Esztergom és Vidéke, 1887

1887 / 21. szám

M RGJE LE NI K HETEN K1 NT KÉTSZER­VASÁRNAP ÉS_CSÜTÖRTÖKÖN, KLÖI<TZETÉ8l Ál! : égés«/. évre .... ..................................6 lit — kr. f el évre....................................................................3 fit — kr. negyedévre'..............................................................1 lit ">0 kr. Eyy szám ára 7 kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: SZENT-ANNA-UTCZA 317. SZÁM, k>v;i. :i I u.p «/. d ‘ni rés ei illeti! közlemény ele kiildeiidíilc. KIADÓHIVATAL : Sí' ÍCHENY1-TER 331- SZÁM, liová a láp hivatalos s a magán hirdetései, a nyilttérbe s/.ánt köz­lemények, előfizetési pénzek és reelamálások iutézendök. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HlliDliTBSUK : 1 szótól 100 szói« 100 -200-ig 200- 300-ig Bélyegdij — fit 75 kr. 1 fi t 50 kr. 2 fi t 25 kr. >0 kr. iM A G A N- H J EI) ETES E K megállapodás szerint legju- tányosabban közöl tétnek. NYÍLT TÉR sora 20 kr. A MAGYAR IPAR versenyképessége. n. A budapesti országos kiállítás alatt s a múlt évben isméi elten volt alkal­munk lapunkban a Ganz és társa ezég által értékesített Zipernowsky-Déri-féle távvezetéki rendszer előnyeit és örven­detes fejlődését kimeri ően ismertetni, miért is jelenleg egyszerűen azon tény megállapítására szőri;kozhatunk, hogy ma már villamossággal foglalkozó vi­lághírű ezégek, de egyéb elsőrangú ezégek is igyekeznek ezen rendszer ér- t.ékesithetését megszerezni s részben meg is szerezték. Ezúttal a villam-mű osztálynak az egyes országokban már létező képvise­lőségeit soroljuk föl. Ily képviselőséget vállaltak : 1. Az olasz Edison-társaság Olasz­országra, Piemontot kivéve, melyre a »Bellani Frateili« ezég kapta a kizá­rólagos képviseletet. 2. A »Société ElecTiqne Edison« Párizsban Francziaország rész re, ki­véve egyes departmen okát, melyek ré­szére már korábban a »Société en Par­ticipation pour les Applications Indus­trielles de 1’ Electricité« iMon-bau nyerte el a kizárólagos képviselőséget. 3. »Berliner Maschinenbau-Ae ien- Oesellsebafc vormals L. Schwarzkopf« Berlinben és »Helios, Ac ien-Oesell- sebaft für elektrisches Liclr und Te­legraphenbau in Ehreufeld-Köln« ezé­gek Németország részére. Végül 4. az amerikai Edison-társaság, mely­nek élén tudvalevőleg a hires elektri- kus Thomas Alva Edison áll, Ejszak- Amerika fferére. Ezen kívül a Ganz és társa ezég még más tekintélyes külföldi ezégek- kcl folytat tárgyalásokat a képviselet elvállalása iránt. A képviselőségek itt közzétett jegy­zéke ékesszóló bizonyítékát szolgáltatja ezen táv-vezetéki rendszer kitűnőségé­nek. Ezen rendszernek az amerikai és európai legnagyobb Edison-iársaságok általi alkalmazása annyival inkább em­lítésre méltó, mert épen az Edison- féle villam-áramlat vezetési rendszer tar atott legjobbnak és városok világi- tására legalkalmasabbnak. Ma már egész sorozata létezik na­gyobb villám-világ'itási telepeknek, me­lyek a távvezetéki rendszer szerint épitte tek vagy épülőben vannak. Az eddigi ez irányú működés összesen 30 kisebb s nagyobb telepre terjed, 1000 ív- és 20,000 izzó-lámpával. Ezen te­lepekből esik Magyarországra 2, Ang­liára 1, Belgiumra 1, Németországra 3, Oroszországra 1, Olaszországra 5, Schweizra 6, Spanyolországra 8, JDél- A inerikára 2, Éjszak-Ameri kára 1. Ezen kívül 1886-ban még 34 meg­rendelést kapót a gyár egyszerűbb berendezésre összesen 100 ív- s mint­egy 6000 izzó-lámpával. E megrendelések nagy része már kielégítietett, egy része munkában van. E berendezések legnagyobb része kül­földi telepekre esik és pedig leg”óbb Olaszországra és Oroszországra; Ma­gyarországra csak mintegy V4 rész. Ezen számok és tények minden ékes szónál inkább bizonyítják, hogy mily nagy hódításokat tett a külföldön ezen Magyarországon is virágzó iparág,, í Más részről az általunk mindig helytelenített irányzat itt is nyilvá­nul, hogy t. i. a magyar ipar érde­kében nem fejtetik ki elég tevékeny érdeklődés. Valamint a magyar vidéki városok anyagi föl virágzása a magyar államra nézve ép oly fontos, mint a főváros csodás fejlődése, — azonké- pen a magyar vidéki városok is, me­lyek közül fekvésük szépségé által oly sok kiválik, szintén hiva.va vannak arra, hogy berendezéseiknek a mo­dern technika általi tökéletesítésén ne csak szóval munkálkodjanak, hanem azon valódi munkássággal is, mely a magyar ipar érdekeinek, más szóval az ország anyagi fejlődésének közvet­len, avagy közvetve javára szolgál. IPAROSAINKHOZ. Esztergom, márez. 12 dekeink képviselése által hasznára le­hessen városunk iparosainak. Amint tudjuk, a jelentkezők ’érdek­lődése általánossá kezd válni, aminek kapcsában a bővebb tájékozás is szük­ségessé vált, mi végből két alterna­tiva Ion az iparosok elé terjesztve. Ugyanis szállíthatni lehet először is az iparosok által teljesen előállított czikkeket a minisztérium által megha­tározott órákban az anyag megszerzési helyét és minőségét megjelölő tolda­lékkal. Továbbá ugyanezen értelemben le­het Berufe Id Mór fővállalkozónál is az ajánlatokkal jelentkezni, akinek szoros kötelessége az egyes darabok árát a miniszter úr által kijelölt meny- nviségben kiszolgáltatni, ugyanígy a készítési költséget is. Ez idő szerint 50.000 pár kész ba­kancs, továbbá 243,900 drb szíjgyár­tói készítmény, végül 78.000 drb. szabósági munka képezi a szükségle­tet, amiben a honi iparosoknak, mint előállítóknak módjuk és alkalmuk van részt vehetni. Minthogy a népfölkelési ruházási A fővállalkozó már az előző évek- szükségletek fedezése iránt a magy. ben is foglalkoztatta a következő vá- kir. honvédelmi miniszter a vidéki rosok iparosait. így: Vácz, Esztergom, iparosság érdekeit is szem előtt tartja, jÉrsekújvár, Jászberény, Szenimárton- a ruházati kellékek -dőállilására az Kata, Nagy-Kőrös, Czegléd, Szentes, érdekelt iparosoknak jóakara ulag tért j Szepes-Béla. Most pedig ki van tűzve nyi.ott, ennél fogva nem is késiek j az, hogy az ország egyéb városainak megjelenni a vidéki ipariestülelek és'iparosai is jussanak munkához. Hisz- társula ok küldöttei — köztük az Esz-, szűk, hogy Esztergomnak megint fog- í ergo in kir. városi ipartestület elnöke, ínak valamit juttatni. Dóczy Ferencz a végből, hogy iparér-! ——— (Zseni emlékkönyvébe.) A mosolyod napfény, tekinteted villám, Akaratom, szivem megtörött hatalmán. Mozdulatod bübáj, szavad édes dallam, Lelked tisztasága tündóklik e dalban. Csengő kaczagásod a lelkemet járja, Varázsló szemednek nincs e földön párja. Ha közelemben vagy: érzem, újra élek, Tőled távol bennem tetszhalott a lélek. Akármerre járjak, előttem a képed, Mindenütt, mindenütt téged látlak, téged. Ébren is arezodat látom ábrándozva, S ha lenyugszom, bűvös álom elém hozza. Szeretem a magányt: neveddel van telve; Szeretem a szellőt: rólad susog egyre; Szeretem a madárt: csicsergve magasztal, — Oh én is imádlak önfeledt szavakkal... A ki téged tisztel, megbecsülöm szintén; A ki megbánt, nincs, ki úgy gyűlölné, mintén. Bimbó neked nyilik, a nap neked fénylik, Nélküled köröttem éjszaka sötétlik. Te vagy a kék égnek biztató mosolya, Ez a mosoly búmat kedvvé varázsolja. Saköny, mely szemednek bűvös egétlakja: Hasadó hajnalnak gyöngyöző harmatja. Boldog a kis virág: a kebleden tartod; Boldog a napsugár: csókolhatja arezodí Boldog még a hant is, hisz te tapossz rajta, Piczi lábad nyomát soká tartogatja. És az is boldogság : meghalni éretted, Koporsómra talán hullna egy-két könny ed. Oh ha itt lesz éltem végső pillanatja, Utolsó sóhajom nevedet sutto_ ja ! JULIUS. plEOÉNV. Az Esztergom és Vidéke számára irta: Kőrösy László. (Tizeonyolczadik rolyt.) Hanem a madarászok mindenütt kudar- ezot vallottak. Az üldözött boldogság min­denütt lépre csalta őket s a szemükbe ne­vetett, mikor már azt nitték, hogy most csakugyan nyomon vannak. Semmisem jövedelmez többet a mások korlátoltságánál. Karáék kereskedése és madarászata már gúny tárgyává kezdett válni, mikor egy­szer egy vidéki szintársulat toppant be a városba. Úgy jöttek he a vasútról, mintha egyenesen föl akarnák falni a várost. Ebe­sen, veszekedve és elégedetlenül. A direc­tor a málha kocsis mellett hamleti gon­dolatokkal tépelődött s nem reflectált a kétségbeesett első szerelmes nyilt czélzá- saira, mikor bús fájdalommal rebegte az első apának: — Le fogom leplezni ezt a gazembert, ezt a nyomorult sikkasztót, a ki már há­rom hét óta nem akar gázsit fizetni! Az első apa egy láda parókán ült s csi- titó hangon izgatott: — Ne ordits kérlek, arra való a törvény, hogy igazságot szolgáltasson még a nem­zet nyomorult napszámosainak is. A társulat komikusa a »könyvtár« tete­jén ült, azon a kincses ládán, mely hi­vatva lesz az egész várost agyonkaczagtatni meg agyonsiratni, ha ugyan van elég haza­fias lelkesedés még a színészetért. A másik málliás kocsin is négy láda és hat szerencsétlen elkárhozott döczögött befelé. Két közönséges paraszt kocsin ro­bogtak be a társulat hölgyei. Nyolczan voltak mindössze. Valamennyien Pattiak, Sarah Bernhardok és Jókain ék egyszerre. Hanem azért mindannyian zúgolódtak a direktor ellen, a ki elég goromba volt még az állomáson megtagadni egy kis ká­vét az ö társulata mentő angyalaitól. A trupp végre a városba érkezett. Sűrű I alkonyat volt, mikor Tróját bevették. De a társulat erősebbik fele nem pállotta még késő este polgári lakások után látni a mellék-utczában. Igv vetődött be Karáékhoz is egy hGri­ll orgas fiatal ember, a ki egyébként Kar­csit kereste. Aranyakat ér ilyenkor az ilyen ismeretség. A komédiás nagyra is volt vele s a directornak legalább is rög- tönös száz pengős hitelre becsülte ezt a barátságot. A vidéki színész még Pestről ismerte Karcsit, a ki a színésznők s különösen a nem színpadon szereplő színésznők társa­ságát szívesen fölkereste a szerződés télén korszakokban. A hórihorgas alak, a ki egyébként első szerelmes, szeles gavallér, kedélyes apa, intrikus, operette buffo, népszinműénekes, jellemszinész és hőstenor volt egyszerre, üres óráiban mint kortina festő, mint kel­lékgyűjtő és villámgyártó is nem csekély auktoritást vívott ki kortársai között. A director nagyrabecsülte, mert rendezett operettet, drámát, népszínművet és bohó­zatot, sőt nem egyszer kiverte a zongorán a teljes zenekart is. Olyan universalis zseni volt, a kire egy vidéki direktornak na­gyobb szüksége van, mint kitűnő re- portoirra. Csak egyetlen egy hibáját nem bírta elegendöképen menteni. Elkeseredet­ten ivott, de mindig a mások borából. Hanem a direktor ur még ebből is hasz­not húzott, mert mikor fizetésre került a dolog, akkor a »semm revalók« közé soro- zódott, mikor pedig potomra mókázott, akkor .hazánk elsőrangú színművészei« j közé sorozta a pályatársak bámulata. A nagy zseni be volt avatva a ki röpült galamb történetébe s egész utón nem is gondolt egyébre, mint arra a fejidelmi vacsorára, a melyet neki az a história még ma este jövedelmezni fog.

Next

/
Oldalképek
Tartalom