Esztergom és Vidéke, 1887

1887 / 20. szám

dozárrá szenteltetett 1823. szept. 19. Irodalmi műve : »Szent beszéd sz. "Be­nedek napjára. Pázmány füzetekben. 1859. « Fábián János az esztergomi papnevelő intézetben tanulmányi fel­ügyelő, plébános Szemeréden, Eszter­gomban, jelenleg érsekujvári plébános czimzetes kanonok és zsinati vizsgáló. Szül. 1832. jan. 20. fölsz. 1855. márcz. 14. Irodalmi művei : »Gróf Nádasdy P. Ferencz kalocsai érsek életrajza.« »Első vagy is N. sz. Ger­gely pápa lelkipász orkodási könyve.« koszorúzott pályamű. »Fele’et egy ti­zenegyéves levélre.« »A vatikáni zsi­nat sz. beszédekben.« »Lippay György észt,, érsek életrajza.« »A Jézus társa­sága különös tekintettel hazánkra.« »Kalászok a magyar egyh. történelem mezején.« »A szentmise áldozat.« »A szentirás világiak kezében.« »Haeresis és Schisma.« »Házasság vagy csalt pá- rosodás.« »Egy ifjú levelei édes any­jához.« »A cselédek védszentje.» Kath. Néplapban. »Szent Ágoston, Sz. Ger­gely, Kopácsy József életrajza.« Ifj. Plutarch. »Alsó-Szemeréd, Visít, Gyerk, Pereszlény, Egegh, T. Zsember, Bör­zsöny plébániáinak története.« M. Sión. »Egy fontos tanóra. A szepl. fog. sz. Mária.» Népn. Közi. »Két testvér.« Beszélj" István bácsi naptárában. »A magyar egyház, mint népnevelő.« Tan. Lap. Jelent még meg tőle számos cziltk értekezés, életrajz és sok szent be­széd. 1860, M e s z 1 é n y i Gyula kanonok és papn. intézeti igazgató Esztergom­ban, szül. 1822. jan. 22. fölsz. 1854. júl. 27. Irodalmi művei: Számos érte­kezés, cziltk és hirlapi levél, önálló művei : »La Saletie.« A boldogságos szűz Mária mint fájdalmas anya meg­jelenésének leirása Erancziaországban a La Seiet te hegységben. N e d e c z lt y 6 á s p á r dömösi plébános, szül. 1822. ápr. 26. fölsz. 1845. jun. 30. Irodalmi művei: »A klubbokról.« Észt. Ujs«. 1868. »Végre keli-e hajtani a népiskolai törvénye­ket.« Szab. Egyh. 1871. »Visegrád hajdan és most.« Bir. Szab. Sajtó. 1872. Önállóan megjelent: »Vasár-és ünnepnapi Egyh. Beszédek.« Pest. 1860. »Dömös története és újabb le­irása.« (Folyt, köv ) PERGER LAJOS. N \ aktörö zökkenések utána kocsi végre a dunai hid elé érkezett.- Ettől a percztől függ minden! — szólott Pócsy Gábor uram s kitekintett az ablakon. A hintó lassan döczögött. Egy révész a lovak elé lépett. Már nem lehet. Nyitás van ! — Bocsássanak csak át, még bent van­nak a h ifiosztály ok! — kiáltotta ki Kara bácsi. — Nem lehet no ! A kocsi megállói; s a hid két osztálya csakugyan kinyúlt. A vörös lámpások gyor­san leúsztak. Már most akár ki is szállhatunk. Ez már nagy veszedelem! Rosszul kezdődik ! — Mindennek vége. A madarászok, a kik a kiröpült galamb után indultak legelőször leverten léptek ki a kocsiból s a világos révész szobába mentek. A vinczellér olyan kacskaringósat káromkodott, hogy tizenkét huszár nad­rágra is elég lett volna sujtásnak. A révészek szobájában két álmos ember ült az asztalnál s piszkos kártyákkal verte agyon az időt. A falon egy túl ipán tos óra ketyegett s a szoba végiben két haragosan morgó kutya indulatoskodott. — Csibak, Csuhó, csitt 1 Adjon Isten ! mondta az egyik révész, a ki a három furcsa öltözködésű urat meglátta.- Mikor indul a legközelebbi vonat? — kezdte Kara bácsi a madarászatot. Egy fertály tizenkettőkor. Már mint Pestre tetszik érteni ? — Akárhová. Városi közgyűlés. Jól kibélelt 32 tárgy volt a napi­rendre febr. 28-án kitűzve és uram fia, alig két órai diskursussal mind a lurminczkét darab tökéletesen le volt tárgyalva. Azt hitte volna az ember, hogy nem is városi, hanem a megye­li zott sági közgyűlésen van. Az előadók sorba olvasták a tárgyakat, a polgár- mes er meg sorra mondta ki a ha'áj rozatot »Nem szólal fel ellene senki, elfogadta ik«. Csak a jó Murát i fe er óhajtotta volna a tisztelt, képviselő urak becses figyelmét néhány perezre igénybe, hanem hiába, az egyszer ő : rajta is megesett, hogy elkése t, az a irgalmat nem ismerő s a már egyszer kimondott elnöki határozat olyan mint, a halál, nem válogat senkit, hanem szépen lecsücsülteti az embert. Egyetlen tárgy, ami némi vitát, idé­zett elő, az Vitái Kornél borászati és gyümölcsészen vándor tanár kérelme volt a városi major melletti faiskola, lárgyában, mely akkörül forgott; vál­jon meghagyassék-e továbbra is Kaau reál tanár kezében, avagy á.tadassék Vitáinak, ki az ojtásban az elemi is­kolás gyermekeket tanítani köteles. Az elnöki széket 9 órakor Dr. Helcz An'al polgármes er foglalta el. Ki mi­előtt a napi rendre került volna a. sor, Meszéna János, Szilva Ignácz, Dr. Fehér Gyula, Cserép Ignácz és Viszolai János képviselőket felkérte a jegyzőkönyv hitelesítésére. Főispán úr ő méltóságának azon ér­tesítését, hogy a sörmérési jog bérle­tének hat évre történt meghosszabbí­tása tárgyában hozott közgyűlési ha á- rozat, melynek alapján Rudolf Mihály bérlő éven ki nt 2100 frtot fizet, to­vábbá a »Fekete sas« épületben Groszmann Adolf bérlő által bírt bolti helyiségek bérletének 1888. évi Sep­tember hó 29-től számítandó három évi meghosszabbítása felsobbileg jóvá­hagyatott, egyszerűen tudomásul venék. A megye törvényhatósági bizot sá- gának 266. és 267./S6. sz. a kelt s a községehről szóló 1886. évi 22 c. ez. éle.beléptetése s ennek folytán al­kotandó szabályrendeletek tárgyában hozott határozata következtében Dr. Helcz Antal polgármester elnökle e alatt, Takács Géza főgyző, Dr. Föld- váry István h. főügyész, Brenner Jó­zsef, Burány János, Dóczi Antal, Dóczy Ferencz, Dr. Fehér Gyula, Frey Fe­rencz, Maiina Lajos, Marosi József, — Csak az az egy indulás van Pestre egy fertály tizenkettőkor. — És hány óra van most? — Hászen csak utaznak az urak vagy mi? Egyiknél se volt óra. — Három fertály tizenegy már elmúlt! — felelt a révész. Akkor még elég jókor jöhetnénk. Csak már a hidat kötnék be ! Kara bácsi szivarokkal kezdte traktálni a révészeket. — Láttak-e ma este egy kocsit erre vágtatni? — kérdezte a megnyájasodott embereket. — Láttunk. Egyetlen egy hintó ment át a hídon, hanem veszekedett gyorsaság­gal. Aszongya a Józsi pajtásom, mikor már keresztül értek a hídon: hátha va­lami úri zsiványok! — Olyan félék voltak bizony. — No, akkor jó utón járt a praktikám. — Nem ment több kocsi erre? — Már ki fog az ilyen menydörgős menykös időbe utazni, ha csak nem mu­száj ? A madarászok megint az órára néztek. Pont tizenegyet ütött, mikor a hídon ismét járni lehetett. Újra neki mentek a sötét éjszakának. A kocsis folytonosan vagdalta a lovakat s András a, bakon folytonosan becsmérelte a macskákat. Végre nagy kínszenvedések után meg­érkeztek a pályaházhoz, ügy ugráltak ki a kocsiból, mintha kilőtték volna őket s a gyors vonat is épen akkor olyan sebesen kezdett megindulni, mint a förgeteg. Niedgnnann Pál és Szilva Ignác/, ta­gokból álló bizottság küldetett ki, a törvény által elrendelt szabályrendele­tek elkészítésére. Egy uj megyei alszámvevői állás szervezése tárgyában hozott megyebi­zottsági ha ároza tudomásul v'te et s közhírré tétel végett a bird,* ő áil­lára kifüggesz etni rendel.cet;. A közutakon gyakorlatidé rendőrség­ről szóló szabályrendelet mihez alvá­sul a kapitánynak ada of. ki. A megye bizo ságának azon ha á- rozata, — mely szerint a törvényha­tósági r ndes közgyül'sek minden év april cs September havának utolsó előtti napján tartatnak meg — tudó­in avul vétetett. A leányiskolái helyiség háború ese­tére a vörös kereszt-egyesületnek kórházi czélokra, minden vita nélkül egyhan­gúlag átengedtetett. Köve kezett volna a katasteri rész­letes felmérés költségének fedezésére felveendő 6000 prf kölcsönnek névsze­rinti megszavazása, hanem a törvényes szám kétszeri megöl vasasa sem került ki, mire Pach Antal inditványára a szavazás későbbre balasztato t és csak­ugyan a szűz fe’szólaVis használt, meiv később annyian jöttek, hogy a szava zóknak több mint fele kikerült. Tóth József érsek-vizivárosi bíró, Takács Géza, Dr. Feicb inger Sándor, Lindtner János, mint központ-választ­mányi tagok letették az eskü:,. Ellen­ben Bedő József, O’tósy Ferencz, Hoff- i maiin Ferencz meghívás daccára sem jelentek meg s így azok esküteffile a, legközelebbi közgyű ésre halaszta.ott. Az országos képviselő választásra jogosito.t válasz óknak 1887. évre ér­vényes névjegyzéke lecé.etett; a levél­tárba. Az 1885-ik évi országos kiállítás eszfergom a'kerületi bizottsága által a kir. városi iparostaúoncz iskola ja­vára tett 100 fr os alapítványa kö­szönettel fogad'a. ott. Nagy Ferencz, Kiffer János, Szabó Rácz József és Kis János városi kép­viselőknek ezen állásukról való lemon­dása elfogadtatott s helyükbe a leg­több szava.za ot nyert póttagok hivat­nak be. Dóczy Antal kardoskodott a mellett, hogy a lemondás el ne fogad:áss, k, A madarászoknak leesett az álla. — Elkéstünk! — sóhajtották egyszerre. A pályaudvarból beérkező hivatalnokok alig bírták elfojtani mosolyukat. A három hosszú orrú ember méggyökeresedett láb­bal állott egy helyben. — Ugyan kérem ki utazott el innen ? — kérdezte Kara bácsi a pénztárost. — Egy szép fiatal házaspár ! — Senki más ? — Senki. Azzal ott hagyta a tableaut s hivatalos közöny nyel tovább ment. — Már »egy szép fiatal házaspár !« — hajtogatta Kara bácsi keserű gúnynyal. És a madarászok visszatelepedtek a ko­csiba mogorván, szótalanul szomorúan. András a bakon összeszidta a kocsis egész családfáját s csöpp híja nem múlt, hogy a bajba kapott emberek le nem ta- szigálták egymást a helyzet magaslatáról. így értek haza búbánatosan és kudar- csosan. Akárcsak jól helybenhagyták volna őket valahol. Szégyenkezve, rostéikezve, elfojtott haraggal. Kati nagy örömmel kiáltotta fel a kapu alatt. — Hála Istennek!... Csakhogy már ide­haza vannak. A szakácsnő zokogott s a vinczellér meg­vető pillantásokat mért a fülig maszatos kocsisra, a ki boszankodva rágta a baju­szát, mikor haza indult. Az uj patáliára magához tért Karcsi is. Eöltápászkodott s bement a, visszaérkezett madarászokhoz. Bámuló szemekkel néztek egymásra. különösen Szabó Rácz József nevében nyilatkozott is, hogy a nevezett le­mondását visszavonja, hanem a nagy többség azt mondta rá, hogy ilyen do­logban nem lebe mókázni. A kéményseprő ipar gyakorlása és a munkakerüleíek, valamint a dijak megállapítása iránt alkotandó szabály­rendelet lárgyában tett tanácsi ja.va.s- lr , — mely szerint a város két mun- kakerüle re osztatik és pedig a kis- pia.cz, buda-u cza és dorogi úttól a Duna felé eső városrész lesz az I-ső keni le:, a szőlő felé eső rész pedig a II. kerület, a csukott kémények egy­szeri lisz kásáért 8, a nyitott kémé­nyekor. 6 kr. fizettessék, — egyhan­gúlag elfogadtatott. E tárgynál óhaj­tott volna Mura ti József képviselő felszóllalni abból az indokból — mint mo11dá — mert ő neki is tanult mes- .ersége a kéményseprőség — hanem elkésett. A város területén háromszög-méreii- leg megbatározott vezér és állópontok- ról készük 1 ajs rom, tudomásul vére- ett s a levéltárba helyeztetett. A katasteri részletes felmérésnek a tényleges bir okállapottal való össze- egyez etóse czéljából eljárt küldöttség jelen ése köve keztében a hivatalos ha­tárjárás e1 rendeli etett. A kórházi bizottság előterjesztése alapján : 1) az 1887. évi megállapított kór­házi kö'tségvotés tudomásul véletett: 2) Ma kovies-Féja Anna az aggok háziban élelemmel is olláttatni ren­del e eh ; 3) Burza Klárának, ki szintén az aggok házában van, azonban eddig élelmezés, nem kapott, ideiglenesen 4 Frt havi segélyben részesül; 4) Prazsampicza Ádámot az aggok házába fel ve. i ék csupán szállásra, majd ha az ő Eminenfiája által tett alapít­vány kama ai folyósitta nak, szintén élelmez isbeu is fog részesülni; 5) Va'entovics András.ól — ki vár­beli apostol lett — az élelmezés meg­vonatott, s helyette Dinnyés Klára ré­szesült élelmezésben. Az 1886. évi pörzsölypénz szám­adásra nézve Viola Kálmán ellenőr a ovábbi felelősség terhe alól felmern­ie ett. A városi pénztárnak 1886. évi de- ezember 31-én eszközlött vizsgálatáról [felvert jegyzőkönyv — mely szerint a 1 pénz ár te'jesen rendben találtatott. — tudomásul vérei ett. — Te vagy az oka mindennek! kezdte Kara bácsi. — Hát már megint mit fogtok rám? — Te vagy az oka mindennek! Karcsit elfogta a düh. — Beszéljen apám, mert Isten engem, mindjárt baj lesz ! Kara bácsi erélyesen kiáltotta oda: — Fogd be a szádat, kölyök ! Hősködő embereket egy-két találó szó­val mindjárt meg lehet szelídíteni. A krakellerből gyámoltalan gyáva ember lesz, mikor az erély beszél hozzá. — Hát mi történt édes apám ? — kér­dezte a svihák megjuhászodva. — Mari megszökött a háztól. — A sepletával? — A sepletával. Most pedig ülj le és hallgass ! Karcsi nem jutott többet szohoz. A mit, hallott, az bambává tette. Úgy bámult maga elé, mint a kinek egyetlen egy gon­dolata sincsen. Másnap reggel Kara bácsi Pestre utazott. Az egész városban villámgyorsan elter­jedt a bir, hogy a kis Mari megszökött a háztól. Már a hajnali órákban tudták a tejes asszonyok, a kik kellőképen kisallan- gozva mondták el a szakácsnők nak ; kora reggel tudták már a boly bolyok, a kik bő­ségesen kiszínezve adták tovább. Úgy hogy az nap nem is beszéltek másról, mint a. rendkívüli e s e m é n y r ö 1. A társadalom hamis moralistáin kívül voltak azonban józan itéletü emberek is. a kik nem azt kutatták, hogy milyen re­gényeket olvasott a kis Mari, sem azt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom