Esztergom és Vidéke, 1887
1887 / 101. szám
így aztán igen alkalomszerűnek tartjuk annak hangsúlyozását, hogy az egész világ minden ipari remeke fölött mindig legszebb legméltóbb ajándék marad a könyv. Könyvet ajándékozni : ez senkire se lehet sértő, senkinek se lehet kellemetlen. Könyvet kapni: ez mindenkire fölemelő, megtiszielő. Mert örök igazság maradt, hogy a földön mindennek a becse elmulliatik, egyedül a költő alkotása örökéletű s a mit a jeles írók, költők gondolnak, éreznek éz kifejeznek, az tartja össze a világot, az melegiti a sziveket, az élteti az elméket, az ád gyönyört, boldogságot, nemes erkölcsöt, edzett jellemet, jobban és inkább, mint a világ minden hatalma és eszköze együttvéve. Kimondhatjuk nyíltan, hogy nem lehet művelt polgár, nem lehet rendeltetését híven betöltő jó hazafi, a ki nemzete irodalmát, költőit, Íróit nem ismeri, nem olvassa. És kimondjuk nyíltan, hogy minden egyéb műveltség, minden tudás csak értéktelen külső máz, ha nem jár vele együtt a költészet kedvelése, ez a legtisztább, legigazabb lelki műveltség, mely a szellemi élvezetet az ember oly szükségletévé teszi, mint a levegőt. Csak ez képes a szív nemességét, a lélek emelkedettségét fen tartani s bizony nem válik jó asszony, derék feleség, kitűnő anya, nemes honleány abból a nőből, a ki nemzete irodalmáért nem lelkesedik s azt élvezni nem képes. Mindezeknél fogva legkedvesebb kötelességünknek tartjuk, hogy a karácsonyi ünnepekre ajándék tárgyául legelső sorban a jó könyveket ajánljuk. A téli estéket csakis úgy lehet feu- költ élvezetekkel fűszerezni, ha minden család asztalán ott vannak jeles költőink, kiváló Íróink művei. Magát tiszteli meg, a ki a könyveket szereti s az irodalom gyöngyeit igazán megbecsüli, A párbajról. Kosutánv Géza, a budapesti kir. törvényszék elnöklő bírája, a budai állami főreáliskola dísztermében felolvasást tartott a párbajról. Az előkelő büntető-jogász fejtegetéseiből adjuk a következőket: A párbaj a XVII. század óta üres viszketeg. Csakis helytelenül értelmezett becsület tartja fenn. Az emberek legnagyobb része abban a tévedésben van, hogy az a becsületes ember, a kit hazugnak nem mondtak, meg nem szidtak, meg nem rúgtak, meg nem pofoztak vagy ii, legez te k. Ezt minden durva ember elkövetheti embertársán. S mi összeköt totósé van ennek a becsülettel? Semmi. Becsületes ember jog, erkölcs és mindnyájunk meggyőződése szerint csak az lehet, a ki erkölcsi és társadalmi kö te 1 essége i n ok ki fogá s t al a n u l m cg fele 1 s magaviseleté is megérdemli az általános tiszteletet. Ennélfogva a becsület legszorosabb rokonságban áll a lelki- ismerettel, mert a becsület nem egyéb, mint mindig és mindenki szemeláttára nyilatkozó jó lelkiismeret. Ezen alapul mások jó véleménye irányunkban; a lelkiismeret pedig nem más, mint a benső becsület, vagyis a mások elítélő véleményétől való félelem. Nagy erkölcsi erő kell ahhoz, hogy akár a hízelgések csábjainak ellenálljunk, akár sértődés esetén a kellő határok közt mérsékelni tudjuk magunkat. Mindkettőre csak alapos műveltség s erkölcsi értékünk öntudata képesít. Az ember erkölcsi értéke attól függ, mennyire igyekszik az emberi társaság- hasznos, egészséges tagjává lenni, hogy a társadalmi rend és béke fentartásá- nak akadálya ne legyen, környezetének, élettársának, családjának pedig terhére ne essék. Azt az érzelmet, mely bennünket ilyen irányú cselekvésre vagy viselkedésre ösztönöz, s melyet külsőleg kifejezésre is akarnak juttatni, becsületérzésnek vagy szégyennek nevezhetjük. E kis érzelem kergeti arezunkba a vért, ha olyasmit hallunk magunkról, a mi által mások becsülésében veszíthetünk, ekkor ébred föl bennünk a bosszú és megtorlás gondolata, hogy a sértőt visszasértsük; a mi a legnagyobb helytelenség, mert csak a kezdeményező a tulajdonképeni sértő, a visszasértés már csak durva viszonzás, mely egyátalán nem alkalmas arra, hogy mások becsülésében az előbbi helyet visszanyerjük, hanem csakis arra, hogy a sértőnek hasonló, vagy nagyobb erkölcsi veszteséget okozzunk, mi által a mi becsületünk nem nyer vissza semmit. A becsület többféle lehet, de a polgári, hivatali, katonai és a lovagi becsület, a point d’honneur bir a párbajra nézve s különösen ez utóbbi nagy fontossággal, a mint az ma a társadalomban érvényesül. Polgári becsülettel bir az ember, ha mindenki jogát tiszteletben tartja, jogtalan meg nem engedett cselekményt el nem követ, a kínálkozó alkalmat mások kárával saját előnyére föl nem használja. Ez szerzi meg kivétel nélkül mindenki tiszteletét, becsülését s ez emeli az erkölcsi értéket és kötelez mindenkit vagyon-, születés- és rangkiilömbség nélkül. Hivatali becsülettel bir az a tisztviselő, ki mások véleménye szerint, hivatali állásának betöltésére megfelelő képességekkel bir s azt érvényesíti is. A katonai becsület lényegileg roko- a hivatali becsülettel, s ama legszükségesebb tulajdonságokból áll, valódi bátorság, vitézség és erővel bírni, a közös hazát halálig védelmezni a zászlót, mely alá esküdött a világon semmiért el nem hagyni. De semmi esetre sem abból, fegyvertelen polgárokat, összekaszabolni, mi jogilag becstelenség. A polgári és hivatali becsület közt az a lényeges kiilömbség, hogy a hivatalnok becsülete a kifogástalan cselekvésben áll, a polgári pedig feltétlen elhagyásában minden tiltott cselekménynek. Mi más most a nemesi, lovagi külön becsület a drága point d’honneur? Ez nem áll sem a tisztességes jónak megtevésében sem a tisztességtelen rossznak elhagyásában, nem is törődik azzal, mit gondolnak mások: mert legyen bármily jogos s rossz vélemény, a megvetés az a lovag becsületének nem árt mindaddig, mig mások előtt vagy a lovag előtt nem nyilvánittatik, és viszont egy tiszteletre, becsülésre érdemes egyén illettessék hazug rágalmakkal, lovagunk előtt becsülete e'- vész. Miben áll becsületének visszaállítása? józan ész szerint talán bebizonyítani, hogy a sértő hazudott? Nem, a nyilvánított véleményt egyszerűen vissza kell vonni, ez esetben, még ha igaz is a rossz vélemény, a lovag becsülete meg vau mentve, mert felfogásának nincs igaz erkölcsi alapja. Ha visszavonásra a sértőt rákényszeríteni nem lehet, akkor nem a törvény, a részrehajlatban bíró elé kerül ügyük, hanem vagy visszasértés vagy párbaj lesz az óvszer. Az ilyen becsület, melynek súlya nem önmagunkban, hanem másokban van, megérdemli, hogy bárkinek nyelve hegyén vagy tenyerén legyen koczkán. De mi történik akkor, ha a sértő a kihívott nem vérbeli vagy lovagi felfogás szerint elintézetlen ügye van, a sértett érzékeny becsülete nem engedi meg, hogy fegyverét a sértŐkke- összemérje, beszennyezze; ekkor a lol vág elasztikus felfogásához méltó szabadsága lesz ellenfeleit azonnal vagy ha fegyver nincs épen kezében, a legelső találkozáskor leszúrni vagy lelőni, mint egy állatot. Ezzel a becsület helyre lesz állítva. De van becsületlovagjaink fegyvertárában más eszköz is, melylyel a becsület helyreállítható s ez a méltó fegyver a gorombaság, csak még nagyobb legyen, mint a sértőé; ha az nem elég, úgy az arczul- csapás, ez ellen a bot, a kutyakorbács. Hát még a lovag-felfogás ama sajátossága, hogy másokat gyalázni becsület, gyalázfatni azonban szégyenteljes becstelenség, ez még a dicső,! Mert legyen például a sértő rágalmazó rosszindulatú, hazug kötegető, előttük a lovagi jellem mintaképe, a nélkül hogy keresnék, kutatnák hazudott-e vagy nem? De azt már szorgalmasan figyelemben taríják, hogy az ártatlan rá- jgalmázott kihivfa-e vagy sem, s ha |nem hivIa ki, ő lesz a becstelen s a hazug a becsületes. Ha azonban kihívta, akár szabdalja meg ellenfelét akár nem, becsülete úgy a hogy helyre lesz állítva, de hazug ellenfelét nem fogja érni semmi erkölcsi hátrány lovagi becsületében. Megfelel-e a valódi becsület követelményeinek, midőn esi ik a sértett becsülete van koczkán, a hitvány sértőé pedig nincs? De vájjon tisztában vannak-e lovagjaink kedvelt fegyvereikkel a gorombasággal és a tottlegességgol, hogy mi az? A gorombaság és tettlegesség nem egyéb, mint az embernek visszaesése az állatisághoz, midőn az igazságkeresés más módszerét nem tartják többé elégnek vagy alkalmasnak az erkölcsi elégtételre, előveszik tartalékfegyvereiket, előbb a gorombaságot, utóbb öklüket s nyers erővel akarják elérni azt, minek megszerzésére elég értelmi képességgel nem bírnak. Azonban minden erőszakosság és tulérzékenykedés melleit is vau lovagjaink felfogásában mégis egy csekély szabadelvüség s ez az, hogy az adott szót vagy ígéretet nem okvetlen szükséges megtartani, vagy csakis akkor, ha «becsületemre» hozzá tették, mer az igy adott szónak mégis csak eleget kell tenni akár hogy is. De az ily adott szót meglehetős — Azt hagyjuk máskorra, kedves Bélám! Én csak az öreg kívánságát teljesítem. Ő engem szemelt ki áldozatnak s nagyon neheztelt reám, midőn nevetve köszöntem meg irántami szivességét, egyszersmind rokoni kötolességemmé tette, hogy magam helyett fogjak neki valahol egy becsületes embert. Béla mosolygott az előadáson és emlé- kezteté Zoltánt Ígéretére, hogy elbeszéli ittléte ezé Íját. Ez röviden jelzé, hogy atyja a fővárost szemelte ki tartózkodása helyéül s ő most szétnézni jött s egy alkalmas lakházat keres, melyet birtokosa hajlandó lenne eladni. A két fiatal ember most e tárgyról beszélgetett. Béla utasításokat és tájékozást tott neki és mindaketten elmentek ház után nézni. * * * Egy hét múlva Béla az öreg Jásdi házában lakott Dombháton. — Higyje el, kedves öcsém. — mondá egyszer az öreg ur — ez a Zoltán gyerek, ha lámpával keresett volna, se talált volna jobb, kedvemre való ügyvedet nekem ! — Kedves bátyám, engem egész elbiza- kodóvá tesz — felelt Béla mosolyogva — bár tudom, hogy nem személyes érdemeim, de jósága az, mely engem ily előnyösen tüntet fel szemeiben. — Na, hiszen az már régen igaz, hogy az ügyvédek győzik szóval, ki tudják még önmagukat is forgatni érdemeikből, hanem szó, a mi szó, én magát, öcsém, nagyon szeretem s igy talán nem is lesz ellenére, ha ezután «te»-nek szólítom ! — Oh. kedves bátyám! Sőt megtisztelve érzem magamat általa! — így ni! — szólt az öreg ur egy hatalmas csókot adva a fiatal ember ajkára, — most már sokkal jobban fogom magamat érezni öreg napjaimra, ha benned egy bizalmas emberemet látom ! Béla felelet helyett megölelte az öreg urat és kezét férfiasán megszorította. — Délután pedig kikocsizunk a tanyára s holnap megyünk Mező-Kürtre. Jősz-e ? — Hogy ne mennék ? — felelt Béla jókedvűen — mig az öreg kedvtelve legeltető rajta szemeit. Es a nélkülözésektől halvány ifjúból a i gondtalan élet, a jólét valóban csinos férfit s benne a kifogástalan öltözék önérzetet teremtett, úgy, hogy megjelenése bárhol is rokonszenvet keltett. így múlt el nap nap után és Béla az öreg urnák kedvenezévé lön. Gyakran emlegette, hogy most már nem sajnálja, hogy nincsenek gyermekei, mert Bélánál úgy sem szeretné jobban őket. A fiatal ügyvédnek teljes szabadsága volt a háznál, rendelkezésére állottak a lovak és a cselédség bármelyike a házi ur fiaként tisztelte őt. A tavaszon egyszer levelet kapott Zoltántól, ki most már a fővárosban tartózkodott s egy majálisra hívta meg. Béla az öreg urnák megmutatta a levelet s még az biztatta, hogy mindenesetre el kell menni, sőt ő is vele megy. Béla örömmel vette a kijelentést, any- nyival is inkább, mivel Leona még mindig emlékében élt s bár szivét sebezte meg büszke szavaival, gondolataiban mégis gyakran foglalkozott vele. A kitűzött napon útra keltek s délután megérkeztek Zoltánékhoz. Az meglepetve látta, mily rendkívül megváltozatt Béla s örömét fejezte ki e fölött. — Neked köszönhetem ! — felelt Béla barátját átölelve. — Hagyjuk ezt kedves Bélám! s ha nincs ellenedre, az est elérkeztéig tegyünk egy séta-lovaglást a városligetbe. Az öregeknek úgy is sok mondani valójuk van egymásnak. Béla készségesen beleegyezett s rövid idő múlva mindketten nyeregben ültek. Alig értek ki a városból, midőn Zoltán a fasorok közt megcsendesité lovát, mit Béla is megtett. — Legelőször is kedves Bélám, az első négyesben légy szives vis-á-vis-em lenni, a másodikban pedig, ha másra nem találsz, viszonzom. — Ha ugyan — felelt Béla mosolyogva — kapok tánezosnőt. — Úgy gondolom, ezt magad sem hiszed, nem úgy nézesz ki, hogy a hölgyek idegenkedjenek tőled. — A bókot köszönöm, kedves Zoltán ! — Másodszor pedig egy kis vallomást akarok neked tenni, mint régi jó barátomnak. — Bizalmad jól esik nekem s tudd meg, titkodat jobb helyre nem lehetnéd le ! — Erről pillanatig sem kétkedem s igy minden vonakodás nélkül bevallom, hogy szerelmes vagyok. — Ah ! Es ki a választott ? — Te igen jól ismered őt, régi főnököd leánya, Bortelcki Leona ! Béla megdöbbent, de arczán mi sem látszott, miután Leona iránt az ő szivében rég el volt fojtva a szeretet. — Választásodon nem csodálkozom, — felelt — mert ő valóban szép leány, bár kissé negélyző; lehet azonban, hogy eltávozásom óta megváltozott. — Hogy érted ezt ? — kérdé Zoltán. — Úgy barátom, hogy akkoriban, midőn én még mint kopott patvarista náluk voltam, irányomban nem a legszivélyesebb volt, de ez nem is csoda. — S igy te ellenszenvvel viseltetel iránta? — Fájdalom! — felelt Béla kissé elpirulva — de érted nem ezt, hanem még ennél többet is megbocsátanék neki. S ő mit érez ? — Nem tudom! — felelt Zoltán sóhajtva. — Én még nem beszéltem velő s igy még nem is nyilatkozhattam, de nem is teszem, mig csak ő némi csekély jelét nem adja rokonszenvének. — Ú valószínűleg tudja, hogy te szereted ; a nőknek e tekintetben nagyon éles látásuk van ! — De én nem is gyanítok semmit, mert mindössze négyszer láttam a Császár-fürdői bálokban s épen arra akartalak kérni, hogy te, mint érdektelen, tisztábban látsz nálam- nál s figyeld meg őt holnap a majálison. — Ezt kérésed nélkül is megtettem volna azért, hogy neked tájékozást nyújtsak. — Köszönöm, barátom. Számitok reád ! Pár perczig szótlanul lovagoltak. Béla félt a találkozástól s attól, hogy Leona iránt táplált gyöngéd érzelmei fel- újulnak. (Folyt, köv.)
