Esztergom és Vidéke, 1887
1887 / 94. szám
ESZTERGOM IX. ÉVFOLYAM 94. SZÁM CS 11 TORTOK, 1887. NOVEMBER 24. ELEMIK IIETENKJNT KÉ'I\SZKR VASÁRNAP és csütörtökön. egt'SZ tív Mi fel évre iiegyoilúvi'c KL<) l'T/KTIOSI A II Eyy szám ára 7 kr. 0 fit — kr. U fit — kr. 1 fit .70 kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: SZF'.IIT-AIilIA-y I'CZA 317. SZÁM, líov.-V ii lap siy.i>11«».nii rés/,ót illető közieményok UiiI<ih11< 1 ők. KIADÓmVATAL : széchenyi-tér 331 - SZÁM, hová a lap -hivafitlos s a. magán hirdetései, a iiyillférbü szólít közlemények, előfizetés^ pénzek és luclamálások inlézeiidők. II HIRDETÉSEK. 1 HIVATALOS HIRDETÉSEK : MAHÁN-IIIRDKTÉSKK 1 szóló! 100 s /.óig — fi t 75 l<iv : megéllapodés szerint, legjn-! 100 — 200-ig 1 fi t 70 kr. tnnyoSiililinii közüliéinek. ji 200 - ;{00-ig . 2 fi t 27 kr. húl.V»g< lij ÍÍ0 kr. NY 11.TTER sora 20 kr. : II ' II Magyarország üdvözlete ; XIII. LEÓ VÁPÁNAK. Herczegpri másunk, Simór János Bíboros orsók ő Eininóncziájá a lelke annak a mozgalomnak, moly Magyarország üdvözletét fejezi ki az aranymi- sés pápának. u A lierczegprimás tollát dicséri a következő hódoló irat is, mely Magyar- ország üdvözletének elöljáró emléke: Szentséges Atyánk! A nap, melyen áldózárságod ötven éves fordulója alkalmából az Ur oltárához lépsz, hogy mint a Megváló Istennek legfőbb papja és e földön helytartója az ártatlan bárányt az Atya Istennek a világ üdvéért áldozatni bemutassad, nem annyira a Te, mint inkább Jézus Krisztus híveinek ünnepe, a mi hálánk, a mi örömünk, fiui szeretetünk, keresztény reményeink, az élet küzdelmei közt minket erősítő vigasztalásaink fényes napjára. Isten az ő véghetetlen irgalmasságában úgy mérsékelte megpróbáltatásunk folyamát, hogy áldozárságod emez ünnepén — Megváltónk bucsu-imája teljesülésével — nemcsak egyek legyünk te veled s általad Jézus Krisztussal, a mi urunkkal, hanem égnek-földnek magasztos látványt nyújtva, az egész világról annyi nyelv, annyi faj, annyi különböző népszokások, hajlamok, törekvések mellett, mégis trónod előtt összegyűlve egy szólamban, szeretetben egyesülve, egy hivő családnak ismertessünk föl, elvitázhatlanul bebizonyítva, azoknak pedig, a kik Szent Pál mondása szerint, kívül állanak, tényleg is hirdetve, hogy a keresztény egyháznak alapja ina is rendületlen, az egyház fejének tekintélye ma is csorbítatlan, a hivő nép szeretetének lángja kíollhatlan, 'Engedelmessége Krisztus Urunk helytartója iránt tántoríthatatlan, kihez a viharos időben fordulni, kinek védelmére támaszkodni, kinek szavára válságos pillanatokban hallgatni mindig üdvös, mindig áldásos. Üdvözlégy tehát a jó Isten kegyelmeinek e napján, üdvözlégy szentséges Atyánk, lelki főpásztorunk! Midőn téged félszázados áldozárságod ünnepén híveid, fiaid üdvözlünk, kntli. szent hitünkről vallomást teszünk s ennek örök igazságaiban s minden jóra serkentő sugallataiban a társadalom égő sebeire az orvosságot jelezzük, nyújtjuk. A ki tőled elfordul, az gyengül; a ki hozzád fordul, még földi világi ügyeiben is erősbiU; inert az Isten országa e földön, melynek te Istentől rendel tőre s kormányzó fejedelme vagy ; minden jognak támasza s a társadalmi rendnek, mely polgári műveltségűnk alapja, védve és erődé, mert az Isten fia, kinek az Atya mindent alávetett, az elmék, a szivek, az akaratok királya marad Őrökre. Üdvözlégy szentséges Atyánk! Te a szeretet, az igazság, a jóság legmegbízhatóbb bírája, hirdetője és tolltartója vagy az emberek között. E szeretet, ez igazság, e jogosság csak azért készül távozni az emberek fiaitól, mivel tőlük megtagadtatok a földön. Üdvözlégy, a hívők Abrahám atyja e világon. Te vagy ama templomnak sziklaszilárd alapja, melynek mi részei vagyunk s mint ilyenek e sivár világból kiemeltetve beépülünk a mennyei Jeruzsálembe, a boldogító béke örök hazájába. Mi, kiket*, az egyház élő szikláknak, nevez, "«• város -falaiba most ugjótn niég nem, vagyaink’ beilleszthetők, azonban a |öídi küzdedmek' és vigasztalások y á it a koz á f á t,;a szent lélek Isten vőü'usztó málásztjáyal megtisztulva, U bánatos érz^ipek^jtz uj életösvényre törő szent segélyével, mint a kő a művész vésője alatt idomulva, erős hitünkben, éber reményünkben, lángoló szeretetünkbeu a te oktatásod, a te vezérleted, a te őrködésed mellett végre alkalmasokká leszünk. Szentséges Atyánk! A mit dicső emlékű elődöd mondott, amit éles elmék előre láttak, azt nehány év alatt az események igazolták. Az volt a szándék, hogy csak to nyomassál el, csak te ül döntessél, de a pápa sohasem szenvedhet egyedül. Ha ő szenved, a világ sem maradhat békében, nyugalomban. Hányán vannak, kik a csábszavaktól elkábitva, az elnyomatás terhe alatt nyögnek, vergődnek s végvonaglásban kínlódnak! Tudjuk, az volt a czól, hogy csak te töröltessél el a földről s neved se emlittessék az élők között, hogy lesujtatváu a pásztor, a hívők nyája önmagától feloszoljék, vagy a pásztor fogságban tartatván, a hívok nagy sokasága egységben megtartható ne legyen. S ime az Isten müve: a hivő világ, mely Krisztus Jézust neincsak szive rejtőkében, hanem mint kell, ajkain is nyíltan hordozza, szeretet,éhen egybeforrva, lábaidhoz borul, szive mélyéből téged éltet és a kik a kifosztott, a fogva tartott pápától elfordultak, keresik az ösvényt, mely. visszavezet a pápához: és a kik vesztedre esküdt ellenségeddel kőzet fogtak, segélyért hozzád kiáltanak s a tőled nyert kedvezésüket diadal gyanánt magasztalják. Isten, ki a lázadó lelkeket is hatalmában tartja, vigasztalásunkra tette mindezt, hogy a tévelyre fogékony, vagy általa már megmételyezett elmék is felismerjék, hogy az isten és az ő egyháza ellen irányzott hadjárat egyidőre sokat árthat ugyan az egyháznak, de a támadóknak ha észre nem térnok, végromlását idézi elő. A mindinkább fenyegetőbb alakot öltő helyzet bárkit is aggodalommal tölt el, mi pedig a mély meggyőződés nyugalmával mondjuk: a meddig az apostoli szentszék ellen olkövetett jogtalanság beszüntetve s jóvátéve nincsen, minden kísérlet, minden törekvés az állandó világbéke biztosítására hin, meddő, eredménytelen marad. A zavarnak, a felforgatásnak egyedül az ember, a rendnek, a nyugalomnak isten a szerzője. Szentséges Atyánk! Mialatt az egész keresztény hivő világ a te félszázados áldozárságod mik örvend, kérve a mindenható istent, hogy szorongattatásaid- ból megszabadulva békésebb, örvende- tesebb napokat láss: a hivő magyar nép, mely az apostoli pápa által apostolnak nevezett első szent királyunk kátli. hitéhez annyi sok viszály közt (Orosz elbeszélés.) Az Esztergom és Vidéke számára: MARISKA. III. A lázadók nagy serege másnap reggel elhagyta Irghis rónáit. Zsófia követte férjét. És a merre mentek, mindenütt rom és hamu maradt hátra. Rövid idő múlva megszállották Rasipnaist > és hasztalan állott ellen II. Katalin serego ; a dühös, fanatikus lázadóknak. A vár elfoglalása után a védőket gyalázatos halállal végezték ki. Azután Katiseva felé mentek. És ezt is elfoglalták. Pugacsev volt az .»első, ki a bástya fokára kitűzte a lobogót. A félvad néptörzsek látva a czár vitéz- őségét, hajmeresztő barbár tettekben iparkodtak őt fölülmúlni. Mindent vértengerbe fojtottak s a várost tizenkét helyről lángba borították. Azután a híres csillagász, Lonicz tor- íny áh oz értek, mely sokkal magasabb volt, t,hogy sem lángot kapott volna. Néhány kozák véres ruhában rohant fel a tudós lakába. Lonicz nem állott ellent. Ekkor dárdájukra tűzték a csillagászt és a sereg elé vivén őt, igy kiáltoztak : — Ez is Katalin imádója volt! Most közelebb van a csillagokhoz. így veszszen el minden ellenségünk ! Pugacsev győzelmei után örömittasan tért vissza neje sátorába, ki letörlé véres homlokát, azután ezt rebegé : — Jemetlia, te vitéz férfin vagy ! Alig pihente ki magát Pugacsev szerető neje karjai között, újra megharsant a riadó. Pugacsev a következő pillanatban már Tugaroff mellett a hadsereg élén állott. Az orosz hadsereg, Katalin serege, néhány perez múlva egészen leveretett. Buloff ezredes csak néhány tisztjével menekült meg. A csatatért pedig vértócsák és szétron- esolt tetemek borították. Pugacsev serege leirhatlan bátorsággal küzdött. Az orosz czárnö serege pedig rettegett tőlük, mert az a rémes hír járt köztük, hogy a zendülők vért isznak és emberhúsra vetemedtek. Pugacsev szerencsecsillaga ekkor ragyogott a legfényesebben. A tartományok sorra megbódoltak neki és elismerték az ő ozári méltóságát. Pugacsev ekkor az ő arczképével ellátott pénzeket veretett és csakis az ő pénzének volt értéke a meghódolt tartományrészekben. Egy szép nyári estén, Tugaroff Puga- csevhez jött. Arczán a diadal öröme rágj ogott. — Jemctha, — monda — a czári trónus már a tied. Még csak három napig tartó utunk van Moszkváig. A hadseregnek jó példát adtál. Katonáink vitézebbek a tigrisnél és csak vért és vért kívánnak. Üdvözöllek III. Péter czár! Oroszország hatalmas fejedelme ! — En pedig áldalak téged, ki ilyen hatalommal ruháztál föl ! Ekkor megölelte egymást a két vitéz és újra a hadsereg élére állván, Moszkva felé indultak. IY. II, Katalin orosz czárnö nyugtalanul járt föl s alá termében, majd leült íróasztala mellé és az ünnepelt franczia Írónak, Voltairének, levelet irt. Midőn bevégezé a levelet, Tanin herczeg lépett be hozzá. — Üdvözlöm czárnö ! — szóla a herczeg — kegyelmezzen meg, hogy újra több szomorú hirt kell közlenem . . . — Nem lep meg már semmivel sem — monda nyugodtan a czárnö — foglaljon csak helyet és adja elő jelentéseit. — A trónkövetelőnek serege nagyban szaporodott, czárnö, a hozzá csatlakozott rabszolgák által; a pópák is mind ellenünk vannak, a szószékről ellenünk izgatnak és a buta nép mindenütt a zendülők seregéhez csatlakozik. — Úgy ? No ez egészen uj liir — válaszoló gúnyos mosolylyal Oroszország bájos nralkodónője — majd osztasson ki a pópák között néhány ezer rubelt, akkor tudom, hogy másként fognak nyilatkozni. A rabszolgák pedig nem nyomnak sokat a latban. Azokért nem bánkódom. Ha levertük a lázadást, akkor mint a veszett ebekkel bánunk el velük. — A trónkövetelő már csak három napi útra van Moszkvától ! Seregünk részben le veretett, részben reszket és tehetetlen. — Micsoda? testőreim rettegnek? kérdé csodálkozva Katalin. És kitől rettegnek ? Tán attól a vad paraszt csordától? Ha nem volnának oljran tehetetlen, el- puliult tábornokaim és ha nem volna Törökországgal bajunk, úgy már régen megnegyedeltük volna az ő hadseregét fejen- kinfc. Érti herczeg, fejenkint! Es lám, az a Pugacseff, a ki nyomorult viskóban nevelkedett, azt gondolja, hogjr néhány részeg paraszttal majd beveheti a czárok városát. Majd megtoroljuk az ö fenliéjázását! Adja ki azon rendetetet is, hogy Oroszország összes fegyverfog'ható férfiai ez én parancsomra zászlóim alá gyülekezzenek. A czárnö e szavai után egészen fel volt hevülve és újra íróasztalához ment. Tanin herczeg csodálkozva hallgatá a czárnö szavait. Es ez a kalandor, ha esetleg el is jönne Moszkva alá és ha történetesen be is venné a czárok ősi városát, én még sem rettegnék tőle, herczeg. Sős tombolnék örömömben, mert az a nyomorult paraszt akkor ide jönne, a hóhérok kezei közé. De most kérem kerczegem, adja ki parancsaimat, nekem még be kell fejeznem egy levelemet. Tanin herczeg mélyen meghajolt, azután távozók. Útközben ezt monda : — Igaza van a szép Katalinnak ! Csak ide jöjjön, ide eléje a világ bármily kegyetlen férfia, az az ö egyetlen pillantására, egyetlen bűvös mosolyára, egyetlen
