Esztergom és Vidéke, 1887
1887 / 99. szám
nyelmü és rossza karain rágalmazást azonban meg nem engedi. Nines képviselői iminnni as, mely az illetlenség ellen megvédő!mez. Állattenyésztőinkhez. (Vége.) 7. Az elhelyezésre kijelölt bika átvételével járó és az átvevő által egyaránt pontosan betartandó feltételek a kötelező nyilatkozna ban felsorolvák s rendszerint, a, következek. a nyilatkozatot elfogadott köteles a kijelölt bikát haladéktalanul átvenni, jól gondozni és takarmányozni, kizárólag tenyésztésre használni, inig e czélra alkalmas, azontúl pedig az állatnak erre liasználhatlan voltát közvetlenül a kerületi állami állatorvoshoz bejelenteni s ezen körülményt ugyanekkor állatorvosi lelettes igazolni, — továbbá: ha a bika vagyontalan községnek ingyenes használatra osztatik ki, az állatot az említett bejelentés és igazolás után további rendelkezésre jól táplált állapotban díjtalanul visszaszolgáltatni, — ellenben ha az állat bármilyen fizetési kikötéssel engedtetett át, őzen kötelezettségnek az illetékes királyi adóhivatalnál minden tekintetben (összegek és fizetési napok) pontosan eleget tenni. Azon esetre, ha valamely esedékessé vált összeg kellő időben nem fizettetnék le, a bika átvevője a hátraléknak a lejárati naptól hat százalékkal számítandó késedelmi kama tai együtt leendő behajlására a minis erium részére a szabad bírói választást engedi. 8. A köteloző nyilatkozatok az átvevő község elöljárósága két [tagjának, illetőleg az átvevő magántenyésztőnek keltezett aláírásival s a község hivatalos- vagy az átvevő pecsétjével, — ezenfelül pedig a fizetési kötelezettséget megái lapító nyilatkozatok az ösz- szeghcz képest és a II. fokozat szerint, — s az ingyenes használatról szóló nyilatkozatok 50 krajczáros bélyegjegy- gvel ellátandók. A nyilatkozatok az ajánlatról szóló értesítés keltezésétől számítva legkésőbben 20 nap alatt visszaküldendők; további késedelem lemondásnak vétetik. A nyilatkozatoknak ekként kötelezőleg történt elfogadása és közvetlenül a kerületi állami állatorvoshoz beküldése után a ministerium a bika kiadatását és esetleg vasúti elszállítását elrendeli s erről az átvevőt értesíti, — illetőleg a kerületi állami állatorvos az eladót a bika kiszolgáltatására Írásban felkéri s ezen megkeresést az átvevőnek megküldi, a ki azon az átvételre egy megbízottat Írásban igazol és ezután a megkeresést a megbízott, állal az eladóhoz juttatja. Az eladó ezen irat ellenében a bikát a megbízottnak átadatja, a megbízott pedig az állatnak egészséges és ép állapotban megtörtént átvételét ugyanazon megkeresésen Írásosan és keltezve elismerni tartozik. !). Az átadás után minden esély és felmerülhető kár kizárólag az átvevőt terheli, úgy, hogy a bika átvételével egyidejűleg megszűnik a kincstár ellenében minden további kártalanítási, csere- vagy egyéb igény. De ha az állat tenyésztésre képtelen, ezen körülmény okvetlenül — az átvételtől számítandó —- 30 napon belül és közvetlenül a kerületi állami állatorvoshoz bejelentendő, a ki itteni utasításhoz képest a helyszínén eljár és ha. a panasz nemcsak valónak bizonyul, de az átvevőt a bikának takarmányozása, gondozása és .enyésztésre kihasználása körül hiba vagy mulasztás egyaránt nem terheli, az eladó köteles ezen állatot egy ugyanoly becsértékü és kifogástalan lenyészképességü alkalmas bikával az átvevőnek díjtalanul becserélni, — ha ez nem volna eszközölhető, a te- nyészképtelen bikát kárpótlás nélkül visszavenni és annak teljes vételárát a kincstárnak megtéríteni. Ha a panasz alaptalannak bizonyult, a kiküldött kerületi állami álla orvosnak az őr. megillető napidijat és útiköltségei, a panaszos, nyugta ellenében, kifizetni köie- les. A jelzett határidőn túl bejelentett ilyen panaszok nem veho.ők figyelembe. A tenyészképtelenség miatt visszavett egyik és ennek helyébe újra átadó t másik bika árai között netán mutatkozó összeget az eladó és átvevő egymás között egyenli ik ki. 10. A vasúti szállításnak elrendelése után az eladó köteles a bikát haladéktalanul felrakatni és az elindítás idejéről az átvevőt előzetesen, vagyis oly időben — s ha kell, táviratilag — értesíteni, hogy ez az állatnak átvétele iránt még elég korán intézkedhessél A vasúti szállításnál mérsékelt (minden bikáért kilométeren kint 1 58/100 krajczár) díjtételek igénybevételére jogosító igazolványok, melyekből minden külön szállítmányhoz két példány szükséges, az eladókhoz megküldetnek. Az egyik példány a feladási állomás főnökének átadandó, mig a másik a kísérőnél marad, illetve ennek hiányában a szállítási okmányokkal együtt kezeltetik. A vasul, által felszámított összes költségek és a feladó által előlegezett (a fuvarlevélen részletezendő és mini utánvételi összeg a szállítmány kiadása, után a feladónak megtérülő) szemlélő bizottsági eljárási s esetleg kíséreli, távirati vagy feltétlenül szükséges egyéb kiadások mindenkor és kizárólag az átvevőt terhelik Vasúti szállításhoz a bikák mellé kísérők rendszerint csak az átvevő határozott kívánságára adandók. Ha a szállítási dijak felszámítása netán sérelmesnek mutatkoznék, ennek felülvizsgálására s illetve a díjtöbbletnek visszatérítésére irányuló kérelmek a fuvarlevél kíséretében közvetlenül az illető közlekedési intézethez beterjesz- tendők. Mintán az eladó a megvásárolt bikákat tényleg mind kiadta, a kijáró tartási költségekről, és pedig minden egyes bika után külön tétel ala t felszámítva, jegyzéket készít s azt legkésőbben július hó 31-ig az összes átadási okmányokkal (elhajlás esetén a 8-ik pont utolsó bekezdése szerint ellátóit megkeresés, vasúti elszállítás esetében pedig a feladási vevény) együtt kerületi állami állatorvoshoz beküldi A jelzett határnapon túl benyújtott ily költségszámlák viszsza fognak uta- sittatni. A vételárak épugy, mint az elfogadott tar.ási költségek az eladó által [külön is megjelölhető, — máskülönben az illetékes királyi adóhivatalnál a jogosultnak bélyegköteles nvug- táira utalványoztatnak. Gyöngyök. (Ruduyánszky Gyula legújabb költői müvéből.) Ivi Istennel jár, bátran lépve járhat, Nem téved el, mert Isten végtelen fény ! * A földre annyi ördög megy, Hogy minden embernek jut egy ! A pénz, a kéj vágy, a nyomor Mind Belzebúbék leleménye S az ördög katlanába1 forr Önzés, tudás, vér szenvedélye. Köztünk a sátán száz alakban. * Tudás tövén fakad a kétség, A nap szülötte a sötétség. * Tanuld ismerni a világot, Ha az erényt ma bukni látod, Ne mondd, hogy sorsa a bukás. * A tudás csak délibáb, Mely ott árad a szomjazó előtt Képzelt habokkal verve szomja kínját. S minél mohóbban fut nyomán a lélek, Annál homályosabb a bág\adó szem 8 a látkör fogy ... Mi más a tudomány, Az értelem fantáziája csak ! * A lélek nem száll, csak csapóiig, S igy czélt nem érhet röptében soha. A Hamleteknek börtön a világ, A Bosenkranzok léha, gondtalan Jó kedvvel tündérkertnek hirdetik. * Az öngyilkos Istent rabolja meg. Övé az életed s te ellopod, Hogy orgazdádnak, a halálnak add. * A legdicsőbbek, legnagyobbak Csak késő éjszakán ragyognak. * Az ördög adja mind a hirt. A költő sátán czimborája, A művész Isten tolvaja. A múlt csak nyirkos sírgödör, Virágtalan, — hát nem csoda, Hogy a jelen, a lét gyönyör Pilléje nem repül oda ! Ki költőt nem szeret, nem olvas, Kinek nem rózsa kell, csupán saláta, A rímtől borsódzik a háta 8 nem levegője a költészet, Mely nélkül a lélek nem élhet . . . * Egy ríme több a röpke dalnak, Mint száz zsarnoki diadalnak Tövén fakadt véres cserág. * Ki el nem veszti önbizalmát, Minő erős tud lenni az! OLVASÓ-ASZTAL. (E rovatban ismertetett művek lapunk kiadóhivatalában rendelhetők meg,) J c z u s, Karácsonyi ének. Iría R u d n y á u s z k y Gyula. Ez az idei karácsonyi könyvpiacz legérdekesebb és egyut.lal Iegköltőibb jelensége, melyet mai tározónkban érdeme szerint méltatunk. «Jézus» első nagyobb kompozi- czióju alkotása a költőnek, kinek tavaly megjelent költeményeit (a Fényben, árnyban czimii kötetet) épen most rendelte meg ő felsége a királyné is magánkönyvtára számára. Jézus valósággal alkalmi karácsonyi mii, rendkívül díszes kiállításánál fogva ép úgy, mint tárgyánál és tartalmánál fogva. A költő egy modern is!entagadót állít elénk, a ki karácsony estéjén öngyilkos akar lenni, de végül az életnek lelkében fölidézett képeiből erőt, hitet és életkedvet merit, igazír vő lesz és megszereti az életet, a világot, emberiséget. Ezt a lelki küzdelmet oly változatos képekszülői ház haragja van körülötte karácsonyfa helyett. Azután megismerkedünk egy megluison- lott fiatal emberrel, a ki karácsony-estéjén Balzacot olvassa, a mig össze nem folynak a betűk szemei előtt. Egészen egymagában van a nagy estén, inasát is elküldte, hogy hadd mulassa ki magát karácsony ünnepén. Egyszerre csak sötét elhatározássá érlelődik kínos tépelődése, lázasan pisztolyt ragad, karosszékébe veti magát s kétségbe esetten fakad ki az Isten ellen. Nem hisz a túlvilágban, nem a lélek örökkévalóságában, nem akar elbúcsúzni senkitől, nem irtózik az ördögtől. Mielőtt főbelőné magát, megidézi az Istent : „Bizonyságát add lételednek, Különben, agyrém, kinevetlek! Idézlek, Isten, vagy mi vagy ? Erő? Öröklét? Végtelenség? Te bölcs, te irgalmas, te nagy, Jelenj meg ! .. . várom a szerencsét. Mindenható vagy ? Ej, no hát Jer, szállj le, tégy velem csodát ! Mielőtt a hitvány golyó A leghitványabb agyba jut.“ . . . A halálraszánt Pál már fölemeli pisztolyát, hogy ellökje magától az egész világot, midőn megnyílik az ajtó, világosabb lesz a terem s egy férfiú lép be. „Nem ég sugár alakja fényben, Nem koszorúzza glória ; Szelíd arczának az alázat Fenséges ihletet, varázst ad : Az, Jézus ő, Isten fia I“ Vigasztaló és erősítő szózatot intéz a kétségbeesett férfiúhoz s azután szelíden felszólítja, hogy kövesse ki az életbe. A mit ott látni fog, az megint visszabilincseli az élethez. „Szeresd az életet. . . Kövess! Ez út kettőnk küzdelme lesz .,.“ Jézus csak kísérőül kínálkozik, a mi a meghasonlott embert elhatározásra bírja ; igy majd megmutathatja mindenütt a sátánt s az élet valódi képeit a világ megváltójának. Hadd győződjék meg a mester is az élet czéltalanságáról. Es lát egy tékozló fiút, a mint kifáradva tér vissza a fényes kastélyba, a hol azonban már nem fogadja som szülői, sem i testvéri szeretet. A tékozló fiú nem engedi kifizetni magát, felháborodik és ellen báli. Ekkor a béresek kidobják a viharos éjbe. Pirosra festi vére a havat. A mint magához tért, nem gondolt öngyilkosságra, hanem keresztül gázolva a vak homályon, ki sietett a világba élni, küzdeni. Lát azután egy megtörődött aggastyánt, a kit valamikor a bányák aranya csábított ki hazájából, idegen világba. Húsz éve fekszik már betegen, de a honvágy nem engedi meghalni. Húsz éve küzd a halállal, csak hogy még egyszer lássa hazáját. Viaskodik az életért s abban a boldogító I gondolatban alszik el mindörökre, hogy odahaza van, mint ifjú megint. Ez a részlet a kötet gyöngye s a honvágy költészetét még aligha énekelte meg valaki szebben. Jön erre egy nyomorba taszított ember, a kinek a felesége, ez a «tűrő hűség oltárképe» betegen fekszik egy elhagyatott lakásban. Lázas serénységgel siet a szegény beteghez az elhagyott ember, pedig latig bir betevő falatot nyújtani szép kis magzatának. Mi avatja ezt a küzködő családapát uj nyomorra, küzdelemre ? A hitvesi hűség és szerelem. Szép nekik az élet igy is : nyomorban és boldogságban. Lát azután egy tivornyázó korhelyt, a kinek véres az inge és elárulja, hogy gyilkost takar. Sokat eldorbézolt már a bűnök tanyáján, mig kiderül az átkos pénz véres származása. Még meleg a vér a dús áldozatban, de a gyilkos vigadni akar, mig kedve s pénze tart. Végre a gyilkost örök éjszaka várja. Pedig ez is élni akarna egy elorzott élet árán. Boltíves, ódon, egyszerű szobában könyvek közt áll tétován a pap. Dióst jött fel ép a templomból. Keresztelt. Dlég rajta a csipkés fehér karing s kezében tartja még a bibliát. DIajd leveti a karinget, s könyvei közé mélyed. Éhez menekült Pál. A pap épen Darwint olvassa, midőn Pál és kísérője belép. „Darwint forgatja épen bölcs atya ! Hát jókor érkezőnk, meghallani: Mit mond Darwin tanáról a tudós pap ?“ „Csodálom c szindús phantasiát E rendszerré szőtt álomképeket.“ „Én s szófukar kísérőin kérve kérdjük: Ki mondta ezt, a pap, vngy a tudós ?“ „Csak a tudós, barátom, a tudós ! A pap nem álmodik, behunyt szemekkel Lát és hisz. A vallás határai Beférnek gyarlóságunk gyűrűjébe; A vallás békerév, szélcsönd a hit.“ Páternek végül a megsemmisülés gon-' dolataira s a tudós pap mély bölcseséggel fakad ki az öngyilkosság ellen. „Az Isten is csupán egyszer lehelhet Véredbe lángot, lelket, életet,)! • . Találkozik azután egy boldog családapával, a kinek mindenét: drága kis gyermekét elragadta a halál, őrjöng fájdalmában s elviszi bánatát a rengetegbe. Hiába keres végtelen sebére balzsamot. Végre gyerek ujjongást hall, kinéz az erdőből, játszó fiukat lát, odasiet a legelsőhöz, összevissza csókolja s úgy érzi, hogy nem volt még boldogabb. Élni akar s visszatér az életbe. Belépnek egy költőhöz. Nem értve, ismeretlenül él világában, «mig a tömeg bután üvöltő tüzevő bohóezért hévül. Viszlnnngja nincsen énekének; él eltemetve bánatában.» Nagyon sok oka lenne a meghasonlásra, de vigaszt talál az életben s üdvöt a költészetben. A következő cyklust (a XII-iket) egész terjedelmében mutatjuk be. Megismerke- dünk benne egy világát élő kegyelmes úrral, a ki örömmel értesül arról, hogy a tűzvész, mely az egész falut elhamvasztotta, megkímélte a kestélyát s az urasági épületeket. Hanem azért nem könyörül meg egy fillérrel sem a hajléktalanokon, a kik nem keresik az elmúlás vigaszát. Látnak azután egy leégett embert, a ki gyereke temetése végett ballag a paphoz szomorúan, hogy irgalomból énekelje sírba szépen. Útközben találkozik egy Hajlókta- taian szegény asszonynyal, a ki egyetlen szál szoknyácskájában megmenekült kis leányát öleli és melengeti. A szegény öreg koldus leveszi ócska ködinönét, ráteriti a szerencsétlen nő gyermekére s még a papnál
