Esztergom és Vidéke, 1887

1887 / 103. szám

hagyományos tollas szakajtójával, és gazda az 5 ősi ázsiai pillog máj ával és politikus kurta pipájával, a fiatal asz- szony az ő szoptatós apróságával, a legnagyobb gyerek az o kukoriczainor- zsoló padkájával s két más apróbbaeska, a ki a torzsákból váracskát cpit a barlang vályoggal vetett padlózatán. A család lomha kuvasza nagyokat nyöszörög a gazda lábánál. Az ágy alatt néhány tyúk kapargál s az asztal alatt egy macska-fámi!ia dorombol. Mennyi élet egy alig öt négyszögméternyi mestergerendás, vályog fal as, földes padlója szobácskábán! De milyen levegő! A falakat penész borítja, a bútorokat nyirkos gombák növik be, a fa rothad, a ruhaneműt oszladozik, az ételszag ösz- sze vegyül a napok előtt el hányt étel- maradványok bűzével. Es a rettentő odúba napokon keresztül be nem látogat a friss szellő. Itt posliad a szegény nép, itt zsugorodik össze a szegény paraszt gyerkőcz, itt rothad meg az egészség s szüli sorra a mindenféle névtelen nyavalyákat és ismert járványokat, melyeket az apróságok becsempésznek az iskolákba s az iskolákat az orvosok feloszlatják, hogy a szegény paraszt gyerekek ezentúl ne a tiszta úri gyerekek közé plántálják a maguk házi nyavalyáit.

Megdöbbentő látványokat nyújtanak az ily esztergomi barlangok, melyekben olyan szegények laknak, a kik nem tanultak meg koldulni.

A közegészségügyi törvények hivatalos őrei, az orvosok, ritkán jelennek meg hivatalosan az ilyen miazmatikus odúban, a hol ember, állat, baromfi és esztendős piszok lakik együtt, a rothasztó és oszlásnak erjesztő elemekkel.

Vajha szerencsétlen népünk érdekében mielőbb történnék valami. Az áta- lános nyomort ugyan nem igen képesek enyhíteni a törvényhozás újabb remekei, de az egészség követelményeinek szigorú megtartására már pompásan felügyelnek a törvények. Nézzenek csak utána orvosaink, hogy milyen levegője, milyen lakása és milyen élelmiszere van az esztergomi népnek s akkor ezt a mi leírásunkat igen is enyhének és elnagyoltnak fogják találni.

Angyalfia 1888-ra.

Karácsony estéjén.

Hogy mit hoz a kis Jézuska Esztergomnak, azt a következő túlvilági titkos tudósifással áruljuk ol :

Es mindez csak hót esztendőről kétszeii megjelenés mellett. Hát még ha napilap volnánk csak hasonló nagyságban is, akkor már egy évi fogyasztásra kellene közel kétezer czikk és tízezer újdonság. Ilyen aránytalanul elütök a viszonyok az egyszerű hetilapok, a kétszer megjelenők s a napilapok között. Osszehasonlitliatlanok egy napilap viszonyai.

Egy jól szerkesztett vidéki napilapnál öt-hatállandó rendes belső munkatársra van szükség azon az egyéb apparátuson kívül, mely a napilap levegőjét képezi.

Mibe kerülne Esztergomnak egy jól szerkesztett napilap?

Ezer előfizetővel számítva tizenkétezer forintot kellene jövedelmeznie előfizetésekből, a mi épen a lap szellemi részének kiadását födözné. Kétezer forint esnék a szerkesztőre, ötezer a belső munkatársakra és ötezer az összeköttetésekre, táviratokra, kőnyomatosokra, lapokra, tudósításokra stbbi. Körülbelül tizenkétezer forintba kerülne a napilap kiadása is ezer példányban, a mit hirdetésekből födözni egyelőre még nem lehetne. Alioz megállapodott firma kell, hogy az összes európai hirdetőezégeket biztosítsa valamelyik virágzó napilap. Hu- szonnégyezer forintjába kerülne tehát Esztergomnak ez időszerűit egy napilap föntar- tása, a mi a mostani népesedési viszonyok, anyagi körülmények, nyomott kereskedelmi és iparállapotok között még nagyon is korai mulaszt lenne.

De el kell következnie annak az időnek, a mikor a helyisajtó legszebb virágzása egy napilap megteremtése által jelentékeny oka és okozata lesz egy valóban virágzásnak

Hoz a prímásnak jó egészséget s a hét kövér esztendőből egyet.

Hoz a főispánnak még több ragaszkodást, még több szeretetet.

Hoz a megyének ötvenezer árkus papirost és három hektoliter tintát.

Hoz a városnak vasutat, kaszárnyát, nyilvános tornacsarnokot és uyolczszáz- nyolczvnunyolez uj tervet.

Hoz a kereskedőknek jó vásárt, az iparosoknak jó munkát s a földműveseknek jó áldást.

Hoz a szorgalomnak tisztességet, a renybőségnek virgácsot.

Hoz a szép leányoknak jó vőlegényeket, a legény embereknek szép menyasszonyokat és jó anyósokat.

Hoz a házas embereknek újabb örömöket s az agglegényeknek újabb lelki- ismere! i fordulásokat.

Hoz Esztergomnak tizenkétezer darab uj seprőt, háromszáz uj lámpást, jó ivóvizet, jó kövezetét s a megszelídült villám szerény háziállatjául — telephont.

Hoz tüzet a pecsenyéhez, de nem a háztetőkre.

Hoz vizet a vetésekre s a szőlőkre, de nem a kisétáló Duna alakjában.

Hoz egy kis phylloxérát, hogy ne essenek kétségbe a phylloxera Colum- busai s a rengeteg napidijakkal utazó phy 1 loxéra i nspectorok.

Hoz a takarékpénztáraknak megdöbbentő sok betevőt, de kevés adósság- csinálót.

Hoz az orvosoknak tisztességesen föllábadó betegeket s az ügyvédeknek mosolygó pereseket, a kik nem haragúi sznak.

Hoz az adóhivatalba előre befizetett adósummákat.

Hoz a városnak a világ minden részéből tourist á kát.

Hoz annyi áldomást, hogy boléro- kednok Tarjagossaynk.

Hoz sok uj előfizetőt a mi (titokban jubiláló) lapunknak.

Hoz áldást, békességet, munkát és megelégedést — ha . . .

Ha az ördög el nem hozza a muszka Mikulást.

Ha a muszka he nem tör a vereczkoi szoroson.

Ha minden magyar embernek nem kell elmenni katonának, mert akkor —

Akkor ananász gyanánt pusztulnak el az ország összes nyers ugorkái, akkor fügeszámba megy minden makk, akkor ehető fecske-fészek ezimén . kelnek el hazánk összes faggyú-gyertyái s akkor olyan aratást csapunk, a hol több lesz a lokaszált muszka, mint a mennyi aszlag van egész nagy Magyar- országon a legáldottabb esztendőben!

AUCUN.

Általános érdekű közlemények.

ii.

(A k e 1 o t i államok k ö z g a z d a s á gi viszonya i.)

A közgazdasági összeköttetés hazánk és a kelet között 1718-ban azaz a passarováez béke után vette kezdetét, ez időtől kezdve kereskedőinknek szabad volt átmenni a török hódoltságokba. Az akkori szerződés értelmében ausztriai és magyar kereskedők adót nem fizettek Törökországban, viszont a török kereskedő sem fizetett nálunk. Erdélynek sőt Pestnek kereskedelmét is görögök vetették meg fióküzletek alapításával, vagy úgy, hogy itteni kereskedőházak kai összeköttetésbe léptek.

Törökország és Anglia között kötött szerződés értelmében a két állam kölcsönösen 5% beviteli vámban állapodott meg, mig Ausztria-Magyarország és Törökország között a beviteli vám csak 3% volt. Ezen állapot a párizsi békéig cs a berlini szerződésig tartott. Romániával 1876-ban köttetett meg a vám- és kereskedelmi szerződés, a mely azonban most lejárván, az uj kötésre nézve a tárgyalások folyamatban vannak. Szerbiával kötött szerződésünk részünkre bizonyos kedvezményeket biztosit. Bosznia és Herczegovina ez időben a monarchiához tartozván, a közös vámterületbe vonatott be. Bulgáriával régebben élénkebb összeköttetésünk nem volt, minthogy a kereskedelem Oroszország felé irányittatott.

A napóleoni kontinentális zár alatt a kereskedelem a Dunára tereltetott. Gr. Széchényi István működésének köszönhető a duna-gőzliajózási társulat megalapítása is, mely a főváros fejlődését, valamint a keleti kereskedelmet mindinkább előmozdította. A dunai kereskedelmünket, a Duna torkolatának elzárásán kívül még a szulinai ág el- iszapodása is elősegítette, a mennyiben a hajók a tengerről nem jöhettek be. Ekkor volt a kelet kereskedelmileg hatalmunkban, de ezen kedvező időt nem használták fel kereskedelmi befolyásunk megszilárdítására a keleten. A párisi békében a Dunát szabadnak nyilvánították; a szulinai ágat kitisztították, úgy hogy a hajók a tengerről ismét bejöhettek, miáltal a franczia és angol áruk elárasztották "a keletet. Másrészt a tenger felől vasutak épültek befelé, a tengeri áruk tehát még könnyebben juthattak az egyes keleti országokba. Ellenben az osztrák-magyar birodalom felé a vasúti csatlakozás még most sincs meg. Ennek következménye az is, hogy a new-castfö-i kőszénnel Gyurgyevoban alig képes az oroviczai versenyezni.

Habár mi sok idegen iparczikket fogyasztunk is, mindazonáltal elég ipar- czikkünk van, a mit exportálhatnánk keletre, annak daczára, hogy jelenleg különböző politikai és közgazdasági okoknál fogva a helyzet nem kedvező, a mit legjobban érez a brassói ipar, főleg az angol ipnrczikkekkol szemben.

Az oriensen fennálló birtokviszonyokat illetőleg megemlítendő, hogy telek- könyv ott jelenleg még nincs. Törökországban a birtok háromféle : a szabad rendelkezés alatt levő birtok, az állam tulajdonában levő birtok és az egyházi birtok, mely utóbbi II. Bajazed szultán óta azért növekedett nagy mértékben, mert a nevezett szultán egyik iradéja értelmében azok, a kik az egyháznak birtokot adnak, adófizetés alól felmentettek. Az adományozott birtokok jövedelme azonban természetesen mindig kevesebb volt, mint a mennyi adót az ajándékozó fizetett volna. Romániában a parasztnak nincs szabad költözködés! joga. Oly csekély földet kaptak mivelésre, hogy abból nem élhetnek meg, s igy a földesúrinak olcsón kell dolgozniok, a mi a román gabonának olcsóságát is vonja maga után. A román föld általában jobb, mint a magyar; Bulgária földje pedig még jobb. Szerbiában és Romániában a családi viszonyokat tekintve 10—15 rokoni összeköttetésben levő család egyesül, s közösen a családfő vezetése alatt vezetik ügyeiket. Ezen közösség ugyan jobban biztosítja a családokat, de másrészt az egyéni munkakedvet gátolja. Szerbiában a vagyon egyen lotesebbon vau megosztva.

Az iparnak magának keleten jövője van, már most is számos gyár működik: a háziipar pedig mindenütt ki van fejlődve.

A ki keletre exportálni akar, az egyes népek nyelvét értő ügynököket küldjön oda, kik a népek szokásait,

az nekik bajt. Alig van nálunk egy-két firma, mely a Hirdetések diját évi költségvetésébe foglalná, pedig a modern iparos és kereskedő már nem dolgozhatik mai napság véka alatt, mert akkor szépen véka alatt is marad. A kereskedők és iparosok érdekeit leghatásosabban mozdítják elő a hirdetések s részben a lap első fen- tartói a hirdetők. A viszony és az előny kölcsönös, A mi hirdetéseink — leszámítva a hivatalosakat — csak igen szerény százalékban esztergomi származásúak. Hanem a hamburgi fűszerkereskedök, a trieszti áruházak, a brünni posztókereskedők, a bécsi, párizsi és londoni világfirmák nem tartják kidobott pénznek azt, a mit egy jó kis magyar vidék lapjának hirdetéseire költenek. Még a budapesti hirdetőkre is volna alapos panaszunk, hogy nem használják fel jobban a vidéki lkpokat érdekeik terjesztésére.

A másik megjegyzés nagyon lélekemelő magában véve, de nagyobb örömet szerez a munkatársaknak s a szerkesztőnek, mint a kiadónak. Lapunk ugyanis majd minden kiválóbb házban meg van : de sok Helyütt csak mint idoig-óráig lartozkodó kéjutazó. Mert nálunk divatban vannak ez egész : esztendőn át vándorló könyvek és lapok.'. Ez a divat pedig nagyon sokat árt a könyv- - kereskedésnek s a helyisajtónak. A lap < megjelenése után inásfélóéa már át megy a sógorékhoz, a kik ugyan sohase prenu- meráltak még világéletükbe újságra, hanem i azért szeretik a potya évfolyamokat. A só- - gorék most szívességet akarnak tenni a nénikének, a hol ebéd után nagy asszony i i társaság gyülekezik össze. A nénike nagyon

indult varos szellemi és anyagi gyarapodásának.

Az Esztergom és Vidéke néhány nap múlva a tizedik esztendő küszöbére lép. Eddigi működését és hatását semmi sein bizonyítja jobban, mint hogy a lap jövője biztosítva van. Keni nagy, de biztos közönség támogatja, mely a lap szükségességét elismeri.

A tovafejlődésliez nem kellene több kétszáz uj előfizetőnél s akkor lapunk ugyanazon ár mellett háromszor jelennék meg hetenkint. így épen olyan drága, mint az egyszer megjelenő hetilap, tehát még egyszer olyan olcsó s ha háromszor megjelenhetnék, akkor már jogot szerezne politikai dolgok megbeszéléséhez is s igy teljesen fölöslegessé tenné a fővárosi olcsóbb politikai heti lapokat, melyek elég szépen el vannak terjedve városunkban.

A lap üzleti érdekei mellett mindig gyakorolta egyik legszebb mesterségét, azt ugyanis, hogy szegényebb mesterembereknek és földműveseknek tel áron jelent meg. Ilyen vidéki «előfizetők» a legbuzgóbb olvasók ugyan, de majd annyi postaköltséget fizet rájuk a kiadóhivatal, mint a mennyi «tiszta» marad utánuk. Hanem azért hűségesen megmaradnak éveken keresztül «mérsékelten» fizető stammgastoknak s pontosan megreklamálják azokat a számokat, a melyek olykor-olykor el szoktak tévedni. «Hazafias egyesületek» a külföldön ékes hangú levelekben kérnek olvasó körük számára «ingyenpéldányt» s külön kis publikumot képeznek azok az olvasók, ji * kik nem véve tudomásul a lap költségeit, I teljes világéletükben megmaradnak ingye- *

nes olvasóknak. Végtelen nagy az a gléda, mely a magyar lapot még mindig nem tartja értékpapírnak s mely azt hiszi, hogy hazafias toasztokkal és felhívásokkal födözni lehet a jó nagy rendes napi költségeket.

Sajatszerü sőt gyakran naiv felfogásnak esik áldozatául a szerkesztő, a ki már a vidéken is el szokott különülni a lap üzleti részétől, az anyagi kezeléstől, a kiadás gondjaitól. Nyilttérbeli dolgokért kire másra kell megneheztelni, ha nem a szerkesztőre, a ki pedig a nyilttértöl kezdődő lapot a hirdetési részekkel még csak nem is látja készülőben.

Van néhány öreg ur, a ki a hirdetések miatt von felelőségre s az az egyik csak a napokban tört ki egész elkeseredéssel a «nincs többé kopaszság» és «száz arany egy poloskáért» czimü ismert világutazó hirdetések ellen. Minek is ir ilyeneket a szerkesztő ur ?

Nagy derültségre adnak alkalmat minden komoly napszámunk mellett is az ilyen elavult felfogások abból a régi jó időből, mikor még volt kopaszság s nem került száz aranyba egy poloska,

Bármint vegyük is a dolgot, nekünk csak két nagy panaszunk van.

Az egyik szól azok ellen, a kik nagyon szívesen veszik, ha díszes kirakataikat, újonnan felszerelt raktárukat, gazdag fölszereléséi divatkereskedésüket, szorgalmas készítményeiket kellő epithetookkal az ezerszemü olvasó világ előtt bemutatjuk ; de maguk nem emelkedtek még arra a nagyvárosi álláspontra, hogy erős hirdető verseny nyel concurrálnának egymással s megfizetnék a lapnak azt a hasznot, melyet