyi érdekű vasutak szaporodása óta mindez gyökeresen megváltozott. A nagykiterjedésű legelők feltörették, a gabnatermelés ós kivitel fokozódott, a földbirtok jövedelme s értéke emelkedtek és ugyanazon területen ma már tíz annyi munkáskéz talál jövedelmező foglalkozást, mint annak előtte. Ezen állapot azonban még nem a végeredmény, ez csak kiindulási pontja egy még virágzóbb belterjes gazdálkodásnak, mely a tanyai gazdaságok szaporodását, az állattenyésztés gyarapodását, az nj építkezéseket, a talaj javítását, a gazdasági eszközök, főleg a gépek fokozott beszerzését és a gazdasági mellékiparok keletkezését fogja előidézni s ezzel a jövedelmező munkára való alkalmat sokszorozni s az anyagi jólétet emelni. Ami áll az egész országra s annak vasúthálózatára nézve, ugyanaz áll annak* egyes vidékeire s helyi érdekű vasutaíra nézve is. Ugyanazon vámterület határai között, az egyes vidékek anyagi fejlődés tekintetében egymásra kölcsönös hatást gyakorolnak. — Egyik vidéknek emelkedő jóléte alkalmat ád a másik vidéknek oly czikkek előállítására, melyeknek az előbbi vidék híjával van és amelyek ott jó keletre találnak és a termények kölcsönös kicserélésére serkentenek. Ennek következtében ott, hol több a munkás kéz, mint amennyi a földmivelésre kívántatik, ipar keletkezik, mely készítményeit oda viszi eladás végett, hot a földmüvelés még jövedelmezőbb a kézmű iparnál és! a hol ennélfogva iparral kevesen foglalkoznak. Ha tehát valamely vidéken az iparezikkekben túltermelés áll elő, azért még- a helyben el-nem adható készítmény nem vész az iparos nyakán, ha jól van elkészítve és olcsón tovaszállitható, mert annak más vidékeken, vagy az iparban szegényebb szomszédos államokban való elárusitását a kereskedés öiiként közvetíti. Oly vidék lakosságának, mely a vasúti hálózatból ki van zárva, ezerféle akadálylyal kell küzdenie, hogy termékeit forgalomba hozhassa, mely akadályok egyenkint nem látszanak nagyoknak, de együttvéve mégis legyőzhetlenek. A vizek folyását is gyakran csekély magasságú torlaszok rekesztik el, melyek csak homok és agyagszemekből állanak ugyan, de nagy tömegüknél fogva mégis ellentállanak a viz nyomásának. BURÁNY JÁNOS. Világ árvája. Magyarország mostohán bánik elhagyott gyermekeivel. A nemzeti föllendülés korszakaiban 1781-ben, 1848 előtt és a hatvanas években mozgalom indult meg ugyan' érdekekben, de mindig kevés sikerrel; Hasznosat csak néhány jótevő létesített, a mennyiben alapítványokat tettek az elhagyett gyermekek javára. Mindig akadtak hazánkban emberbarátok, köztük sok nemesszivü hölgy, a kik az ügy érdekében buzgón fáradoztak, a szegény elhagyott gyermekek számára pénzt gyűjtöttek, egyleteket alapítottak és szóval, írásban és tettel felrázni törekedtek a közönség közönyét. Árvaházak, kisdedóvó intézetek, bölcsődék, szegény beteg gyermekek egylete stb. felvirágoznak ily módon. Sőt még egyes törvényhatóságok is jó példával mennek előre, pl. Győrvármegye a legutóbbi időben gyermekóvó-intézetek felállítását területén kötelezővé tette. - Az országgyűlés pedig az elhagyott gyermekek védelmére kitűnő törvényeket hozott, a melyeknek csak az hibájuk, hogy végre nem hajhatók. A községeknek el kell látniok elhagyott gyermekeiket, a mire vajmi kevés kedvet mutatnak ; az ellenőrzésre pedig az alsóbb közigazgatási apparátus mozgósítva van, ugy hogy majdnem semmi sem történik. Szigorún és jól vannak a dajkaságba vétel föltételei megállapítva, csakhogy a hozzá szükséges pénzbeli eszközöket kellene megszavazni. A belügyminisztérium ki is mutat óvenkint egy pár száz dajkaellenőrzési esetet — pour l'honnour du drapeau. Egyszóval ez ujabb bizonyítéka annak, hogy paragrafusokkal még sohasem intéztek el egy komolyabb nemzeti ügyet. Ebben teuni és áldozni is kell. Mindezen intézkedések mellett hazánk gyermeinek halandósága szomorú képet nyújt. Bármely statisztikusnak összeállítását vizsgáljuk, ugyanazon rossz eredményre jutunk. Például Láng összeáljlitása szerint az ország egyes alkatrészeit illetőleg 100 halott közül 1876— 1880. évek átlagában, továbbá .1881. és 1882-ben a Dráván innen magasabb a gyermekhalálozási arány (51.4, 50.3, 53.8%), mint a Dráván túl (50.1, 48.8, 51.1%) és még inkább a volt katonai Horvátországban (47.9, 48.5, 50.1%)- Ezen tekintetben csak OroszAz,,E$itcrpiÉTiÉ5lirczija. FÉLREVERT HARANGOK. — REGÉNY. Az „ESZTERGOM és VIDÉKE" Bzámára irta: KŐRÖSY LÁSZLÓ(Második folytatás.) III. A kit még nem járt sommiféle veszedelem, az a legelső baj látogatásában Isten csapását látja, elcsügged és megtántorodik, mert nincsen eléggé edzett lelki ereje szembeszállani a démon küzdelmeivel. Ott volt már a paradicsomban s ott van azóta mindenütt, a hol embert talál a veszedelem és szenvedés démona. Ez a láthatatlan szörnyeteg, mely csak műveiben látható ; .ez a legyőzhetetlen hatalom, mely csak a lélek erejével győzhető le. Alig néhány nap múlva azután a döntő óra után, hogy Koyács László, a baranyai kastély ura, elvállalta népe boldogitását, vendégek érkeztek a szomszéd uri tanyákról, a régi kopott kastélyokból s az njonan emelt uri lakokból, néhai kiskirályok s ez időszerinti gyár fejedelmek, a kiken a kőszénszagot mindig megérzik a finomabb női orrocskák. Mindnyájan siettek örömüket és szerencsekivánataikat átadni. Mindenki nagyban hálálkodott a mesterségesen fölvert zendülés csodagyors lecsillapításáért s mindenki örvendett, hogy a nép érdekeiért olyan derék férfin száll sikra a milyen az ő nagyrabecsült szomszédjuk. Még az öreg Tövisváry Ádám, ez a büszke vén kuruez is ez alkalommal mutatkozott be először a baranyai kastélyban, melynek ujabb történetével sehogysem bírt kibékülni. A daezos nemes ember a véletlen szerencse gyermekeit nem igen becsülte. Az volt a hite, hogy a kiválasztottakat épen a születés szokta megkülönböztetni azoktól, a kik lesznek. Szerinte az egész világ két részre oszlott. Olyanra, a melyik uralkodik s olyanra, a melyik hódol. Az uralkodó születik, a többi csak lesz. Sokszor kifakadt az ősi hagyományok rombolói ellen s nem bírt kibékülni az újkor szellemével, melyet a furfangok, fortélyok és szédelgések keverékének tartott. Kovács Lászlót is gyanúsította, a kinek ősei nem öntözték a baranyai földet vérükkel, hanem a ki csak vasúton jött ide, véletlen szerencséből, váratlan kedvezésből. De nagyon tetszett az öregnek, hogy a fiatal uj szomszéd már az egész megye népének szivét meghódította. Ezt már mégse lehet furfangosan kidolgozni. Ide már mégis olyan kiváló szívbeli tulajdonságok kellenek, a milyeneket csak kitűnő ősöktől lehet örökölni s a milyenekért már az árpádházi királyok osztalékot adtak az országból s nimbuszt a királyi elismerésekből. Mégse oly közönséges uj uraság az az ismeretlen történetü fiatal ember — gondolta magában az öreg — mikor ősi kocsijával a vasúti töltés alatt kanyargó uton a baranyai kastélyba hajtatott. Mert vasútra nem ült, csak azért, mivel a vasútnak tulajdonított minden rosszat. Ott ütik agyon a becsületes embert, azon szöknek a gonosztevők, rajta viszik ki az olcsó magyar búzát s hozzák be a drága német portékot. Ha ki nem találták volna, akkor még most is az a régi jó becsületes világ uralkodik vala, mikor még tisztában voltak egymással az emberek.A régi jó világ vén bengéje, az öreg Tövisváry Ádám, nagy feltűnést keltett a baranyai kastélyban, ahonnan már éztizedek óta száműzte magát. Pedig azokban a régi jó időkben, mikor Baranyai Boros Jenő alispánnal egyetemben csinálták az országos politikát a kastély hársfái alatt, akkor rendes vendég volt a háznál. De hát azóta, a mióta az alispán fia valami Schönreiter Dániel nevű «svindler milliomos* leányával adta össze magát, azóta kirekedt a társaságból, mert végtelenül irtózott a vadonat nemesi armálisok tulajdonosaitól. Már pedig Boros Kálmán ipja, az a bizonyos Munkai Schönreiter Dániel afajta csudabogár volt. Mit keveredjék ő össze ilyen szélhámosokkal, a kik vasutakkal tették tönkre az országot. Csupa kegyeletből mindig ott volt azonban a baranyai templomban, mikor az ősi kriptában uj lakónak csináltak szállást; de a kastélyt elkerülte. Boros Kálmán temetése óta nem járt Baranyán. Akkor minden haldoklóban volt. Romlásnak indult a kastély szépsége, a hatalmas park elvadult, a gyümölcsös pusztulni kezdett, az óriási gabonatáblákat veszettül verte a rozsda meg a konkoly. De most minden más színben mosolyog feléje. Ki nem állhatta ugyan a becsületes jobbágymunkával versenyző csalfa gazdasági masinákat, melyek az Ősi. földeken füstölögtek; de azt meg kellett adnia, hogy sohase voltak szebb táblák a kastély határában, még a hírneves alispán ideje alatt sem. A pompás gyümölcsösök csodálkozásra ragadták, s a nagyszerű park szépségére buzgón rázta mokány fejét. Maga a nyájas .uri kastély is teljesen meglepte. Ragyogott a tisztaságtól s az előkelő Ízléstől; de legfényesebben ragyogott rajta a Baranyaiak czimere, pedig már nem Baranyaiak fényesítik. Benne vau még most is a paizsban az a hét tatárfej, melyet az első Baranyai egy görbe kardra tűzött. Ezért a tatár kalárisért kapta Béla királytól Baranyát ezerkétszáznegyvenkettőben. Milyen nagy idők is voltak azok, mikor az emberek ilyen gyöngysorokat csináltak halálfejekből! A baranyai kastély eleven régisége, az öreg János cseléd, sirva nyitogatta ki a kocsit a régi idők utolsó urának, a ki elérzékenyülve tartott a lépcsőház felé. Hófehér haja és szakálla remegett, mikor a lépcsőkön fölhaladt s mikor czifra huszárja kinyitogatta előtte az emeleti folyosó nagy üvegajtait. Mindent újnak talált, mindent szebbnek és gondozottabbnak. Az uri élet is egészen más volt benne. Alig egy-két cseléd, de sallangtalanul; alig valami a régi kiskirály kodásból, de azért mindenben jómód és előkelőség. A drága uri tempók ezifrálkodásai s a jólét túltengései helyett mérsékelt ünnepiség még akkor is, mikor tömeges vendéglátás volt. . A környék előkelő hölgyei közül az urakkal senkise jött át, hiszen az . egész uri sokadalom inkább politikai hódolat, mint látogatási illemkedés volt. A kastély úrnője, a szép Kovács Lászlóné, ugyan minden vein\é ;>><'• t elragadta, hanem azért a min