Esztergom és Vidéke, 1887
1887 / 95. szám
ESZTERGOM IX. ÉVFOLYAM 95. SZÁM. VASÁRNAP, 1887. NOVEMBER 27. MRCi.IRLFUIK HETENKINT KRTSZRR: VASÁRNAP ÉS_CSÜTÖRTÖKÖN. ICl.Őn/.HTKSI Ál; : i egt1«/ óvni ... ..............................1» 01 — kr. f él évre...............................................................3 út — kr. . u pgj'títlévre.......................................................I 01 :,0 kr. i Eyy szám ára 7 kr. il ■ ' " • 1 Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: SZÉIIT-ANNA-ÜTCZA 317. SZÁM, liov:i :i I;«■1 ■ n/.**lI««ni< ruH'/Vif. illiílő kö/.loiminyiik ItiiI<I«11< 1 ok. KIADÓmVATAL : SZÉCHEN YI-TÉR 331- SZÁM, Imvá ;i l;ip In vítifíiloR s íi. magán liiriletcsói, a ii y i 111 érbe s/.ánl kö/.- Iiiinétmsk, előli/olési pénzek és rei-lanuílások inlé/.emlőlc. HIRDETÉSEK. i HIVATALOS HIRDETÉSEK: MAGÁN-HIRDETÉSEK I szólói 100 szóig — frt 75 |<l\| megállapoilás szerinl. Ii'gjn- 100 —200-ig . 1 frt 50 kr. íányesalilian közüliéinek. : i; 200-800-ig . 2 l'rt. 25 kr. ' Rélygilij HO kr. NVILTTER sora 20 kr. A postatakarékpénztár. Esztergom, nov. 2G. I. A közhasznú s a magyar nép anyagi jólétének emelésére irányuló intézmény limit évi működéséről előttünk vannak azok az adatok, melyeket a közmunka és közlekedésügyi miniszter ur ő nagy- méltósága a törvényhozás elé fog terjeszteni. Csak kitűzött czélunkhoz vagyunk következetesek, midőn a nevezetes adatok megismertetésére lapunk élén tért nyitunk: A m. kir. postatakarékpénztár működésének első évében a közönség rendelkezésére bocsátott 2000. közvetítő hivatalnál összesen: 2.677,098 frt 32 kr. tétetett be és . . 1.257,532 ,, 24 „ visszafizetés eszközöltető. t; a betevők javára feliállott tiszta követelés ezek szerint . . . . 1.419,566 frt 08 kr. A fentebbi eredmény teljesen kielégítőnek mondható. Figyelembe veendő ugyanis elsősorban liogy a postatakarékpénztár már a törvényben megállapított keretnél fogva, a kisebb tőkére vau utalva; a kisebb kamat, melyet nyújt, és a kamatozó összegek korlátozása természetes gátat képeznek a betéteknek tételenként nagyobb összegekben való rohamosabb felgyülemlése ellen; s tényleg túlnyomóan csekély átlagú betétek összege adja meg az össz- eredmónyt, mely természetszerűen csak lassan, bár fokozatosan emelkedik.. A külföld hasonló intézeteinél az első években ugyanezen eredményt észlelhetjük ; hazánkban ezen eredményt kedvezőtlenül befolyásolják még az arányin,gos take ’ hiány másrészről a betéti és takarékül tató intézetek aránytalan uag .na, melyek a kamatozást kereső to. már a megajánlott nagyobb kamatlábnál fogva is magukhoz csábítják és lekötik. Természetes tehát, hogy miután a postatakarékpénztár, eltekintve rendeltetésének erkölcsi részétől, szervezeténél és ügykörénél fogva is kiválóan az eddig fel nem használható, tehát egészen uj tőkéknek a felszínre hozatalára és gyilmölcsöztetésére czéloz, az ily uj tőkék gyűjtése szükségkép liosz- szabb időt vesz igénybe és csak lassúbb lépésekben történhetik. Nem hagyható figyelmen kívül azon körülmény sem, hogy az 1886 év, melyben a postatakarékpénztár működését megkezdte, a tőke gyűjtésre nem volt kedvező. Tekintetbe veendő továbbá, hogy a 2000 postahivatal,’ a mely a betétek átvételével volt megbízva, csak fokozatosan növekedett erre a számra, bogy a közönség egy uj, eddig, nálunk még ismeretlen intéz- ménytiyel állott szemben, s hogy a kezelésben is előbb a kezdettel együtt járó nehézségeket kellett leküzdeni. 1886-iki év folyama alatt összesen 106.742 drb. betétkönyvecske állíttatott ki, azok közül végleg kiegyenlit- tetett 21,225 drb. vagyis 19*88% úgy, liogy 1886. deczember 31-én 85,517 drb. betétkönyvecske volt a betevők kezeiben. Miután pedig az 1885. IX t. ez. 16 §. értelmében ugyanazon egy betevőnek egynél több betétkönyvecske nem Tehet, a./betétkönyvecskék az év végével fenmaradó foutjelzett száma egyúttal az akkor létezett betevők számát jelenti. Az adatok mutatják, hogy az összes kiállított betétkönyvecskék túlnyomó része, vagyis 70-58% magyar nyelvű volt, s hogy az érdeklődés a magyar ajknak körében; a népességhez visszo- uyitva, örvendetesen nagy. Hasonló jelenség constatálható a német nyelvű betétkönyvecskék viszonyszámaiból; a mint hogy tény, hogy e két nyelven váltott betétkönyvecskék együttvéve 91‘71%-át adják az összes kiállított betét-könyvecskéknek, inig a többi nemzetiségekre együttvéve 8*29%jufc. Másrészt azonban constatálható, hogy aránylag legtöbb magyar nyelvű betétkönyvecske került végleg kiegyenlítés alá; az összes kiegyenlített be- tétköny vecs kék 78-36 % -a. E tekintetben a német nyelvű betétkönyvecskék sokkal kedvezőbb viszonyt tüntetnek fel; s ugyanez áll a többi nyelvű betétkönyvecskékre nézve is. Ha a lakosság számát az év végével létezett betevők számával összehasonlítjuk, kitűnik, hogy minden ezer; lakos közül átlag 5 vagyis minden 200-ik személy a postatakarékpénztári betevője, mely viszony azonban a fővárosban aránytalanul kedvezőbb, mert itt már minden 27-ik személy bir posta- takarékpénztári betétkönyvecskével. A betevők foglalkozását tekintve, a közölt adatok első tekintetre mutatják, hogy a postatakarékpénztárt már is jelentékeny mérvben veszik igénybe a tanulók és gyermekek, 32,847-re rúg e fiatal betevők száma, vagyis az ösz- szes betevőknek 38*42 százalékát képezik azok. A részesedésnek e nagy aránya, mely egyébként a külföldi postatakarékpénztáraknál szintén tapasztalt jelenség — egyik ékesen szóló adat a postatakarékpénztári intézménynek erkölcsi jelentősége mellett is. A takarékosság erényét a fiatal nemzedékkel megkedvelni, ugv, hogy azt tényleg gyakorolja is, kétségkívül oly feladat, melyet ál- huni és társadalmi érdekek egyaránt megkövetelnek. (Folyt, köv.) Zeneegyesületeink missziója. Esztergom, nov. 2G. Két zeneegyesületünk is van, mind a. kettő kitűnő közönséggel, de egyik sem foglalta he alapszabályai közé a legszebb hivatást, hogy: elsőrangú zeneművészek concortj óinak támogatásával jelt akar adni magasabb zen ész éti várakozásairól. Dicséret a kivételeknek, de a csütörtöki este azt bizonyította, hogy azon a biztos kis intelligens közönségen kívül, mely mindig helyt szokott állani, mikor nemcsak tánczvigahni kérdésről van szó, a zene egyes öletek ismert közönségének zöme távol maradt. Hát igaz volna, igaz az, hogy Mindörökre elvesztelek . . . S hogy utat hozzád és a múltba Immár többé soli’sem lelek . . . Igaz, hogy már mindennek vége, Hogy veled vész minden remény ? . .. Igaz, igaz és mégis, mégis Mindörökre szeretlek én ! GRÓF YAY SÁNDOR. AZ ESKÜSZEGÖ. (Orosz elbeszélés.) Az Esztergom és Vidéke számára: MARISKA. YI. (Befejezés.) Pugacsevnek az őrök csakugyan kitárták a szorongatott Moszkva kapuit. Alkony idején nem ismerhették Öt fel. A testőri ruha és nyugodt magatartása, valamint a jelszó hangoztatása minden gyanút távol tartottak. így haladt végig Moszkva régi utczáin és elérkezett a czárnő palotájához. Ekkor már beállott az est. A palota őrei a testőrnek szabad bemenetét engedtek. Pugac.sev egész a czárnő Londonjáig haladt előre, de itt még beszédet hal lőtt. i Félrevonulva megvárta, mig a czárnő egészen magányosan lesz. Esti tíz órakor már néma csend borongott az egész palotában. A szolgák nemsokára magáraliagyták a bájos fejedelemnőt. Ekkor Pugacsev halkan kopogott a czárnő termének ajtaján és belépett. Katalin csodálkozva lépett vissza. Mintha csak III. Pétert látná maga előtt. Alig tért magához a szép Katalin, Íróasztala felé akart menni, mert ott feküdt pisztolya. De Pugacsev látván szándékát, útját állotta. — Ki bocsátá be önt, uram ? — kérdé a czárnő nem kissé meglepetve. — A III. Péter czár iránt való tisztelet nyitotta meg Moszkva kapuját előttem ! — Ön nem III. Péter czár ! — mondá hevesen a czárnő — ön egy hitvány csaló, a ki csak a nép butaságát alkalmid használva, gyilkol és fosztogat. Pugacsev szándékait jól ismerem. Fegyvereit pedig megvetem . . . A zendülök főnöke mélyen meg volt sértve. — Kegyed, szép asszony, nagyon szigorúan bírál meg engem. Különben a sziszegő kígyónak nemsokára a fejére hágunk. II. Katalin orosz czárnő a veszélyes férfiúval szemben el veszté ritka bátorságát és reszketni kezdett. — Nos szép hölgyem, Oroszország volt czárnője, llát hogy tetszik kegyednek ez a dicső hadjárat, melyet III. Péter vezérel ? A czárnő újra visszanyerte nyugalmát, és elszántan igy be.-zeit': — Ön nem III. Péter czár, hanem egy közönséges csaló, uram. És újra ismétlem, hogy öu nem III. Péter czár, mert az már régen a czárok sírboltjában nyugszik. Miért jött ön éjnek idején hozzám ? Miért tol; kod ott boudoiroinba? — Nem a szép Katalinhoz jöttem, hanem a büszke czárnőhöz, hogy megtörjem hatalmát. És ezt-Mtt akarom kezdeni a boudo irhán. Katalin elhalványult. És újra íróasztalához akart menni. De Pugacsev újra eléje állott. Most a ravasz czárnő más utón akarta legyőzni Pugacse- vet. Szerepet cserélt s bájos magadással mondta : — Ha már az ég olyan bátor lélekkel áldott meg, liogy eddig már tied Oroszország, úgy megérdemled a czári trónt, melyet gyakran a bíbor sem adhat meg. Igen, Pugacsev, te vitéz ember vagy és III. Péter czár tökéletes hasonmása nemcsak testben. Te holnap beveszed Moszkvát. Ekkor leszállt hatalmam napja. De mondd csak Pugacsev, volna-e olyan kegyetlen szived, liogy Katalint, a szegény védtelen asszonyt elűznéd a trónról ? Hova mennék én akkor ? Pugacsev bámulva hallgatá a ritka szépségű asszony beszédét. Katalin még közelebb állott hozzá és igézetesen folytat;!: — Tudom Pugacsev, hogy te a milyen vitéz férfi, ép oly nemes szívű ember vagy. Nem félek tőled. Most már uralkodom érzelmeimen és sajnálom, hogy előbb lieves- kedfem. Te a liarcztéren a tigrisnél kegyetlenebb vagy, de a boudoirban a galambnál szolid ebb. Hallgasd meg tehát szavaimat Jemetha! Oszszuk meg a czári hatalmat. Be veheted Moszkvát, de aztán végy feleségül. Én szeretem a hősöket és téged imádni foglak! Pugacsev bánmltában alig bírt válaszolni. Ekkor a czárnő felhasználva az alkalmat, villámgyorsan asztalához ugrott és felkapván a pisztolyt, Pugacsev mellének irányozta. — Nyomorult, szolga te ! Most borulj le előttem ! — kiáltá Pugacsevre. Pugacsev nem veszté el lélekjelenlétét és kirántotta kardját. —■ Czárnő, le a pisztolyával ! — dörgé a trónkövetelő. — Szolga, le az álczával! borulj le ! — mondá a czárnő. — Ha beveszem Moszkvát, önt fogom először megnegyedeltetni! — Micsoda ? Te, hitvány, rabszolga te! Nem akarom kezeim bemocskolni a te piszkos véreddel. — Czárnő — mondá a vezér és fölemelte kardját — ha ön lő és esetleg nem talál, vagy történetesen megsebez, úgy abban a pillanatban ketté hasítom a fejét. —• Tehát távozzál rabszolga, mert most nem a nő, nem Katalin, hanem a czárnő áll előtted. Nagylelkű akarok lenni. Nem gátollak. — Isten önnel Katalin ! Nemsokára viszontlát) u k egy mást. — Viszontlátásig Pugacsev ! — mondá a czárnő, még mindig pisztolyával a kezében.
