Esztergom és Vidéke, 1887

1887 / 2. szám

ÍSZTIíllüOM IX HVI'\)!iYA\I 2 SZÁM. CSÜTÖRTÖK. 1887. JANUÁR fi. Városi s megyei érdekeink közlönye. MEGJELENIK MF.TENK1NT KÉTSZER: VASARNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. laOnZKTKKI Ált : ege«/ eviD .... fi Irt — kr. 1 ; fél évre........................................................................3 Irt -- kr. 1 negyeilevre....................................................................I Irt '>0 kr. j ^ Egy 8'ám ára 7 kr. SZERKESZTŐSÉG: . SZENT-ANNA-UTCZA 317. SZÁM, 11ov:V ii l;i.p K/,i‘lli*:ni részét illető közleményük kiiMemlök. KIADÓHÍVATAL : SZÉCHEN YI-TÉR 331- SZÁM, liuvá a lap lii v.fitnloB s a magén Ili ni ütései, n. nyílttérije szánt köz­lemények, elöli/etési |>éiizek és reelamélésok intézeiulők. HIRDETÉSEK. j HIVATALOS HIRDETÉSEK: M A G ÁN-IIIRDETÉSEIÍ I I I szótól 100 szóig.— lrf?;i kr. megél lapodé s szerint legin-': \ 100 200-ig . I Irt oO kr. tényosabbau közöltéinek. 200-300-ig . 2 frt 2n kr. I ' _ — Mély égd ij 30 kr. :|: NYJ ÉTTÉR sora 20 kr. i' í ■— :i: __ I! T - . ... .;.V-:Vujn Dtisg;;izdag tőkepénzes a Mult, de azért örökre éléi»edetlen s folytonosan nj meg' uj vagyonra áhítozik. A mi legnap még a Jelené volt, azt a té­kozló ifjú ;i Múlt millióihoz dobja. így történik azután hogv a Jelennek nincs egyebe, minta mi rajta van, s a Mult hará­csolja a könnyelműen a tékozló Jelentől azt, a mit a Jövőtől örököl. 1880 is a Múlté. Ügy beszélhetünk már róla, mint a történet matériájáról, a melyre ugyan volt némi befolyásunk, de már most semmi változ ató hatalmunk sincsen. A lezajlott esztendő egy országos eseménnyel gyarapította Esztergom tör­ténetét. Messze világra szóló ünnep­séggel ülte meg ugyanis az or­szág Esztergomban a prímás aranymi­séjét, melyre nemcsak Magyarország szine-java sereglett össze, de maga a koronás király is is résztvett az örven- dezők örömében. A prímási aranymise monumentális emléke a főszékesegyház kupoladiszitése s a városi szegények menedékének le­tett nagy jótékonysági alapítvány Esz­tergomban. Az aranymise nagy fénye nem aludt ki, hanem átvilágít még a jövőbe is. István bácsi, Major István püspök ur, szintén aranymisét ért a mult év­ben, s azt teljes csendben meg is ülte. A közigazgatási élet a maga rendes kerékvágásában haladt. Székhelyi gróf Máj láth György igen gyakran szeren­cséltette a megyét és a várost meg­jelenésével, s a szeretett főispán min­dig jobban és jobban gyarapodó nép­szerűséggel tért vissza boldog családi körébe. A megyei tisztviselők között egy igen érdekes mozgalom volt napirenden, mely a nyugdíjintézet szép eszméjét átadta a jelen embereinek. Városházi állapotainkban nagy vál­tozás 1 ör;ént dr. Helcz Antal polgár­mesterré választása által. A népszerű polgármester kiváló tehetségeivel hi­vatva van egész uj korszakot terem- l eni Esz: ergom jövőjének. A társadalom leginkább az idők ta­nújaként gyarapodó pénzintézetek jubi­leumai körül csoportosult. A Takarék Frey Vilmos és Nittér Ferencz két ko­rifeusának arczképét leplezte le ; az Iparbank szintén leföstette elnöke dr. Feichf.inger Sándor arczképét, s Kaan János az Iparbank egyik tevékeny és önzetlen megalapítója a Ferencz József rend keresztjével lön kitüntetve. De a hazafiság eszméjének is volt ünnepe. Bátori Schulcz Bódog hamvait a szentgyörgymezei temetőben díszes emlékkel jelölte meg a lefolyt esztendő kegyelete. 1886 egyébként több uj erővel aján­dékozta meg Esztergomot. A helybeli ezred uj ezredest kapott, a város uj polgármestert, a járásbíróság uj vezért s a közlekedés egyik foutos tényezője, a diniagőzhajózási ügynökség uj veze­tőket. A mult év ajándéka a szép len­dületnek indult pos'a'akarékpénz ár is. A Széchenyi-tér a mult évben igen érdekes mozgalmat látott a Janszky­ügybeu ; de a nevezetes esztergomi népgyűlés hangulatát is teljesen kie­gyenlítette a legfelső királyi kézirat. Esztergom szellemi élete a mult évben elég figyelemre méltó volt. Az irodalmat fin au z Nándor Buda ostro-j mához czimii történeti művével, a papság a nagy jubileumi albummal és Dankó egy hódolati művel gyara­pította. Önálló mű jelent meg Dr. Kő- rösy Lászlótól is Esztergom múltjáról és jelenéről. Az időszaki iratok seré­nyen teljesítették hivatásukat. Az Esz­tergom és Vidéke, az Esztergomi Köz­löny, a Magyar Sión, s az Isten Igéje mint a műin év maradandó esemény jegyzői állták meg a helyüket. Buzá-j rövi s Gusztáv Mulattató Zsebkönyv- lára több igen érdekes füzettel járult a helyi irodalom gyarapi ásóhoz. Színészetünket azonban igen gyár- lián képviselte Pesti Iliász szintársu­lata, mely rövid idő múlva kénytelen volt eltávozni. A zene dilettánsai, a dal- és zene­kedvelő-egyesületben, valamint a Zenei Körben igen szorgalmasan versenyez­tek egymással az elsőségért, amiből csak a társadalmi életnek volt baszna. Kiváló művész vendégeink voltak: Kemmerth Martba zongoraművésznő és Rossi Marcello olasz hegedű vir- touoz. A propeller-vállalat megizmosodott s a gőzfecskendő ügye népszerűvé vált. De meg kell még emlékeznünk a mult év legsötétebb sorairól is. A ha­lál elragadta körünkből Tillmann Ká­rolyt, Perényi Henriket, Szájbély Hen­riket, Hűién yi Ferenczet, Kisfalud! Lipthay Alojziát, Kollár Istvánt stb. kiket élénk részvéttel gyászolt meg a társadalom. A kolera is a mult év ajándéka volt. Közel ötven embert érintett meg a fekete asszony fátyol a s ezek kö­zül a fele meg is balt. Ezt hozta a mult esztendő. Mit hoz a jövő ? Mi is azokhoz tartozunk, akik a legjobbat óhaj ják, mert hiszen úgy kezdtük ezt az uj esztendőt, hogy bol­dogságot kívántunk mindenkinek. ESZTERGOM IRODALOMTÖRTÉNETE (Esztergom város és vármegye egyházi és világi írói­nak koszorúja.) III. Mátyás király egy tudományos egye­tem fölállítására törekedett, s ennek helyéül, Vitéz János esztergomi érsek kedvéért, Esztergomot válasz­totta. Ez új iskolának tanára Müller J án os mértani müvet irt, s azt Vi­téz János érseknek, a tudományok nagy kedvelőjének felajánld. G a 1 e o t u s Mátyás király könyv­tárnoka is neki ajánld »De homiiie« czim alatt irt orvostudományi köny­vét. A fentem 1 itett iskolának tanárai kö­zül nevezetesebbek : J á nos a hittiidomány mestere s egyházi jogtudor. Márton mester a sza­bad művészetek s a gyógy tan tudora. Ezek Esztergomban iskolakönyveik rendezésével foglalkoztak. AZ EPEDÉS ÓRÁIBAN­Ha most itt volnál, itt, mellettem Édes mosolygó, nyájas angyalom, S szelíd kezeddel simogatnád Sötét felhőkbe borult homlokom, Ha most itt volnál, s ajkaiddal Regeinél nékem tündér szép mesét, Álég szemeidnek fényes sugarával Reám az üdvök árját hintenéd ; Ha itt volnál e kis szobában A hol most árván egyedül vagyok, S a hol nék'*m a megnyugvásnak Parányi mécse sem ragyog; A hol leltemre hü vigasztalásként Nem hat a béke angyalok szava, S rajongva repdes át a puszta légen Megtört szivemnek bánatos dala: Oh, mennyi álom, mennyi édes ábránd Válnék valóvá e kicsiny helyen, Ha most, itt volnál, s édes ajkaiddal Regélnél tündér szép mesét nekem! LITHVAY VIKTÓRIA. A Regény. Az Esztergom és Vidéke számára irta: Kőrösy László. (Harmadik folyt.) Meg van ! — Bocsáss meg Karcsi, hogy vissza kell vonnom Ígéretemet. De képzeld csak a szobaasszonyom ma reggel megbolondult, lefoglalta csibukkomat és a te esernyődet azután kijelentette, hogy már nem lakom nála. Minthogy az elkopott közmondás sze­rint is: az okosabbik enged, hát engedtem s kivonultam. Ma estére teliát valami prog- rammot kell csinálni Karcsi, mert nagyon ostobán állanak az actia?k. — Már most csak bolt feltörések kö­vetkezhetnek, hogy katasztrófánknak ko­molyabb színe is legyen. Menjünk a Ko­ronába. Zsigának mindig kitűnő eszméi scoktak lenni. Két találkozó fiatal ember között folyt ez a párbeszéd a kegy vesztett Váczi-utczán, melynek régi jóhirneve ugyan elfakult, de a svihákjai azért megmaradtak. Karcsit az életuntak közé sorozták azok, a kik csak a szemükkel filozofálnak. Pedig mindössze is a munkauntak közé tartozott. Hivatása: élni dologtalanul s belefáradni az élvezetekbe. Eltengődni napokig is háló- társnak s nem törődni a jövővel, legföl­jebb csak az éjszakákkal. Hivatkozni köl­tött ősökre s szidni a ezudar évtizedet, mely felfödöztc s ugyanakkor tőnkre is tette a gentryt. Átúszni az ifjúságon el­vek nélkül, nem ismerni fenköltebb érzé­seket, hanem azért kifakadni mindazok ellen, a kik becsületes munkával boldo­gulnak: mindez már a svillák alapvonásai közé tartozik. Kara Karcsit mindenütt ismerték, a hol zúgolódó fizető pinezérek káromkodtak, a hol megkoppasztott balek-kártyások érze­legtek, a hol megszökött szoba urakat ke­restek, a hol megcsalt szabók és lóvátett kereskedők szitkozódtak, a hol rendőri hős- költeményeket gyárt ittak s a hol legény a csárdában mindenki, a ki másokat ki tud dobálni. Még mint jogász ott volt minden ablak­leverésnél, minden utczai tüntetésnél s kereste a sebeket, de sohase magasztosul­hatott jutányos vértanúvá. Lázitó beszé­deket mondott a budai lebujokban, izga­tott a fenlévő társadalmi rend ellen s rá fogták, hogy részeg. Egyszer föl volt kötve a karja fekete selyemkendővel s minden ismerőse tudta, hogy azelőtt való éjjel a fiakkerosok báljáról verték ki s vitték haza majdnem részletekben. Párbajai voltak gyanús firmákkal, a kik sohase iparkodtak megsérülni, mert egyátalán sérthetetlenek akartak maradni. Adósságokat csinált obs­kúrus uzsorásoknál s előkelő hazafiaknál s az öreg Kara egy furfangos fiskális taná­csára kénytelen volt nyilatkozni, hogy nem ismeri el a fia adósságait. Ne adjon neki se kölcsönt. Megmérgezte már magát miatta egy lunátikus nevelőnő, a ki üres óráiban kisegítette öt ékszereivel és pénzé­vel. Megszöktetett egyszer egy tisztességes hentes lányt is és ott hagyta az első stá- cziónál. Egyetlen egyszer volt hivatala másfél napig; de az is csak azért, hogy Kara bácsi Szent István napján egy kicsit be is csíphessen örömében Budapesten. Kétszer ment neki az első alapvizsgálat­nak s mind a kétszer »hevesen összekocz- czant nézeteltérések miatt« a czenzorokkal, a kik pedig persze már hivatalból ször­nyű boszuálló emberek. Szóval Kara Karcsi valóságos svillák volt, a szó fővárosi értelmében. Óriási hazugságai olyan változ ítosan kö­vetkeztek egymásután, hogy a jámbor Kara bácsi sohase ért rá teljesen utbaigazodni. Mindig bámulta azt a gyereket, a kinek minden csintalansága már benne volt sze­rencsétlen török vérében. Majd csak ember lesz belőle harmincz éves korában. Addig hadd forrja ki magát az a heves keleti természet. Szakasztott ilyen volt a jó öreg maga is — falusi kiadásban. Lega­lább ezzel vigasztalódott Kara bácsi, pedig a történet rovására, mert a Kara bácsi török vére mégis csak egészen más színű cselekedetekre hajlott. A Korona kávéliáz egyik ablak fülkéjé­ben foglalt helyet a két hontalan fiatal ember s kereste a harmadik proletárt, a ki odakünt nemsokára meg is jelent. Rög­tön ülést tartott a kompánia. Karcsi, Feri és Zsiga már évek óta ösz- szeillettek és czimboráskodtak. Keni ba­rátság volt az a viszony, mely őket össze­fűzte. A barátság csak nemes jellemek kö­teléke. A czimboraság a léhák barátsága. Mind a két viszony közelebb kapcsolja egymáshoz a szövetség tagjait. Csakhogy, inig a barátság nemes ez ólokra egye úti,, addig a czimboraság a kölcsönös tu pissa-

Next

/
Oldalképek
Tartalom