Esztergom és Vidéke, 1887
1887 / 91. szám
!! megjelenik hetenkint kétszer : VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. laŐKI'/TTÉSI Ál: : égé«:- évre .... ..............................0 fit — kr. f él évre............................................................fit — kr. r : negyedévre.......................................................1 fit 50 kr. j Eyy szám ára 7 kr.____________________ 1 " f Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: SZEIIT-ANNA-UTCZA R!7. SZÁM, liuv.i. :i I:ip x/,i*llnii)i rús/.ét illeti! kii/.lemenyek kiiMeudők. KIADÓHÍVATAL : SZÉCHENYI-TÉB 331. SZÁM, hová a lap hivatalos s a. magán hirdetései, a. nyilllérhe s/.áut közlemények, elíílizelési pénzek és reelamálások intézemlők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS IIIHDIÍTIÍSKK :j MAOÁN-IIIItDITj'IÁSKK I szótól 100 szóig — fi t 75 kr.! megállapodás szerint legjii- J 00 — 200 ig . I fit 50 kr. lányosabban közöl tétnek. i 200-300-ig . 2 fi t 25 kr. ,----M élyegdij 30 kr. NYII/ITEIí sora 20 kr. I - ~~ ht mindegyik, a kijelölt hiányok pedig haladéktalan pótlást és javítást nyervén, városi közigazgatásunk hova elébb eljut azon fokra, melyre azt 'emelni magunk is kívánjuk. Végtére is Esztergom sz. kir. város belső ügykezelését nem Írták elő törvények és minis- téri reudeletek s az egész rendszert úgy öröklötté át egyik tisztikar a másiktól, a fokozatos javítás munkáját tehát mi sem tetőzheti be inkább, mint azon férfin bölcs tanácsa és útbaigazítása, a ki hivatva van az állami és önkormányzati igazgatás rendszereit teljes összhangba hozni. A személyes érintkezés és közvetlen szerzett tapasztalat többet érnek egy tenger Írásnál s mig a tőispán és törvényhatóság csak az akták holt betűiből Ítélt, gyakorta maradt meg az a keserű érzet, a város szivében, a városházán, mely a félreismert, vagy nem méltányolt jóakarat nyomába jár s annak megölője, ezentúl azonban hisszük, hogyha a város is teljesíti mindazt, ami jóakaratu észrevétel tárgya volt, a már szokásossá vált panasz el fog néniül ni s magasabb helyen meleg támogatásra fog találni a város minden érdeke. Végtére is ma a városnak oly tiszti kara van, mely váll vetett munkával, az ügyek pontos, beható, minden felületességet kizáró lelkiismeretes ellátásával, bogy erősebb kifejezéssel ne éljünk, a «régi patriarchal is viszonyok »- nak utolsó nyomait is eltüntetheti egy rövid év alatt. Csak minden nap egy órával több és szakszerű munka, a hivatalos órák pontos betartása, egy kis ambitio s a siker el nem maradhat. A haladás erőteljes uj hullámai maguk fogják eltemetni mindazokat, a kik haladni nem tudnak vagy nem akarnak ! Hazánk jövője a városokra épül, sj az értélom, ipar és kereskedés e gyú- pontjai diadalmasan fognak megküzdeni a nehézségekkel, hogy elfoglalják az államélet azon fontos positióit, melyeket részükre a modern fejlődés félreismerhetlenül kijelel. Ehhez a munkához azonban férfiak kellenek s ilyenekül nézzük mi városunk tiszti karának tagjait, kik a város érdekében erőt s buzgalmat kifejteni tehetségeik szerint hivatvák ! A főispáni szakszerű vizsgálat, mint jótékony eső üditeite föl a városházi levegőt s maga az a fölébresztett tudat, hogy a felelősség a képviselőtestület sokszor elnéző s személyes érdekek kortes szövevényeivel küzdő fórumán messze túlterjed, csak üdvös eredményekhez vezethet. Egyaránt örül annak városi tisztikar és nagyközönség, mert az előbbi védpaizsot talál benne azok ellen, a kik folyton a tisztviselőket korholva, azoktól minden elismerést megtagadtak, — a nagyközönség pedig azért, mert a hírlapoktól — a miniszterig szétküldözött, el j nem tárgyalt jelentésekkel félrevert i harangok nyelvét megállították, s hogy bizalma tisztviselői iránt csak öregbed- hetik. Az idei eljárás még inkább csak vizsgálódás volt, hol ő méltósága a viszonyok felől —- a tiszti kar pedig Városházi dolgok. Esztergom, nov. 10. F. hó 9-én nagy nap volt a hires Bottyán generális palotájában, Esztergom sz. kir. város székházában, mere évtizedek óta először történt, hogy a megye főispánja személyesen jelent meg ott — vizsgálatot tartani. Nem valamely kellemetlen eset, vagy panasz indokából ejletett meg e vizsgálat, de az újabb közigazgatási törvényekben leli magyarázatát, mely a főispánok tisztévé teszi, hogy évenkint legalább egyszer úgy a megye kill tisztviselőit, mint a rendezett tanácsú városok hivatalait és azok ügykezelését megvizs- gálják. Valamint a polgármester a tisztikar élén őszinte örömmel üdvözöl to ő méltóságát a komoly, hivatalos eljárás előtt, ép oly őszinte köszönettel adózunk mi annak befejezte után, mert közönségünknek jól esik tudni, hogy az a férfin, ki nagy őseitől öröklött igazság szeretetével kormányozza kis megyénket, fáradtságot nem ismerő kitartással, tapintatos szigorral, apróra megvizsgálta városunk ügyeit és vezetését. Mig egyfelől ő méltósága meggyőződhetett arról, hogy nem olyan fekete az ördög, mint a milyennek festik, hogy a városházán jóakarat és ügy- buzgóság nem hiányzik, addig másfelől fölöttébb jótékony hálással van ezen vizsgálat városunk tisztikarának minden egyes tagjára, mert az elismerésből munkakedvet és önbizalmat meríthet AZ ÉN BARÁTAIM. Sorra tűzhelyt építettek És boldog emberek lettek Az ón barátaim. Bagyognak a boldogságtól (S a kis papucs hatalmától) Az én barátaim. Mikor úgy kettecskén mennek, S szép „párosán“ elcsevegnek Az én barátaim. Szánakozva tekinfnek rám. A mint magam bolygok csupán, Az ón barátaim. A „páratlant“ egy szép napon Majd nem sajnálják oly nagyon Az én barátaim! Mert „páratlan boldogságát“ Megirigylik, megbámulják Az én barátaim! GASTON. (Esztergom városában, nagy szülöttje Szent István első apostoli királyunkra vonatkozó kegyeletes emlékek.) „Ah hol vagy magyarok tündöklő csillaga, Ki voltál valaha országunk istápja!„ Az isteni gondviselés csodálatos közreműködése minden nemzet történetében aranyos vonalként tűnik szemünkbe. így van ez a bérczfalakkal kerített s négy folyam áldásos hullámai által áztatott édes hazánk történetében is. Nemzetünk múltja, története keserves, de szép is egyszersmind, benne a sok bánat a leggyönyörűbb és legédesebb emlékekkel váltakozik. Es azért a mily szépen, ép oly igazán mondhatta a magyar nemzet múltjáról egyházunk egyik legkitűnőbb szónoka, hogy olyan az, mint a széltében hosszában beboruló ég, de a melyen mégis ékes színű szivárvány ragyog ; olyan mint a kopár szikes puszta, de melyen mégis láthatni egy-egy zöldütő fát, egy-egy vígan hullámzó vetést. És ez valóban igaz, mert hiszen ki sirt, ki szenvedett annyit, mint épen a magyar? A fény és árnyék, alacsony érdek és szűz hazafi- ság, ármánvos bűn és szeplőtlen szentség egymást váltják édes hazánk történetében úgy, hogy ki azt figyelmes észszel és érző szívvel végig olvassa, megtanul igazán sírva vigadni s megtanulja a gondviselő Istent imádni, ki annyi csapás, kül- és belviszá- lyok között nem engedte el vérzeni e nemzetet. Ki, midőn sülyedni kezdett, mindig támasztott szent, nagy és hős férfiakat, kik a nemzetre és ez édes hazára fényes, piros hajnalt deritének. Ezek közé tartozott első apostoli királyunk szent István is, az Árpádok ezen fényes csillaga, kinek ha életét olvasgatjuk, ezen édes bús gondolatok jutnak eszünkbe. Egy arany korszak az ö élete nemzetünk történetében. Nemcsak a kath. egyház nagy szentje ő, de egész nemzetünknek is elfeledhetlen édes fejedelme s magyar honunk apostola. Keresztény erényeit örökké hirdetni fogja elismert szentsége, jótékonyságát pedig számtalan el- enyészhetetlen üdvös intézkedése. Egyik volt Ő azon nagy férfiak közül, kik hivatva voltak arra, hogy egy nemzet jövendő sorsa felett határozzanak. — Szent István született Géza magyar fejedelem és Gyula erdélyi vajda Sarolta nevű leányának házasságából és pedig már keresztény szülőktől. Már atyja Géza a békésebb és jobb indulata fejedelmekhez tartozott s már ő is fog- lal kötött a kereszténység behozatalának eszméjével, de a végtelen bölcsességíí Isten úgy akarta, hogy ezen magasztos hivatás betöltését kitűnő szentségi! fiának Istvánnak hagyja hátra. István szintén felfogta ezen üdvös tan behozatalának nagy fontosságát és elhatározta a magyar nemzet érdekében nagyratörő tervének megvalósítását annál is inkább, mert a bajor herczeg jeles leá- i nyát Gizellát csak oly feltétel alatt kaphatta nőül, ha a kereszténységet a magyarok közt megalapítja és üdvös intézkedéseivel állandóvá, maradandóvá igyekszik tenni. Ez kétségkívül a legnehezebb, de egyszersmind a legnemesebb feladatok egyike volt. De nincs nehézség, melyen a mindenható Isten segélyével nem lehetne győzedelmeskedni. S ha elgondoljuk, hogy az ifjú fejedelem mily szilárd leikülettel, mily erős hittel és meggyőződéssel bírt, akkor magában véve ezen óriási feladat nehézsége is keresztülvihetőnek tűnik fel. Segítségül jöttek Istvánnak nehéz terve megvalósításában még a körülmények is. A csatakedvelő magyar faj ugyanis a gyászos emlékű merseburgi vereségnél megtanulta azt, hogy minden portyázási kedvből vesztett ütközet mind megannyi seb a nemzet testén. István tehát, — liogv a magyar nemzet kiheverhesse vérző sebeit, — tudta, hogy nyugalomra, békés életre lesz szüksége a! az igények felől tájékozódott, — jövő évre már számonkérés következik s reméljük, hogy a jóakaraíu észrevételek pontos teljesítésével tisztikarunk elismerését fogja kivívni kitűnő főispánunknak — kinek fárad háti an buzgóságáért ezúttal is őszinte köszönettel adózik közönségünk. S. P. Politika és közgazdaság. Esztergom, nov. 12. A magyar delegátusok tárt karokkal fogadták gróf Kálnokyt, az osztrákok éber szemekkel. Mig a magyar delogátió albizottsága Kálnoky exposé- jának szivhevitő hatása alatt tartózkodás nélkül és teljesen átengedte magát a monarchiánk külpolitikájának fényes eredményei fölött való megelégedésnek és gróf Károlyi működését az utolsó dolegátió óla teljes egészében felfogta, az osztrák delegátió költségvetési bizottsága anélkül, hogy Ausztria-Magyar- országnak a nemzetközi tekintélyben való• haladása fölötti öröm elől elzárkózott volna, eléggé megőrizte hidegvérét, hogy a miniszternél működésének részletei felől is tudakozódjék A maga részéről ő sem fukarkodott az elismerés adójával külügyeink vezetőjének nagy érdemeiért és teljes dicséretben és csonkitatlan bocsülésbcn rószo- sitelte a minisztert az általános helyzetről, azon benső viszonyról, melybe Olaszország a középeurópai hatalmak szövetségéhez lépett, továbbá azon viszonyról, moly a britt világbirodalmat nemzetnek, már csak azért is, mert csak ezáltal vétethetik fel az európai nagy nemzetcsaládok közé. Ennek sikeres elérésére István az isteni gondviselés sugalata következtében csak egy utat talált, tinin ülik a kereszténység üdvös tanának behozatalát. A sikerrel kecsegtető szándék kivitelére nem kiméit sem testi fáradságot, sem anyagi áldozatokat. O már lelkében előre látta a kereszténység üdvös befolyásának eredményeit, azért kész is volt a legnagyobb nehézségekkel megküzdeni, hogy a büszke daliás s szabadsághoz szokott magyar vezéreket a kereszténység szeiid és békés zászlója alá hajtsa. Isten kedvteléssel nézte j hittérítői munkáját s nemes elhatározását a boldogságos Szűz hathatós pártfogása folytán — kit a magyarok közöl szt. István tisztelt először oly kiválólag — életbe is léptethette. A hitetlenek részéről ellene szórt dühtől, átoktól nem rettent vissza, hanem a felettük nyert győzelem zsákmányait az igaz Isten imádására szánt templomok és egyházakra és az üdvözítő hite- terjesztő intézményekre fordította. Jótékonyságának ezen nagyszerű tettei, mondhatjuk csodái örökké fel lesznek jegyezve az utókor emlékében, mert tanúskodni fognak erről örökké fennálló országos bölcs intézkedései, törvényei és üdvös nagy alkotásai. Buzgólkodván a keresztény vallás gyors terjesztése körül, egész országában püspökségeket, monostorokat alapított s templomokat építtetett, miket oly nemeslelküen rendezett he és oly bőségesen javadalmazott, hogy az egész egyház és evvel a kereszténység állapota rövid idő mtilva az