Esztergom és Vidéke, 1887

1887 / 38. szám

Egy mérerinázsa spodinm superphos- ])hor 3—9 forintba kerül ; igaz, hogy ] 7 kilogram oldható vilsavat tartalmaz mit 10 jól megrakott szekér állati trágyában is csak a legjobb esetben találhatunk fel, mégis drágának kell mondanunk és ez lehetne alkalmazhatósága ellen egyedül felhozható.

Miután azonban a csontokból előáll itott feltárt csontliszt addig, mig az a nult rágva gyárból a gazdához került, legalább is 4 -5 közvetítő kezén ment keresztül, kiknek mint tudjuk legkevésbé sem érdekük, hogy a gazda zsebét kíméljék, nagyon közel vélek ta Iái ni a: czélponthoz, ha azt mondom, hogy a helyesen gondolkodó gazda a saját zsebét .megkímélendő ezeket a különben egész tisztességes urakat hagyja békében és állítsa elő a csontlisztet odahaza maga, fele vagy negyedrész árért.

Hogy ez nem lehetetlen, azt saját kísérleteim igazolják és ez egyik legfőbb indító oka eme sorok keletkezésének.

Midőn Cserháti és Kossutánynak a műtrágyázásról irt művét elolvastam, természetes, legfőbb figyelmet az eddig leirt eszmemenet következményekrp a viIsavat tartaImazó. csői.ttrágyacrekre fordi ottani és azonnal a házilag való előállítás tervével foglalkoztam.

A hév. mely azonban az első pillanatban az ügy iránt elragadott, a lapozás közben mindig alább és alabb szállt, mert oly eljárások ismertetése van a könyvben tüzetesén leírva, me- 1 vek csak nagy összegű befektetések, gőzölő és égető kemenezék felá'litása, egyáltalában sok pénzű nyelő s csak nagyban való gyártás és üzle'szerű b - rendezés mellett fizethetik és fizetik is ki magokat; kísérletekre azonban egyáltalában észszerűen igénybe nem vehetők.

Már majdnem elszomorodva és csalódással tevém félre a könyvet, midőn hozzávetőleg csak mintegy felemlítve egy igen egyszerű, Oroszországban divatos csontporlasztási mód köté le újra figyelmemet.

Cserháti és Kossutány felemlítik, hogy Oroszországban többen a csontokat oltatlan mészszel keverik össze rakásokban földdel beterítik és azt állitvitelével nem várhatott sokáig; mert csakhamar hazajött a férje vig kedvvel, mint mindig, ha vendéget vár.

»Nemde, anyjuk —- mondá — mái kész az ebéd? Itt lesz mindjárt a »bajtárs« is; a harmadik szomszédnál találkoztam vele.«

»Jól van, jól — veszekedik vele az asz- szony — te nem is értesz egyébhez, csak vendégeket meghívni; dehogy kell a konyhában egy jó éles kés, az már nem a te dolgod. Avagy arról is én gondoskodjam? kii ? !«

»Csekélység! — mondá jóakaratúlag — hoczi fiacskám azt a kést; olyan élesre köszörülöm, akárcsak a borotva«.

Az asszony odaadta a nagy konyhakést és Matyi lekukorodott a műhely küszöbére és kezűé nagy zajjal köszörülni a nagy kést.

Ezalatt megérkezett a »bajtárs«. Nagy izmos, vállas kovács legény volt, kinek a koldusbot könnyebbnek tetszett, mint a nehéz pöröly és kiről meglátszott, hogy nem igen szenved étvágyhiányban. Az asszony jól megnézte és csak úgy repesett szive örömében, midőn bamba arczárói, együgyű szemeiről legott felismerte, hogy ez a buta ember nagyon is alkalmas leend terve kivitelére.

»Nos mit akar?« — rivall rá az asz- szony, mig férje nagy rörejjel köszörüli a műhelyben a kést, úgy hogy a vendég jövetelét észre sem vette.

»No hát nem tudja! — feleié a bajtárs — Há’ iszen majsztram meghitt ebédre«.

»Ez ugyan szép el éri lesz — mondá keserves kaczagással a vendégszerető 1 úrasszony. — Avagy nem tudja maga, hogy az uram néha meg van háborodva?

»Meg van háborodva?

»bizony szegény! Es ilyenkor nem tanácsos senkinek vele találkozni.«

ják, hogy a csontok pár hónap múlva az oltatlan mész lassú felbomlása által

előidézett hosszú ideig tartó melegség befolyása alatt omlós, könnyen szétőröl betűvé válnak.

Nem egészen bíztam a sikerben, — teljes csendben tartva a nem sikerülés esetéin kaczajtól, tettem meg tehát a következő kísérletet.

20 métermázsa állati csontot, 20 métermázsa tojás nagyságú darabokra összezúzott friss oltatlan meszet egy oly nagyságú verembe rakattam jól össze vegyítve, hogy a gödör sziliig megteljék, midőn a legfelső réteg is kész lelt, még mintegy 10 centiméteres réteg oltatlan lueszét tétettem a csonttal kevert réteg fölé az egész rakományra jó 4 kanna vizet locsolva töltettem és a vermet földdel hirtelen behányattam, hogy a vízből képződött gőz lebe ő! eg a gödörbe v issza szór it- tassék és a mész átmelegedése a viz- pá rák által lehetőleg magas forrliő el őá 11 itást eredményezzen.

A verem ezulán csak annyiban gondoztatott, bogy a reája hányt föld minden két-három napban a mész kiterjedése által újra és újra lcsnlykol- ta ott és a keletkezett repedések, melyeken barnás undorító szagú füst tódult ki, szorgalmasan betemettek.

Mintegy 14 nap múlva kiváncsivá téve a földháuvásnak kívülről kézzel megtapintása által is még mindig érezhető melegsége által a verembe egy vasrudat szúrtunk le, mely meglepetésemre mészen csonton keresztül a, legnagyobb könnyűséggel volt beszúrható jeléül annak, hogy a kemény ccon ok physikailag is kellett, hogy megváltoztak.

A vasrúd pár perczig benhagyatván oly forróvá lett, hogy midőn vízbe tettük azt, gőzzé változtatván hallhatóan sistergett.

A csontok most mintegy öt hét óta vannak a veremben, a hőség azonban még mindig magas fokú, a napokban a gödörből próbaképen egy kis aknánál csontdarabokat akartunk kivenni, midőn örömmel győződtünk meg, hogy a kísérlet minden reményen felül jól sikerült, a csontok antliracit fékéteségű könnyen porló spódíummá szénül tek

»Mit nem mond« !

»Akár mindjárt meg is győződhetik felőle. Nézze csak — szólt a vándorlóhoz, az ajtó kis ablakára mutatva — mint köszörüli azt a nagy kést«.

Ha ez a bamba ember csak egy pillanatig is arra gondol, hogy ő, a Góliátig egy kézmozdulattal más világra küldheti piczike ellenfelét, bizonyára nem ijedt volna meg annyira, de gondolkodó tehetsége nem terjedt ki oly messzire, és a mit látott, az csakugyan borzasztó volt: mint csiszolja vad kéjjel azt a gyilkoló fegyvert. Tyü! mint csillog, mint villog!

A halálra megrémült koldus hirtelen megfordul, egy ugrással a konyha ajtónál terem, felszakítja és nagy zajjal csapja be maga után és kirohan az utczára.

»Mi történt?« — kérdé Matyi, meghallván a nagy zörejt.

»Még mered kérdezni, te hatökör, te ló, te, te! — kezdé az asszony iszonyú lármával — Oh, én vagyok a legszerencsétlenebb teremtése az Istennek !«

»De kérlek, szólj, mi történt?« nógatja a jó férj.

»Engem kérdezel! — rikácsold a kedves hitvestárs — kérdezd meg a vendégeket, a kit a nyakamra hoztál«.

»De hisz az nincs itt«.

»Minek is lenne itt! hiszen már megtette a magáét«.

»De szólj hát te órdögmalma — rimán- kodék Matyi hát mit tett az a baj társ« ?

»En szóljak! hadd szóljon kedves bajtársad «.

»Hiszen látod, hogy az nincs itt!«

»No hát akkor a hurka sincs itt; se vendég, se hurka«.

»Mit csacsogsz most hurkáról« ? kiáltá már dühösen Matyi, ki az egészből egy árva szót sem értett.

meg, mely a legkönnyebben lesz csont-' 1 isztté fe Idol gozh a tó.

{Szándékom ezt ugyancsak házilag ös.szedarálva higEo't kéasavval kezelni, bogy a feltárást eszközöljük s reményiem, hogy igv nyerek mintegy 25—30 mélermázsa csőn 1 liszt superphospatot. mely alig y8-adába kerül és legalább is oly hathatós lesz, mit. vegyi vizsgálat lóján is fogok igazoltatni, mint a legdrágább és sokszor kétes értékű gyári koszitmény.

Ezen az utón előállóvá a feltárt csontiiszt mindenesetre ki fogja fizetni magát és elesik alkalmazhat'sága ellen azon egyetlen érv is, hogy drága és igy nem való a magyar gazda kezébe.

Mindenkinek kötelessége saját va- gyonosodását és ezzel a nemzetét is előmozdítani. Hazánk földművelő <nzág ez képezi jövedelmének fő forrását, és mégis előbbre vannak szomszédaink ; igyekezzünk ha nem megelőzni, de legalább utolérni őket!

HÍREK.

— A pápa aranymiséje megünneplése tárgyában a herczegpriinás az országos bizottság megalakítását május 14-ére tűzte ki. 0 Eminencziáját távol- létében Haviiald kalocsai érsek helyettesi ti, ki a gyülekezeten elnökölni is fog. A magyar Rómát dr. Helcz Antal polgármester képviseli.

— István bácsi adománya. Majer István püspök ur ő méltósága nagybecsű könyv- és műgyüjteménvt küldött a városhoz a reáliskola számára. A becses adományban különösen az ornamentikái rajzszertár tetemesen gyarapodott.

— A nagydunai hid bérleti ügye igen kedvező stádiumban van. 0 Emi- nencziája a herczegpriinás a propeller társulat iránt való jóindulatánál fogva évi hétezer forintos bérletért adja oda az esztergomi forgalom ezt a leghatalmasabb tényezőjét, melyet a társulat július elsején vesz át.

— A fökáptalan Stankay Kálmán gáram-szetubenedeki tisz tartót nyugalmazta s helyébe [Rutich János központi gazdatisztet nevezte ki. Tol léé Gyula központi gazdatisztet pedig a somogyi

»Mit csacsogok! No jó! Ha te nem bánod, ha ilyen sehonnai, nyomorult koldus fényes nappal erőszakot követ el házadban, jól van ; én sem bánom«.

»Erőszakot! Micsoda erőszakot»?

»Hát nem erőszak az, ha ilyen jöttment koldus bejön a házba, elkapja a tűzhelyről a szépen megpirított burkát és azzal kirohan! Mi!«

»Micsoda! a bajtárs elvitte a hurkát, melylyel az én kedves - Komám uram engem megtisztelni tetszett! — kiálta elrémülve Matyi, kit ezen vakmerőség egészen kihozott sodrából.

Erre a különben oly jószívű Matyi oly dühbe jött, hogy elfeledvén a még mindig kezében levő kést letenni, gyorsan kirohant az utczára, bogy a szemtelen köblöst utolérje.

»Hej! kiálta torka szakadtával a megijedt koldus után. — Megállj kutya te !«

»Segítség ! — kiálta emez és futásnak ered — az az ember meg akar ölni«.

»Ki a burkával! — kiálta lihegve Matyi — addig nem tágítok, mig a hurkát nem látom !«

»De az Istenre, Mátyás szomszéd — szólt hozzá szomszédja, a sánta Varga, ki nem tudta, mi baja lehet kis szomszédjának ? — mit akar attól a szegény vándorlótól« ?

»A burkát — nyögő — a burkát!«

»Segítség, segítség! — jajgat a szegény legény — meg van háborodva, meg akar gyilkolni« !

Ezalatt nagy néptömeg gyűlt össze és látva a megrémült vándorlót és a dühös Matyit, kinek kezében a nagy konyhakés csak úgy villogott, oltalma alá vette a szegény idegent és kiáltani kezdé :

»Fogjátok meg a gyilkost! Csendőröket ide!«

fél egyházai gazdaság vezetésére nevez! e ki.

A függetlenségi-párt vasárnap

délelőtt tartót'a meg zászlóbontó gyülekezetét a Magyar Király vendéglőben, a hová nagy számban gyülekez- iek össze a párt hívei s a volt kormánypárt vezérelemei is. Kudlik Géza és Beliczay Gyula, 1 el kés i t ő felszólalásai után az értekezlet egyhangúlag kikiáltotta Pólónvi Gézát a párt jelöltjének s egyiit ál bizo.tságot küldött ki, mely a jelöltet programmbeszéde megtar ásíra fe!kérje.

— Gyermekkinzá j A szenzácziós czimű kérdés végre el van intézve. Kedden tárgyalta le ugyanis ;i kir. városi iskolaszék dr. Helcz Antal polgármester elnöklete alatt Kecskés Ilona tanítónő ügyét. A meglehetős hosszúra elnyúló tárgyalás folyamán a jelenlevők valamennyié hozzászólott az ügyhöz s az iratok felolvasása után meggyőződvén az iskolaszék arról, hogy a leányka ujjúra csavart papiros meggyujta- tott; ennél fogva mégis ezen a paedagó- gáai elvekbe ütköző s meg nem engedett büntető eljárás alkalmazását, midőn helyteleníti, egyúttal nem tartja mellőzhetőnek az enyhítő körülményeknek tekintetbe vételét sí m. Ez okból tekintve Kecskés Ilona osztályában a polgármesteri látogatás alkalmával szerzett tapasztalatot, mely szerint ott a legpéldásabb rend uralkodván, a gyermekekkel való szeretetteljes bánásmód és a tanításban kellő jártasság észlel tetett, tekintve az igazgatói rokonszenves nyilatkozatot, melyet Dr. Feliér Gyula ur adott, tekintve a tiszta jó szándékot, melyből a magában véve helytelen cselekvény ere- dett; mindezek után a büntetési korlátnak Kecskés Ilona tanítónő által történt tulbágását az iskolaszék nem találja indokoltnak a rendes fegyelmi eljárás alkalmazására, hanem a polgári községi iskolaszékek számára a népiskolai közoktatást rendező 1868: XXXVIII. és 1876. XXVIII. törvényezikkek végrehajtása tárgyában adott miniszteri utasítás 67. §-ának 2-ik pontjában foglaltakhoz ragaszkodván, a nevezett tanítónőt eljárásának helytelenségére nézve figyelmessé teszi, sőt meg is inti.

Több tisztaságot érdemelnének városunk utczái, melyeken a nyílt csatornák kék erei s a szemétlmlladékok már-már ázsiai látványossággal kecsegtetik az európai szemeket. Mindennapos öntözés, mindennapos söprés, mikor jön már el a le rég óhajtóit országod?

— Garay A Mébner-féleésGarayból megjelentek a 11-14 füzetek, melyek az érdemes költő elbeszélő müveit fejezik be. Egy- egy füzet 35 kr

»Megtébolyodott szegényke — szóltak mások — kötözzétek meg !«

»Engem megkötözni! Már miért? — szabad kozák a kis gyilkos — Ereszszetek el ! Nem nyugszom, mig burkát nem látok«.

»Vegyétek el tőle a kést« — kiálták többen.

»A kést! — A szegény ember e szó hallatára halálra ijedt és eldobta magától a kést. Csak most ismerte fel kínos helyzetét, melybe hirtelenkedése sodorta.

»A csendőrséghez! — kiálta egyre a néptömeg. — Teperjük le a gyilkost!«

Hiába iparkodott a jámbor szabó a dolog eredetét és lefolyását megmagyarázni; Hiába rimánkodott, esküdözött, hogy Ö becsületes ember, esze ágában sem volt ember és bajtársát, kit az imént asztalához Hitt meg, meggyilkolni: szava a nagy lármában elhangzott. Megkötözték kicsi kezecskéit és mint valami rablógyilkost a csendőr laktanyában és inneu a btró elé czipelték.

A bölcs biró azonban csakhamar felismerte a dolog mibenlétét. Lehetetlen volt feltennie, hogy ez az iczike-piczike emberke, ki az egész városban mint ritka jószívű ember volt ismeretes, azt az óriási kovácslegényt, ki elvégre is csak nyomorult koldus, rósz szándékkal üldözte volna. Es igy a halálra megijedt Matyi nehány óriási fogság után visszanyerte szabadságát.

A mi az egész szerencsétlen történetből megmaradt számára az nem volt egyéb, mint az ő egész életére szóló gúnyneve: »Hurka Matyi«.

ALVA DÉKY.