Esztergom és Vidéke, 1887
1887 / 98. szám
külön dijat egyáltalán nem számíthat fel. Az eladó az állatnak megfelelő tápláltságáért, kifogástalan gondozásáért, minden erőmüvi sérüléséért egészen az átadásig, úgyszintén a tényleges átadást követő harmincz napon át a bikákat teljesen megfelelő tenyész- képességeért felelős. Végül pedig az eladó a bika állomáshelyének esetleges változását a kerületi állami állato orvossal haladéktalanul közölni és vasúti szállítás esetén az állatot a marharakodásra engedélyezett legközelebbi állomásra díjtalanul elhajtatni tartozik. 5. A kiosztásra rendelkezésre álló bikák elhelyezésének ezélja első sorban szegényebb sorsú községek, másodsorban pedig vagyonosabb községek, illetőleg a magántenyósztők okszerű marhatenyésztésének előmozdítása lévén, az említett állatok annak idején mielőbb kiosztandók lesznek akár a teljes vételárnak legfeljebb három, kamatmentes, félévi részletben történendő lerovásával, akár a vételárból bizonyos százaléknak elengedésével, vagy esetleg még ezenfelül a kedvezményes árnak háromnál nem több, kamatmentes féléves részletben leendő törlesztése mellet, sőt. egyes — kiváló figyelemre méltó — esetekben s a mutatkozó készlethez képest, az állatok a tulajdonjog fentartásával vagyis csupán használatra ingyen is kiadatni fognak. 0. Hogy a szükségletet kellő időben teljesen ismerve, a jelzett vásárlásokra szolgáló költségadomány összege által megállapított számban ekként elhelyezhető tenyészbikák mihamarább és biztosan kiosztathassanak, az e tárgyú kérvények a ministeriumhoz czimezve és 50 krajezár bélegjegygyel ellátva legkésőbben február hó 15-ig közvetlenül a, kerületi állami állatorvoshoz benyújtandók. Ezen kérvényekben határozottan megjelölendő a kívánt bika fajtája, a netán óhajtott kedvezmények s az ezeknek nyújtását támogató indokok, továbbá a már meglevő és alkalmas bikák, úgyszintén a tehenek száma s végül a marharakodásra engedélyezett azon állomás, melyen a bika vasúti szállítás esetén átvétetnék. A községek kérvényei az illetékes járási fő- szolgabirák által is véleménnyel láttáin ózandó k azon esetekben, ha a rendesnél nagyobb (p-Idául: 20-nál több százalék leszámítása, vagy használatra ingyenes kiadás) kedvezmény kéretik. (V<:ge köv.) A postatakarékpénztár. IY. (Befejezés ) A post ata k aró k pénz tí'i r a betevők részére értékpapírokat is vásárol. 1886- ban 308 beérkezett kérvény alapján 201,800 frt névértékű értékpapír vásároltatott. Az év folyamán kiállított az intézet összesen 71 db járadékkönyvecskét; ezek közül 7 db ismét kiegyen hitetett, úgy hogy deczember végével 64 db maradt fenn. E 64 járadékkönyvecske tulajdonosai részére a postatakarékpénztár őrizetében volt 175,300 frt névértékű papír, még pedig: 5°/0-os magy. pap irj árad ék 146.600 frt 4%-os ,, arauyjáradék 9.800 ,, 4%-os Tisza-szegedi sorsj. 7.300 ,, Különféle záloglevelek . 9.000 ,, Egyéb értékpapír . . . 2.600 ,, A járadék könyvecske mellett letétbe helyezetteken kívül még 86,500 frt névértékű értékpapír (nagyrészt arany és papirjáradék) vásároltatott és küldetett meg az illető betevőknek. A betevőknek 1.419,566 frt 8 kit a rugó tiszta betétkövetelése, eltekintve az 1886. év deczember 31-én fennállott 12,317 frt 42 kr készpénzkészlettől és 38,706 frt folyó számla követeléstől — 1.477,300 frt névértékű 5%-os magyar pap irj áradéiban nyert elhelyezést. A papirjáradóknak február—deczem- beri átlagos árfolyama 1886-ban 94’62, inig a kir. postatakarékpénztár értékpapír készletét ugyanazon idő alatt 94-58 átlagos árfolyamon vásárolta. Áttérve a postatakarék pénztárnak kezelési eredményeire, a nyereség- és veszieségszámla szerint a postatakarékpénztár összes kiadásai . . . 141,642 frt 88 krt, bevételei pedig . 41,137 ,, 53 krt' tettek, a kezelési hiány ennélfogva 100,505 frt 35 kr, mely az 1885. évi IX. t. ez. 6. §-ának értelmében a postaforgalmi pénzekből előlegképen fedeztetett. E kiadásokban az előmunkálatok 11,188 frtot tevő költségei is benfog- laltatnak, melyek még az 1885-iki évben az intézet életbeléptetése érdekében foganatosíttattak. A fentemlitett 11,188 frt levonásával az 1886-iki kezelési hiány 89,317 frt 35 krra apad le. Levonva még a betevőknek fizetett 24,797 frt 67 kr kamatot, mely nem képez kezelési költséget, a tulajdon- képeni és az 1886-ik évet terhelő kezelési költség 105,657 frt 21 kr, nely elosztva az 539,064 ügyeset számával, mely a postatakaivkpénziáriái ugyanezen idő alatt előfordult, igy-egy műveletnek átlagos költsége L95/io kr, s ha ezen átlagos kezelési költséget összehasonlítjuk a külföldi mstatakarék pénztárak hasonköltségei- rel, azt tapasztaljuk, hogy a m. kir. jos.atakarékpénztár berendezése s szervezése egyszerű és jutányos, a mony- lyiben a működés első évében egy-egv nüvelet költsége : kn goi országba n ... 35 kr ^rancziaországban . . 34 ij2 ,, )laszországban . . . 27 Ausztriában 1883/4-bon 22 ,. volt. A forgalom emelkedésével ezen át- agos költség remélhetőleg még inkább fog csökkenni, mert a kiadások nem növekednek szükségkép ugyanazon arányban, mint a forgalom, hanem ennek bizonyos fokáig ugyanazok maradnak, mi természetesen a műveletenkénti átlagos költségre is kedvező befolyással van. A fentebbi átlagos kezelési költség csak úgy volt elérhető, hogy a postatakarékpénztár személyzetének megfeszített munkálkodása vétetett igénybe. 1886. év jan. havában 37 tisztviselő s 11 dijnok, deczember végével pedig 40 tisztviselő és 25 dijnok volt alkalmazva. Az első év tapasztalatai kétségkívül hivatva voltak, hogy a szervezet helyessége vagy hiányai iránt tájékoztassanak, általában azt mutatják, hogy a postatakarékpénztár egészben és nagyban helyes és biztos alapokon szerveztetek s hogy a mennyiben a gyakorlati élet mérése, valamint a szénkéneg beszerzése iránt intézkedjék. Majd kisebb érdekű tárgyak intéztének el minden hosszabb tárgyalás nélkül s már V212 órakor az ülés feloszlott. Emlékezzünk régiekről. (A/, esztergomi molnárezéh 1699 — 1799.) Y. (Második Artieulus.) Minden Esztendőben egyszer nagy Gyűlést tarcson a Ché, és akkor Ché Mestert is válasszon, Ché ládát is erigallyon, mely Ché Láda állyon az Ché Mesternél, és két lakattal nyillyék, edgyiknek kulcsa állyon az Ché Mesternél, az másiknak utána való öregh- bik Mesternél ; És minden Mester ember az Ché Ládában azon gyűléskor tartozik és más minden kántorban tartandó gyűléskor tartozik huszonnégy pinzt tenni, az Ché szükségére és amire kíván tátik és az Articulusokat is elolvassák, hogy a szerint ki ki magát alkalmaztathatni tudhassa. Hogyha pe- digh valamely Molnár Mester ember elmulatná és a gyülisbe nem menne, bizonyos és helyes okát nem adná, egy Tallér büntetése legyen az Ché köriben. Azonkívül minden Mester leginy tartozik az Malomban mind ijjel nappal ben lenni, az ki pedigh az Malomban nem hall és az Mesteritül el nem ké- redzzik, annak büntetése hatvan pinz. (Folyt, köv.) elég. A methodosum pedig igen egyszerű volt. Hallgassa csak Josephe. Dr. Josephus: Hallgatom Joannes, — ám előbb szippantanánk. (Szippantanak.) Joannes: tehát (mutatja) mielőtt így szippantottam, egy kis negyed óráig az illető kabát gombjára . . . (keresi Jo- sepbuson a kabátgombot, de nem találja.) Dr. Josephus: (felvilágositokig.) Itt bála a szokásoknak, nem kell hordani kabátot, ergo nines kabátgomb, vagyis nem is kophat a kabtá . . . Joannes (helyeslő fejbicczentő megnyugvással folytatja ;) tehát az illető kabát gombjára nyomtam a hüvelyk és a mutató ujjamat, mi által az benyomódván, az ilv- kép támadt mélyedésbe sok tubákot csíphettem fel s mert az okos és élettapasztalt ember mindig elő vigyázó, ergo a zsebemben mindennap három tubák-pixis volt, mely közül a két nagyobbikat ilykép mindennap teljesen megtölthettem . .. I)r. Josephus: Helyes ! Hát a harmadik ? Joannes: Ez a legkisebbik volt úgy, hogy alig fért bele az egyik ujjam . . . ebből kínáltam , . . de ebben csak trafik s ez is igen kevés — de nagyon rossz volt. Hehehe ! Hja barátom, érteni kell a gazdálkodáshoz . . . Dr. Jós e p li u s : Igaza van Ornatis- sime. Bizony nem hiszem, hogy egy hamar utódunk akadjon a Danubius partján. Hehehe! J o a n ii e s : De Amíce, éhes kezdek lenni. Van-e itt jó leves, borjú becsinált és puha pokkedli ? (kedvencz ételei, főleg íi pulyka pokkedli.) Dr. Josephus: No akad néha — de nagyon drága. J oannes : (megrémülve.) Ez már nagy baj — mert a pénzünket otthon hagytuk ! . .. Dr. Josephus: Igaz, hát hogy van Petrulla ? Joannes: Hát még csak eldöczög. jó színben van s tiszteli . . . (elgondolkozik) s ha elfogadtam volna a tanácsát — talán lent maradhattam volna egy-két évig . . . Dr. Josephus : Pedig a tanácsért nem kellett volna fizetni . . . Joannes: Igen ám, de ez a fene sok medicamentum, ez méreg drága lett volna. No, de most már mindegy ! Dr. J o s e p h u s : Habet rectum Orna- tissime — most már meg kell nyugodnunk ! No de majd csak elbeszélgetünk a régi szép időkről . . . Most pedig dignetur Spectabi 1 is Domine, majd megmutatom, hol kapott lakást! . . . (Karon fogva eltűnnek ) NEMO. — A kollégák. Két ismert csirkefogó kerül a rendőrség elé. A kapitány kihallgatja mindakettőt s ugyanarról a gazságról mindakettőnek igen eltérő nézete van. - Hogy lehet az, hogy a te vallomásod nem vág össze a pajtásodéval? —A másik csirkefogó egész biztos gesztikuláczióval ezt felelte : — Hát az onnan lesz tekintetes ur, mert ez a gazember is hazudik. Erre a kollégákat átkisérték a megyeházára. egyben vagy másban a módosítást szükségessé tenné, ez a szervezet fővonásainak és alapelveinek minden megboly- gatása nélkül lesz elérhető. Megjegyezzük végül, hogy a lefolyt első évben a postatakarékpénztári intézmény megalapítására és extensiv fejlesztésére fektették a fősulyt és ez okból ügyletkörének kiterjesztését ' azon időpontra halasztották, midőn a külterjes fejlődés műve befejezést nyervén, az intézmény gépezete fokozottabb tevékenység kifejtésére is minden nehézség nélkül képes leend. Városi közgyűlés, (November 30-áu.) (Vége.) Minden vita nélkül jóváhagyatott, illetve elfogadtatott a m. kir. pénzügy- igazgatósággal a bor, must és hús, valamint a czukor és sörfogyasztás után a négy városban fizetendő fogyasztási adó megváltása tárgyában létrejött szerződés és ezzel kapcsolatban a fogyasztási adókezelési igazgató bizottságba a szerződés tar rimára, azaz 3 évre, Bron- nor József, Brucsi János, Cserép Ig- nácz, Dóczi Antal, dr. Földváry István, Horváth Mihály, Kiss István, Nagy Pál, Schönbeck Imre, Takács Géza stb. összesen 13-an választattak meg. Utóbb Dóczi Antal szólalt fel s indítványozta, miszerint mondassák ki szabályzatiéig, hogy a kiegyezett pincze illetve bortulajdonosok kötelességüknek ismerjék, bormérők által tőlük vett bormennyiséget adóhivatalban bejelenteni. Ez azonban határozattá nem emeltetett, hanem a bizottság jogkörébe utaltatott, mint ott tárgyalandó kérdés. A Strázsahegy körüli homokos területnek szőlővé való átalakítása a tanácsi javaslatnak megfelclőleg elfogadtatott s ugyancsak a tanács bízatott meg, hogy a homok minőség megvizsgálása, a területnek holdaukénti felír odalmi levél. (Irodalmi Értesítő ) Könyvvásárló körökben már nem egyszer merült föl a panasz, hogy a közönség «az újabban megjelenő irodalmi müvek felől nem nyer elegendő tájékoztatást. A kritikai közlönyök, melyektől jogosan vá.ihatna. az olvasó útbaigazítást, nálunk nem tudnak erősebb gyökeret verni: a politikai napi lapok, a közélet erős hullámzása által mind jobban igénybe véve, nem szentelhetnek kellő tért az irodalom minden újabb termékének megbeszélésére; egyes kiadók és könyvárusok nagyobb időközökben megjelenő hirdetései pedig, csakis a könyvek egyszerű czimeit tartalmazván, épenséggel nem valók arra, hogy a könyvvásárlónak, szükséglete beszerzésénél, kalauzul szolgáljanak. Hogy az irodalompártolás nálunk nem mutat oly örvendetes arányokat, mint azt a kir lapolvasás gyors terjedése után várni lehetne, első sorban annak kell tulajdonítanunk, hogy nincs olyan közlönyünk, mely a nagy közönség figyelmének és érdeklődésének az irodalom újabb termékei felé való fordítását tekintené föladatának. Nálunk akárhány könyv megjelenik a nélkül, hogy tartalma és iránya felől a közönség tájékozást nyerne, s igen sokszor még azokhoz sem jut el, a kiknek érdeklődésére első sorban számított az iró müve megírásánál. Az »Irodalmi Értesítő», melyet kiváló aesthetikusunk, Szama Tamás szerkeszt s Hornyánszky Victor akadémiai könyvkereskedése ád ki, ezen a sajnosán érzett hiányon kíván segíteni. Nem lesz kritikai közlöny a szónak szorosabb értelmében, a mennyiben már kisebb terjedelménél fogva sem bocsátkozhatni minden egyes könyv beható bonczolgatásába; de figyelemmel fog kísérni minden újabb jelenséget, s kötelességének tekinti, hogy érdeklődést keltsen minden olyan munka iránt, mely érdekes arra, hogy a magyar ember könyvtárában helyet találjon. A lap e szerint közvetítő lesz az Írók és közönség közt s mindkettő érdekét lelkiismeretesen szolgálva, igyekszik előmozdítani a könyvvásárlási kedv élénkítését. 1 I
