Esztergom és Vidéke, 1887

1887 / 21. szám

POSTATAKARÉK. (A februári forgalom ) A főkimutatás szerint 1887. február havában 39,817 betéttel 246,406 frt 10 kr. tétetoH be és 7828 felmondás alapján 161,631 frt 68 ki', visszafize­tés eszközöltetett. A febr. havi betét összeg 66,485 forint 47 krral csekélyebb a jan. ha­vinál, ellenben a visszafizetések csak­nem elérik a jan. havi visszafizetése­ket, melyek 170,906 frt 36 krra rágtak. A befolyt betétek arányában febr. havában 115,000 névértékű 5%-°s magyar papirjáradék vásároltatott; — éhből a betevők részére 14,800 frt névérték vétetett, azonfelül a betevők ■számára 4200 frt névértékű egyéb ér­tékpapír vásároltatott. A m. k. postatakarékpénztár fenn­állása óta, vagyis 1886. febr. 1-től, 1887. febr. 28-ig összesen 2.056,600 frt névértékű értékpapír vétetett s pe­dig a magyar királyi postatakarékpénz­tár számára 1.753,100 forint névér­tékű 5%-os magva r papirjáradék. Az 1886. decz. 31-ig esedékessé vált kamatok fejében 21,489 frt 75 kr. ira’ott az 1885-ik évi IX. t. ez. 11. §. értelmében áj kamatozó betét gyanánt a betevők javára. Ezen lőké- síreft kamatok hozzászámiíásával a be­tevők tiszta követelése 1887. febr. 28-án 1.642,799 frt 12 krra emel­k edeft. ESZTERGOM IRODALOMTÖRTÉNETE. (Esztergom város és vármegye egyházi és világi Írói.) XX. ? e h á m II á t é szt-Benedek-rendü áIdőzár és tanár Esztergomban 1860— 1862. Szül. 1833, nov. 23. áldozárrá szent. 1860. jul. 31. Irodalmi műve: »A korunkban felfedezett római tör­ténetiró Gfrnnicns Licmianns Caesar idejéből.« 1859. Tan. Lap. S a 1 g ó J ái n o s segédlelkész Esz­tergomban, jelenleg esp. plébános Xarancsságon. Szül. 1828. máj. 25. fölsz. 1854. márez. 12. Irodalmi mű­vei : Számos czikk, értekezés, ismerte­tés, bírálat, sz.-beszéd. Önálló művei : »Mózes Cosmogoniájának védelme a földtanból és a héber nyelvből vett érvekkel.« Pest. 1853. »A teremtés hat korszaka.« »A papi nőtlenség fö­lénye, előnyösebb volta a nős állapot fölött.« Pest. 1854. »Atala» vallásos regény Chateaubriand után ford. Esz­tergom. 1858. »Árpádházi sz. Erzsé­bet életrajza Montalembert mán a magyar történelemből veit felvilágosi (ásókkal. Eger. 1859. »A szabadkő­művesek.» Segur mán ford. Pes . 1871. Gr a. 1 a m b o s K á 1 m á n lelki- igazgató az esztergomi papnevelő in­tézetben, jelenleg Lazarista. Születeti 1834. okt, 1. fölsz. 1857. okt. 29. Irodalmi művei : »A. castiglionéi an­gyal.« Nagyszombat. 1861. »A növen­dék papok és fiatal á,Időzárok kalauza.« 1861. »A Szent- Háromság és az em­beri ész.« »Mária hava.« »Szent Kál­mán vér!ami,« »Kapisztranói sz. Já­nos.« Vianney János Mária arsi plé­bános. »Katii. Missiók.« »A káté és bibliai történetek.« »Lelki pász orsági élmények.« »A XIX. század homályos foltjai.«: »Párizs romjainál.« »A sajtó szabadság hazánkban.« »A vallásos bajiam és corollariunia.« K o v á c s József Esz'ergom m. bá tor Ív eszi ref. lelkész. Irodalmi mű v e : Ka I auz a, g) ti m öl cs %ü Ítélés, nyesés, és a báorkeszi faiskolában található, s csemetékben vagy oltó- vessző kben megrendeIliető gyiimö1 csfa- jok körül. Pest 1861. nvonit. Län­derer és Heckenas'. A »bátorkeszi szít kész tője. 1.869, Irt még :öbb czik- ket, értekezAst, birá’a/o-, magyar nyelv-’ an és o vaAkönyve:. B o M o ii y 8 á ii d o r sd vi­li ész Es ■ ergombaíi i862. IrolaJnij műve: »B. Asszony! egyház leírása.« i Re'igiA 1858. »Káromkodás (dien.« Pá'yairat. »Tan. Lapok.« 1859. Irt m g öbb hírlapi levelet. N e m esp á n i J u li á s z M i- liály premontrei kanonok, nyugalma­zott gymnasiumi igazgató. Szül. Baj- nán Esz'ergom m. 1820. nov. 14. Irodalmi művei : „A magyar nemzeti irodalom története.« Iskolai haszná­latra. 1862. I III. füzet, kőnyomat. ,,Conpendium regularum synlactiea- rum de usu et consecu.ioné tempómra etc. In usum alumuoruin cursus Pae- dagogici Vem Conv. Jaszoviensis.“ 1872. Kőnyomat. Kisebb művei: Ér­tekező levél a régi remekirókiróknak nemzeti inodalmnnk fejlesztésére való hasznáról és szüks'g'ről.“ 1852. rozs- nyói ért. „Boti evői a görög remek­íróknak befolyásáról a római irodalom kifejlődésére.“ 1853. U. o. ,,Caesar a honatya.“ 1854. U. o. „Róma és Kar hágó.“ 1856. u. o. ,,Budavár ostroma és visszafoglalása-.“ 1686. 1858. U. o. ,,Egyházi beszéd Jézus dicsőséges sírjáról.“ 1858. Dolgozó t a Religio 1851 — 6. évfolyamaiba név­gyümölcs és szőlőfa.elepek név- és ár­jegyzéke az 1869—-70. idényre isme­retterjesztő közleményekkel.« (Magyar és német szöveg.) Pes'. 1869. nyomt. Hecken ast. V a s z a r y Kolos a szent- Benedek-rend főapátja, mint tanár la­kott Esztergomban 1861 —69. Szül. 1832. febr. 12. Áldozárrá szentelte­tett 1855. máj. 26. Irodalmi művei : »Világtörténelem ka’ h. tanodák szá­mára és magán ha,sziláin. ra.« írták Füssy telenül. 1860-ban irt egy czikket a „Pesti Hirnök“-be a m. kir. finevelő intézetek visszaállítása érdekében. ír még több alkalmi költeményt. | Lse p r e g li y F e r e n c z szin- mű-iró. Szül. 1842. aug. 15. Észter­gomban tanulta az asztalos mesterségei s iti a katli. legényegyesületben talált alkalmat önképzésre. Irodalmi művei: Különféle czimű és a'akú költeményei között van egy, melyet 18 63. márez. 21-ére az esztergomi ka li. le-gényegyt és Vaszary Kolos. Esz ergom 1863. »Várnai csata. 1864.« »Magyarország története az alsóbb osztályok számára.« Győr. 1865. Irt még számos tör énen értekezést és más czikket a: »Sziin- órák«, »Ifjúsági Plutarch«, »Akademia- értesitő«, »Tanodái Lapok«, »Magyar- ország és a Nagyvilág«, »Családi 01- masmányok«, »Pesti Napló«, »Buda­pesti Hírlap« czimü lapokban. B o d n á r Z s i g m o n d segéd- lelkész Luzslán. Született 1839. febr. 9. fölsz. 1861. júl. 28. Irodalmi mű­vei: »A négy utolsó pápa.« Wiese- mann bib. után. 1862. »Cha eaubriand és kora.« Pest 1867. »Havi szemle« sülét megnyitására irt. „Az utolsó esz­tendő.“ Regény. „Magyar fiúk B ős­ben.“ Vígjáték 3 felv. „Akbár szül án.“ Tragoedia. 4 felv. „Az élbe et,lenek.“ Vig színmű. 5 felv. „A vízözön.“ Víg színmű 5 felv. „Strogoff Mihály uta­zása Moszkvától Irkuczig.“ „Kolumbus Kris.óf.“ Látványos színmű 10 kép­ben. „Pernzes.“ Énekes bohózat 3 felv. „Utazás a holdba és a tenger alatt.“ 10 kép. „A két mennyegző.“ Népszínmű 5 kép. „A kirünő vendég.“ Vígjáték 1 felv. „Az u.olsó pesti né­met, vagy 30 évvel a pes.i magyar népszínház megnyitása urán.“ Tréfa 1 felv. „A szép Meluzina.“ Tündéries bohózat. 16 kép. „Saul király.“ Tra­ge: dia 5 felv. „U ázás a föld körül 80 nap alatt.“ Lá:ványos színmű. „A sárga csikó“. Népszínmű 3 felv. Az irodalom erén való munkássága több­nyire a hetvenes évekre esik. (Folyt, köv.) PERGER LAJOS. A VASPARIPA. A vasparipa különös tormészelü egy állat. Nem kivan ugyan külön istállót, de megoszfa lan ragaszkodást a gaz­da, ól. Nem kap abrakot, csak egy kis o'ajos pe roleumot. Nem rugdalózik. hanem azért mégis leveti az embert, ha belebokrosodik. Sovány aczélbor- dái sohase lihegnek, de gumiéival pat­kói életnagysága rendkívül engedékeny váratlan események előidézésére. Meg van benne a pegazus vakme- í'őz/'ge, melylyel végig repül a hitvány gy T» gyö ön, s az a magas ambiczió, meiyiyei a csillagok felé iparkodik. (A esi 1 ’ ago Ív azonban leginkább csak a ledobott lovasok szikrázó szemében ragyognak.) Oda bent a salonban egész simán gördül végig, hanem a szabadban fék­telen dévajsággal megy neki a rögös útnak s szinte előre nevet annak, mi­kor a huszár odafönt ingadozni kezd. Legérdekesebbek azok az események, melyek előre vetik árnyékukat. A lo­vas egyszerre csak azon veszi észre magá , hogy néhány pillanatra szár­nyai nőnek, repülni kezd akaratlanul is, de előre és iszonyatosan. A repü­lés azonban nem sokáig tart, A föld vonzó ereje működni kezd s a sasból po lyauó esernyő lesz. Alig tér magá­hoz a húsz körmére esett huszár, abban a pillana.ban ráborul a ez u dar masina is s teijes erejével és súlyá­val nehezedik a lerogyott hős keblére. Hát még mikor a kíváncsiságtól megbokrosodik a nemes állat! A mi­kor legiöbben bámulják, éppen akkor vadul meg s mikor a huszár leghety­kébben sarkantyPizza a pegazust, éppen akkor rúg ki s veti előre vagy olda­lára a rettentően pottyanó vitézt. Es mindezek daczára a nemes állat Esztergomban is meghonosodott, sőt rövid idő alatt el is szaporodott. A nagyutezai csöndes emberek ossze- nézteli, mikor a borzas komédiás egyene­sen a Karáék portájára tartott. Nagy hangon állított he. Kora bácsi épen az udvaron foglalatoskodott bazsalika- ültetéssel. Az első tekintetre észrevette a jövevény minden szándékát. — Nincsen lakásunk komédiások szá­mára! — vette oda foghegyről. — Nem is hajlékot keres a hajléktalan em­ber, hanem egy jó barátot — felelte nagy páthoszszal a buffo. — Ki légyen az a jó barát? — Az én Karcsi czimborám, az én édes kenyeres pajtásom. — No, hát odabent van. — Köszönöm. Es a vlsszautasithatatlan jövevény egye­nesen Karcsihoz tartott. Meg is találta odabent, a mint Pócsy Gábor urammal és Tahy Ferencz ténsúrral javában ferbliz- getett. Nagy örömkaczaj, rettentően ezuppanó czimbora puszi s hatalmas kézszoritás volt a találkozás első pillanatnyi örömének ki­fejezése. A hórihorgas zseni bemutatkozott:- Daruvári Darvai Jenő a nevem, ma­gyar színművész vagyok a Tokodi-féle szín­társulatnál, melyet mint consortiumot nem­sokára kénytelen leszek megmenteni, ha a. közöny itt is kibérii az összes helyeket az egész saisonra. A társaság fölkaczagott s a, komédiás inni kezdett. Egyszerre csak az asztalra csapott és főik iá Köti : — Különben nagy oka van annak, hogy mért jöttem én ide először. Nemcsak az ősi barátság édes emlékei parancsolták, nemcsak a szeretet, és ragaszkodás . , . — Ugyan ne szavalj kérlek ! — vetette közbe Karcsi. — Barátom, én szavalni is súgó nélkü1 szoktam. Hát még játszani. Képzeld csak, nincs is súgónk. Elcsaptuk, mert elsikkasz­totta az igazgató értékpapírjait. — Jenő, te még mindig lódítasz ! — Becsületemre mondom, hogy igazat beszélek ! Lemondtam már a lóditásról mi­óta becsületes emberek közé kerültem. Képzeld csak, milyen sokat haladtam múlt év óta, mikor egy esztendeig pihentem a kerepesi Pannóniában. Szentes városában j Hamlettemért bankettel s egy tajték szivar­szopókával tiszteltek meg. Nánáson négy sonkát kaptam Göndör Sándoromért és Keszegfalván meg akartak választani követ­nek, mikor Coriolánt csináltam súgó nélkül. A megbokrosodott phantasiával dolgozó furcsa emberen nagyot nevetett a tár­saság. De bezzeg más szemekkel nézett rá mindenki, mikor a harmadik palaczk bor élvezete közben az egyetemes lángész egész komolyan ilyen fordulatot adott a beszé­dének : — Egyébiránt van szerencsém tekintetes Kara urnák jelentenem, hogy Kovács Lász­lón é és Kovács László a múlt nyáron Fa­ludon szerepeltek, mint kezdő művészek. Az öregek érdeklődve hallgatták a külö­nös embert. — Hát hiszen az nem is olyan egész I lehetetlen ! — szólt bele Tahy Ferencz ténsúr. —- Bizony lesüllyedhettek egész odáig ! — jegyezte meg Pócsy Gábor uram. Csak Kara bácsi kételkedett. — Öcsém uram, — felelte egész nvu- g dtan — szaván fogják ám a harist! — Becsületemre mondom, hogy állok elébe ! szavalta a komédiás nagy páthosz­szal- — Adatokkal akarok kirukkolni. Hát először is a nemzeti színészet becsülete érdekében ki kell javítanom tekintetes Pócsi Gábor uram mondását, mintha a szökevények lealjasodtak volna Tháfia templomába. A fiatal párt bizonyosan az ihlet kalauzolta a mi tövises pályánkra. Mert a ki babérból veti ágyát, alkudjék meg a burgonyává’, ha van. Vidéki szí­nésznek lenni a mai században nagy és nemes gondolat. Daczára annak, bogy a hazai nagyhatalmú sajtó rendszeresen mel­lőz s a fővárosi kisisteneket nem győzi eléggé dicsőíteni: daczára annak, hogy a magyar vidéki közönség még mindig nem akar hivatása magaslatára emelkedni; da­czára annak. . . —• Ugyan 'ne locsogj ennyi badarságot, hanem rukkolj már ki az adatokkal ! — zavarkozott a, nekilendült komédiás szavaiba Karcsi. — Nem is átallok velők felhozakodni. — Mit tudna bizonyítani? — kérdi ké­telkedő hangon Kara bácsi. — Tekintetes ur ! — kezdte megint a buffo — a színészet nemcsak áldozópapok­kal, de bujdosókkal van tele. Boldogtalan ember oda menekül. Megszökött szerelmes párok, a kik a szülői áldást ép úgy nem ismerik, mint a papit, Tháliától esedeznek szentesítést. Hát hogy tekintetes urék há­rom esztendő óta hiába keresték a kirepült galambot, annak nincs más lélektani oka, mint az, hogy nem szereti az öregeket a szerencse. Ezt mondja kérem XIV. Lajos ur az én kéziratbeli eredeti franczia-ma- gyar vígjátékomban, mely annak idején nagy sensatiót fog kelteni egész Euró­pában. Kara bácsi már nem tudott boszankodni Uj-Pest óta, a hol először a saját fia kom­pániája ültette fel, azután a hol országos betörők voltak egy-két óráig. De nem állhatta meg az újabb kérdo- zösködést. — Hol is vannak azok az adatok ? — Nálam tekintetes ur. — Hát akkor ki velük ! — Majd vacsora után ! — és a komé­diás egész nyíltan kirukkolt haditervével: a jó vacsora pro gram injával. — De aztán csak ne csalódjunk. — Becsületszavamra mondom, hogy be fogom mutatni Kovács Lászlóim sajátkezű levelét, melyet Faludról hozzánk intézett. Én, mint minden vidéki director született szekretáriusa a szerződést ajánló levelet megválaszoltam s azután Karcsi czimbo- rárnra gondolva eltettem. Igenis uraim, a kiröpült galamb Tliália templomának ^elő­csarnokában rakott fészket, a mit én az ö sajátkezű levelével fogok vacsora után be­bizonyítani. A kompánia a vacsorához telepedett. A komédiás elemében volt s olyan ha­talmasan evett, ivott, mint még sohase életében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom