Esztergom és Vidéke, 1887
1887 / 101. szám
könnyen vesztegetik s vannak esetek, mikor az adott szót mégsem lebet betartani, mi lesz teliát ekkor? Erre is elég leleményesek törvényeik, van erre is mentség, csak azt. ki a becsületszó be nem tartását legelőször szemükre hányja, párbajra kell kihívni. Ezzel remibe jön minden s akár ő okoz ellenfelének sértést, akár neki okoznak, az mindegy, becsülete helyre van állítva, a becsületszó be nem tartása többé nem jő kérdésbe, a párbajjal fölmentetett az alól is, mert az egyetemes óvszer mindenre jó. De végül van mégis egy mindennél szentobb, clmulaszthatatlan kötelesség, melyet már csakugyan teljesíteni kell, mely mindenható sajátságánál fogva, adott szó és becsületre fogadás nélkül is becsületvesztés torlio alatt teljesítendő és megérdemli e kiváltságot kötelezettséget, — s ez a kártyaadósság. Itt már csakugyan nincs kegyelem, lehet másként adós a minden napi ebédért, a divatos ruháért, melyet már abban a tudatban vett es élvezett, hogy soha ki nem fizetheti. A kötelezvény vagy váltóbóli adósság, különösen ha a hitelező még zsidó is, ez nem árt lovagi becsületének, az Ítélet végrehajthatatlansága nem szégyen, a jóhiszemű hitelező a mint izzad, fárad, könyörög, aggódik, szemrehányást tesz, ez nevetség tárgya, ez nem becsület, vagy lelkiismeretbeli teljesítés tárgya. De a kártyatársnak? Ennek a becsület és élet árán is meg kell kapnia nyert követelését. Az ilyen emberek szivéhez nincs is mit beszélni, még fejükhöz is hozzá kelletiék verni, hogy ez a nevetségesen buta párbajtörvény, melyet ők a becsület, törvényeinek csúfolnak, nem az ember természetéből vagy társadalmi életszükségletből nyerte létjogát, ennélfogva a józan ész soha sem fogja annak jogosultságát elismerni. De mit törődnek azzal ők, kik az erőszak emberei, kik nem arra törekszenek, hogy tetteik vagy maguk viseleté után tekintsék őket nemeseknek, becsületeseknek, hanem csakis arra fektetnek súlyt, minek nézzék és tartsák őket félelemből azok, kik nem ismerik, akár érdemesek a jó véleményre, akár nem, mert különben vér és halál. A valódi érdemet és becsülotet másnak megsérteni nem lehet, az illető egyén elveszítheti azt maga saját tényei által ; de azon mások gonoszsága győzedelmeskedni nem fog soha, az üres látszatot pedig vér nem moshatja tisztára, mert az mindig csak szennyet okoz. Miért engedjük tehát magunkat egy esztelen, elavult tévhit kényszerzubbonyában lmrczolta!ni akaratunk ellenére vérig, halálig. Csak most, mondhatnám az utolsó pillanatban, folyt le előttünk egy lovagias elégtétel minden borzalmával. Ez esetet a napi sajtó sokkal részletesebben ismertette, hogy sem mindnyájan ne ismernék. Tehát csak azt kérdem, méltó volt-e a sértés a szörnyű áldozatra ? Nyert-e elégtételt a sértett fél ? Igazságosnak tartja-e csak egy ember is a végzet ez Ítéletét ? A küzdő felek egyike vagy másika nyert-e elveszettnek képzelt becsületében csak egy szemernyit is? Az ököljog szánandó áldozatát egy özvegy és három árva kesergi, a győztes felet pedig üldözőbe vette az igazságszolgáltatás, a lelkiismeret, az átok. Kik bűnhődtek ? Ártatlan özvegy és árvák, kiknek egész életboldogsága elveszett és sem embernek, sem becsületnek nem lett belőle haszna, nyeresége. Szégyen a mai felvilágosodott koron, égető szégyen rajtunk, a. kik benne élünk, hogy az ököljog ez őrült felfogása uralkodik rajtunk, a társadalmon és a tiltó törvényen. Hogy egy esztelen töredék közülünkfel tudja magát tolni becsület emberének s magának különb becsületet követel, mint a miyen millió másnak van s azt lovagi becsületnek nevezi. Ennek a rut álomképnek külön törvényeket alkot s azt csaknem ellenállhatatlanul végrehajtja mindnyájunk szemeláltára. És mi, a haladás a mai korszakában, midőn törvényeink vannak, hogy az országúton a védtelen utasnak ne mondhassa minden csavargó, hogy «pénzt vagy életet» s a törvényt szigorúan végrehajtjuk, nem tudunk a megvetés egész erejével fellépni ama féleszű támadók ellen, a kik lépien-nyomon «becsület vagy élet» kiáltással rohannak reánk s elismertetik velünk, hogy minden pillanatban, mikor nekik tetszik, kénytelenek vagyunk nekik vérrel és élettel a nemtelen adót megfizetni. HÍREK. — Ö Eminencziája a herczegprimás tegnap d. e. felszentelendő papokat vizsgált. — A második római úthoz városunkból Kérészii Victor és Prohászka Ottokár seminárium: tanárok csatlakoznak. — A pápa Boszniának. Az első magyar zarándoklat alkalmából óriási mennyiségű misemondóruha készleteket raktak le ő Szentsége zsámolyához, hogy azokat a pápa idegen világrészek hittéritől között osztassa ki. 0 Szentsége most arra a nemes elhatározásra jutott s ezt az illetékes egyházi hatóságokkal már tudatta is, hogy a jubiláns misemondó ruhákat, melyeket a magyar- országi zarándokok hoztak neki nem idegen világrészek misszionáriusai kő' zött fogja szétosztatni, hanem mindannyiját Bosznia és Herczegovina ka- tholikus községeinek ajándékozza. — A második római zarándoklat. csütörtökön indul útra. A zarándoklatot teljesen a budapesti központi jubileumi bizottság rendezi, melynek élén Wolafka Nándor dr. központi papnevelőben tanulmányi felügyelő áll. A bizottság egy tagja személyesen járt az utazás főbb állomáshelyein és Rúnában s gondoskodott úgy a pontos utazási rendről, mint a résztvevők kényelmes ellátásáról. Szükség is van cinleges, gondoskodásra, mert Rómában most egymást érik a zarándokok. Karácsonyra 400 bécsi, 600 spanyol, 500 német cs több ezer olasz zarándokot várnak Rómába. Az utazás részletes programmja ma jelenik meg és ma is küldik szét a jegyeket. Á bizottság Nápolyba és Flóreuczbe mérsékelt áru kirándulásokról gondoskodott. — Karácsonyi örömek. Az elemi iskolások karácsonyi öröme fogja szaporítani az idén is a jótékonyság örömeit. Mint minden évben, úgy az idén is felmerült annak szüksége, —• Írja egy munkatársunk - hogy a szegény- sorsú elemi iskolás gyermekek iskoláztatásához megkivántató ruhafélék a téli saisonban, úgy a nagyközönség humánus érzületű tagjainak adományaiból, mint a város által e czélból kezelt 734 frt tőke bizonyos hányada és kamataiból beszereztessenek s hogy a jótékonyság emez áldását nélkülöző gyermekek között szétoszthassák. Ez eszme megtestesítője dr. Helcz Autal polgár- mester vezetése mellett dr. Fehér Gyula és Major János volt, kiknek kezdeményezéséhez az újonnan alakított városi iskolaszék is hozzájárulván, a gyűjtést Villányi Szaniszló gymnasiumi igazgató urnák minden évre megajánlott s az ideire is lefizetett 10 frtnyi adományából megkezdte s magában az iskolaszék körében 30 írtra növekedett. Éhez adva az említett tőkéből 134 frtot, mintegy busz frtnyi kamatot, nem lesz a segélyzettek száma oly csekély, mint az első pillanatban hinni lehetett. S hogy a fentmaradt 600 frtos tőke gyümölcsöztetése no csupán kamatokban álljon a jövő szükség szolgálatára. ez okból tőkegyiij és végett az iskolaszék által felkére ik a város közgyűlése, hogy évenkint 200 frtot a jelzett czélra költségvetési leg megszavazzon, egy alkalommal nem mulasztják el a közönség pártfogásához való folyamodást sem, melyet időn kint és alkalomszerűleg az iskolaszék erkölcsileg magára vállalván, ezentúl vég zai fog. Az eszme igen derék és életrevaló, — csak állandó és soha ki nem alvó lelkesedés kövesse oly eredményevei, mint a minőt a ruhátlan elemi iskolások felsegitésének ügye valóban megkíván. f Rónay Gyula, nyugalmazott duua- gőzhajózási ügynök s a Zenei Kör érdemes elnöke, hosszú és kínos szenvedés ulán csütörtökön jobblétre szende- riilt. A családi gyászjelentés a következő volt: Özv. Rónay Gyuláué, sziil- Síeffanics Etelka, saját és leánya Gr zella, valamint az összes rokonság nevében fájdalomtól megtört szívvel jelenti, forrón szeretett férje, illetve sze- rolett a'yjának és rokonnak, R ó n a y G y u 1 a, nyugalmazott gőzhajózási ügynöknek, hosszas szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvéte útin f. évi decz. 14-én d. u. 3 órakor, életének 53-ik, boldog házasságának 21-ik évében történt elhunytét. Hült tetemei f. decz. hó 16-án d. u. 3 órakor fognak a kir. városi sirtkeriben örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szent mise áldozat decz. hó 17-én reggeli 9 órakor fog a szent leeren ez-rendűek templomában a Mindenhatónak bemutat- tatni. Kelt Esztergomban, 1887. decz. hó 14-én. Áldás emlékén, béke porain! — Rónay Gyula temetése pénteken d. u. három órakor nemcsak a Zenei Kör szép közönségét szólította ki a kegyelet és elismerés utolsó aktusának gyakorlatára a halottas házhoz. Megjelent a városi előkelőség szine-java, hogy a kiváló társadalmi érdemeket szerzett férfiúnak koporsóját az utolsó útra elkísérhesse. A koporsót több koszorú díszítette, melyek közül a díszes családi koszorún kívül különösen a Zenei Köré vált ki. A Zenei Kör hölgyvilága és fiatalsága tömör csoportokban kisérte a koporsót. A halottasházban a Zenei Kör vegyes énekkara gyászdalokat zengett. A gyászkocsit a, Zenei Kör első rendű tagjai fáklyákkal kísérték.. Kovács Albert elsőrendű temető-vállalata díszes temetést rendezett. Szóval az érdemes elnök temetése méltó volt Esztergom hagyományos kegyeletéhez, a megboldogult érdemeihez s a Zenei Kör gyászához. Nyugodjék a sokat szenvedett férfin csöndesen ! A párbajról ma úgy szólván külön számot adunk ki, midőn mind lapunk élén, mind a belső hasábokon részletesen foglalkozunk vele. A kérdés fájdalom nálunk is aktuális jelleggel bir s a társadalom felfogása a párbajról csak olyan divatszerű, mint akár a fővárosban. Kossutány néhány nap előtt tartott, nagy feltűnésben részesült alapos felolvasásának bő kivonata talán hozzá fog némileg járulni a ferde ideák tisztulásához. Egyébként alkalom- szerű lesz hivatkozni Séda Ernő fő- szentszéki jegyző ur tanulságos és szellemes könyvére is a párbaj ellen, mely minden valamire való egyesületi könyvtárban is az érdeklődők rendelkezésére áll. — Az iszákosság vége. Tóth Máté tabáni napszámos nemcsak hires verekedő, hanem hires ivó is volt. Tremens delirinma az utóbbi időben már sokszor kitört rajta s ilyenkor halálra keresett mindenkit. Kétségbeesve tért ki előle a család s a megbőszült ember dühében sertéseit ütötte agyon. Azután be- zárakozott szobájába s egy éles borotvával halálos sebet vágott a nyakán. Midőn legidősebb fia a szörnyű ön- gyilkosságot észrevette, a szerncsétlen ember már haldokolt. Az iszákosság szomorú áldozatát hétfőn temették. — A tarkaság a legrégibb szervezeti polgári asz altársaság Esz ergom- ban, melynek már a jó ékoayság gyakorlata körül bizonyos múltja is van. A jókedvű polgári kör az idén a következő külön meghívóval készül a szilveszteri vigalomra : Meghívó Az «Esztergomi Tarkaság» czimü polgári asztaltársaság f. é. decz. 31-én esti 7 órakor saját helyiségében tartja rendes évi közgyűlését. Ezt megelőzi a «Tarkaság» helyiségében, a szegény iskolás gyermekek fölsegélyezéso czéljáhól fölállított perzseltben az év folyamán begyült könyöradományok szétosztása. A közgyűlés lefolyása után következik a szokásos diszlakoma, melyekre a tagtárs urakat egész tisztelettel meghívja az Elnökség. Jegyzet. Minden tag jogosítva vau a disz lakomára 1 frt 20 kr befizetése mellett, egy nemtagot veudégül meghívni. Kéretnek a tisztelt tagok tömegesen jelen lenni az Elnök disz- .felvonulásakor, mely pont 7 órakor négyes fogaton történik.» — Az elnök- választás egyébként már most is erős hullámokat ver a kedélyekben s ha Pu- tankónak olyan óriási többsége nem lenne, akkor még válságtól is lehetne tartani. — A Sport-klubb, ma d. u. öt órakor tartja meg a Fürdő vendéglő kis termében alakuló közgyűlését, a mire külön meghívóval is értesítették az aláírókat. — Karácsony. Az esztergomi kisded-ó vó-társulat f. hó 22-én d. u. 3 órakor tartja saját helyiségében szokásos karácsonyi ünnepséggel egybekötött évi közgyűlését, melyre az egyesület f. tagjait, a szülőket és ügybarátokat, a helyi sajtó utján is tisztelettel meghívja az Elnökség. * Budapesti Hírlap : Hogy a magyar sajtó az utóbbi évek alatt hova fejlődött, annak legszembeszökőbb bizonyítéka a «Budapesti Hírlap», Magyarország legelterjedtebb, legkedveltebb újsága, a mely naponkint immár annyi példányban jelenik meg, amennyit eddig nem mutatott föl nálunk egyetlen egy magyar lap sem; jele ez a müveit magyar közönség oly mérvű bizalmának, a minővel sajtónknak még egy orgánuma sem dicsekedett. A «Budapesti Hírlap» programmját: magyar szellemben működni a magyarságért, fényesen igazolta az olvasóközönség, pártkülönbség nélkül. A lap vezérczikkei mindig a közvéleményt fejezik ki függetlenül és nyíltan; tárcza- és szépirodalmi rovatai becses és érdekes olvasmányok egész tömegét adják; a napi eseményekről pedig úgy a szerkesztőség belső tagjai mint külső dolgozótársak munkája által oly gyors, hű és kimerítő értesítésekkel szolgál, mint Magyarországon egyetlen más lap sem. Úgy a haza vidékein, mint az egész külföld nagyvárosában saját tudósítói vannak, a kik mindennap táviratokban közük a «Budapesti Hir!ap»-pal a nevezetesebb eseményeket. E naponkint oly bő és érdekes tartalommal megjelenő lap kedves vendége lehet minden magyar háznak és szívesen láthatja minden család is, mert a szerkesztőségnek gondja van rá, hogy a «Budapesti Hírlap» mindig a jó Ízlést szolgálja- Még deczember hóban kezdi közleni Ohnet György, a kitűnő franczia iró «Akarat» czimü legújabb regényét, a melynek magyar fordítása a «Budapesti Hírlap» kizárólagos tulajdonát képezi. «Serge Panine,» «Lise Fieuron» és «A hámoros» nagynevű szerzőjének e müve, mely eredetiben most jelenik meg, méltó a többihez, sőt az eddig ismert részek után egyhangúvá kezd lenni a vélemény, hogy Ohnet önmagát múlta felül ez alkotásában. A janur 1-sejével belépő uj előfizetők a regény kezdetét ingyen kapják. Rendkívüli elterjedése mellett rendkívüli olcsósága is : negyedévenkint csak 3 frt 50 kr, egy hóra I frt 20 kr. A «Budapesti Hírlap» megérdemli, hogy eddigi nagy sikere jobban fokozódjék és maradjon
