Esztergom és Vidéke, 1887

1887 / 98. szám

MÉH! EKEJ UK 1 1ETRNK INT KÉTSZER : VASÁRNAP ÉS_CSÜTÖRTÖKÖN. I<: I .<") I-' 17. KT KS I Ált : egész évit) ... ..................................(5 fit — hr. f él évit!....................................................................fit — III'. i itttivotle vi ti . .................................. 1 fi t dO ler. E gy szám ára 7 kr. _____________ — — i ii ■ i.-ii.n­Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: szeut-anna-utcza 8! 7. SZÁM, lmv:V ii l:i.(.i h/i‘1 Idiii' részét illető hő'/,lomény«k hiililamlíílc. KIADÓHIVATAL : SZÉ.CHKNYI-TÉR 331- SZÁM, Inivá it lap hivatalos s a magán hirdetései, a uyilttérbe szánt köz­ieméinek, elölizelési pénzek és leelamá lások inlé'/,ömlők'. HIRDETÉSEK. HIVATALOS 1111 í I) ET ION 10 K : M A 0 Á N -1111 í I) I0T ION 10 K I s/.ófól 100 szóig — fi t 7ö kr,i 100 -200 ig . I fit á() kr. 200 — BOO-ig . 2 fi t, 2ő kr. Mélyngilij ítO kr. megállapodás szerint li'gjn- tényiisaliliiin közölletnek. N Y I LTTÍOIí soiíi 20 kr. Társadalmi visszavonások. Esztergom, decz. 7. (k. t. dr.) A nemes fegyverekkel vivőit küzdelmek nem szolgálnak a társadalom kárára, sőt megnemesitik azokat is, a kik sem Acliillensz, sem Ilion, liánom a Tlierziteszek fajtájához tartoznak. A ki azonban elfogulatlan szemekkel néz bele társadalmi életünk folyásába, az nem fog lélekemelő látványokban gyönyörködni s aggódva keresi a ki­bontakozás azon ösvényeit, melyek a társadalmi lét alapjainak fel forgatása nélkül üdvös útra vezetnek. A keserű visszavonások, melyek még mindig napirenden vannak, szétrob­ban! iák társadalmi létünk harmóniáját s egvmás ellen ingerük azokat, a, ki­kot üdvösebb társadalmi viszonyok egy­más mellé szoktak rendelni. Harcz és háború foly a megye és város azon elemei között, melyek a súrlódásban s a hatalom éreztetésében lelik hivatásukat. Hány keserű példát nyújt az idei esztendő ezen megliason- lás illusztrálására? És bizouyitja-e csak egyetlen egy példa is ezen meghason- lás szükségességét? Nem szenveduek-e miatta egész osztályok s a társadalom ? Mikor múlik el egészen az a keserű pohár s mikor találkoznak azok a ke­zek, melyek megyénk és városunk egyetértésének és boldogulásának müve helyett a sötét megbasonlás áldásfal an munkáját művelik ? Nem Brahma és Vishnu, hanem Shiva romboló szelleme lakik a ha­sonló törekvésű egyesületek között is. Mindenki érzi, tudja és elhiszi, hogy a fölösleges clszigeielés szétforgácsolja az erőket s az összeolvadás nagy jö­vőt biz! ősi tana a külön czég’ek alatt hirdetett közös eszmének. És mégis erősebb a szereplés hiúsága a közérdek szeretet énéi s nagyobb a visszavonás ereje a közeledés szelleménél. Ott van a képviselőválasztás hullám­veréseiből fölvetett többrendbeli kel- leilen kérdés is, mely a társadalmi életet szintén megbénítja. Társadalmi egyesületek politikai ellenszenvből lök­tek ki egyes tagokat s a kormány vizsgálatot rendelt el az ostracismus ellen. Folyik a vizsgálat idehaza s odalent, mert készülőben van egy nagyszabású politikai sajtóper is, mely hivatva látszik lenni Esztergom repu- táeziójánah 1 öké 1 etes kompromi11áIására. A rengeteg machinaczióba bele van vonva a közélet minden embere, a nagy politikai harezban érintve van Esztergom minden neve, de legjobban országgyűlési képviselőnké, a kit meg­választása óta minden más politikai hitvallású esztergomi ember is nem óhajt hasonló ügyben szerepeltetni. És mindazt a visszavonást, melyet politikai, közigazgatási, hatalmi, sze­replési s egyéb érdekek támasztanak, mindig csak Esztergom társadalma'érzi meg, mely hónapokra megbénul s gyakran esztendőkre elveszti életerejét. Ám irtsuk a bajt, de egyes fattyúhaj­tások miatt ne roncsoljuk szét az egész­séges törzset s néhány mérges növény miatt ne semmisítsük meg egész fau­nánkat. A kik pedig előkelő állásuk­nál fogva a társadalmi visszavonások ellen síkra mernek szál lan i, azoknak örökre hálás lesz az egységes, tiszta és nemes társadalmi szellem megte­remtéséért Esztergom géniusza. Állattenyésztőinkhez. A földművelés,- ipar-és kereskedelem­ügyi m. kir. minisztérium az országos tenyésztési czélra évente tavaszszal megej fetui szokott általános bika vásár- iá soknak és a biká.k kiosztásának foga­natosítása ügyében a következő szabály­zatot adta ki, melyet a m. kir. kerü­leti állami állatorvos felhívására egész terjedelemben közlünk: 1. Csak tisztaverü s határozott fajta — és bikajelleggel bird, a marnál 140 czenliméteruél magasabb s a márcziiis hóban kezdődő kiosztáshoz hannadfél évnél idősebb magyar fajta — illetve a másfél éves kort ugyanakkor meg­haladó berni — (simmenthal-saani,) pinzgaui, möllthali, kuhlandi vagy all- gaui fajta bikák vétetnek meg dara­bon kint és átlagban 250 forintnál, il­letve 200 forintnál nem magasabb ára­kon kizárólag oly gazdaságokban, a hol és a melyeknek környékén ragadós állaii betegség nem mutatkozik. 2. Az ilyen bikákat a minisztérium­nak eladni szándékozó tulajdonosok, il­letve ezeknek megbízottai, legkésőbben január hó 15-ig közvetlenül a kerületi állami állatorvoshoz forduljanak írás­ban eladási ajánlataikkal, melyekben a vételre kínált minden egyes bikának fajtája, kora (elletési év és hónap,) szabott ára, állomási helye, származása, neve és netáni törzskönyvi száma és végül különös ismertető jelei (például: a meglevő bélyeg neme, alakja és helye) határozottan és külön megjelölondők. Pirókszinű vagy fehér farkbojtú, to­vábbá a fülkagylókban csak fehér szőr­rel bíró magyar fajta bikák, valamint általában a fekete tarka színű vagy fél- herejű bikák semmi esetre sem vásá­roltathatván meg, ezek már az aján- 1 al okból kih ágyán dók. 3. A bikáknak szakértői megvizs­gálását a kerületi állami állatorvos az említetett ajánlatokra vonatkozólag innen nyerendő meghagyás alapján a helyszínén teljesiti s ugyanakkor min­den egyes bikáról, melyet tenyésztésre feltétlenül alkalmasnak és megvásár- landónak talált, egy külön szemlejegyző­könyvet vesz fel, melyet az eladó vagy megbízottja aláír azon kötelezettséggel, hogy az állatot a ministerium részére fen tártja, mig ez a megvételt illetőleg határozván, erről Őt a kerületi állami állatorvos utján értesíti. A szemléknél eddig szokásban volt bebélyegzések mellőzendők. 4. Ha ezen határozatban a bika mogvettnek mondatik ki, az eladó kö- köteles azt április hó 15-ig díjtalanul eltartani, ellenben, ba a bika elhelye­zése a mondott napig meg nem tör­ténnék, a tulajdonosnak április hó 16-ától kezdve a bika kiadatásának napjáig, naponta 2 ki gr. szénát szá­mítva, tartási dij czimén negyven (40) krajezár napi költség megtérítésére igénye van, a gondozásáért azonban Í2„E5ítorfouii!iÍ5“tárözája. KEDVESEMHEZ­Szerelmed mentő csolnakom Az élet viharos tengerén. Szenvedés után nyugalmat Szerető kebleden leltem én. Szerelmed éltető napom, Melynek jótékony melege Bimbót fakaszt szerelmemnek fáján, Melynek már rég lehullott levele. Szerelmed fénylő csillagom Életemnek borús egén ; Beragyogja lelkem éjszakáját, Hol már dereng a fény. Szerelmed az én mennyországom, Melyben üdvömet föllelem, Egy csókban édes aj kidről, Ha átölelsz egyetlenem! B. KISS EVILLA. A FIBSATBimiBŐL (Humoreszk.) Dr. Josephus: (János ur elköltözött kebelbarátja, földöntúli sétája közben meg­pillantja a kifáradta,n megérkezett Joannest — eléje siet s Örömteljes mosolyl.val üd­vözli.) Deus túlit Joannes . . . Deus túlit... Beliebe ! Ergo Ornatissime is ide ért. . . Üdvözlöm! Bonum mane, — hát hogy történt ? . . . Joannes; (mélabúsan,) Amice, bo­londot cselekedtem. A «fehér zászlót»,* melynek hosszú időn át kitartó századosa voltam, elég asinus valók, 67 éves korom­ban liűtelenül elhagyni . . . Naturális ham halála után titokban megházasodtam s a Bottyán-házból is távoznom kellett, ergo palotámba vonultam vissza. De ezen idő­től kezdve sok minden baj ért. Végre is megszánt Mihály, ide kölcsönözte paripáját s azon ide lovagoltam. Ez volt első és utolsó lovagolásom. Dr. J o s e p h u s : Ecce . . . ecce . . . Hát hogy vannak otthon a «kőhíd» táján? Joannes: (elővéve az útra hozott hatalmas tubákos szelenczéjét s szippant.) . . . Nézzen csak le Amice, most viszik épen nagy pompával cadaveromat — a visnyeibe.** Dr. Josephus : (szintén szippant.) Vahle bene. Csak hogy megint együtt va­gyunk. No majd teszünk szép sétákat. Ez itt is igen egészséges s most meg már nagyon is ráérünk. Majd körüljárjuk a határt. J o a n n e s : Hm! Tehát van itt is «borjúk mezeje ?» Dr. Josephus: Az nincs ; — én itt a purgatórium partján szoktam sétálni. — Joannes: No bene ! (lassan el­indulnak.) Lencse: (János ur sógora leszólt.) Szerencsés jó napot kívánok ! . .. Joannes : (oda se tekintve,) Nem bánom ! * Az agglegények egyesületének zászlaja. ** A temető hajdani tulajdonosa Visnyoy volt. Lencse: No, hogy van sógor ur ? Mi hál’ Istennek csak jól meg volnánk a Nánival együtt; (J. ur nővére) s nincs szükségünk többé «feledhetetlen jóságú s bőkezű kegyeire!» Joannes: (feltekint s hirtelen haragra lobban.) Te gaznatió! Hogy ereszthettek titeket oda be, — mi ? N á n i: Ne félj — egyhamar nem ke­rülsz közénk. Hallom, hogy újabb bűnt tetéztél árva telkedre s a még életben nyomorgó, szegény nőtestvérünknek — pedig már 70 éves a szegény ! — s egy krajezárt sem testáltál* . . . Lencse: Pedig lett volna ám miből, hisz maradt vagy 50—60 ezer . . . Dr. Josephus (közbevág.) Valóban ! Ornatissime, ez sok és szép, — ennyit én sem hagytam ott. Joannes (felkiált.) Hallgassatok asi- nusok, nem értetek ti ahoz !... (Josephus- hoz.) Tudja amice,- a váltók között sok a «rossz írás,» az obligatiókat meg nem igen mertem perelni, mert soknál már a kama­tokban beszedtem a tökét ... No de azért hagytam vagy 30—40 ezer forint tisztát. Elég lesz ez a rustikusoknak. (Tovább sétálgatnak.) Dr. J o s e p hús: Hát mi lóság van oda haza? Mit csinálnak az örököseim?... Joannes: A mit az enyéim: szidják. Dr. Josephus : Hm ! Hallom, rossz termés volt. Nagy nyomorúság lehet a szegény nép közt ? Joannes: Ne féltse a népet, Amice. Több eszük van azoknak, mint nekünk * Faktum. I volt, mert azok esznek-isznak, ha van mit. I Nekünk több pénzünk volt, mint kellett — még sem mertünk jóllakni. No de most már nem kell félnünk az é bel hálástól. Dr, Josephus: Mond valamit Orna­tissime -r . . . Hát a barátoknál mikor volt friss vizen ? Mit csinál a «Pompás ?»* Joannes: Jó dolga van, de mióta a Viktor** pappá lett, azóta már csak egyedül siet a «pompás» ebédekre — a Sió ura. Képzelje Josephe, most utazott Bonniba s oda is sün kákát vitt magával... Dr. Josephus (közbevág.) Ergo, az étvágya még mindig kitűnő. J o a n n e s : (nyugodtan folytatja.) Jo­sephe ! Nagyon romlik már a világ; kép­zelje, az uj quardián már a kútra is adót akart róni ... el kellett szoknom a kú­rámtól. Dr. Josephus: És hol a fenébe gyűjtötte össze ezt a sok «tabaca Havát ?» Joannes: Tubákos collégaimtól, kiket mindennap megszólítva, megállítottam... Dr. Josephus : (megint czélzatosan közbevág.) Tudóm. A nemes város dolgai­tól volt elég ideje rá. S a mi elintézni való ügy ezenfelül maradt, azt elvégezte a «Filczuthún.»*** J oaunes (ravasz mosolylyal folytatja.) Kivált a tanács- és közgyűlésekben . . . sőt hazulról a Bottyán házig s vissza ma­joromig . . . A hivatal után pedig a Sacer- doteseknel . . . dcnique nyílt rá alkalom * Esryilc valódi barátjuk álneve. ** Egyik harmadik barátjuk neve. *** János ur volt balkeze.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom