Esztergom és Vidéke, 1887

1887 / 94. szám

oly sok csapás u'án máig is liű, minden népek közt legerősebben érzi magét inéi Itatva, bogy neked e napon tiszt e leiét, szeretető t, ragaszkodását, hódolatát bemutassa, mert minden nép, minden nemzet közt ő részesült a szentszék legtöbb jótéteményében.

A pápa vette föl a magyar nemzetet a. keresztség által Isten hivő népeinek sorába s számára ez által a nemzőink közt e hazát biztosította. A római császárok közelében, kik e hivő népekre vonal kozó előjogaikat fontartot- ták, a nélkül, hogy az ezekkel kapcsolatos kő élességeiket mindig teljesítették volna, nemzetünk a római szentszék védelme alatt saját jogaiban független és tiiiálmaradt.

Nem hűbéres, hanem önálló magyar királynak, a kit ő nevezett először igy, küldött koronát, s benne az Egyház javára és a magyar nemzet díszére az apostoli jog ékkövét, mely azt szent koronának jel légy,i. A pápa Árpádnak, a beköltözött magyar vérnek a keresztény élet erényeiben a hősiességig emelkedő sarjait a szentek közé avatta, kiknek oltalmáért esi d >zve népünk a magyar név megtisztelve legyen s a szentek egy ességében, az isteni Gondviselés tirvoi szerint, a magyar kiválóan iinagyar ál al segélyeztessék, ol- tolmaztassék. A római pápa volt az, :íi iki keresztény nj élethez nehezen si- jnnló s a keresztény fegyelemben még meg nem szilárdult magyar népfajban, a gyakran fellángolt bel viszályok tiizét szelíden, gondosan elfogatta, esillapított a; a magyar hazát fenyegető veszélyeket korán felismerve, hogy azok he ne törjenek, a figyelmet ébren tartotta, s mintán a vész beköszöntött, nehogy a nemzetet felemészsze, a csüggedő lelkeket bátoritá, ősi hőstettekre buz- ditá, a szorult keblekben a reményt ébresztő, a felszabadulás útját, feltételeit jelzé, a fejedelmeket segélyre hívta, saját fölszerelt hadait hazánkba küldte, a hadi készletet, költségeken tetemes részben maga nyújtotta; végre a török járom, mely őseink nyelvén: durisimma turcarum tyrannis, kegyetlen zsarnokságnak neveztetett, megtöretvén, a szent atya volt azon, hogy elgyengült pusztuló magyar nemzetünk önnálló jogaiba, szabadságába, önéle- tébe visszahelyeztessék.

Legújabban te voltál az, a ki a világot átkaroló gondjaidban a fejedelmeknek s nemzeteknek emlékezetébe

édes szavára — leborul. Es aztán Katalin nagyon jól ért hozzá. Hej Pugaesev ! Ha Katalin nem ülne a ezári trónon, ugy tied lenne Moszkva és tied a czárok trónja!.. .

Y.

Pugaesev számos diadala után Moszkva kapui előtt ütötte fel sátorát.

A ti őszült harezosok már alig várták a támadást.

Egy szép hold világos éjjelen Pugaesev a folyam partjára ment sétálni.

itt fényes győzelméről ábrándozék és jövő méltóságáról.

Ekkor a csöndesen folyó vízben loescsa- nást hallott s reá egy sóhajt.

Pugaesev a habok közé vetette magát és egy hölgyet mentett meg a halál karjaiból.

Midőn magához tért a nő, Pugaesev nyájasan kordé :

— Miért akartál szép virágom a habok közé temetkezni ?

A bájos hölgy, kinek szende arczát, ragyogó szemeit és szőke haját olyan szépen megvilágitá a hold fénye, így szólott:

— Miért nem hagytál elveszni édes vitézem ? Hisz én a halált kerestem, mert Pugaesev ha holnap heveszi Moszkvát, akkor ney is becstelenül kell elvesznem.

— És miért rettegsz ugy Pugaesev tői V

— ()li vitéz, habár te is az ö embere vagy, ettől az embertől reszket még a czárnő is A város nem is védelmezi magát. Mindenütt kétségbeesés uralkodik.

A templomok éjjel-nappal telve vannak a megszabadulásért könyörgő hívőkkel.

— És azt gondolod, hogy Pugaesev

visszaidézted az állami és társadalmi élet nélkülözhetetlon alapigazságait s nevezetesen a mi minket éltetni, szilárdítani, gyarapítani képes, a magyar püspökökhöz irányzott leveledben feltártad.

A történelem a, mulékony idők omo tanúja, azoknak, kik okulni akarnak: éle; mos;ere, a hazug állítások felfedező, czáfbló, elitélő bírája., a müveit utókor oktatója, fennen hirdeti — a mit nemzetünk évkönyveiben is olvasunk — szent séges a'yáuk, mi magyarok a római szentszék megszámlál katlan jótéteményeivel lettünk ollialmozva.

Te nem az uralkodás k ül fényét keresed, hanem csak a magas, a társadalmi rendben is annyira szükséges pápai tekintélynek jogtalanul elveszett szabadságát, méltóságát, biztonságát és függetlenségét követeled vissza. Nem az a te óhajtásod, hogy fejedelmeken és népeken uralkodjál, hanem hogy a népek javára Krisztus Jézus, Istennek fia és az ő igazsága kormányozza, vezérelje őket, senkit cl nem nyomni, mindenkit felemelni, senkinek sem ártani, mindenkinek javára lenni, ez a te vágyad és minden törekvésed. Békés, bizalmas viszony a nemzetek közölt, ez a te vezérelved, irányod és tanácsod. Istennek főpapja, a fejedelmek és népek atyja vagy és maradsz minden kor.

Midőn a népek világi ügyeikben is hozzád mint közvetítőhöz és békebiró- hoz fordulnak, őszinteség és nyiltság a te beszéded jellege, Ítéleted méltányos és igazságos, a vitás feleket nemcsak egyezségre, hanem teljes kiengesz- telődésrc bírni törekszel ; a gyöngét jogaiban megvéded, — itt is, ott is a szivekhez beszélsz, az izgatott kedélyeket csillapítod s mint a béke fejedelme a vitás feleknek a béko olajágát nyújtod.

Ha még tán azok is, a kik jótéteményeidben állandóan részesülnek, neked a keserűség poharát nyújtják, Szeutséges Atyánk, a magyar nemzet soha sem volt hálátlan a római szentszék iránt.

Őseink ezen hálás érzelmeivel lépünk elődbe, hiveid, fiaid, élted e magasztos ünnepén, hogy legjobb kivánaíain- kat nyilvánítva, téged hódolatainkról, ragaszkodásunkról és engedelmességünkről biztosítsunk.

Szeutséges Atyánk! Te szegények szegénye. Ki hiveid önkénytes adomáolyan kegyetlen ember volna, hogy még Moszkva gyöngyeit is összetiporná ?

Ő nem fogja bántani az ártatlanokat. Különösen a szép nőket nem.

Csak a bűnösek veszszenek el, mert III. Péter czár, ki Pugaesev neve alatt fog megjelenni Moszkvában, mint megmentő akar jönni.

— Mint megmentő? Oh vitéz — foly- latá tovább a szép hölgy — ha tudnád, hogy milyen hírek keringenek róla a városban.

Azt mondják, hogy katonái embervért isznak és emberhúst esznek, hogy ők nem irgalmaznak senkinek sem.

De most bocsáss el. Köszönöm fáradságod. Most már nem akarok meghalni. De holnap a falon fogsz látni, mint küzd Fedorowna — ellenetek.

— Nem szabad eltávoznod szép virágom — mondá Pugaesev és karjai, közé zárta — Federowna, te az enyim vagy !

— Irgalmas Isten ! kiáitá a hölgy reszketve.

— Ne félj — mondá Pugaesev — az emberevő, a kegyetlen, a vad Pugaesev — előtted áll!

— Boldogságos szűz anyám ! — kiál tá a szép orosz nő és ájulva rogyott össze.

Miclö.i magához tért, már Pugaesev sátorában volt.

Zsófia sejtelme megvalósult.

Másnap reggel Pugaesev kijelenté a seregnek, hogy nem támadják meg Moszkvát, hanem ő majd más utón fog győzni.

Ekkor Pugaesev búcsút véve a szép hölgytől, nem is keresve föl Zsófiát, a táborba ment.

nyaira utalva nem csak hivatásod nagymérvű költségeit födözöd, hanem a szegényeknek is mindenütt ápolója vagy! — istennek főpapja, kit kifosz- tatásod és szegénységed daczára valamennyi egyháznak gondja terhel, fogadd szívesen fiaid összegyűjtött filléreit, fogadd az általunk felajánlott egyházi szereket, melyekre a világ más részeiben keletkező ezer meg ezer templomnak oly nagy szüksége van.

Végre pedig kérve-kériink ! áldd meg szeutséges atyánk apostoli királyunkat, áldd meg a magas császári és királyi uralkodó házat, áldd meg a magyar nemzetet, áldj meg minket is, kik szeutséges személyed előtt állunk! Legyen a te áldásod isten oltalmának, a bel- és külbekének, a minden jóra törekvő haladásnak, emelkedésnek, erősödésnek, boldogulásnak tetmékeny magva, biztositó záloga!

Szentségednek

legalázatosabb, legengedelmesebb hódoló fiai és szolgái.

Budapest, Szent-András hava húszadikán 1887.

Biztosítási ügyünk.

Esztergom, nov. 23.

A magyar kereskedelmi minisztérium ama korlátozást és megszorítást, melyet a pénzügyi helyzet és az államigazgatás ennek megfelelő uj pénzügypolitikai rendszere anyagi téren rónak reá, szellemi téren nyilván megkettoztetett tevékenység által akarja elérni, és különösen a codificatióban lejt ki rendki vilii mozgékonyságot.

Legújabban a biztosítási ügy az, melyre a magyar kereskedelmi minisztérium fokozott figyelmet fordít s csak e napokban terjesztett vizsgálat és véleményadás végett egy törvényjavaslatot egy enqnéto elé, melyre legnevezetesebb biztosító-intézeteink képviselői voltak meghiva. A törvényjavaslat czélja az ügynöki szolgálatban elharapózott sérelmes visszaélések kiküszöbölése.

Elvitá.zhatl ami l a biztosítási ügy egyike a magasabb nemű üzletek s egészen modern vezetett közgazdaság ama kevés tereinek, melyeken Magyar- ország, gazdasági tekintetben Európa ezivilizált népei közt a Benjamin, aetuális politikai év culturális ujjászüItt orosz testőr ruhát váltott, azután azt mondá Tugaroffnak :

— A rogoszkai kapun szabad bemenetelem van Moszkvába. Az őrök meg vannak vesztegetve.

így nem fog senkisem fölismerni.

Ha a czárnőt meggyilkoltam, ugy a rogoszkai bástyán vagy egy vörös zászlót, vagy egy lámpást fogsz látni. Akkor aztán vonuljatok be a megvásárolt kapun.

(Vége köv )

— Esküvő. Ma vezeti oltárhoz Párkányban Rogrüu Ede gyógyszertáros kedves leányát Ulrikát, Knan Károly, az Iparban k könyvelője. Fogadja a fiatal pár Szerencsekivóinatmikat !

A NŐKRŐL $ A NŐKNEK.

A gyiilölés szerelemmé válliatik, de nem a hideg közönyösség ott, hol egykor szerelem létezett; miként minden lángba borulhat, csak az nem, mi egykor lángolva hamuvá égett.

Eötvös.

*

Sokat ád a szerelem, mely élesztő harmatként vidítja a csüggedő lelkét; de létünk azé egészen nem lehet. Szent tartozások lekötve tártnak, éltünk egy részét elfoglalják és szünetlen áldozatokat kérnek, habár a szív sérelmétől zokog.

Kisfaludy K.

letésének két évtizede alatt a legelőkelőbb culturállamokat gyors, életerős repülésben utolérte. A magyar bizto- sitó-intézetek ma egyenlő magaslaton mozognak a világ legelső intézeteivel.

Az «első magyar általános biztosítótársaság» ezen időszak alatt azon aristocratieus villamfényt, melyet neki alapításának körülményei és eljárásának előkelősége kezdet óla kölcsönöztek, ugy szólván kipróbálta1 ta és solia és sehol meg nem támadót, tekintélyt élvez. Ezen időszak alatt a magyar polgárság patricisai által életre keltett i «pesti biztosiió intézet» is a mai «Fonóié re-ré nagyobbodott, de nagy iőkeerő által támogató t uj alakjában is megőrizte a legszigorúbban j > polgárias szolidságának hagyományait s clientelá- jának inkább megbízhatóságára, mint kiterjesztésére tekintett mindenkor, a mint hogy neve is társainak legjobbjaival együtt em ül te tik.

A «Magyar Franczia» végre, ezen nagy, élettől duzzadó, mozgékonyságban társai élőit előresiető, uj terek kifür- készésében és uj combinatiók feltalálásában kimerithetlcn intézet mindenesetre modern, egészen modern dolgozik és az éleseim őség s találékonyság egész fegyvertárát fordítja működési körének kitágítására, igazgatóságainak, vezér-, fő- és alügynökségeinek hálójába a biztosítás mindegyre szélesebb terei íek bevonására.

Midőn életbe lépett már el volt foglalva a tér hatalmas, tekintélyes, jól szervezett és kitűnően vezetett elődök által : de ez reá nézve nem volt akadály, sőt inkább serkentés. A «Magyar Franczia» nem ment a társai és concurrensei által elfoglalt területre; a csillogó milliókkal, melyek rendelkezésére álltak, a szikrázó lángészszel és gazdag részvénytőkéjének minden aranyánál csillogóbb és értékesebb tetterővel Magyarország jövedelmező földére vetette magát s egészen uj biztosítási tőkét teremtett, egy kézfordulattal ott állt, hova a többiek hosszas, fáradt ságos útépítés után lépésrol-lépésro Ijutottak cl. És mikor a magyar területet kiegyengotte s munkájának gyümölcsét az ország, minden részében sokat igérőleg virágzani látta, akkor Ausztriába ment s megszerezte ott a legrégibb, a legjobb hit ü bécsi intézetet, az osztrák «Phőuix»-et, hogy ezzel benső kartellszövetségbe lépve a világintézetek legelső sorába nyomuljon s ott helyét győzelmesen megállja, sőt a nagy Németbirodalomba sikerrel koronázott hóditó járatokra vállalkozzék.

Lehetetlen, hogy ez intézetek ellen lenne intézve kereskedelmi minisztériumunk tisztitó hadjárata.

A prágai «Szlávia» üzelmei szolgáltattak okot a ministeriumnak az eljárásra. Majd ki fog tűnni, hogy az ok ma is még létezik-e ? Az intézeteknek bemutatott törvényjavaslat mindenesetre jól van gondolva s a nagy közönségnek használni akar, különösen a szegény embert akarja a kártól megóvni s ha jelenleg nem is volna szükséges, jövőben mégis hasznos lehet: gouvernero’est prévoir, a kormány kötelessége előre építeni, nem csak jót tenni; nem lehet tudni, mely intézetek, minő eszközökkel fognak még «működni» Magyarországon, a hova mindnyájan szívesen jönnek.

A ki kétszer hal meg.

Esztergom, nov. 23Yerhovay Gyula napilapja (mely az utóbbi időben már csak válogatott napokon jelent meg) már innon-onnan egy hónapja megszűnt. A zajosan fölomolt ember elnémult,

Egyetlen egy fővárosi napilap so kül-