Esztergom és Vidéke, 1887

1887 / 11. szám

KSZTHIWO.M IX. liVFOLYAM

11. SZÁM.

VASÁRNAP, 1887. FEBRUÁR 6.

MER.IELENIK HETENKINT KÉTSZER

VASARNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

KI.OKI/.H'l'KSl A II

egusz evr«

fél évre . nog3!ö(lévi ö

0 fit — kr. 3 fit — Icr.

1 fit 50 Icr.

Egy srám ára 7 kr.

Városi s megyei érdekeink közlönye.

SZERKESZTŐSÉG:

•SZENT-A NN A-UTCZ A 317. SZÁM,

hová. ti. -l;i,p «/.aIIiimií részét illutfl kö/,lomények kiiI< 1 *»11<I<">k.

KIADÓHÍVATAL :

SZÉCMENYI-TÉR 331- SZÁM,

hová a lii.p liiviitiilos s a, magán hirdetései, a nyílttérije szánt közlemények, előfizetési pénzek és reelnnullások infézendök.

HIRDETÉSEK.

HIVATALOS IHllllUTKSIOK :

I szótól 100 s/.óig — frt 75 kr. 100 200 ig .' I frt 50 kr.

200-300-ig . 2 frt 25 kr.

Rélyegdij 30 kr.

MAGAN-IIIJÍWIÍTKSKK :

megállapodás szerint legjn-r tányosaliban közölletnek. j|

NYIUTTKR sora 20 kr. Jj

A vidéki színészet.

Budapest, febr. 5.

Miután a magyar színészet ügye nemcsak a színészeket érdekli, de gyökereit a magyar nemzet társadalmi éle tében bírja, kívánatos, hogy ezen a szinész-congressns ideje közeledésével mindinkább élénkülő izgatásnak vége vettessék s mindazon mesterkélt akadályok eltávolíttassanak egy helyes és czéllioz vezető terv kitűzése által, nehogy a jelenben uralkodó visszás állapotok lehetetlenítsék színésze, ink jövőjét is.

Színészetünk fejlődésének tanúsága szerint először is a hazánkban szervezkedett színtársulatok osztalékos társulatok voltak. Azaz olyanok, melyekben a jövedelem előre meghatározott százalékát kapta a színész, tehetsége szerin többet-kevesebbet. Ezen állapot 1848 körül vált elavulttá, midőn ugyanis egy-két vagyonosabb színész előre megállapított fizetési összeg kötelezettsége mellett szerződtető társulatát. Ezen, még mai nap is divatozó mód kezd lehetetlenné válni. Miután a társulat tulajdon jogával bíró igazgatók csak igen csekély, vagy épen semmi értékkel sem rendelkezünk a napi jövedelmen felül s ennek következtében nem lévén képesek kielégíteni sem a közönség igényeit, sem színészeik szükségleteit, visszakivánkoznak a színigazgatók az 1848 előtti állapotokba, a melyeknek primitiv rendszere által igazgatói, concessió tulajdonosi, díszlet, könyv- és ruhatár birtoklásának czimén: ők a csurgó csepponő jövedelem jelentékeny részét élvezhetik.

Tagadhatatlan, kogy az osztalékos színész néven »köztársaságnak« nevezett összeállási módnak is vannak előnyei, ezek azonban elmaradhatlan hátrányait épen nem képesek ellensúlyozni. Igazgatóink jelentékeny része szívesen látná e szerződtetési módszert, sőt néhány kiválóbb tehetségű színész is, miután bizonyos, hogy ezeknek annyi, amennyi csurranna, vagy legalább is cseppenne. Midőn azonban ezer színészről van szó, lehetetlen szóba is állaui azokkal, kik az osztalékos rendszer meghonosítani akarják, mivel hogy ez által színészeink zöme tűrhetetlen állapotba juina.

Az osztalékos-rendszer hydrájával a néhány nap múlva összeülő szinészcon: gressuson bizonyára meg kell mérkőzni a részrekajlaLlan ^pártnak. Kívánunk is nekik győz linet. Színi állapo ain't szerint tehát visszalépésről van sz nálunk s nem arról, hogy az európai irányadó színművészet fejlődése szerin egy előrelépés által a színész legalább is fél év tartamára felmenlessék az anyagi lét terhesebb gondjaitól.

Valóban már rég itt az ideje aim a 1 hogy az elszegényedett, vagy az eredetileg tönkre ment igazgató színésze! helyébe nagy tőkével rendelkező élei

mes és egyszersmind tapintatos üzletemberek lépjenek. Ezek ké.ségkivűl szülészetünk hervadozó törzsét egy-két évtized alatt ép úgy fel virágozta' né k, mint felvirágoztaták a banya, lásnak indult színészetet az igazgató színészek nyomába lépő ímpressariók, kik társulataikat az üzletemberek számi ásával válogatják össze ; annak igazgatóját felmentik az anyagi gondoktól, úgy, hogy ezek idejüket és erejüket maguk es társula aik lökélesbitésére fordi;- ha.ják s számos fel nem sorolt ajánló tulajdonságaikon kívül bírnak azon szerénységgel, kogy szaktársulatot szerveznek, azaz vagy komi kait, vagy operettéit, vagy drámait, esetleg operait és nem egyetemeseik mind a négy szakma képviselőit, mint ez nálunk mai nap mindennapos. Ilyen szerződtetések meliert épen nincsen okuk panaszkodni az olasz impressárióknak a közönsg érdeklődésének szembeszökő apadása ellen. N;igy és élelmesen kezelt tőke által lévén biztosítva ezen iizle1 emberek, a divatot csak annyiban uralják, a mennyiben az a mai előny képében nem károsítja meg a másnapi bevételt. Mig nálunk mindennapos az, hogy az igazgató a mai verébért elcseréli a holnapi túzokot. Valljuk meg, ezért inkább sajnálni lehet őt, mint sem elítélni. Hisz e ferdeségre a nyomor kényszeríti őt, kit vagyon tabuiul vagy néhány száz forinttal 30 50

színész és egy tömeg segédszemélyzet fölé igazgatóvá s társula:,-tulajdonossá tett azon óra, melyben az igazgatóságtól elcsapa ott, azon sziuésztárs egy félnapi »szinészforradaloin s munka- tneg agadás« által, ki hasonlóan vagyontalanul vette át a szegénységgel küzködő társulat vezérletét.

Fájdalom nekünk a színészet létét s a művészet előhaladását biztosító előrelépéshez nem lehet reményünk. Üzletembereink pénzforgatásának körén kívül esik a színtársulat tulajdonossága. Kétkedni azonban nem lehet azon, hogy előbb-utóbb a fővárosi nép szín ház bérlői módjára úgy a magyar fővárosban, mint a vidéken találkozni fog egy-egy üzletember, ki tőkéjét az ilyen befektetésekben is hajlandó leszen gyümölcsözi etni. Nehogy azonban a válalkozási szellemei, az üzletembereknél s az érdeklődést a nagy közönségnél teljesen elapaszsza társula,aink nyomasztó helyzete; égetően szükséges válioziatni az állapotokon.

Ivet fórum volt hivatva az elseny- vedl vidéki színészet állapotait rendezni, a belíigynunisz erűim megfelelő osztálya s az országos szülészeti tanács, mely szakférfiakból s kiválóbb színészekből választatott össze a színi congressus ál al. Ez alsóbb fórum, mely rendkívüli széles hálás körrel Hibáztatott fel, ezerféle oly sürgős ügy s viszály elintézésével s lebonyolításával volt elfoglalva évek sorozata iáit, miszerint űnlalan kénytelen volt

szép művészetei ult többi ágaiban észlelheti évtized óta.

Magában a sziuészegyesületben fog ezen átrovatalá.s iránt eredményes lépés tétetni a pár nap múlva összegyűlő szinészeongressu-s alkalmával. Sőt az indítványozók magánál a belügyminiszternél is szándékoznak személyesen kérelmezni ezen áthelyezés mielőbbi kivitelét, miután ezt tekintik ny o m o r usá gos á 11 apó fai libán egye tie u

erőnek, mely nem rögtön, de egy-két évtized alatt üdvös változást hozhat létre s végleges elenvészéstő! megmenti a vidéki színészetet, melynek oly szép múltja van, minővel kevés intézményünk dicsekedhet ik.

l)r. Váli Béla.

ESZTERGOM IRODALOMTÖRTÉNETE,

(Esztergom város és vármegye egyházi és világi írói)

xr.

V á n d o r 1 ó X a r cis s n s szent Ferencz rendű áldozár. Született Esztergomban 1791. fölszenteltetett IS 14. meghalt 1831., máj. 11. Zászlószente- léskor mondott beszéde megjelent nyom- tamásban.

Szed e r F á b i á n szent Bone- dek rendi áldozár gymnasiuini tanár Esztergomban. 1826—1830. Született 1784. jun 27. áldozárrá szenteltetett 1808. ang. 23. Igen szorgalmas irő, számos czikket irt különösen az »Aurora«, »Szép littera'urai Ajándék«, »Hasznos mulatságok«, »Tudományos gyűjtemény« sat. lapokba. Önálló művei: A katolikusok tanítása a protestantizmusra nézve.« Nagyszombat. 1820. »Válogatott darabok, mell-jele néhány jeles honi munkákból a magyar olvasást kedvelő ifjúság számára szedettek ki. »Nagyszombat. 1821. Azael halála, avagy Dina elragadtatása« Pest. 1826. Kisded köszöntő zsebkönyv az ifjúság számára. Esztergom 1827. Alapitá az .»Uránia« ezimü zsebkönyvét, mely Esztergomban adatott ki Beimel betűivel. 1828—1832.

. M a t li e s J á nos franczia származású primási tisztviselő Esztergomban. Irodalmi műve: » Yeteris arcis

Strigoniensis deseriptio.« Esztergom 1827-.

R u ni y U y ö r g y Károly tanár bs primási köuyytárnok Esztergomban. 1828 - 1847. Született 1780. november 18-án lg lón ágostai vallási! szülőktől. Iskoláit [glón, Késmárkon és Debreczenben végezte; s ezek után ismeretei gyarapítására néhány, évet öltött Cíömingában az ottani egyetemen. Töt. ingából visszatérvén, mint : tanár működött Késmárkon, Iglóu. 1817-ben I, szolnoki ágos ai vallásnak ; ré- íiká tor tikká választották. 1810-ben a soproni lyeeum tanárai közt íalá'juk ót, honnan 1813-han Keszthely re a. »(Kmrgiaon«•' tanárává liira'o t még'. "

elodázni a reform-kérdést s végezni a felen ben ,elmerült ügyeket. Erezte e tanács azt, hogy a reform halogatása rendkívüli bajokat fog felidézni és mégis a szükségesnek mutatkozó reformok tárgyalásához nem tudott el- ju.ni, annyira el lévén árasz va a sok Iegsürgősebb í eehdőkke 1. Természetesen e teendők nem a jövő útját egyenge- ték, hanem orvosolták a jelen bajait és viszályait.

A viszályok okozóit kíméletlen szigorral ítéllek el e tanácsban, s ezek aztán a félvilágot telekiabál iák azzal, hogy a szinészeti tanács csak büntetni és bírságolni tud; azok pedig, kik jövőjük biztosiiásAt és lielyze ük javulását várták volna a szinészeti tanácstól, telelá rmáz ák a másik fél világot azzal, hogy a színészet jövője érdekében egyetlen rögöt sem távolított el a szinészeti tanács. Az érd einet len vádaskodás fanyar gykmölcsöt termett. El-! végre a színésze.i tanács beleunva a szóbeli és sajtóbeli vádak és Ízetlenségek hallgatáséiba: lemondott. Ezt a lemondást épen nem találhatjuk helyesnek, bárha mintegy reá is volt. e lépésre kényszerítve a tanács. A kényszerhatározatot, mely involválta e le- mondást, némi előrelátással el lehetett volna annak idején távolítani, s mosi | nem lenne kiszolgáltatva a színész- j egyesület jövője a jelenlegi zavarok-: nak. Ez elhamarkodott lépésnek árát maga a vidéki színészet fogja meg- síny leni.

A másik fórum: úgyszólva csakis a jóváhagyási jogot képviselte. A bel-! ügy minisz: eriumban megtorlódott küblin böző ügyek oly nagy száma s jóséin ősege mellett egészen háttérbe szorult a színészet. Csakis akkor s addig foglalkoztak olt a színészet ügyével, inig a nemzetiségi kérdéseknek utolsó! szálkái is logyalulí attak azon közegek gondossága által, melyekre eddig a színészet vezetése bizva volt. Mióta a nemzetiségi kérdés salakjától megtisz- tiktatott a színészet, ott ki sem foglalkozott vélő többé; egy-egy esetben ha a vidéki szín társulatoktól kérelem ment fel, sajnálkoztak a történtek felett, s bizta'va jobb jövővel a kérelmezőket, elfeledték azt a régi tervet, hogy a sziuészetet áttegyék a rokon körhöz, melynél szem előtt, is maradhatna s felvirágzása is remélhe ő volna.

Külföldön mindenütt a közművelődési, Francziaországban piano a szé-p- művészetek minisztériumában, még pedig első rangú helyen foglal helyet a színészét ügye. Míg amott nevezetes! művelődési s nemzetiségi tényező gyanánt ápolják ezen művészeti ága', nálunk az magára van u alva és senki sem gondol életölő elemei elpuszti á- sára. Erre a színésze i tanács nem ért rá, illetékes helyen pedig elfeledték azt, hogy a színészet a közművelődés rovatába tartozik s hogy ott remélhető is annak olvnem.ü felvirágzása, minő