Esztergom és Vidéke, 1887
1887 / 20. szám
líS/.TIilíGOM IX. líVI'OLVWl 20. SZÁM. CSÜTÖRTÖK, ISS7. MÁliCZTUS 10. MEGJELENIK HETEMKINT KÉTSZER: VASÁRNAP ÉS_CSÜTÖRTÖKÖN. EJ.ŐmiCI'IÍSI Áll: egész évre .... fit - kr. fél évre ........................................................ 3 fit — kr. n egyedévre .....'..................................1 írt 50 kr. E yy szám ára 7 kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: SZEN'f- -.MNA-UTCZA 317. SZÁM, rés/.él illet,ö közlemén vele IcüldendiSk KIADÓHIVATAL : ■ SZÉCHENYI-'TÉR 331- SZÁM, hová, a lap hivatalos s a, magán hirdetései, a nyílt,térbe szánt közlemények, előli/,etési pénzeli és reclamálások intéz,emlők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS IIIIIHKTHSIiK : J szótól 100 szóig — frt 75 kr. 100 200 ig . I frt 50 kr. 200 200-ig . 2 frt 25 kr. Célyegdij 30 kr. MAGÁN-JIJIDETIÍSEK i| legállajiodás szerint legjn- tányosabhan közöltetnek. || NYI ETTER sora 20 kr. jT A MAGYAR IPAR versenyképessége. Esztergom, raárcz. 9 (Két közlemény.) I. A géperőnek a villany világi tás czél- jaira való átváltoztatása és átvi.ele Budapestre és minden magyar vidéki városra nézve oly aktuális műszaki feladat,- melyet nem csupán pénzügyi szempontból kell megoldani, hanem egyéb tekintetek figyelembe vételével is. Budapestre nézve rendkívül nagyra becsülendő erkölcsi nyereség lenne, mely a magyar ipar tekintélyének a a kelelen való emelése és az idegenek ide vonzása által közvetlen anyagi haszonnal is járna, ka Magyarország fővárosa a kezdeményezést megragadná e tekintetben, főleg miután a modern műszaki tudományok épen ezen nj s fon:os terén a »Gans és t.« ezég által egy hal almas ma yar iparág minden nagy nemzettel versenyképes különlegességet teremtett s ezáltal európai tekintélyt vívott ki. Keleti szomszédainkkal szemben a külsőségek is fontosak s tény az, miszerint a folytonos haladás mellett Budapestnek, mely várost minden szépségeivel és vonzó bájaival a legpazarabbul halmozott el a természet, a Balkán félsziget népeire és a kelet egy részére nézve a legközelebb fekvő európai nagyvárost k-dl képeznie ; nagyvárost, melyben föl lelhető mind az, a mit a modern műszaki tudományok feli artózta katlan haladása teremt, mit a művészet és a műipar árukban és utánzásra méltó példákban á,rkol",T rövi len mindaz, mit kereskedelem, ipar, valamint egy haladásra törekvő kulturállam — minő Magyarország — szellemi munkálkodása folyton megtekintésre érdemes, vendégszerető és az európai kultúra színvonalán álló bazár vonzó formájában a keleti szomszéd népeknek nyújtani képes. Ehhez azonban kevesebb i.idolenczia s valamivel több tett erő szükséges, valamint szükséges az, hogy irányadó városi körök a főváros kereskedelmi életének és igazi fejlődésének követelményeit tekin eibe vegyék és legalább is megértsék. Ha Németország fővárosa minden északnéme, józanság és szőrszálhasogató óva osság daczára ezen gyakorta i kérdés végleges megoldásával legkomolyabban és legerélyesebben foglalkozik, Budapestnek tízszer több oka van, hogy e kérdésben a huza-vona megszokó t poliiikáját, és a szervezett tervleleusé- get ne alkalmazza. Azon nézetben vagyunk, hogy nemcsak Budapestre nézve font os ezen kérdés, hanem azon magyar vidéki városokra nézve is, melyek — mint Budapest —- természetes vizi erővel, vagy egyéb természet adta oly erővel bírnak, melyet villanyerőre lehet átvákoziatni. Ganz és lársa, Magyarország legnagyobb ipar e 1 epe, bebizonyította, hogy gyártmányai nemcsak Magyarországon győzik le a külföldi versenyt, hanem még a külföldön is haszonnal versenyeznek a legelső ipaniemzetek gyártmányaival . A legközelebb meg1 ártandó közgyűlésen fogja előterjeszteni Mechwart vezérigazgató a vállalat, folyton növekvő sikeréről az igazgatóság jelentését. A vason:ő és a- gépgyár egész éven át kiel égi tőén vol foglalkoz atva, míg a waggongyártás kevésbé volt intenzív. A liengerszék-gyártásban a kivitel állandóan élénk volt, annyira, hogy e magyar gyár az indiai kivi el számára Bombay-ben raktárt rendezhetett be, mely angol és franczia exportőrökkel sikeresen versenyez. Ugyanezen üzleiág számára Ausztráliában is van iroda. Ép igy a Gans-féle turbinák gyártása is annyira fellendült, hogy Sfiri- ából, Szibériából és Olaszországból vett számos megrendelés vár elkészítésre. A gyár vili am mű osztályát illetőleg a múlt 1885. évi működésre vetett visszapillaniás mellett azon körülményre tétetik u alás, hogy a belföldi iparoskörök a villám világítással szemben bizonyos tartózkodást tannsitanak s ennek megfelel eg a villammű osztály belföldön csak korlátolt működést fej he ett ki, ellenben ezen ősz ályuak a külfölddel való forgalma rendkívül élénk volt s ezen kifelé ható ténykedés igen örvendetesen fejlődött. Midőn az imént lefolyt 1886. évi ténykedésre visszapillantunk, a helyzet szignaturá jakén t egyszerűen ismételhetjük a fennebb mondottakat azon megjegyzéssel, hogy 1886-ban ugyanazon körülmények — ha lehet — még intenzivekben voltak tapasztalhatók, a mennyiben t. i. a külföldi iparos körök a vilammű ősz- jtály működése iránt mind nagyobb érdeklődést tanúsítottak, a mi a hazaiak részéről nem volt tapasztalható. Ennek megfelelő a lefolyt év végeredménye is : a villammű osztály ténykedésének örvendetes föllendülése kifelé s meglehetősen változatlan pangása benn az országban. Hogy ezen működés tüzetesebb tárgyalására áttérjünk, jogosult büszkeséggel hivatkozhatunk arra, hogy a villammű osztály ez idő szerint különösen a mi városok világítását és általán 'nagy kiterjedésű világítási telepek berendezését illeti, nemcsak Európában jura a helyzetnek, hanem Amerikában is, mely pedig bizonyos tekintetben a nagy közönség által a villamosság hazájának taieatik. (Vege köv.) ESZTERGOM IRODALOMTÖRTÉNETE. (Esztergom város és vármegye egyházi és világi írói.) XX. B á d y Izidor szent-Benedek rendű áldozár. Szül. 1820. decz. 27. Észtérgom-szt.-Györgymezőn. Áldozárrá szent. 1846. jul. 20. meghalt mint administrator Csauakon 1885. Irodalmi műve: »Alkalmi beszéd midőn t. Écsy László születésének 50. felügyelőségének 25. évét ünnepelte. Veszprém 1859. »Szent Benedek.« A katli. Néplap 1859. C s á s z á r H e r m a n n szeut- Benedek rendű áldozár, született 1796. júl. 20. 'fokodon (Esztergom m.) ÁlAs „Essíorgom ssVidóks“ tárcája. A 4 Jj V JT JJ .iWJIWKi. JTegeny. Az Esztergom és Vidéke számára irta: Kőrösy László. (Tizenhetedik folyt.) XV. A madarászok. EMCSAK odakint csapkodott amenykő, hanem odabent is az üres galamb- házban. Kara bácsinak elállott a szava s néhány perczig olyan szemekkel bámult maga elé, mint a kinek a gondolatai és érzelmei néhány perezre kirándulnak. Az első pillanatokban nem is tudott magáról. Ott járt az esze a kiröpiilt galamb után valahol. A cselédek nem vallottak egy érzést a gazdájukkal, hanem a válságos órában megnyilt zsilipekkel kezdtek dolgozni. Legbátrabban adta ki a szót a fürge Kati, a ki letette a gyertyát az asztalra s ezt mondta a hüledező szakácsnénak : — No hát jól tette a kisasszony. Csak nem fog ilyen ember után bolondulni, mint ez a mi hires ifhirunk, a ki itt hentereg | előttünk most is, de nem tud maga felül, j Aszondom, hogy jól tette, ha a szive szavára hallgatott. Áldja meg az Isten minden lépését és járjon boldogság a nyomában, mert jó teremtés volt teljes életében. Jézus Mária szent József, csak már valami baja ne legyen a szegénykének! Ilyen menykő ! Hatalmasat villámiatt s óriási dörgés csattogott utána. A fehér személyek keresztet vetettek magukra s a vinczellér, a ki a gazdáját pártolta, oda szólott nekik : — Ugyan ne locsogjanak már ennyi badarságot össze-vissza, mert még beleüt az istennyila a nyelvük hegyibe ! A fölséges szavú égzengés fölébi esztette Kara bácsit fásultságából s a veszteglőén maga elé bámuló emberbe megint visszatért a lélek. Haloványan nézett a nyitva felejtett ablakra, kétségbeesve kulcsolta össze a kezeit és siránkozó szóval kiáltott föl: — Jézus Mária, a kis Mari megszökött a háztól! Milyen fájdalom! Milyen gyalázat öreg napjaimra ! A vinczellér be akarta hajtogatni az ablakokat, honnan a hűvös szél nevető esőcseppeket sodort a szobába. — Ne bántsd András! Hadd maradjon minden úgy, a mint van! Hanem lódulj inkább Tahy Ferencz ténsúr után és keltsd föl, hogy rögtön jöjjön ide. A vinczellér elfutott. — Te pedig Kati lelkem fuss a szomszédba Pócsy Gábor uramhoz és verd föl az álmából, hogy mindjárt itt legyen. — Maga pedig szakácsnő szaladjon egy fiakkeres után, a ki nyomban itt legyen. Csak szaporán az Isten szerelmére ! A cselédek elrohantak. Ha úgy valaki bepillantott volna az üres galambházba akkor, mikor Kara bácsi az első parancsolatokat kiosztogatta, az megesküdött volna rá, hogy ezek odabent sorra megbolondultak. A vinczellér gyertyástul rohant Tahy Ferencz ténsúrhoz s először is két szomszéd csizmadiát káromkodtatok meg, inig az igazi házat fölverhette. A gyertyatartóval verte a kaput s Tahy Ferencz ténsúr annyira megijedt, hogy eleinte a füleire húzta a dunnát. Később meghallotta az András hangját s oda mert menni az ablakhoz. — Kérem ténsúr, gyűjjön csak által mindjárt, mert szörnyű baj van nálunk. Tahy Ferencz ténsúr gyorsan magára kapkodta a ruhákat, a falon lógó ősi köpönyeget s mikor már rettenetesen rendkívüli ruházatában készen volt az indulásra, levette a falról a puskát és sietve sietett a veszedelem színhelyére. Lehet, hogy még rablógyilkosokkal kell összemérnie az erejét. Pócsy Gábor uram egy óriási furkóssal jelent meg, de az egyik lábára elfelejtett csizmát huzni s a papucs az esőben piros vért kezdett ereszteni a belelnmzett nagy pipacsból. A megrémült jó barátok majd egyszerre értek a Kara bácsi portájára. A kapu alatt sirdogált a vinczellér nagy üveglánpással a kezében, a konyhában jajveszékelt a szakácsnő. — Mi történt az Istenért? — kiáltották egyszerre a puskás és furkós vitézek. — Oda vagyok! — sopánkodta Kara bácsi — a kis Marit megszöktették a háztól! — Bizonyosan az a sepleta dilim ista’— kiáltotta Tahy ténsúr s a puskatusával nagyot ütött a padlóra. — Hol a Karcsi ? — kérdezte Pócsy Gábor kikelt arczczal — talán már a nyomukban jár? Kara nem felelt, hanem bevezette az átázott embereket a másik szobába. — Itt van a nyitva felejtett ablak, itt van az üres tulipántos láda... — És ott van Karcsi, a ki bújában elaludt — toldotta meg Tahy ténsúr. — Már most mit csinálunk ?-— Rögtön ki utánuk Esztergom-Nánára, a pályaházba! — Épen most érkezik a kocsi. — Hát akkor hamar előre! András a nagy lámpással a kocsis mellé ült, Kara bácsi a fegyveres társakkal a kocsiba telepedett s kiadta a parancsolatot: — Ne merjetek ám valahogy lefeküdni. Őrizzétek a házat, addig is mig visszatérünk. Maga pedig hajtson becsületesen, olyan borravalót kap, a milyet még sohase látott. Ekkor már' a nagy-utezaik mind föl voltak verve. Az egyik ablakból megrémült pápaszemes anyókák néztek ki, a. másikból érdekesen baglyas fiatal menyecskék, a harmadikból álmos szemű szép leányok festői pongyolában. Sohase hallott még az utcza ilyen zsivajt, sohase látót! még a csöndes utcza ilyen jelenetet. A kocsi neki vágtatott a fekete éjszakának. Villám és menydörgés kisérte az útját. Taliy Ferencz ténsúr erősen szorongatta a puskát, Pócsy Gábor uram, a fur- kóst és Kara bácsi fülig begombolkozott.
