Esztergom és Vidéke, 1887
1887 / 99. szám
ESZIK ROOM IX. KV FOLYAM 99. SZÁM VASÁRNAP, 1887. DECZEMBER II Városi s megyei érdekeink közlönye. HIRDETÉSEK. : HIVATALOS HIRDETÉSEK : MAGÁN-HIRDETÉSEK I gy.ótól 100 «y.őijí — írt 75 kr. iin‘gáll»|Mnln« szeriül legju 100-200 ig . I fi t 50 kr. t;imyoKiil>H:in kiiziillelneL j 200 - 800-ig . 3 fi t 25 kr. , jj liulvgdij 30 l<r. NYILTTER sora 20 kr, lomónvi'k, elíiiizelúsi pénzek és rodinnálasok inlézemlők. MEU..JELENIK H ETEN K INT KEI'SZER : VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. KI.ŐI'I/.IÍTKSI Ál! : égős;- évii) . . . ..............................(5 Irt — kr. J[ i : fél évre............................................................3 fit — kr. || n egyedévre.......................................................1 Irt 50 kr. \ Eijy szám ára 7 kr. SZERKESZTŐSÉG: SZEMT-AMNA-U'Í'CZA 3!7. SZÁM, Imvá a lap M/,i>|lenii ros/.ét illető közlemények kiiLleiiilők. KIADÓHIVATAL : SZÉCMEMYRTÉR 331- SZÁM, Imvá a lau hivatalos s amaiíáli hirdetései. ;i 11 viIftérbe szánt közTéli esték. Esztergom, decz. 10. (k. 1. dr.) Beköszöntött ;i csalódi körök síiisonja, az a szép, barátságos és meleg* időszak odabent, mikor a természet álomba merül s a haji ék tahin megfagy odakint. Sok költészete van a megelégedett kis családi körnek, mely a pattogó kandalló körül gyülekezve nagy érdeklődéssel hallgatja a nagymama gyönyörű meséit, vagy a dajka halhatatlan mondókéit, melyek már évszázadokon keresztül táplálják a zsenge szivet, a fiatal fantáziát. Magának él ilyenkor a kis család, mely kicsinyben a világot képviseli s az élet és a boldogság halhatatlanságát il lusz rá Íja. Fogékonyabb a. szív, mikor övéi közt és övéinek doboghat; szelidebb az erős férfi, mikor gyermekeiért beszegődik megint gyermeknek. A nagyobbacskák iskolai dolgukat végzik, azután privát tanulásban pihenik: ki az értelem előbbi fáradalmait. Jön a zongoramester, jön a nyelvmester, jön mindenféle házitanitó, a ki csak arra született, hogy jól megterhelje azt a kis hajót, mely a gyerek életét kiviszi a sors tengerére. A felnőttebb leányok apró házi foglalkozásban és kézi munkában csinálnak ellenzéket azon barátnőiknek, a kik egyáltalán nem szoktak törődni házi és kézi munkával, mert közeledik a farsang s ilyenkor már előre kell készülni a legszebb bábomra. A jó nevelésű és kitűnő asszonyoknak készülő nagy leányok azonban nem töltik ki téli estéiket a nőszabók ismertetésével, a divat krilizálgatásával, a gavallérok bírálatával s a vetély- társnők ócsárlásával. A farsangolást elvégre is nem veszik olyan komolyan, mint azok a barátnők, a kik már hat bét előtt hozzá fognak a készülődésekhez. hat hétig nem törődnek egyébbel, mint a báli terem izgalmaival s hat hétig a komoly böjtben sem beszélnek egyébről, mint blazirlságról s a naptár u n aim a s here n dezésé rő 1. A jő nevelésű, kitűnő háziasszonyoknak és müveit magyar nőknek készülő hölgyek a téli estéket nemcsak hasznosan, de szépen is be tudják tölteni sokkal tartalmasabb és okosabb tbémával, mint a farsangolással. Előveszik a jó könyveket, megismerkednek és megismertetik egymást a legkiválóbb’ poétákkal és Írókkal, a kik a szép szellemű nők szivében és ajkán válnak halhatatlanokká. A magyar irodalom maholnap már sokkal több alkotót mutat föl, mint fogyasztót. Es ennek az oka a diiiom-dánomos világfelfogás s az élet és művelődés ferde értelmezése. Az a nő, a. ki az irodalmat szereti, az szeretni fogja férjét, családját, hazáját, vallását és hozzátartozóit is. Itt vannak a szép téli esték. Nem zörög még Carneval bolióez sapkája. Vegyük elő a magyar irodalom remekeit s tanuljunk meg azokból minden szépei, jót és nemeset, a mit a nemzeti szellem lánglelkü apostolai hirdettek. Szép nőink lelkesebb irodalomszcretotétől függ, hogy elsőrangú íróinkkal és költőinkkel ne csak az antiqnárok foglalkózzanak. «Nem illik.» Budapest, decz. 10. Szabad ember nem fél a szabad szótól, adja, fogadja, a hogy éppen jön. Es a parlament nem karthauzi kolostor, nem is magasabb leányiskola. A parlamentben szóljon ki-ki szabadon, a, mikor csak mondani valója, van, mindig : és ha oly tanácskozási teremben, hol előre fogalmazott beszédek leolvasása a házszabályokba ütköznék, a küzdelem hevében itt-ott egy szó megrágatlanul s nem egészen illedelmes toilette-bon röppen ki a fogak mögül s némileg illetlenül pottyan bele a vitába, azért nem kell mindjárt begy es ^1 kedni s mértéken túl megbotránkozni. Csak a minap is, gyönyörrel fogadtunk egy szónoki liarczjá tó kot, mely Wekerle á11amtiikár, a kormánypárti «Heiszsporn» és Eötvös Károly, szélső- hali «tüzüszök» között vivatolt s a szónoki erő értékéi, melyet a parlament Wekerlcben nyert, jó magasan becsültük. Nem bánjuk meg s fenntartjuk véleményünket és a mértékmintát is mely- lyel a parlamenti viselkedést meggyőződésünk szerint mérlegelni kell. De mindennek meg van a maga ideje és helyes mértéke. Nem járja a bélyegek és illetékek feletti tárgyalás közben egyszerre katasztervitát rögtönözni azért mert a bélyegről és illetékekről beszélni nem tudunk: szabad embernek a- szabad szót mindenesetre meg kell engedni, csakhogy a, hallgatás is megvan neki engedve, különösen ha nincs okos mondandója. Es még kevésbé járja a szólásszabadságot és nyelvkészültsé- get akként érvényesíteni, hogy minden czélt és mértéket, igazságot és illemet figyelem kívül hagynak, érdemes férfiak becsületét meggondolatlanul és lelkiismeretlenül bántjuk e volt, kollégákat, kik a nemzet legjobbjai közé tartoznak, rágalmakkal illetünk, melyeket utóbb, mint teljesen alaptalanokat szégyenkezve kell visszavonnunk. A parlamentben beszélni kell, liiez arra való hely, és ha valakinek éppen akkor jut az eszébe valami okos, találó, mikor más beszél, nem szerencsétlenség és nem bűn, ha a nyilat 'azonnal kilövi; de mindig csak beszélni, nem mert valakinek mondani valója van, hanem mert nyelvét nem tudja zabolázni ; a közbenszólásokból valóságos üzletet csinálni : ez az, a mi nem illik, a mi megvetendő, a mi kép viselőhöz,, müveit emberhez nem méltó; mint Tisza miniszterelnök Ugrón Gábor képviselővel szemben maró gnnynyal megjegyezte, a ház méltósága iránt tartozó tisztelet hiányára mutat, az, «ha valaki folyton ülve beszél.» Az illem, mo’yet oly társaságtól, mely a lakosság legműveltebb rétegéből alakul, teljes joggal megkövetelhetünk, megengedi ugyan a parlamentben a vélemény szabad nyilvánítását, meg az erős szót, a hevesebb kifejezést; az illetlenséget, nyerseséget, könyMUTATVÁNY a ,.Jézus“ ezimű Karácsonyi énekből. Pompás terem. Kényelmes pamlagok. Pazar fény. Összehordott czifraságok. Sok pénz, csekélyke s hebehurgya Ízlés. Az egyik ajtó más terembe nyílik ; Ott ételtől, italtól roskadó Asztal körül, vig társaság zajong, Pattog a jó kedv, gyöngyöt hány a serleg S jelenti az inas : «Kegyelmes nr ! Megjött az ispán Kis-Tatárkövéről.» «Bocsánat uraim!» — szól meghajolva A házigazda s átcsosszan legott a Szomszéd terembe ; mint bajó után A meghasadt folyón az árnyvonal, Úgy száll nyomában a karyIpa-illat. Egy összetört, fakó emberke áll ott. Deres szakálla megpörzsölve, az arczán Égés nyoma, kezén nagy hólyagok Es mintha füstije páczolgatta volna Testét s ruháját, oly pernyeszagú. «Ali, áll, barátom, jó színben virul ! Most érkezett ?» «A mint kegyelmes ur Táviratát olvastam, lóra ültem, Darázsfán voltam már két óra múlva S most a futárvonattal érkezem.» «Derék! Beszélje el tehát, mi történt?» «Irtóztató csapás, kegyelmes úr! Kő nem maradt kövön Tatárkövén. Éjféli álmát alva ;i falu, I Hogy a harang megkondult s reggelig | Nyaldosta a pokoli láng mohón j A jiimbor nép viskóit s mig a végső I Szegig föl nem falt a tűzfejű sárkány, ! Mindent, mi volt, éhsége nem lohadt. Tél v iz időn ilyen csapás ! A nép Úgy áll, a mint az ágyból menekült, Elvesztve mindenét ; jár tétován S a pusztulás füstölgő romjain Tehetetlenül, elfásultan mereng.» «Jó, jó; de . . . szisszen közbevágva a Kegyelmes úr ... Se lát, se hall az ispán, A torka száraz, könnyes a szeme, S folytatja: «Szörnyű kép, kegyelmes úr ! A templom is leégett, a harangok Megolvadának, sistergőn az érez Lávába folyt az utcza kavicsán. A torony rádőlt az égő iskolára S maga alá temette a tanító Vak édes anyját és beteg nejét. Kilenczven ház máglyája égeté 1 A szorgalom jutalmát hamuvá. I Bőgött a marba, röpködött a szárnyas, Láng s füst közé szorulva, megvadultam S az emberek ész nélkül föl és alá Futkostak. Egy szegény özvegy, csekély Czúkmókját az ölébe kapva föl, Izzó zsarátnok közelébe vitte S melléje ült, gondolva : mentve van. Egyszerre lobbot vett a vánkos és A nő szoknyája. Am ki látja a I Kémes zavarban a mások baját? 1 Vak kétségbeesés tördel kezet Es tompa kín homálya ült az agyra ; Az asszony sikolyát ki hallaná ? Ott ég az utcza közepén . . . Boszusan Int a kegyelmes ur, megnyílik ajka, Es mintha tűkön állna, nyugtalan. I)e az ispán zokogva kelni látja Szivében a borzasztó képeket, Alikét a balsors őrült, lázbeteg Képzelnie szült zúdított falujára — «S nines kéz, a mely segítsen. Mind egyenlő Koldus s csak egymás nyomorát nagyítja.» S kitörve mordul az ispánra a Kegyelmes ur : «De hát az én tanyám ? Az istállók, a nyáj, a szénakazlak, A gépek, az ispánlak, a lovak S az ökreim ?» «Mind épen áll ! A szél Másokra fújta az elem dühét Megmentve a majort ...» „No hál' Isten ! Csak ezt akartam tudni . . . Egy pohár Pezsgőt igyék a jó hírért velem . . .» Megdöbben a fakó emberke — néz Merőn urára, aztán a kezével Legyint és tompán, fuldoklón felel: «E nagy kegyére méltó nem vagyok ! Ha nem parancsol mást, kegyelmes ur, Engedje, hogy térhessek vissza még ma . . .» S kinn áll az ispán, a zord téli éjben, Elhagyva márványos palotát . . . S a társaság ott fenn vígan koczint A házi úrral . . . túlárad a jókedv S gyöngyöt ver a bor a kristály pohárban . . . KUDNYÁNSZKV GYULA. $ t Iá 5) (Karácsonyi ének. Irta Rudnyáuszky Gyula.) A Franklin-Társulat kifogástalan nyomtató intézetéből került ki egy kevéssé ismert kiadónál (Káldor Ferencznél) Rud- nyánszky Gyula legújabb kötete, mely Margitay, Linek, Széchy és Goró rajzaival van díszítve. Az idei karácsonyi könyvpiaczon megjelenhetnek még fényesebb kiállítású müvek, de Rudnyáuszky Gyula legújabb kötete mindig eseményszámba fog menni. A XIV raphsodistikus részletből álló nagyobb költeményes mű czime után is Ítélve vallásos tartalmú, de nem a Klopstock tömjén füsttől és szent ködtől alig átlátszó áhítatával, melylyel a túlvilág! tárgyat a költészet keretébe iparkodik illeszteni. Rudnyáuszky Gyula rhapsodistikus elbeszéléseket és lyrai hangulatokat kever össze mesteri bravourral s a milyen gyakran szertelenül modern felfogással és feldolgozással fog a mű hatalmas alapeszméjének részleteibe, annyira megragadó az a mély és nemes intenczió s az a benső, vallásos hév, mely végig ragyog a kötet legsötétebb jelenetein. A hol még nagyobb a szerkezeti szépség, mint a tartalmi, ott igen nehéz a mű csolekvényéről részletesen számot adni. így vagyunk az uj kötettel is. Indul egy hangulatos lyrai költemény nyel, mely a költő fájdalmát sóhajtja el a családi örömek ünnepén, karácsony estéjén, mert beteg feleség, megajándékozatlan gyerek s a
