Esztergom és Vidéke, 1887
1887 / 91. szám
;i hármas szövetség mellé vezette, valamint a bolgár ügyök alakulásáról adott felvilágosításaiért. De mindjárt megkérdezte minő magatartást tanúsít irániunk Szerbia a Riszt.ics kormány adat ? mit várhatunk a szerződési tárgyalásoktól Németországgal és Romániával? mi van az osztrák-magyar Lloyddal ? minő kilátások mutatkoznak a keleti vasúinkra vonatkozólag ? Sajnos, hogy nem volt a miniszter azon helyzetben, hogy minden részletetet, melyek a kérdések tárgyát képezték, ily tiszta világításba helyezzen, a milyen exposéját, a helyzet általános e lőteij esz lésé t k örü 1 veszi. Szerbiát illetőleg — jegyzi meg a bécsi tudósító — Deutel delegátus által tett kérdésre válaszolva oly felvilágosii ásókat adott gróf Káinok v, melyek alkalmasak a nem ok nélkül aggódó kedélyeket megnyugtatni, féle keresésnél, hanem be fogja látni, hogy egy fiatal, életerős államnak nem szabad fantasztikus önimádásban és öngyilkolásban magába visszavonulni, hanem környezet'vel megegyeznie, szomszédjaival élénk közlekedésben állnia kell'. A keleti vasutakat illetőleg Kálnoky derék keleti politikája igazolni fogja — remélhetőleg -- termékenyítő erejét; a Lkoddal végül megkell egyezni, miután a társulat állami segély nélkül fenn nem állhat, az állam pedig a társulat által fenntartott összeköttetést a Levarte-tel nem nélkülözheti. A jó külpolitika nem tévesztheti el közgazdasági téren is jó gyümölcsöket behordani, hasonlókat a diplomatiai téren termettekhez. nem annyira az eddig meglehetősen platónikusnak látszó erkölcsi bizonyítvány, melyet miniszterünk a «megjavult» Risztics magaviseletéről kiállított, mint inkább Milán királynak okosságára, tapasztaltságára és kipróbált szövetséghűségére való nyílt utalás által. Obrenovits Milán tényleg hű és megbízható barátja uralkodónknak s monarchiánknak ; velünk akar fenn- ál lan i, vagy elbukni, fenn fog ő á l Imii i s a Balkán-félszigeten el fogja foglalni ama kimagasló hatalmat, mely őt jogosan megilleti s melyet mint barátok és szövetségesek számára biztosítani és szilárdítani segíteni fogunk. De szomorúan, nagyon szomorúan állunk a közgazdasági kérdésekkel, a szerződési tárgyalásokkal. Bismarck megmarad a mellett, hogy az ing közelebb van a testébe«, mint a kabát ; pártja közelebb áil hozzá, mint a frigyes társ, bármint vonzódjék is ehez s legyen iránta baráti érzelemmel. Éljünk a reménynek, hogy a kanczellár inget és pártot fog váltani. Nem először fog történni, hogy Bismarck a konzervatív párttal, mely elég kopott már, miután bizonyos czélokra felhasználta, ismét szakítani fog és ismét a liberálisokkal fog haladni, kiknek többsége egyszersmind a szabad kereskedelem hive és az e pillanatban kedvelt reakezionárius rendszert úgy közgazdasági, mint politikai téren kárhoztatják. És valósziuű- leg Románia sem fog túlfeszített és hamisan értelmezett önérzetében örökre megmaradni a Nirwana utáni Harakiri Magyarország nyersterményei. Budapest, nov. 12. Az agráriusok nem nyugosznak, nem pihennek s még távolról sincsenek megelégedve azzal, a mi a kor reactionaries áramlata önmagától nyújtott nekik, hanem egyre magasabb és exclu- sivebb vámtételekre törekszenek, hogy győzei mes monopóliumot gya korolj an ak az élelmi piaczon, a szegény embernek oly drágán adják el a kenyeret, a mint csak lehet s minden külföldi verseny hiányában egyedüli urai legyenek az árak megszabásának. Az ipar még sohasem követelt oly mértéktelen magas védvámokat, mint a milyeneket a német mezei gazdák legújabban búzára, rozsra, lisztre, fára és húsra követelnek s valószínűleg meg is kapnak. Mit törődnek azzal a Német birodalom lovag urai, földbirtokosai, hogy végre is a szegények legszegényebbjei, a kis emberek, kézművesek, napszámosok és a munkások azok, kik a vétkezőkért s a vétekért lakóinak, melylyel a junker-gazdálkodás a német földet és birtokosait elárasztotta ? És mit törődik azzal a vaskanczel- Iár, hogy prohibitiv vámpolitikájával legjobb, leghívebb szövetségesén ejt fájdalmas sebeket, hogy nyerstermények iránti — majdnem azt irtuk nyers — vámtételei által Magyarországot, melynek ereje az ő ereje, melynek jóléte az ő saját hatalmát emeli, elerőtlenitik, vérszegénynyé teszik ? A junkerek jól akarnak élni és Bismarcknak szüksége van reájuk . . . egész vihígon jobban alig virult. Püspökségeket többnyire ott állított, hol valamely nemzetségfő székelt. Mi sem volt tehát természetesebb, mint az, hogy István a pápától kapott engedély folytán legelőször is születési és tartózkodási helyén Esztergomban alapított püspökséget és szervezett egy káptalant, mely a püspöknek segítségére legyen. Édes hazánknak azután időn- kint változó fővárosai és fejedelmi lakhelyei mellett is az esztergomi püspökség káptalanjával együtt mindig elsőrangú maradt a többi püspökségek fölött. Ez annál is inkább lehetséges volt, mert az esztergomi püspökséget még maga István érsekségre emeltette. Ez István legszebb és legnagyobb tettei közé tartozik s nem csalódunk, midőn azt valljuk, hogy az esztergomi érsekség és fókáptalan alapítása által szent István igazán egy folyton élő s magához méltó emléket állított önmagának, mely egyesületnek nemes és nagy tetteiben István szelleme élni fog örökké. Valóban ez nemcsak Esztergomban, de az egész országban az első és legnagyobbszerü emlék, mely első szent királyunk emlékeit örökké kegyelettel és féltékenyen fogja őrizni. Az esztergomi érsekek káptalanjaikkal együtt a hosszú századok során mindig előharezosai voltak a magyar egyház jogainak s különösen a káptalan rendületlen szikla gyanánt mindig a legbiztosabb alapzata s védője volt a herczeg-primási méltóságnak. Lelkünk örvend, midőn a mél- tóságos főkáptalan névkoszorujában a magyar nemzet csaknem minden főrangú családjából találunk egy-egy kegyelettes emlékkel említendő nevet. A méltóságos főkáptalan nemes és gondos bőkezűsége folyton világító szövetnek gyanánt lobogott. A kegyes alapítványok nagy sokasága, melyet az esztergomi főkáptalan a templomok, iskolák, árvák és szegény özvegyek számára, úgy az egyház műkincseit, sokszor igen sanyarú idők és rendezetlen viszonyok közt felhalmozni és megőrizni tudta, már ez magában véve elég ok arra, hogy szt. István emlékét halhatatlanul fenntartsa. Az a sok szép erény, melyet kiválóan a katli. egyház keblében lehet találni a hazai erkölcsök nemesítésére, mindig talált a főkáptalan köreben hős bajnokokat. Ha csak rövidesen gondolkodunk a főkáptalan múltjáról s jelenjéről, a legmagasztosabb és legnemesebb tettekre buzdul az emberi szív e nagyszerű tények s folytán gyümölcsöző alkotások előtt. Magyarország városai közül tehát kétségkívül Esztergom az, melyet szt. István nagyszerű alkotásai által leginkább lekötelezett magának, mely intézvényei közt első helyen áll az itt alapított érsekség a nagyérdemű káptalannal együtt, melyre Esztergom mindig büszkeséggel hivatkozott. De iparkodtak is Esztergom főpapjai köteles hálájukat mindenkor leróni szt István iránt, melyet ha nem is tudott a nagy férfihoz képest méltókig kifejezni, legalább a hol csak tehette, kegyeletes tettei és intézményei által nem szűnt meg soha hirdetni szülöttjének valódi nagyságát, szentségét s drága nemzete iránti önfeláldozó szerété tét. És méltán, mert a szent király élete egy szakadatlan gyöngyfüzér, melyet Krisztus jegyesének nyakára csak ritka csak De minél magasabbra emelkedik a vámözön, minél légmentesebben zárkóznak el nyersterményeink elől a legjobb piaczok, annál szükségesebb iit- honn előmozdítani, védeni földünk terményeit, mezőgazdáink verejték es munkáját. Ha a mezőgazda oly consfellatiók mellett, minők pl. az ideiek, alig betakarított gabonáját kénytelen azonnal eladni, akkor el van veszve. Ennek folytán a közraktári intézmény Magyarországra nézve nem csupán magasabb polgárisodás kelléke, érdemes modern mű, kereskedelmi jótétemény, hanem épenséggel menlőhorgony, mely hivatva van, hogy a mezőgazdát és vagyonát, jószágát a reactionárius áramlat, az ellenséges, mindent fel falassal fenyegető verseny ellen megvédje. Valóban, a magyar leszámítoló- és pénzváltó-banknak nem négy, hanem ötven városban, az ország oly számos gabonatermelő vidékének minden központján kellene közraktárakkal bírnia s azokat oly kiainő űzletismerettel, oly nagyszerű szabadelvűséggel és előzékenységgel igazgatni, mint Budapesten, Szegeden, Temesváron, Barcson, akkor nagyobb biztonsággal és önbizalommal daezolhatna a magyar mezőgazda és terménykereskedő a kedvezőtlen constellatiúkkal és terményeink kül fö 1 d i vásárlóinak teki ntetn é 1 kü l isé- gével, akkor jobb kilátásai lennének, hogy végre sikert arathat. Az említett nagybanknak csupán budapesti közraktáraiban a be- és kiraktározási forgalom 1886-ban 3*11 millió m. mázsán felül volt 28 milliónál több biztosítási értékben s ezenkívül az áru- és ter- mény-előleg-forgalom közel 13 millió frtot ért el. Mily roppant nagy forgalmat fejlesztett ki ez intézmény Barcson is, ezen kis, de szerencsés fekvésű és a déli vasút gondoskodó támogatása és a déli vasút magyar vonalai üzletigazgatójának, Bárdáuyi lovag Brám Miksának auspiciuma alatt létesített s működő Barcs-Pakráczi vasút által bámulatosan felvirágzott s ma már jelentékeny kereskedelmi emporiumot képező helyen. A múlt évben három óriási raktár nem volt elég a forgalomra, egy negyediket kellett bérelni. Mekkora áldást árasztana a kitűnő igazgatóság által vezetett intézmény az egész országra, ha a közraktári intézmény jótéteményét, a terménykészletek olcsó előlegben részesítését nemcsak a fővárosban és a három vidéki városban ritka emberek fűzhetnek. Elég azért csak futólagosán körültekintenünk Esztergomban, hogy első szent királyunkra vonatkozó számos kegyeletes emlékkel találkozzunk. Kétségkívül már messziről szemünkbe tűnik Magyarország legpompásabb és leg-1 nagyobbszerü bazilikája Esztergomnak azon | várfokán, a hol szent István született, amely j helyen a hagyomány szerint már szent 1st- j ván atyja Géza fejedelem szent István első vértanú emlékére templomot emeltetett. Esztergom Főpásztora szent alapitója iránti kegyelettől indíttatva határozd el, hogy első szent királyunk születéshelyén egy világraszóló székesegyház emeltessék, mely a szét király születéshelyét századokon át kegyelettel jelezze az utókornak. A városhoz midőn közeledünk már nagy távolból feltűnik a magyar Sión gyönyörű koronája, melyet még 1822-ben kezdett építtetni Rudnay Sándor esztergomi érsek. Utódja Kopácsy József szintén serényen folytatta az építést. Elődjeihez hasonló buzgalommal j és áldozatokkal építette tovább Scitovszky János, ki már 1856. ang. 31-én felszentelte' Európa egyik legnagyobbszerü egyházát ő| felsége a király, országnagyok, sok más kitűnőség és százezernyi kegyeletes nép jelenlétében. A nagy művön azonban még igen sok javítani és kiegészíteni való volt. Nagy szerencsére épen akkor történt, hogy ! jelenlegi föpásztorunk Simor János érdé-1 meinek némi jutalmazásául a győri püspöki j székkői esztergomi érsekké lett kinevezve, kinek magas műszeretete és roppant áldozatai folytán sikerült ezen pompás bazilikát teljesen befejezni és igy sikerült*1879. nov. 1-én a zárkövet ünnepélyesen letenni. I hanem az ország minden vidékét virágoz látná. A vidéken, ezen mostoha gyermekénél a modern eeníripetalitásnak, mely uralmát az állam-társadalmi élet minden terére kiterjeszti és valamennyi érből, az államélet egész térfogatából a szívbe, a központba vezeti abért. A vidéken, mely oly keveset élvez és oly sokat nélkülöz és végro is har- minezszor annyi lelket számlál, mint a főváros. Ki más lenne hivatva, mint ezen hatalmas bank nagy és nemes gondolkozása igazgatóságával, hogy pótolja e téren az államot, mely egyedül nem téliét mindent ? Ki más, mint Széli Kálmán, a magyar aranyjáradék megteremtője lenne hivatva oly magasztos mű elvégzésére, minő az itt mél a'ott és arra, hogy a szorongatott mezőgazda és a külföld kíméletlensége által oly keményen suj- io:t magyar nyers'.ermelés érdekében orvosibbig, támogatólag, védőleg lépjen fel ? Bizonnyal jönnek jobb idők is. Egyszer a magyar ipar is elég izmos és erős lesz, hogy a hazai terményeket maga is feldolgozhassa és azon idő sem fog elmaradni, a mikor az excessiv proliivitismus Németországban oly károkat okoz, hogy az ottani kormány szemei fel fognak nyílni s a daczosan összeszoritott öklök nemkülönben, a mikor gabonánk és fánk diadalmasan fog a német határállomásokon a birodalom nagy piaczaira, Berlinbe és Stet- tinbe, Hamburgba és Laibacliba, Kölnbe Münchenbe és Stuttgartba vonulni . . . Addig azonban a mezőgazdának tudni kell kitartania anélkül, hogy a pillanatnyi coustel 1 atiók játéklabdája és az árhullámzás folytán zsákmánytárgy legyen a kiskereskedők és üzérek számára, a kik a helyi gabnaárakat lenyomják épen akkor, mikor a gazda eladni kénytelen. Ezt azonban csak úgy teheti, ha mindenütt, hova árujával könnyen eljuthat, raktárokat, előleget, bizományokat talál. Ezt előnyösen, kielégítő mérvben egyedül azon bank képes nyújtani, mely a közraktári intézményt Magyarországon oly nagy stylusban megteremtette és fen- tartja. E nagyszerű székesegyház építése 47 év alatt közel 3 millió forintba került. E ne- ! vezetes épület magas sziklahegyen áll, melyhez kényelmes gyalog- és széles kocsiút vezet föl. Kívülről 24 hatalmas oszlop által tartott kupola és két torony ékíti. A székesegyház hossza 105, szélessége a Duna felőli homlokzatnál 40, a középen pedig 48 méter, magassága 100 méter. Hogy pedig már külsőleg is figyelmeztesse a szemlélőt szent István iránti kegyeletre, a Dunára néző homlokzati falára lett felállítva a szent király óriási, szinte négy öl magas kőszobra, melyet Cassagrande Márk olasz szobrász vésett. Mint látszik itt a bölcs király Esztergom sziklájára illeszti az apostoli dupla, vagyis a magyar keresztet, s szent jobbját Észtergomnak, sőt az egész ország és nemzetnek áldására terjeszti. A bazilika keleti oldalán 13 fokú vörös márvány lépcső fölött áll a Simor herczeg prímás által épített tágas előcsarnok 8 hatalmas eorinthi oszlop által fönntartva, mely csarnok egyik oldalfülkéjében Hunyadi János, az ezzel szemben levőben pedig, Szécsy Dénes érsek finom metszésű szobra tűnik elő, azonkívül a négy építtető érsek kőczimerei díszítik e csarnokot. A főajtó küszöbén átlépve legelőször a nagyszerű szentély és az abban felállított művészi carrarai márvány főoltár ragadja meg figyelmünket. A jó hatást fokozza BonaniP. által készített s a főoltárra állított Adalbert,, Gel- lért, Márton és Mór magyar szentek fehér- márvány szobrai. Maga ezen főoltár 32 ezer forintba került. (Vége köv )
