Esztergom és Vidéke, 1887

1887 / 38. szám

Városi s megyei érdekeink közlönye.

MF.CJ.IFA

,FMIK 11 FT’FMKINT KFTS7,FR :

VASARNAP ES CSÜTÖRTÖKÖN.

KEÖFIZETÉSI ÁK :

egó*z év in

. . . . ..................................(i frt — kr. |

lel évre

negyedé v re

..............................................................1 frt 50 Icr.

Eijy s'áni ára 7 kr.

II

SZERKESZTŐSÉG:

s|f,NT-ANNA-ÜTCZA 3!7. SZÁM,

Itová ;i l;i|i s/,i*llc>:ni rÚH/.ót 111<jtö kő/,lemény«Ir luibleíjdíik.

KIADÓHIVATAL :

SZFCI IFN.YRT’FR 331- SZÁM,

hová ít. lap hivatalos s a. magán hirdetései, a nvilUérhe s/.ánt kö/,- leméuyek, előfizetési péit^ld; es reelam.ilásolí inlézemlők.

II __________ II

H

IRDETÉSEK.

111 V AT A MOS llll.’DKTKSKK : M A (i Á N-l 11 If MíTÉSk’K j

I szólói 100 s/.óig — fi t ?!> kr. ;j megállapodás s/.orint logjni 100 —200-ig . I fit •>0 kr. i ; l.áiiyosahban közüliéinek !

I 200 -:500-ig . 2 fi t 2r, kr. j

Mólyogilij ííO kr. NYI LTTlílí sora 20 kr.

A bátorkeszi tűzoltóság.

(H á r o m k ö z lemé u y.)

I.

A bátorkeszi önkéntes tűzöl tó-egye- sület befejezte áldásos működésének első három évét s eljött azon idő, midőn a tagok njabb 3 évre tesznek fogadalmat. A buzgóbbak, kik az egyesületi fennállásáért lelkesülnek s annak felvirágoztatását szivükön hordják, aggodalommal néztek ezen fordulópontot képező idő elé, félve a tömeges kilépésből s ez által az egyesület nagymérvű gyöngülésétől — talán feloszlásától. De mindazok kellemesen csalódtak ; úgy a pártoló-, mint a működő tagok közül senki sem jelenté be kilépését,; erős meggyőződésük lévén , miszerint a közjónak hasznos szolgálatot .tesznek, ha mindannyian megmaradnak az egyesület, kötelékében, sőt az elöljáróság bnzgoikodása folytán az egyesület, még erősödni is fog.

Ha a lefolyt három évet összehasonlítjuk, azt látjuk, hogy az első a lelkesedés és áldozatkészség, — a második a munka és megerősödés éve volt; mig a harmadikban már némi hanyatlás észlelhető. Mert úgy a tagsági dijak, mint a ruha-ár visszatérítési összegek — talán az idő mosto- liasága miatt - oly hanyagul folytak be, hogy a felügyelő bizottmány kényszerítve érezte magát szigorúbb eszközökhöz nyúlni; egyik jelesünknek egy ideig tartóit visszavonulása a tevékenységet némileg megakasztotta; a szoros összetartozandóság, a bajtársi

tisztelet és szeretet kötelékei itt-ott lazultak; a működők sorai elköltözés, halálozás, kizárás, katonai szolgálatra, való behívás által megritkultak. Mindezen múló bajok azonban részben elenyésztek, részben előreláthatólag el fognak enyészni s akkor a jövő három év elé remény nyel nézhetünk.

Van jelenleg az egyesületnek 1 tiszteletbeli, 6 alapító, 46 pártoló, 20 pártoló-működő, 30 működő, összesen 103 tagja; ezekhez számitva 20 gyári tűzoltót, a tagok összes száma 123. Pártoló tagsági dijat 66 tag fizet, a mezőváros 50 frt al neveli a pénztár bevételeit. A működő század létszáma áll 72 tűzoltóból Fogyott a működők létszáma 7 taggal; ellenben a pártoló tagok száma kettővel szaporodott s igy az összes tagok száma öttel kevesbedett. A veszteségek között van Rigó János és Kóssa Viktor volt, tűzoltók elhalálozása, kiknek 1886. szept. 22-ki és 1887. febr. 20-ki temetésén a bajtársak gyászlobogó alá sorakozva tömegesen, csaknem teljes számban vettek részt és rét ák le a bajtársi szeretet utolsó, kegyeletes adóját. Mindkét gyászos esetben Nemesik Dániel atparancsnok adott kifejezést megható siri gyászbeszédben a bajtársak mély fájdalmának. Jelentékeny veszteség érte még az egyesületet Sinkovits István lelkes egyesületi tag, tevékeny osztályparancsnok, buzgó tűzoltó eltávozása által.

Az elmúlt évben tartatott : közgyűlés márcz. 21. és máj. 2-án; felügyelő bizottmányi gyűlés febr. 17-én és 28-án; századgyülés apr. 18-án ; fegyelmi bizottsági ülés máj. 30-án, jun. 13-án és jul. 11-én. A két közgyűlés 20 pontban foglalt jegyzőkönyvei szólnak j elnöki megnyitó és záróbeszédekről,' jegyzőkönyvek hitelesítéséről, segédtiszt jelentésről s annak a »Tűzoltó Közlöny« valamint az »Esztergom és

‘ t / ~ I

Vidéke« számara való megküldéséről, számadás és leltár felülvizsgálásáról,!

. / ° , / n 7 j

kölségelőiranyzatról, lag ok felvetőiéről,, főparancsnok helyettesítéséről, a Iliászoknak füstfogó szivacscsal való ellátásáról, a csizmakároknak szakértők! által megbecsüléséről, a tűznél meg-! sérült tűzoltókat segélyző alap felölj való felvilágosításról, a fiumei szövet-j ségi közgyűlésre való meghívás tár-j gyalá,sáról, a tűzoltóknak baleset elleni! biz: ősi fásáról.

A két felügyelő bizot.mányi gyűlésről vezetett jegyzőkönyvek 20 pontot tar,alma,znak ; ezek a számadás és leltár elkészítéséről és megvizsgálásáról, tagfelvételre, fizetett tűzoltó- és, annak díjazására, bálra, szertár és is-! tálló építésére, költségelőirányzat készítésére, a fegyelmi bizottság megalakítására, a közgyűlés előkészítésére vonatkoznak. — A századgyűlés jegyző-; könyvének 7 pontja, különösen a működő tagok felvételére, az őrségi szolgálat beosztására, a balták mogköszö-j rülésére vonatkozó határozatokat tartalmazza. A 3 fegyelmi bizottsági ülések jegyzőkönyvei összesen 26 pontból állanak. Ezen ülések 8 tűzoltónak mulasztási ügyét tárgyalták, kik részint j megintettek, részint megbírságoltattak; továbbá két tűzoltónak egymás ellen való tettlegességi ügyét, mely mindke téliek szigorú megiutésével s az egyiknek a hozott határozat elleni makacs engedetlensége folytán — kizárásával végződött. Tartatott továbbá üsz- szeson 8 gyűles, melyeknek határozatai a rólok felvett jegyzőkönyvek 73 pontjába foglalvák. A levelezést feltüntető segédtiszti iktató 72 számmal zárató, t le.

(Folyt. kö\\)

GAZDASÁGI LEVELEK.

(Három leözlemény.)

III.

(Sz. S.) Ha teliát a műtrágyákat alkalmazzuk és különösen a fertást, csontlisztet, vagy mint a kereskedelemben nevezik, spodium stiperphos- phatot, úgy a vilsavat pótoljuk, de gondunk legyen egyszersmind arra is, hogy szerves állati trágyázás a műtrágya alkalmazását megelőzze, vagy vele egyidejűleg szintén alkalmaztas- sék, mert a kénsavas mész mely közvetve és kikeni!hetlenül alkalmazva lesz, kiaknázza a talaj egyéb becses alkatrészeit és esetleg hamar más oldalról idézhet elő kimerülést, ugyan ily hatású a márga alkalmazása is, mely szintén mészvegyületek conglo- m érát,ja.

A feltárt csontliszt alkalmazásának csak egyetlen és nagyon fontos ellenérvet lehet szembe állítani, és ez az, hogy ha a műtrágya árát, mely a kereskedők árjegyzékeiben feltüntetve van, veszszük a jövedelmező alkalmazhatóság alapjául számításba.

Az egész város, apraja, nagyja, ifja, örege csak ezen a néven szólította. Az öreg emberek vissza tudtak ugyan emlékezni, midőn Mátyásnak meg valami szép hangzású neve volt; de biz az már nagyon régen lehetett; arra — mondom — csak az öregek emlékezhettek volna vissza

— ha akartak volna.

Ki volt ez a Hurka Matyi? Elmondom: Mesterségre nézve szabó. A ki még többet akar felőle tudni, ime itt hiteles személy- leírása: Testalkata kicsiny, összezsugorodott; szemei feketebors nagyságúak, orra nincs, helyét egy nagy szemölcsforma kinövés pótolja; felső ajka kidudorodott és mindig az alsót nyaldossa; álla csupasz és kellő közepén egy őszhajból álló tincs emelkedik, mint kopár sziklából egy-két fűszál, és a mit a természet magasságából elvont, azt másutt teljesen kipótolta, adván neki oly hatalmas két púpot, elül is, hátul is egyet akárcsak egy divatos hölgy

— turn űrje.

Honnan nyerte ez az iczike-piczike ember a »Hurka« nevezetet? — ezt is elmondom.

Ennek a kicsike Matyinak olyan jó, nemes szive volt, mint kevés nagy embernek kerek e világon. Nemes szivét leginkább a vándorló mesterlegények iránt mutatta. Hja! neki is jól esett ám, ha

hosszú vándorló idejében egy emberbarát meghívta asztalához »egy tál ételre, egy korsó italra;« miért ne tenné ö is ezt most, midőn Isten megáldotta kezemunká- ját! És csakugyan; valahányszor hazavitt valami munkát, a miért nehány garast kapott, addig nem ment haza, mig egy vándorlót fel nem csípett és azt magával vitte. Ilyenkor látni kellett, mily gyönyörűséggel kiséri az éhes vándorló falatozását : minél nagyobbakat nyelt ez az eléje tett ételből, annál jobban hízott a jószivű házigazda. Valahányszor ily vendéget hozott magával, életének úgynevezett jobbik, de tényleg reszabbik fele mindig porolt vele és — nézete szerint —- csakugyan neki volt igaza. Mert — igy okoskodék a jámbor asszony — ha már csak abban telik a férjuramnak kedve, hogy embertársát jó étvágygyal lássa falatozni, hát megteszi ö azt úgy, mint senki más fia. Ez az asszony — megengedi a t. olvasó, hogy nehány körvonással ecseteljem — ez az asszony a nemszép »szépnem«-hez tartozott. Mindkét szemén kancsalitott, még pedig bal irányban, még szája, a szemekkel ellenkezőleg, jobbfelé görbült. Mindezen eszthetikai hibákkal a mi jámbor Matyink vajmi keveset törődött volna, ha csak ezek a kancsal szemek annyi méregszikrát, ama görbe száj annyi átkot ne szórtak volna időről-idöre szegény feje felé. Es ez leginkább olyankor történt, ha a jó gazda egy éhes vándorlót hozott magával.

Egy téli napon Matyi hazavitt a rektor urnák, ki komája meg sógora is volt, egy öltönyt; ez kifizette a munkadíját és ráadásul adott neki egy magyarporczió májos- hurkát. Becsomagolta a helyi Közlönybe (No, ilyen jó czikk sem volt még solia ebben az újságban !) és víg kedvvel ballagott hazafelé. Útközben mindenfelé járatta piczike szemeit, vájjon nem pillant-e meg egy vándorlót. Szerencsére ráakadt egyre ; meghívta ebédre, de — úgy mond

— csak délben jöjjön hozzá, addig járja be az utczákat. Hazaérkezve, felesége kíváncsian kandikált a csomagra.

»Ma — igy szól a gazda — jó napot csapunk ; pénzt is hoztam, aztán Komám uram megtisztelt ezzel ni — itt előmutatja a hurkát — hanem ehhez már meg- híttam egy szegény »bajtárst« — igy nevezte mindig a vándorlókat — is«.

Ezen szavak hallatára az asszony szemesigája hirtelen még jobban félrehuzódott.

»Micsoda! — orditá — már megint egy átkozott koldust akarsz a nyakamra hozni« !

»Dehogy! — válaszok nyugodtan a férj

— csak asztalomhoz«.

»Már olyan nincs!« — kiált az asz- szony.

»Es ha mégis lesz olyan ? kérdő Matyi.

»Akkor kikaparom a szemedet«. És körmeivel olyan mozdulatot tett, melylyel nemes szándékát elárulta.

A szegény embert erre elhagyta bátorsága és kénytelen volt békealkudozásokba bocsátkozni.

»Es ha kárpótlásul holnap néked külön I hozok ily jó falatot, édes feleségem ?« — j kérdé hízelegve a férj.

Alig mondá ki ezen szavakat, lejebh- 1 szállt a légmérő — a vihar lecsendesült.

»No jól van, no — mondá siránkozva a szegény asszony — hiszen jól tadom, hogy nekem nincs akaratom ; én vagyok a legszerencsétlenebb teremtése az Istennek !«

Matyi tudta, hogy ez a fegyverletételnek jele és jó kedvvel távozott ismét házából.

A »szerencsétlen teremtés« hozzálátott az ebéd elkészítéséhez. A lábasban a zsír rotyogott-fotyogott, benne a hurka irult- pirult; az asszony forgatja ide-oda, hát csak egyszer felpattan a vékony hártya és kidül belőle a drága töltelék. A szegény asszony nagyon megijdt; de végre még örült is ennek az explósiónak ; igy legalább megkóstolhatja, vájjon megsült-e már kellőleg. Első megízlelésre azt vélte észrevenni, hogy az biz még kissé nyers ; megizleli másodszor, harmadszor is, de bíz az még mindig nem sült meg jól ; de minthogy neki nyerses állapotában is jól ízlett, nagyon kicsi szünetekben, de annál nagyobb falatokban kóstolgatott belőle, mig végre azt kellett észrevennie, bogy alig van még a serpenyőben valami, a mi a májushurkára emlékeztetne. Ezt a keveset úgy sem adhatja az asztalra — gondold — kapja magát, megeszi a maradékot is.

Az elkövetett hiba miatti lelkimardosás, vagy a holnapi hurka esetleges elvesztése miatti aggodalma okozta-e, — elég az hozzá, a szegény asszony nagyon megbánta tettét és szorgosan keresett valami kibúvóajtót, valami ügyes fogást, mikép tehetné jóvá hibáját férje előtt. É; a furfangos asszony legott talált is. Terve ki-