Esztergom és Vidéke, 1887
1887 / 103. szám
KSZTHHfíOM IX. ÉVFOLYAM 103. SZÁM ESZTERGOM es VASAI IN AP; 1887. DKOZ R:\IBER 25. __________ ii _ M R<TJ ELEMIK HETEN l< INT KE TSZ EH : II VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ICI.ÖhT/.MTKSI Áll : egész évm ... ..................................fi fit — kr. || fé l évre.....................................................................3 fit — kr. ii negyedévre...............................................................1 fit ”>0 kr. j Egy szám ára 7 kr.________________!j Ü ' ~ If Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZÍÖSÉG: SZENT-ANNA-UTCZA 317. SZÁM, liová a lap szellemi részét illeti! közlemények kiiblenilftk. KIADÓHIVATAL.: SZÉCHENy" TÉR 331- SZÁM, hová n lap hivatalos s a magán hirdetései, a nyílttérije szánt közlemények, előfizetési pénzek és feclamálások intézeiídők. HIRDETÉSEK. í HIVATALOS Ili IHLETÉSEK : MAGÁN-II1 IHLETÉSEK 1 s'/.ófól 100 «/.óig — fi t 7ö kivi ; megállapodás szerint logju100-200 ig 1 frt óO kr. lányosabban közöltetnek. 200 — 3O0-ig . 2 frt 2ő kr. hói v “ g-lij 30 kr. ; NYILTTEI» sora 20 kr. — — TIZEDIK ÉVFOLYAMUNK. Tizedik évfolyamunk elolt hálás köszönet et mondunk jóakaróinknak, hogy állhatatos pártfogásuk által ilyen szép stácziót volt szerencsénk megérni ; de köszönetét mondunk ellenségeinknek is, hogy most ulkaimat nyújtottak életre- valóságunk nyilvános bébizonyitására. A tizedik esztendőt nemcsak számos hírneves fővárosi iró társaságában, de az összes számbavehető esztergomi betű- vetők között üdvözöljük. Megerősödve, megizmosodv;i, meggyarapodva és nem megkopva és elöregedve folytatjuk napszámunkat. A mit Esztergom városa, a testvér- városok s a megyei községek érdekei legjobbnak és legszükségesebbnek találnak, ;iz lesz programmunk a tizedik esztendőben is. Yallásei'külcsös, komoly és kimerítő stílben fogjuk tovább folytatni munkásságunkat oszlálylmrczok, faji gyűlölködések és társadalmi meghasoulások nélkül. Lapunk az esztergomi értelmiség, a művelt polgárság s a nép tanultabb vezérelemeinek képviselője lévén, az igazságos elvküzdelmeket mindig nemes tónus és irodalmi színvonalon álló tárgyalás fogja szolgálni. Egyetlen egy személyes érdekünk sincsen, melyet a nyilvánosság fegyvereivel kellene diadalra segítenünk. Minden küzdelmünk, minden gondolatunk és minden munkánk a közönségé. A közönség érzelmeinek, hangulatának lés gondolkodásának adunk kifejezést, midőn minden egyéni szavazat mellőzésével a közvélemény szavát fogjuk hangoztatni. A milyen szánalommal nézzük az u. n. vidéki lapok legnagyobb részének szellemtelen, sőt gyakran grammatikai és orthographiai ismeretek híján szerkcsztődött egyes számait, i: . > tán látjuk és határozottan tudjuk, négy mivel tartozunk egy irodalmi színvonalon álló jóravaló vidéki lapnak, melyet a fővárosi sajtó is használható forrásnak fogadhat el. Tizedik évfolyamunk küszöbén nem jutnak eszünkbe hivságos jubiláns gon- j dobatok, melyek a mai kor nem any- nyira kitűnni, mint inkább kiemelkedni vágyó embereit jellemzik; —hanem [őszünkbe jutnak azon kötelességeink, melyeknek betöltése többet ér minden sál langes programmnái. Mindig a közönség, az igazság, a méltányosság és jó Ízlés szolgálatában akarunk maradni. Ez a mi programmunk és útlevelünk egy újabb évtizedbe. A ki velünk tart, az velünk együtt fog küzdeni Esztergom szebb jövőjéért! A hetenkint kétszer megjelenő «ESZTERGOM és VIDÉKE» tizedik évfolyamának ára csak 6 frt — kr. Félévre .......................3 „ — „ N egyedévre . . . . I „ 50 „ Az előfizetés összegei postautalványnyal az «Esztergom és Vidéke» kiadó-hivatalába (Esztergom, Széclie- nyi-tór 331 -ik szám alá) czimzendök. Nem hevít a napnak bágyatag sugara, Déj1 virág kúszik fel levelet len fára, Etliágy a madárka, elbúvik a féreg, Zabolátlan csermelyt szigorú jégkéreg Bús rabbá bilincsel. — Minden meleg elhal, de születik egy, mely Szíveket áraszt el meleg szeretettel, Isten ez, ki áldó illotése által Meleget kárpótol benső sugarával, Mérhetetlen kincsesei. Ismerjétek őt meg, ti, kik szenvedéllyel Egyre hintitek a gyülölséget széjjel. Ismerjétek őt meg, ti, a kik csüggedten Rideg csalódásban egy keserű perezben Öngyilkosok lesztek ; Ismerjétek őt meg, kik pénzért hevültök, Kik más vagyonához nyúlni vetemültök, Ismerjétek őt meg és ő leszen ettől, Elkeseredéstől, bűntől, gyűlölettől Megmentő Istenetek. Mórt az idő eljön, nincs is sok odáig, A níi van : szétporlik, elemekre válik, Mágnes sarkaként a jós rossz külön széled, Es egymás! taszítva a rideg két véglet, Egymást ron.va hatja, — És kihűl a föld és elpuszíul az ember, Moghasonolváii a líaragvó Istennel, Ha csak fel nem tűnik a mosolygó égre Snem egyesít mindent meleg összességbe A szeretet napja! SZÁYAY GYULA. Esztergomi barlangok. Esztergom, decz. 24. (k. 1. dr.) Leírhatatlan nyomorúság lakik a külvárosi szegényes külsejű, nádfödeles viskók alatt. Az el nyomorodon esztergomi pórság szánalomramóltó kalyibákban telel ki, tűzhelye az Ínség, munkája) télen a nélkülözés, fájdalma néma és elkeseredése a meg- hasonlás példáinak egész lánczolatát idézi elő. A szegény, elhagyatott esztergomi pórság érdekében szólalunk föl a mai szent napon, mikor a megelégedés öröme sugárzik a jó nTd falai közt s mikor az emberbaráti szív is nyíltabb és érzékenyebb, mint egyébkor. Lépjünk be egy ilyen esztergomi barlangba. Az alacsony ház fele a földbe van mélyítve, a mi a nedves falakon s a nyirkos bútorokon meg is látszik. Az ablakocskák nem arra szolgálnak, hogy üde levegővel lássák, el a ben- lari ozkodókat, mert a család fentartója még tél küszöbén beszögezte és fűrész- porral töltötte ki. A barlangot az ilyen üveggel födött nyiláskák csakis világossággal látják el, mint az eszkimó kunyhót a megzsirozott halhólyagok. Az ajtó repedései köröskörül rongyokkal vannak kitömve, mint a rozoga csolnaknál. Friss levegőről tehát szó sincsen. Odabent a búbos kemenezét teli rakják bozóttal s uton-utfélen sze- dett-vedett korhadt fával, melynek a fölöslegét a kemencze hátulsó párkányán szárítják. A búbos kemencze körül helyezkedik el a nagyanyó az ő világ-! jesifci az általános érdekek kiszolgálását. Ezt már a haladás és fejlődés törvényei is ázf,£sztnrg;oniésVi[lékeHtárczája. KARÁCSONY-EST. Karácsonv-est ... S a kis Jézus helyett Az Isten látogat meg engemot. Betegen fekszik édes feleségem ; A szent fa lángja nem lobog fiamnak ; Ülök szobámban, gondolkodva mélyen ; A tűz a kályhában régen kihamvadt . . . A boldog, e szelíd, nagy ünnepen Kn a halál gyötrelmét szenvedem. Teled vívódom, élet! S a halál Tölöttem szárnyát csattogtatva áll. A miért küzdöttem, a mi vágyat érzék, Mind elveszett, hiába volt az álom ! Magasba hasztalan vitt a merészség, :.lz életczél áldását hol találom ? Elhagyva búban, gyöngén, egyedül — Drvénybe sodrott lelkem elmerül. síz égi fényt sugárzó éjszakán rrtóztató kín a szótlan magány ! Töm szendereg ; megúnt játéka mellett ííis gyermekem fejét ölembe hajtja, jíogy’ várta Jézust! Elfojtott lehellet lázával leste, hogy tán jönni hallja . . . most meg zokog ... Jó volt a kis fiú, még sem láthatja Jézust... s öli bú.-jkam vonaglik : elborul szemem, lerengve fajón édes képeken . . . Karácsony-est van. Áll a megrakott fa : Együtt ujong a kis család vidáman. Bár a családfő nem vihette sokra, Mindent elért szerelme mámorában . . . Dicsőségnél, vagyonnál kedvesebb Ölelni boldog nőt, szép gyermeket! . .. A Megváltó leszállt a földre már, Szegényhez, bánatoshoz sorra jár. S van-e nálamnál busább és szegényebb? Ki megcsalódva, vérző sebbel állok, Kit nem vár nyájas otthon, enyhe fészek, S megmarnak ellenségek, jó barátok ? . . . Jövel, Jézus! Jóságod! érzem, Simára kulcsolod ik két kezem. A testvér, kit szerettem, megtagad ; Anya-szív szór rám izzó átkokat; Apám is él még ... s boldogabb az árva ! Az ősi ház helyén, a czifra kastély, Nem ismer rá a küzdés vándorára, Mert a gyülölség az, mi gőgben ott él ! Kihez forduljak ? Te vagy az, tudom, Ki megvigasztalsz, édes Jézusom ! Jézus, jövel! Ez estén légy velem ! Érintse egy csöpp véred mély sebem’ ! Minden kínok csöndes megenyhíílése, A te szivednek örök szenvedése. Hadd nyíljon e szívben seb, újra újabb, Oh csak taníts némán viselni búmat, Elkárhozottak megváltója te, S a védtelent karod takarja be ! . . . Karácsony-est van . . . Ünnepelj, Leküldte Isten egy igaz fiát, A bűnösöknek irgalom, bocsánat, Ne zúgolódjék senki e nagy estén ! Ki Istennel jár, bátran lépve járhat, Nem téved el, mert Isten végtelen fény . . . Szivem, ne fájj ! Ha majd az óra üt: A szenvedőké lesz az örök üdv ! RUDNYÁNSZKY GYULA. (Leleplezések az „ESZTERGOM és VIDÉKÉJ-röl.) Mi tűrés-tagadás benne : öregszünk. Az öregedés legbiztosabb jele az, mikor az ember a múltjáról kezd beszélni, mikor jubiláris hangulatba ringatja magát s mikor memoirokat állít össze. Belemegyünk a tizedik esztendőbe. Hanem azért még sem öregedtünk meg any- nyira, hogy jubileumot emlegessünk és bánatos arczczal nézzünk a jövőbe, melyhez már kevesebb közünk van. Hetedik esztendeje lesz, hogy ezt a kis lapot ugyanaz a szerkesztő csinálja. (Kiadója négy is volt azóta.) Esztergomban előttünk nem volt hetenkint kétszer megjelenő helyilap s tiz esztendeig egyáltalán egy sem lélekzett a régiek közül. Lapunk tehát városi journalistikánk történetében egyedül áll s nem közönséges haladást jelez. Nagyon valószínű, hogy a következő évtized vége még többet fog kívánni, mint a mostani s hogy Esztergomban napilap telugy követelik, lia Esztergom jövőjében csak valahogy is hinni akarunk. A mi lapunk áthidalja a legkezdetlegesebb journalistikai állapotokat a virágzóbb állapotokkal s igy a haladás átmenetét képviseli. De a helyi sajtó viszonyok históriája érdekében némi őszinteséggel kell elmondanunk egyetmást. Előfizetőink száma még nincsen az ezernél, a hol már neki bátorodhatik egy napi lap. Maga a szerkesztőség sincs úgy szervezve, a hogy az a nagyobb vidéki lapoknál mér meghaladott álláspont. Hét esztendő óta akárhányszor volt olyan helyzetben a szerkesztő, hogy ötven-hatvan külső dolgozótársa közreműködése daczára, a vezérczikk első sorától kezdve, versen, tárczán, újdonságokon végig egész az utolsó reklámhir utolsó soráig mindent egymagának kellett szorul szóra megírnia. Áz a tiz esztendő, melyet lapunk eddig megért, az eddigi journalistikai állapotok szerint a régi, hetenkint 'egyszer megjelenő lap kiszolgálási viszonyaihoz képest nem tiz, hanem busz esztendei munkát képvisel. Mi azonban megelégszünk csak a magunk hét eszteneejével s igy távol legyen tőlünk minden jubiláris szándék, mely az öreg- urak kiváltsága. Hét esztendős szerkesztői pályafutásunk alatt kiadtunk hétszázhuszonyolez számot közel négyezer czikkel és húszezer újdonsággal. Czikkiróink összes száma meghaladja a háromszázat s a lappéldányok mennyisége az ötvenezret. pqr Mai számunkhoz másfél ív melléklet van csatolva.
