Esztergom és Vidéke, 1887

1887 / 11. szám

181 f-ban Karloviczon az ottani görög lyeeum igazgatását vette át. 1821-ben a pozsonyi ev. lyceúm nyelvészeti osztályánál vállalt tanszékét; erről azonban 1824-ben lemondott és Becsben a katli. egyház tagjává lett s ott élt magánoktatással foglalkozva 1828-ig, midőn Rudnay prímás által az észtér- gomban felállított presbyterinmba a honi törvények tanárává és primási könyvtárnokká kinevez:etett, s itt hi vata oskodott halálá g a mely 1847. april. 9-én történt. »Számos, különféle tárgyú értekezéseket közlött a magyar és német havi folyóiratok s hírlapokban. Irt magyar és német nyelven több önálló munkát a philologiát, történetet, földiratot, statistikát, tárgyalókat. Ő adta ki a »McBurneiita hun- garica sermone nativo scripta, az az a magyaroknak magyar nyelven irt emlékezetes írásaik czimű gyűjteményt Pesten 1815 1817. 3 kötetben.

1830.

A n g y a 1 Antal gyógyszerész, esztergomi származású. Irodalmi műve: »Gyógyszerész ér ekezés a higany ibo- latról nidrargyuum joda.um és a folyósavas hamagról (niiras lixivae) Pest 1830.

B a 1 á z s T h e o p h i 1 szén Benedek rendű áldozár, gymnasium! igazgató Esz ergombau. Szüle.ett 1 795. máj. 27. Párkányban, áIdőzárrá szentel. etett 1823. szept. 19. Esztergomban mint, tanár és igazgató működő t JS26—1846. Meghalt B'akonybélben mint, prior 1876. jun. 5. Különböző ünnepélyes alkalmakra irt költeményei áliái tűnt, ki. Költeményeinek kéziratai részint Panonhalmán, r szint Bakony- bélben meg vannak. Számos értekezés jelent, meg tőle az »Urániában«.

P a 1 k o v i t s G- y ö r g y eszter- goini kanonok született 1763. ápr. 24. meghalt 1835. jan. 21. Irodalmi műve: »Annales Eccl. Meír. S;rigón.« 3 kötet, »Adparatus ad Hisb Eccl. Strig. pars 1 Biographia 1 kötet. Azon kívül igen sok idevonatkozó, továbbá a

csiiim*

ADDIG BESZÉLTEK.,

DDIG beszéltek rím az emberek,

Még elliivéd, és — elvesztettelek !

Azóta már sok esztendő lejárt A fecske jött és újra visszaszállt.

Máshoz mentél, én élek egymagám Örökké búban és boldogtalan.

De téged is a boldogság, öröm Hallom, nem vár családi körödön.

S hogy elhagyni, fáj lelkednek, tudom, Oh. de mit ér, már késő van nagyon!

Most a világ rád azt mondhatja már Bolond, hogy akkor rája hallgattál !

L1THVAY VIKTÓRIA.

püspökségek, apátságok stb.-ről szóló kéziratot hagyott maga u án. A szén! írást tót, nyelvre lefordította s saját költségén kiadta.

H u t t a J á u o s orvos tudor, pri- macialis főorvos Esztergomban. Irodalmi műve : »Dissertatio inauguraui, medica de paralysi.« Pest 1831. typis Landeremiiis.

B a c k h János Keresztéi}-, az esztergomi székesegyház építésze. Meggyilkoltatott Esztergomban 1839 oki.

9. Irodalmi műve : »Neue Bauart mil hohlen Guarder Ziegeln oder Abhandl. über die vielen u. trefft. Eigenschaften dieses Bauma.eriales ; dann über ihren Erzeugung u. über ihre Anwendung bei allen Bauten überhaupt sowie über ihre Verbindung zu allerlei Gewölben abgesfasst u. herausgegeben von PesL. 1831. Verlag von 0. W. Wigand, u. József Eggenberger.

K r a j n e r I ni r e jogtudományi iró; született 1791. máj. 28. Esztor- gnmban- Academiai levelező taggá 1832-ben választatott.

R i h e 1 y M i h á 1 y a szent Be- nedeü rend főapá ja született 1793. márcz. 23. Esztergomban, áldozárrá szenteltetett 1818 szept. 8. meghalt, 1865. márcz. 8. Irodalmi művei: Közönséges házassági egyházi törvény. 1832. »A szent Márton püspökről czimzett pannonhegyi sz. Benedeki főapa i sá g eredete Ma gyaro rszágban«.

1860. Scyíhák, humiok avarok, magyarok történelme. 1862.

S a n t ti e r F i r e n c z orvostudor esztergom megyei származású. Irodalmi műve : Semiologia oculi humani. Specimen inaugurále medicüm. Pestiní 1834. Tvpis Jós. Beimel. ’ (Folyt, köv) BÜRGER BAJOS.

Az eltörött gyűrűk.

('lörténef a jégpályáról.)

Nem volt olyan ld iinő, kedves és egy idő óla oly szép legény az eg sz vármegyében, min Bodrogliy Jenő. Ki- ünő vo!r, men. Id ünt valamennyi paj- lásai és baráijai közül minden tekintetben és a mit csak embernek tudnia kell, azt Jenő mind tudta, kitünően tud.a. Nem létezett, oly sport, széles e világon, a mihez ő nem ér ett volna - kitünően. Ha pl. a főispán vagy más nagyság jött a városba, Bodrogliy volt, az, ki a bandériumot rendezte és vezette; ha aztán akár mily rósz gebét ad ak alája, de ha, ő ült rajta, az ember megesküdöt volna, hogy legalább a Kincsemen ül. Nyáron, ha usz5- versenyt rendeztek, ő nyerte el mindig az első dijai : annyiszor úszván át a Tiszát, a hányszor csak akarták. Télen pedig, ha, a korcsolyázó pálya, megnyílt, megint csak Jenő volt a legkitűnőbb korcsolyázó. Különben is ez volt legkedvesebb foglalkozása. A mint hivatalából kiszabadult, legott felkereste a Holt-Tiszai sima jegét ; ő volt ott az első és utolsó. Ezen oknál fogva, aztán még másért is, barátai elnevezték »jegesmedvének«.

Es ez a kitűnő, kedves, szép Jenő csakugyan méltán megérdemelte a »jegesmedve« nevezetet; nemcsak azér , mert a jég volt öröme, mindene; hanem, mert ő maga, igen az a kedves, szép Jenő maga nem volt egyéb, mint egy nagy — jégtömeg. Nem forrt az ő ereiben meleg vér és szive, ha ugyan van neki, nem lüktetett melegebben, ha magát a Vénuszt kellett felemelnie a jégről. Egy szóval, Bodrogliy Jenő hires volt mindenről, de arról is, hogy a szép nemet gyűlöli. Kerülte is a nők ársaságát a mennyire lehetett ; távol- tartotta magát minden mulatságtól, hol nőkkel került volna össze; de a jégről már ezek sem tudták elriasztani ; mert hát ez volt az ő eleme és tán ő maga is érezte, hogy legjobban illik ide. Barálai, ismerősei kutatták, találgatták Jenő ezen magaviseletének az okát, de bezzeg, mint rendesen, egyik sem találta fején a szeget. A szép hölgyek erősen azt állították, hogy bizonyára szeretett már, de megcsalták és ezért leit asszonygyülölő; mások meg azt gyani ották, hogy vár valakire; ismét mások, hogy tán nagyra vágyik, olyan kocsi után szalad, mely nem akarja felvenni. Pedig kár volna őt igy egyedül veszni hagyni; maholnap három kereszt nyomja a hátát, van szép hivatala és csak kezét kellene kinyújtania, kapua minden ujjára akar hányat. És ha barátai ily komoly dolgokról akartak vele beszélni, ő csak Pató Pállal felelt: Ráérünk erre még! fiatal vagyok, várok még!«

Es ez a »jegesmedve«, mily kedves egy ember volt, es! A jégpályán száz szép ajakról is* lehetett hallani: »Ké- 'j kom, kedves Bodrogliy úr, vezessen eu-: 1

gém egy kissé.I«- —■■ »Kérem kedvei- Jenő ur, tanítson meg engem arra a figurára!« — Jaj, kedves Bodrogliy úr, emeljen fel !« És az a kedvei Bodrogliy Jenő nr« mindenütt ott vö t. hol szólították. »El tetszett esni?« — szólt az elbukott szépségnek, azzaő gyorsan felemelte és mire a szép nő köszönetét akarta volna kifejezni, Jenő már a pálya túlsó felén tani ot a a fekete szemű Mariskát az uj figurára. »Az a jegesmedve ! még köszönetéinél sem vár a be ! Azért sem fogok többé elesni !

Azt is mondo tűk, Bodrogliy Jenő ogv idő óta a legszebb legény volt. Igen, csak egy idő óta; mert noha a természettől dúsan meg vala áldva minden szépséggel ő maga azonban mit sem tett hozzá, hogy a term szét a.dta szépséget mesters'ges módon növelje. Fényes fekee haja ugv nőtt, mint a vad szőlő, melyet nem ápolnak, nagy bajuszai közül az egyik mindig »csáléra«, a másik meg »hajszra« állott; ruházattal is csak vajmi keveset törődö k Hanem egy idő ó,a min ha csak kicseréli ék volna; egyszerre a legnagyobb »dandy« lett belőle. Minden áldott nap boro vá!kozott, bajuszai, azok az aranyos bajuszok, a legszabályosabban fölfelé kunkorodtak, haja a leggondosabban a közepén el válasz va, sői barátai többször rajtcsip ék, mikor a tükör előtt állva kenege te-'énegetíe magát. »A »jegesmedve« kezd ved eni.« mondogat,ák bará, ai; de hogy mi bir a erre az emanczipaczióra, ezu nem tudták inegér.eui. Ha kérdez ék tő é, ő csak annyit feleli: »Van rá okom,

van rá okom; majd meg udjá ok«. Többet nem is kérdez ék, mer jól tud ák, ha ő azt mondja: »majd meg udjá ok«, ez azt jelenti, hogy: ha!,gassatok!

Egy szép napon, midőn az egész társaság együr,t volt a jégpályán, azt lelie e t észrevenni, hogy a »jegesmedve« többet foglalkozik azzal az aranyoshajú, kék szemű és fölötte szel- lemdus Ga'ambos Arabellával. A »jegesmedve« meg alál a illő párjá sut ogták a szép hö:gyek és alig ha nem volt igazuk. A szép Arabei la sokban hasonlítót Bodrogliy Jenőhöz, nemcsak abban, hogy ő is ki.üiiően korcsolyázott, hanem egész magavisele é- ben is olyan »jeges« volt, mint emez. Miói a nagynénjénél tar ozkodik mert Arabella a szomszéd vármegyéből való — a vidék összes legényei belebolondultak azokba a szép kék szemekbe, azokba a rózsás ajkakba és udja Isten milyen szépségekbe, melyekkel a bájos Bella dicsekedhetett. Az aranyos Arabella azonban hideg maradt mindenki irányában. 0 ugyanis egy sajá ságos elvből — a mi a szép nemnél nagy ritkaság — indult ki. Az< állította, hogy ő raj a nincs sein szépség, sem báj, sem kel lem, egy szóval, ő nem bir semmi oly tulajdonsággá', mely által szeretőiét kelthetne vala,kiben maga iránt és igy bármily forró szerelmi vallomásokat is hallott, ő mindenkit visszautasított. Pedig dehogy nem volt szeretetreméltó ! Azok a gyönyörű kék szemek olyanok voltak, min a legtisztább kék égbőliozat; azok a csókolni való ajkak, mint a leg üzesebb rózsa és ha ezek megnyíltak, a legszebb, legvakitóbb gyöngysor mu atkozott, ; arcza piros As fehér, mint egy rózsák és liliomokból álló csokor. Há még kitűnő miveit lelke. Csak rövid ideig kellene élvezni társaságát, még a legjelesebb »jegesmedve« is lángot kapott volna tőlo. A fiatal emberek látván, hogy itt minden ostrom, minden kísérlet sikertelen marad, szépecskén odább állottak. Galambos Arabella kisasszony mindennapos vendég volt a égpályái) és ott ismerkedett meg Bodrogliy Jenővel.

•• Általában azt állítják, hogy csak oly emberek lebe nek igazi jó barátok, kiknél a vérmérséklet egy s ugyanaz ; gy pl. a vérmes a flegmatikussal alig ‘Iker soliáig igazi jó barátságban. Jenő és Arabella egy és ugyanazon .vérmérséklete! bírák: mindkettő hidegvérű, — jeges volt és éppen ez 'ehetett, oka, hogy oly hamar megismerkedtek, megér ették egymást.

Bodroghy ur és Galambos Bella kisass ouy gyakran gyönyörköd réti ék az egész i á rsaságoc merész ügyességükkel, Egy szép napfényes délután -— január

8-ika volt — egy különös »eset« által magukra vonták az összes mulatók figyelmét. Épen valamely fölötte czifra figurát jártak egy üt, és noha mind a kettő oly bizton érezte magát a, sima jégen, akár csak a tán ez terem padloza- an. mégis megeső t, hogy mindketten együtt —eles.ek. De alig hogy a többiek észrevei fék, ők már vígan tova surran ak. Rövid idő. múlva visszatértek a ■ lie'yre és keresgéltek valamit a j gen. A mint a többiek odaérkeztek segi ségükre, a kereseti tárgy már.megtaláltatok és a kérdésekre mit ve.szi- ettek zavar an azt felelék : semmit. A figyelmes szem elő t gyanúsnak tetszhetett volna ez a közös zavar ; de hát nem 'örődön senki vele. . Csak jóval később beszélte el Bodroghy bará jóinak a köve kezű történetet :

Amint azon végzetes esés után tovább korcsolyáz ak, egyszerre észreveszi Jenő, hogy a kisasszony keze vérzik. Ez felemeli kezét megnézendő a sebet és halálsápad au felkiá't : »Teremtő

Is en, oda vau a gyűrűm.« Do nézze csak Bodroghy ur tévé h. zzá a leányka az ön ujja is vérzik«. Ju.ő ujja után kap és ijed en felkiált : »Istenem az én gyűrűm is oda van ! Siessünk vissza hátha megtaláljuk«. És elfeledve véres kezüket, felhasználva minden ügyességüket egy-kér, sikainlássál ott termetek elesésük hélyén. Nem sokáig kellett keresniük ; megtalál ák az elveszett jószágot de hogyan ! Á két gyűrű helye t négy gyűrű darabot találtak a melyeken még a vér is meglátszott,

;i mint ujjaikat felkarczolta. Sötéton, keserves arczkifejezéssel néztek sokáig egymásra.

»Istenem, mi lesz velem szólt Bella a szomorú hallgatást féli.)« szakítva — oda van legdrágább kincsem, mindenem !«

»Ne szomorkodjék kisasszony — vigasztal á Jenő, ki maga is rászorult a vigasztalásra, oly szomorúan állott ott a leányka elő t — ne szomorkodjék. Hisz ez a gyűrű úgyis már oly kopott volt, aztán meg is lehet még csinál- ratni. De én, mit szóljak én ! Az éu gyűrűm oh . . .«

»Ha tudná Bodroghy ur — szólt szomorú hangon a lányka — ha tudná ezen gvűrű történetét, bizonyára máskép vigasztalna. íme hallgassa meg: ezen gyűrűt, boldogult anyám adta nekem halálos ágyán ezen szavakkal : Édes lányom ez a gyűrű volt az én jegygyűrűm, a vád halála óta sohase jött le ujjamról ; vedel el kedves lányomés viseld jól gondját és ha majdan te is. . .« Itt megakadt a szó a szép leányka ajkán és keserves zokogásban i őrt ki.

»Kisasszony ! Az Istenre kérem, ne űzzön ily tréfát velem — kiálta majdnem dühösen Jenő — hol hallotta ezen történetet? Hisz a mit itt elbeszélt, . az szóról szóra az én gyűrűmről szól,, mely épen mint a, kegyedé ketté törött. Ugyanazon szavakkal úgy azon alkalommal és ugyanazon czélból adta át boldogult anyám : »Vedd a gyűrűt és add oda annak, kit utánam legjobban fogsz szeretni.«

A két fiatal sokáig némán nezt e egymást, aztán Jenő megragadd fza-