Esztergom és Vidéke, 1887

1887 / 2. szám

Később ez iskola Pozsonyba helyez­ik fett ót. Mindazon intézkedések, melyeket Mátyás király a nemzeti művelődés és tudományosság emelésére lett az ér­demnek fényét Vitéz Jánosra vetik, mert nagy tulajdonait nagy részben a gon­dos nevelésnek köszönheté. Vitéz János Hunyadi Jánosnak jó barátja, fiainak nevelője, Mátyásnak ki­rályivá koronázta!ása után pedig mint legfőbb cancellár volt mindig mellette. A királynak minden levelezéseit mind az ország nagyokkal, mind a külföld­del, a pápák és fejedelmekkel ő vit e. E levelek külön gyűjteményben is megjelentek s azon korra érdekes vi­lágot vetnek. Z a 1 k a Tv á szí ó esztergomi érsek 1524—1526. Az esztergomi káptalan könyvtárában van csinos régi kisrét- fnzetfí kézirat, melyben egyházi nap­tár, egyházi jogi, bölcseleti, rlietori, esíheticai, költészo i, s több ily esek foglaltatnak. Ezen kéziratban öt Ízben olvasható az egyes értekezések végén : per me Laszlonem de Zalka«. A d o r j á n Pét e r esztergomi ka­nonok 1465—1480 sasvári főesperes, Mátyás király tanácsosa és cancellárja, utóbb kalocsai érsek, s mint ilyen ki­adta leveleit »Ecclesiannm Colocensisj et Baehiensis AEppi Epis'olae« czim alatt; ezek azonban elvesz ek. Észtéi Ipoly ferrarai herczeg esztergomi érsek (1487— 1496.) 1 496- ban érseki székét az egri püspöki szék­kel cserélte fel. Meghalt 1520-ban Ferrarábau. Irt olasz nyelven a Tengeri ütkö­zetről, melyben a velenczeiek ellen 1509-ben győzött. E könyvár, latinra fordítá Caeíins. Irt több jeles egyházi és világi versezetef. Bakács Tamás bibornok esz­tergomi érsek (1497 — 1521). Levelezései a hazai tört én elem re nagy fontosságnak. Az általa mondott neve­ző'es beszédről olvasható Selivandinőé­nél Tomo II. pag. 182. Oratio ad Hungáíos qui audit is Maximiliani I. pacis coudirionibus ferooiebant im Con- vrntu Budensi. (Folyt, küv.ö PERGETI LAJOS. Esztergom megye közgyűlése. (Válasz az Esztergomi Közlönynek.) Nem veheti tőlünk rossz néven, ha néhány helyreigazító sort szentelünk az gokat, sőt gyakran bűnöket mozdítja elő. A barátság keresten keresi azt a szépet és jót, a mi közös érdekű; a czimboraság pedig csalton csalja mindazokat, a kiket áldozatokul kiszemel. Nem barátság, hanem közönséges czim­boraság fűzte össze a három könnyű vérű fiatal embert. Karcsi könnyelmű volt egész a végletekig, de még nem lépte át a bűn palánk]át; Peri egy kirabolt szivű gaval­lér volt, a kit szerencsétlen szerelme so­dort az elkallódó emberek közé és Zsiga egy teljesen végzett íőldesúr utolsó sarja minden kilátás és jövő nélkül úszta az életet a furfang különféle hullámain ke­resztül. — Szervus ötvenezerforint! — így csú­folta Zsiga a Karcsi gyereket. — Mikor unsz rá már egyszer erre a titulusra? — kérdezte Karcsi kelletlenül. — Csak engem hivnátok igy! Majd meg­csinálnám én ezzel a titulussal a főnyere­ményt. I)e képzeljétek csak, már milyen katasztrófa ért megint engem! Az öregem, már mint a szobauram, ma reggel óriási patái iát csapott, elverte a világ legszebb gazdasszonyát, az isteni Helént, a ki ne­kem olyan nagy protektorom volt és sa­játkezűig kiragasztotta a kapura a szobá­mat. Hát te is hajléktalan vagy! — ki­ált á föl Feri. A czimborák kaczagni kezdtek. No most már teljes a kompánia — ke; It' Ka red -• egyikünknek sincs egye­bünk a bajuy/.unkmil, a mi teljesen a mi­enk. Hajléktalanokká lettünk egyszerre Esztergomi Közlöny f. évi 1. számában a megyei közgyűlésről megjelent tu- d'sitás némely megjegyzésével szem­ben. Az Esztergomi Közlöny igen tisztelt tudósítója ugyanis azzal kezdi czikkét, hogy a közgyűlés kevésbbé népes vol­tát. consíalálja s ennek okát részben az előző• meghívás által történt felül­tetésben iparkodik keresni. Hát ez nem úgy van kérem I Ha az igen tisztelt tudósító ur szives lett, volna a. dolog mélyére hatolni s nem elégedett volna meg azzal, hogy in­formációit csak a szóbeszédből me­rítse, tudnia kellett volna azt, hogy a téves meghívások oka nem tenden­ciózus fel ültetési szándékban, hanem azon körülményben keresendő, hogy az alispáni hivatal egy alárendelt közege a főjegyző utasításait tévesen magya­rázta. De ettől eltekintve czikkiró űr a harmadik számvevői állás rendszeresí­tésének kérdését is tárgyalja, és pedig olyan tiszteletre méltó meggyőződés hangján, melyben megütközni kényte­lenek volnánk, ha nem lenne ott né­hány megjegyzés, mely nem dicseked­hetik a tárgyilagosság jellegével. Ugyanis mindenekelőtt megüt közünk azon, hogy czikkiró ur a többségben volt, és a javaslat érdekében szó!lőtt urak beszédeinek ex trak t urnát közölni fölöslegesnek tar ott a, s Mattyasóvszky Vilmos főszolgabíró urat is azok közé sorozó, kik a javaslat ellen léptek so­rompóba. E', pedig nagy tévedés vol a czikkiró úrtól, meri, inig a javaslato pártoló szónokok igen tiszteletre méltó argumentumokkal harczolták meggyő­ződésük. mellett, addig Mattyasóvszky Vilmos ur egvátalán nem szollalt föl a.javaslat ellen, hanem csak a módoza­tokra nézve tett javaslatot, ami pedig egy kis különbség. Egyébiránt a ki tudja azt, hogy — tisz elet a kivételnek a községek­ben a pénzkezelés milyen Csáky szalmája, s hogy ennek ellenőrzésére a vármegye úgy szólván alig rendelkezik szakközeggel az bármiképen legyen is Hontban, (mert. Komárom megyében három számvevő van) óhaj tandónak fogja találni egv harmadik számvevői állás rendszeresí­tését még akkor is, ha egyéb módozat hiányában a közmunkaalap terhére vol­nánk kénytelenek az uj hivatalt fizetni. Még egyet! A tisztelt tudósító nr — ha nem mindaliárman. No Zsiga, adj most valami jó eszmét. — 01 vastaták a mai lapokat? Hát va­lamennyi közli, hogy ezer forintos díj vjan kitűzve annak, a ki egy kiröpült galamb­ról értesíti Kara István bácsit. — Már megint bolondoznak az öregek ! — Hiszen már három esztendeje kere­sik. Hát elgondolkodtam én fiúk a dolog felöl. Ezer forint nagyon szép summa. Épen elég lenne arra, hogy mindhármun­kat rehabilitáljon. — Hanem hát hogyan tegyünk rá szert? — Nagyon egyszerűen. A kis Mari, meg Kovács Laczi nincsenek Magyaror­szágon. A gyerekek összenéztek. Milyen felfo­gás ! — Nincsenek, nem lehetnek idehaza. Hanem valahol külföldön. Mert ha idehaza lappanganának, akkor már régóta rájuk akadtak volna. Hiszen országosan keresik már bárom év óta. Azt merem tehát kö­vetkeztetni, hogy a kiröpült galamb vala­hol külföldön van s igy könnjü lesz az ezer forinthoz jutni. — Kivele! Halljuk! — Hát mi valahára megörvendeztetjük az öregeket és megtaláljuk a bujdosó párt! — Megvan ! Megvan! Pompás eszme. Feri, csókold meg helyettem Zsigust! — Hát még ma meg fogjuk telegraphálni az öregnek, hogy ráakadtunk a kirepült galambra. — De hol? Hol lehet manapság valamit bizto­san keresni és biztosan meg nem találni, tendencziózusau, hát bocsánatot kérek tőle — megjegyzi, hogy a főispán úr a szavazni kívánók óhaját figyelmen kívül hagyva, a szónokok többségét vévé figyelembe, s ennek értelmében monda ki a határozatot. Hát erre a főispán urnák az 1886. évi XXr. t. ez. 49. §-ának negyedik bekezdése adott jogo , mert ez a ‘tör- vényezikk a megyei közgyűlések rém é tárgyalván a fenti paragrafusban az mondja, hogy »a szavazatok a szólók szerint vértnek számba.« Legyen meggyőződve a t. czikkiró nr, hogy e megye főispánja nagyon jól tudja, hogy mikre jogosult és mik a kötelességei, s kétségkívül ő is osztaná a mi saj nála túlikat, ha a többség elé­gedetlenül hagyta volna el a termel. A történelmi igazságnak sokkal meg­felelőbb lett volna, ha a czikkiró ur azt mondotta volna, hogy a bizottság nagy része hallván a déli harangszót, ebédelni ment. Egy bizottsági tag. SZILVESZTER ESTE. (A Zenei Kör vigalma.) Az esztergomi társasélet összetartó kapcsát jelenben egyedül képező »Ze­nei Kör« Szilvesz er-estéje fényesen sikerült. Már nvolcz órakor zsúfolásig illegte11 a Fürdő vendéglő nagy és . kis terme. Mindenki sietett az öreg- évet búcsúzta'ni s a fiatalt üdvözölni. A vigalmat a 26-ik gv.-ezred ze­nekara nyitotta meg szokott preczizi- tással já szván le a köve kező műsor : 1. Dorner induló, Ziebreriől. 2 Nyi­tány »Don Juan« dalműből Mozarttól. 3. »Újévi üdvözlet« Ska.1 Iától. 4. Dolce far nien!e Möhriktől. 5. Isten óvjon meg! Messlértől. 6. Zamorai Tribut. Schreiner ől. Következett azután a tombola kö­rülbelül 140 drb. nagyrészt értékes nyereményűvel, melyből a kis Borsiczkv Herminke és Szalkay Miczike kezecs- ! kéi majdnem mindenkinek juttattak emléktárgyat. A vigalom első részét Vágner Bála főhadnagy által szerzett s a tisztikar több tagja által ügyesen előadott, ri­mes bohóság zárta be, melynek egyes sikerült részleteit kitörő taps és ka- czaj kísérte. Az előadás végével a móka szerzőjét sokszor hívta ki a há­lás közönség. mint Uj-Pesten? Uj-Pest a fővárosi rej­telmek labirintja, a fővárosi bűnök titkos műhelye, a fővárosi élet buvó helye. Rá­fogjuk tehát uj Pestre, hogy ott lappang Kovács László meg a kiröpült galamb. A czimborák arcza sugárzott. — Pompás! — Hát azután mi van abban, ha a bujdosó pár éppen akkor röpül tovább, mikor a háló a kalitka felé közeledik. Le­gyünk okosak, különben nem bontako­zunk ki ebből a mi snasz állapotunk­ból. — Ki hát a részlettekkel! nyugtalan­kodott Karcsi. — Megereszthetünk előlegbe három theás sonkát? kérdi Feri. — Parancsolj ! És most hallgassatok ide fiúk. Az öregek már három év óta keresik a kirepült galambot. Ennek a kereskedés­nek sokkal nagyobb háttere van, mint a mennyit eddig láttunk. Kell itt még na­gyobb kincses bányának is rejtőznie annál az ötven ezer forintnál. Nekünk azonban egyelőre nincs többre szükségünk a kitű­zött ezer pengő díjnál. Mondjuk, hogy meg van! Ha nem is a kirepült galamb, de az ezer forint. — Meg van ! meg van! — kiáltották fel a czimborák s nagyokat kaczagtak a mentő turpisságon. (Folyt, köv.) «T, 12 (ka ! Megkezdődtek a gratülácziók. Alig volt vége hossza a B. u. k.- nak, k óz szőri tás, ölelés és csóknak. Minden arczról megelégedés sugárzott, mák a fehér és rózsaszínű toilettes hölgyek árultak el némi nyugtalansá­git, apró lábacskáikat izgató tan csúsz­tatták ide s tova a sima padlón, sze­meik majd a rendezőség által újévi ajándékul adott gyönyörű élő virág­csokrokon, majd Jónás Pali barna er­ezi n révedeztek fel. Az ügyes czigány végre megértei te a nyugtalanságot, ráhúzta a csárdást, s amint mondják, még reggel hét óra­kor is húzta. A négyeseket 58 pár tánczolta. Ott. voltak a hölgyek közül: Bart a Anniimé, Barial Rezsőné, Lot ti és Iczike, Balogh Vilma, Bergmann Ja­ncsiié és Luiza, Brenner Józsefné és nővérek, Borovicsné és Irma, Borsiczkv Ottóné, Budimé* Aranka és Irén, Briüsy Gyula né, Czerinll Nándorné, Duka őrnagy né és Irma, Donáthné, Eginann Feronczné, KI linger Ödönné és nővérek, Feichfcinger Blanka és Margit, Geiger Ilonka, Haan Rezsőné és Ilonka, Heisch man n Ferenczné és Anna, Kaán Jánosné és E el, Kádár Luiza, Kuzmics Etel, Kiinda Rezsőné és Irma, Langerne és Miczi, Leska kapi: ányné, Mezey Lajosnó és Géza, Ó-Egeki N. Sándorué, Palkovichné és Luiza, Palásthy Erzsi, Pfalcz Józsefné, Peihesnó és Teréz, Raunek Károlyné, Reviczky Gaborné, Rentzler Vilmosné, Romoda Jánosné, Richter ikapilányné, Laura és Berta, Rogrünn Edéné, Tili és Riki, Rónay Gyuláné és Ginczike, Rozsos Gizella, Rudolf Mihályné és Irma, Szarkásy Antalné, Irma, és Ör- zsike, Szalkay Józsefné, Schaller Vil­ma, Stern féld Rezsőné, Schöuvelderné, Skomparini Caesarné, Szvoboda Ro­máimé, Irma és Cornél, Tollée Gyu­láné, Waldkirch ezredesné, Wagner ka pit ányné, Widmann Bélámé, Zaikievicz Irén, Zimuern kapitányué, Zsarnóczay Lászlóné satb. A SPIRITISZTA FÉRJ. — Én magára haragszom. — De én nem hiszem ám. Aztán mért ? — Mert a galamboknak nincs epé- j ük. — De én mindjárt megmutatom, hogy van. — Mért haragszol grófné ? — Unatkozom. — No majd én hőkölök, legalább elalszik. Akkor adieu! — Azért sem megyek. Tudok egy kis pikáns históriát. — Jó lesz — álompornak. — Köszönöm. De grófné kérem, le­gyem irántam könyörületes s huzza, bellebb a lábacskáit, mert azok a pi­ros papmacskák még kihoznak a tex­tusból. — Azért sem! Igy-ni! — Jaj, de apró jószágok. Szánjon meg, grófné, vagy behunyom a sze­mem. — Mon dien, do unalmas egy em­ber. — Elhiszem s azért kezdem is a mesémet: Egy grófi férj. — Hozzá vén is? Persze. Do vannak egyéb hibái is: komolyan hisz az aszralkopogta- tásban és pedig nemcsak a klubban, meg — eltekintvo ifjúkori kalandjai­tól — a szellemekben. — Talán neje is szellem?

Next

/
Oldalképek
Tartalom