Esztergom és Vidéke, 1887

1887 / 95. szám

Hogy pedig az nem lehet rendjén, azt már a zeceegyosiiletek cziine is bi­zony it ja. Ha irodalmi egyesületünk volna, melynek tagjai egy világhírű költő megjelenésére közönyösek és távol ma­radnának, annak az egyesületnek a ez iniét másnap meg kellene változ­ta,; ni. Ha Esztergom művészeti érzékének repülácziójáról van szó, akkor nem az obseurns szerese n-qu ártott pártfogása vagy saját középszerű dilettánsaink bálványozása, az irányadó, hanem olyan alkalom megragadása és támogatása, a milyet egy ragyogó tehetségű hegedű- művésznő nyújtott, midőn a régi jó hírnevű Esztergomot művészeti stáczió- nak szemelte ki. Zenei egyesületeinknek az ilyen nagy ünnepet kellene megragadnia annak bebizonyítására, hogy nemcsak farsan­golás s hétköznapi magánszórakozás az ő hivatásuk magaslata. Meghódolni a művészet valódi pap­nőinek és papjainak, gyönyört keresni a classikus alkotások valódi bemutatásá­ban : ez minden magasabb műveltségű egyéb egyesületek kötelékébe is tar­tozóknak talán nem utolsó műveltségi ismertető jelük. Vajha zeneegyesületeink elérnék hi­vatásuk magaslatát s testtel lélekkel tömörülnének össze olyankor, midőn nagy és ritka ünnepről, valódi művé­szeti gyönyörről s Esztergom valódi miiérzékéről van szó | Senkrah Arma Esztergomban. Esztergom, nov. 25. A világhírű hegedümüvésznő csütör­tökön este mutatkozott be Esztergom­nak a. Fürdő-vendéglő nagytermében, mely fájdalom, ez este nagyobbnak lát­szod, mint mikor a négerek bolondoz­tak benne. A terein közönsége azonban Eszter­gom legti sz I e 1 etremé I tób b k özön sége volt, mely a város jóhirnevét képvi­selte és mentette meg ezen az estén. Senkrah Anna és Grossenrt E. mű­vésznőket, a közönség lelkesen fogadta, valódi gyöngyökből összerakott műso­rukat fokozódó gyönyörrel hallgatta s többször valóságos exíázissal kisérte. Mintha egy pár galamb repült volna a pódiumra, olyan egyszerű s épen azért kedves volt megjelen'sök. Semmi hatáskeresés, semmi kegy vadászat, semmi hétköznapias előkészülődés. Igénytelen, Pugacsev eltávozott és Katalin egy kar­székbe hanyatlott. Mégis csak gyenge nő volt a büszke ez ár nő ! Erről a szörnyű jelenetről nem szólt, senkinek sem. Pugacsev leért a táborba és Tugaroff meglepetve hallotta, hogy szándékát ki nem menthette, mert a czárnö ellenállott. — Szerencsecsillagod kialudt — monda hozzá Tugaroff — holnap már reánk tör az egyesült czári hadsereg ! VII. Pugacsev szerelme Zsófia iránt egészen kill ült. Ő csak Federownát szerette és csak ennek szavai szerint cselekedett mindent. Zsófia sokszor zokogott és ilyenkor atyja mindig vigasztald. Később Pugacsev a bort is megszerette és igy végkép elmúlt előbbi fegyelme­zettsége. Egy napon a bortól részegen táborán keresztül uj nejével sétált. Eederowna férje karján lépdelt, mint a jövendőbeli III. Péter czár neje. Tugaroff fájdalommal látta, hogy a sze­gény, el hagy atoll Zsófiának sejtelme va­lósult. De várt, — még várt. Pugacsev azután táborába tért vissza és sátrában mélyen elaludt. Ekkor rájuk tört az egyesült orosz had­sereg. Hasztalan volt minden küzdés. A föl kelők úgy h ullottak, mint előbb Kadiscván az oroszok. ’ szerény és kedves fiatal nők, érdekes fejjel, kifejező vonásokkal s tüzes sze­mekkel. Senkrah Raff Suitejével kezdte, me­lyet bizonyára csak azért választott, hogy «bolehegedülje magát» a, többi remekműbe s megszokja a közönséget. Bach g-moll praeludiuma és fugája, Bet bőven c-nioll 32 változata Gross­en rth Emma előkelő művészeti előadá­sával (még a Zenei Kör rozzant zon­goráján is) nagy műélvezetbe ringatta a közönséget. Schubert Erl König-je is jelentékeny művésznőnek vallotta a zongorakisérőt. Mendessohn concertje és Sarasaié czigányreminiscentiái azon­ban a hegedümüvésznő feledhetetlen előadásában viharos tetszést arattak. A csupa szívvel játszó művésznő mind classicus előadásánál, mind művészi felfogásánál, mind mesés technikájánál fogva az első zenekriiikusok szerint valóban páratlan tünemény s fölülmúlja hírneves vetélytársát, a szép Tua Tc- rezinát. Alig bírt megválni tőle a müveit közönség. A művésznő szeretetremél- tósága — programmon kívül — még Chopin nocíuruejével ajándékozta meg a termet. Pap János emléke. Esztergom, nov. 26. Negyven esztendeig szolgálta a vá­rost jóban, bánatban, de mindig bizo­nyos czin izmussá I. Negyven esztendei szolgálatnak mindig tisztelete van. Pap János ezzel a tisztelettel vonult vissza a közügyektől s azon órától kezdve uj korszak kezdődött a városházán. A régi, elavult nézetek és ósdi fel­fogások, az elkopott és elmaradott jel- szók megszűntek dominálni s az öreg tisztviselő nem bírta ellii élni önmagá­val, hogy az ő korszaka örökre lejárt. Fájlalta a nyilvános elismurfs hiányát s észrevette a közvélemény tartózkodá­sát érdemeivel szemben. Sohase tartoztunk az ő iskolájába, egyetlen egy életelvével se barátkoz­tunk', áthidalhatatlan űr volt közte s a fiatalabb Esztergom között s mégis meg kell adnunk egyik legszebb tu­lajdonságáért az elismerést. Egyszerű, polgári érzületű, sallang- talan természet volt, de ezt sok czi- nizmuszszal keverte, épen azért nem is! méltatták. Sokkal kevésbé méltányolt jótulajdonsága volt a jószívűség. Yol- ' tak órái és cselekedetei, melyek nagy­Tugaroff leányát lovára vette és elmene­kült vele. Utána vágtatott a veszélyben kijózano­dott Pugacsev kétségbeesetten és még né­hány ezer főnyi kozák. Moszkva felszabadult. Pugacsev kedvesét a czári főváros nagy ünnepélylyel fogadá, mert ő azt állitá, hogy Pugncsevet rábírta, hogy ne ostro­molja a fővárost. És Katalin diadalmasan járt a halottak között, e szavakat mondva : — Pugacsev, a viszontlátásra ! Pugacsev, Tugaroff és valami 900 kozák a villáinál is gyorsabban menekültek Szaik felé. Itt megpihentek. Pugacsev hat sebből vérzett. Midőn megállották a trónkövetelő a földre rogyott és mélyen elaludt. Ekkor aludt ki szerencse csillagának fénye. Tugaroff lánya mellett ült és a sebesült megvert vezérre tekintett. A kozákok nagyobbrészt megsebesültén, elmúlt dicsőségükről álmadoztak. Ekkor a távolban uj zaj keletkezek, mely lassan-lassan fokozódott. Pugacsev felébredt. ■— Tugaroff, elvesztünk — sóhajtó Pu­gacsev — végünk van. De még van Irgliis rónáin több ember is, a ki mellettem fog lelkesülni, mint a hány vitézt adott a róna szétvert seregembe. — Te elvesztél Pugacsev — monda Tugaroff — hasztalan minden fáradozásod, Szamorow tábornok üldöztetésedre van ki- k üld ve. lelkűvé tették őt nemcsak barátai, de az idegenek iránt is, ha Ínségbe ju­tottak. A pénzt különben üzleti czikknek tartotta. Irodalommal, tudomány nyal nem sokat törődött, a társadalmi örö­mek elől kitért, a nélkül, hogy valami nemesebben talált volna kárpótlást. Legyen béke emlékezete fölött. Sírja elborítja az ellentétes vonásokat jelle­méből s az élő hagyomány meg fogja őrizni az ő czinikus megjegyzéseit s kesernyés humorát, mely negyven esz­tendeig mindig vele tartott s minden­hová elkiséi te. Csak az utolsó útra nem akart már vele tartani. HÍREK. — Jótékony egyesületünk A szt. Erzsébetről nevező't jótékony-egyesület közgyűlése nov. 19-én szép részvét mellett folyt le emelkedett szellemű elnöke, Major István püspök ur sza Iónjaiban. A szokásos- üdvözlet után a közgyűlés azonnal egyesületi titkárnak és jegyzőül egyhangúlag Hamar Árpád megyei aljegyző urat választó meg. Nyomban az elnök olvasó fel meleg hangon tartott évi jelentését, melyből némelyeké t k ö z é rd e k ess é gö k n é l f o g v a közölni czélszerűnek találtunk. Jelesen az adományozásokat kell kiemelnünk, melyek legvilágosabban tanúsítják az egyesület életrevalóságát. A lefolyt év­ben a jótékony-egyesületnek adomá­nyoztak : a fővédnök, Bibornok ő Emi- nentiája 300 fríot, a Főkápfalen a boldogult Szabó püspök alapítványából 170 irtot, úgy Major István alapít­ványa évi kamatját 50 fkot, s árvák javára, 30 frtot, az esztergomi takarék pénztár 20 frtot, a kertskedelmi és iparbank 25 frtot, a párkányi takarék- pénztár 25 frtot, Eggen hoffen József nr 100 frtot, a mulató urak 13 frt 50 krt, Fehér Gyula ur 5 frí ot, Vizer Ida kisasszony 5 frtot, boldogult Bai- ner-Imre Borbála asszony hagyományo­zott 30 frtot s az újévi megváltások alkalmával a nagy közönség adományo­zott 150 frt 20 krt. Mindezen jótevők­nek a közgyűlés forró köszönetét sza­vazott. Tagdijakban befolyt 252 frt. Segedolmezéseknél az alapszabályok ér­telmében főfi gye lóm fordittatott a me­gyei és városi háziszegényekre, bete­gekre, munkaképtelenekre, özvegyek és árvákra s a hatósági bizonyítványok, v:igy egyesületi tagok ajánlatára se­Tekints csak a távolba. Látod azt a fényes lándsa-erdőt ? Pugacsev felvánszorgott és bágyadt sze­meit a távolba vezető.-— Mit műveljünk, Tugaroff? — kérdező. — Add meg magad ! — Soha! Én, a dicső, a vitéz Pugacsev, gyalázatosán megadjam magam ? Solia ! — Úgy van. Nincs más módod ! — mondd hidegen Tugaroff. — De hisz a czárnö darabokra tépetne, ha ezt tenném ! — Meg kell lennie ! — Miért ? — kérdő csodálkozva a sebesült. — Mert én akarom ! — Te, Tugaroff? Es miért édes roko­nom, derék hadvezérem ? — monda kissé gúnyosan a levert trónkövetelő. — Úgy van. Emlékezzél csak Pugacsev adott esküdre, melyet hitetlenül felbon­tottál. Te eskiiszegő vagy, mert megvetetted a leányomat. Ki adta neked a méltóságot, a hadsere­get, a dicsőséget más, mint én ! Es ki veszi el mindezeket: az apa. A ^negsértett Tugaroff. Megboszulom magam rajtad és át fog­lak adni a tábornoknak. Én bűntársaddá lettem, hogy boldogítsam leányomat és te igy bántál velünk ! Vessz el, hitvány esküszegő! Pugacsev elhalványult. Ajkai reszkettek. — Öli, bocsáss meg, Tugaroff! — esdé a vezér — hisz megbántam bűnömet. — A bánat késő és nincs hatalmamban, hogy időt adjak a megtérésre. Vannak g'élyképen nyertek : I. királyi városiak 616 frt 70 krt; II. vízivárosiak 132 frt 50 krt ; III. szt.-tamásiak 214 frt 65 krt; IV. szt.-gyürgyinezeiek 181 frt 35 krt ; V. megyei külszegények- nek és gyógyszerekre 25 frt 92 kr. adató!t ki. Különösen a szegény gyer­mekekre nagy gond fordittatott és pedig a két ovóbolieknek 40 frt, a szt.-györgymezei szegény iskolásoknak 20 frt, párkányi árvákra 30 frt, kerek szt. Anna környékbeli szegény gyer­mekek javára 20 frt. A kir. városi karácsonyi-ünnepély múlt évi rendezői Mészáros Károlyné, Munkácsy Károlynó, Szecskay Kornélné, Froy Feronczué, Kaau Jáuosné, Rudolf Miliályiié, Re­viczky Gáborné úrnőknek buzgalmukért köszönet szavaztatván, az idei hasonló ünnepély rendezésére felkérettek s minthogy Mészáros Károly né a római zarándoklathoz csatlakozott, helyébe közfelkiáltással dr. Földváry ístvánué válasz'a!ott. Porényi Béla igen tevé­keny pénztáros urnák fáradozásaiért köszönet nyilvánitíatott. Az időközben meghalt egyesületi tagok, u. m. Lak- ner-TVimmer Mária, Lovák Móricz, Ma­jorod k Anna, Homiczky Ferencz, Kol­lár István kereskedő és Wallfisch Fran- cziskának emléke jegyzőkönyvileg meg- örökittetett. Uj tagokul magukat be­íratták : Csornák Béláné, Feigler Jó- zsofné és Büttner Róboríné asszonyok és Rencz Mária kisasszony s kilátásba helyeztetett több tagnak szerzése, mit a szaporodó házi szegények sokasága kívánatossá is tezz. Előterjesztették a segélyért folyamodók, kiknek részére 350 frt utaltatott ki. Záradékul el- nökileg ünnepi hangon fülemlittetett, miként ő Szentsége XIII. Leo pápa félszázados papi jubileumát az egész világ nagy részvéttel ünnepli, erre nézve a közgyűlés lelkes éljenzések közt határozta, fiúi hódolata és kegye­letének jegyzőkönyvileg kifejezést adui. A számos jelenvolt tagok oly le1 kés szándékkal távoztak el, hogy ez évben mindegyik legalább még egy tagot fog fog szerezni ezen üdvösen működő egyesület számára. t Pap János, Esztergom város nyugalomba vonult polgármestere halála hírét múlt számunkban közöltük. Családi gyászjelentése a következő volt : Özv. Pap Jáuosné szül. Adorján Erzsébet maga valamint leánya Erzsiké és szá­mos rokonság nevében, fájdalommal jelenti szeretett férjének illetve a jó különben bűnök, a melyeket nem lehet levezekelni . . . Pugacsev ekkor a zokogó Zsófia felé csúszott és rimánkodva kérte : — Édes Zsófiám ! Szivem szerelme ! Oh, bocsáss meg, hogy úgy megsértettelek s kérd meg atyádat, hogy ne adjon ki a hóhérok kezébe! Zsófia zokogva fordult atyjához. Tugaroff határozottan igy szólott: — Ha elutasítod akkor azt a moszkvai nőt, akkor Moszkvát beveszed, czár lesz belőled és Zsófiát szereted továbbra is. I)e te esküdet is megszegted és most az én életemet és Zsófiáét ki fogom váltani az eskiiszegő élete árán. Yeszsz el ! — Isten keze van rajtad, irgalma nélkül . . . Pugacsev, kiben már erő sem volt, — engedő magát megkötöztetni. VIII. Két hét mnlva Moszkva legnagyobb piaczán fekete vérpad emelkedők és a nép- tömeg kíváncsian nézte meg Pugacsevet, ki a gyászos téren egy oszlophoz volt lánczolva. Pugacsev halvány volt és szomorú, do azért nem félt. A nép pedig kaczagott rajta és gúnyt űzött belőle. A vérpad elkészülvén, megjelent a bájos czárnö. Katalin sajnálkozva tekintett a meg­alázott trónkövetelőre. — Jó napot, Pugacsev ! — mondó hozzá a czárnö ? — ugy-e szomorú viszont­látásunk van ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom