Esztergom és Vidéke, 1887

1887 / 10. szám

KSZTttIMOM IX. 15VFOLYAM 10 SZÁM. SZU Rí) A, 18<S7. FI5BIUJÁU 2 MF.C..IFI,ENIK HETENKINT KÉ'T’SZFR VASARNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: SZENT-A NN A-UTCZ A 317. SZÁM, HIRDETÉSEK. KI-On/ilíTlíSI AI? : liová m hi.p «/.«illeni részét, illető icö/Jeinényöj^ kiil<l«inlok, »'"* .........................................5 [■:; -1 kiaoóhívatal •• fö l övre....................................................................o tit — ki. , ... n ogyotiévio....................._..................................1 Irt no kr. , SZECH EN YI-TER 33.1. SZÁM, E jjy s/ám ára 7 kr. Iiov.-i a ln,p hivatalos s a magán liinletésoi, a nyiltférbe szánj; köz­leinéiiyok, előli/,otési pénzek és-- reelamálások' intézeinjők. HIVATALOS HIRDETÉSEK : I szólói 100 szóig — fi t 75 kr. 100 -200 ig . I fit 50 kr. 200 -800-ig . 2 fit 25 kr. Dólyegóij 80 kr. M AG A N-l 11 lí I HITESEK megúllnpodás szerint legju-t táiiyosnlibiui közi'iltetiiek. NYII/ITÉR sora 20 kr. ! Tisztviselőink javadalmazása, Esztergom, febr. 1. Esztergom városa az ő értelmi mun­kásait még mindig nem képes munká­jukkal arányban díjazni. Tisztviselőink < s tanerőink azon panaszkodnak, hogy feláldozó munkásságukat nem jutalmazza gondtalan jelen s nem köcsög, éti jövő­beli elismerés. Ez ellen az átalános és méltányos panasz ellen végre tenni akar a város nemesen gondolkodó képviselőtestülete s a tisztviselők fizetésének javítása, a tanárok és tanítók ötödéves pótléka, már benne van a legújabb reform- tervekben. A hivatal-helyzet javítása legfeljül indult meg. A város hétfői közgyűlése megadta a polgármesternek az évi nyolczszáz forintos pótlékot s ezzel a város első lisztviselőjének javadalmazá­sát kétezer forintra egészítette ki. Ez a méltató szellem, mely a üli érkedés fukar és sivár gondolkodásmódja fölé kerekedett, a nagy közönség osztatlan elismerését vívta ki. Szegény város vagyunk ; de nem tartozunk a koldusok közé. Nézzünk csak egy kicsit önérze­tesen utána s az a fizetés javítás dú­san gyümölcsözve fog megtérülni. Esztergom városa egyébként nemesen szokott eljárni a kegydijak kijárni ta­tásával is. Nyugdijat ugyan nem adhat, mert arra alap nincsen, évi kegydijait a folyó költségvetésből fedezi. Ha egy régi és érdemes szol gála’ ti tisztviselő özvegye élvezi a kegydij se­gítségét, mint egyedüli segítséget, az a lehető legnemesebb járulék ; de ha egy olyan volt tisztviselő lép föl igé­nyekkel, a ki a város szolgálatában gyarapodott meg sőt nevezetes vagyonra is tett szert s ennek daczára a sze­gény város pénztárát (egyébként törve: nyes) nyugdíj keresetével terheli : az nem lehet a város jóakarója, azt nem fogja Esztergom jövője megaranyozni. Ha a város olyan anyagi helyzetbe fog jutni, hogy értelmi munkásait ér­dem szerint javadatmazha ja, akkor lesz annyi ereje ahoz is, hogy egy nyugdíj alapot teremtsen, a honnan a folyó budget folytonos megierheltetéso nélkül segítheti érdemben és szolgálatban el­aggott vagy kidőlt tisztviselőit. Addig is fogadjuk el a mostani ál­lapotok jó indulatát s gratuláljuk meg mindazokat, a kik magosabb értelmi színvonalra emelkedve, a város értelmi munkásait, mint szebb jövőnk factorair, megérdemelt javadalmazásban óhaj ják részesíteni. Ez a derék törekvés ez idő szerint való anyagi helyzetünkben nem­csak bátor reform, de minden előítélet daczára is adjuk meg neki a valódi keresztnevet: valóságos bőstelt. ESZTERGOM IRODALOMTÖRTÉNETE, j i (Esztergom város és vármegye egyházi és világi Íróit , X. ■ j I.: Irodalmi működése: 1822-ben Becs-1 ben szent István ünnepén tartott be-! széde. Nyomatott Becsben Uzovits Já­nos főispáiii helytartót székfoglalásakor 1836 július 21-én üdvözlő beszéd. Nyomatott Beimel betűivel. Sárfa.yi Heya Imre alispánt, midőn királyi ta­nácsos lett, beszéddel üdvözli. 1836. jón. 3. Nyomatott Esztergomban. R á ez A n d r á, s. segéd lelkész Esztergomban, később plébános Füzes- gyarniathon, lelkiigazgató Pesten a papnevelő intézetben ; végre Budán éli nyugalomban. Született 1789. nov. 19. föl szén tel tetett 1812. nov. 11. meg­halt 1864. jan. 20-án. Irodalmi mű­ködése : »Li urgika vagy a rom. kali egyház szertartásainak ma­gyarázata«. 1. kötet. Eszfeigom 1823. | II. kötet 1824. »Fenmaradjon-e még tovább is a közfal sat.« Esztergom 1.822 »Agozatos Theologia«. I. II. III. Pes­ten. Comitatus et admonitiones ad Or- dinandos Pesthini. 1836. Reflexiones 1844. P u c z A n t a I plébános N. Baj­oson. Született 1797. Esztergomban. Irodalmi műve: »Értekezés a nem­zeti nyelv tökéletesítése és terjesztésé­ről.« Esztergom Beiméinél 1824. »Értekezés az ördöngösségről«. For­dítás latinból. 1820. A »Tud. gyűjte­mény« 1828. évi folyamában megjelent : Az akarat szabadsága. Értekezés. S á r k á n y Mi k 1 ó s szent Be­nedek rendű áldozásba onybéli apát; mint tanár működött Esztergomban 1824—1826. Született 1802. jan. 25. áldozárrá szenteltetett 1825. ápr. 8. Számos történelmi és politikai czik- ket irt a hírlapokba. Irt a »Köz­hasznú ismeretek tárá«-ba 1832. K ő v á r y G y ö r g y ]iárkányi plébános. Irodalmi műve: »Egyházi be­széd, melyet sz. Benedek határában a megszűnt mirigy halál emlékére állí­tott kápolnában az ott tartott áj tatos­ság alkalmával mondott Kőváry György 1825. jun. 3-án. Nyomatott Beiméinél Esz ergoinban. M i s k o 1 c z i Márton esztergomi kanonok 1825 1848, fölszentelt ti­nini püspök, érseki helynek. Meghalt 1848-ban 85 éves korában. Német nyelven irt költeménynyel üdvözli Pal- kovich Károly főorvost második házas­sága alkalmával. 1832. Megjelent Beimel betűivel. P e 1 c z m a n n G e r g e 1 y szt. Ferencz rendű áldozár. Esztergomban mint hi'szónok működött. Irodalmi műve : »Lelki kalauz, házi és temp­lomi oktató és épületes imakönyv. Pest 1850. Ugyanez megjelent német nyel­ven is. A. második bővített kiadás 1854-ben, a harmadik pedig 1846-ban jelent meg. »Manuale sacerdotum 1853. ».Mária virág-koszorúja,« 1862. »Geist­licher Wegen weiser«. Pest 1856. (Folyt, köv ) PERGER LAJOS. ÉLETEMBŐL. Együtt játszadoztunk, én is, ő is gyermek, Be-befutkosiuk a nagy gyümölcsös-kertet, 8 megszerettük egymást, s úgy csiiggtünk egymáson Gyermek-szerelmünkkel, mint bimbó az ágon. Egyszer csak — mért ? — mértnem? nem játszot­tunk többé! Sok beszélni valónk akadt mindörökké ! S úgy eltervezgettünk ábrándokat szöv e.:. Aranyos ábrándot a messze jövőbe ! Azt a kedves úr it soha se felejtem, Hisz emléke most is fel üdíti lelkem, Midőn a világot, mindent elfeledve, ' A ­Csókkal az ajakán borult az ölembe. Fogadás, meg a csók, mint dal es a rímek, A szívben, az ajkon, együtt születik meg. S a szerető ajak mindenik igéje Egy-egy csillaga lesz a jövő ködében. Mint virág a réten termett az ígéret! „Szeretlek... szeretlek! jaj meghalok érted !... S olyan igaz volt a hűség-esküvése! Csak azt mondta ajka mit szFo verése. Szép holló fürtjével játázva, enyelegve, Kértem, hogy esküjét soha ne feledje. S ő egyre marasztalt; ne menjek, ne még ma...! Szava édes volt, mint a mennyei manna. ... Vissza fogok térni drága kis szerelmein ! S megküzdök érted az egész világ ellen ! És te büszkeséggel tekinlhetsz föl majd rám ! Őrizd meg szivedet, őrizd meg én drágám ! így biztattam s kértem; adjon egy emléket, lalizmánom lesz az! az biztat, az véd meg. S nem fog elsodorni a küzdelmek árja... — Nagy útra indultam ! — az élet útjára. Kitépett egy lapot az emlékkönyvéből És három sort irt rá szive középéből: Esküjét irta rá. — A piezi levélkét Szivemen hordoztam, mint egy szent ereklyét. * * * Múlik az ifjúkor, rohannak az évek,. Meg-megásva sírját egv-egv szép reménynek. Utón és utonfélen szomorúan infnek E sírok, ha rövid múltamba tekintek. Mért is van magasra törekvő reményünk : Ha el nem érhetjük azt, amit remélünk? Mért is él szivünkben a boldogság vágya; Ha el nem juthatunk sóvárgott honába? Mért nincsen jutalma bátor küzdelmünknek ? Mért sebzi a tövis, ki rózsákat ültet ? S kinek jó a szive, s igaz a szerelme ; Mért nem akad igaz viszontszerelemre ? Oh én úgy szerottom az egész világot! S mégis, ha szét nézek : elhagyatva állok ! Mint az országuknak vihar-tépfc fája; Egyedül állok a viharok útjába! * , . * * Hosszú évek múltak; szép, de nehéz évek; Munkában telt napok, átvirrasztott éjek; Az ifjúkor dele állott már fölöttünk: Alikor nagysokára újra összejöttünk. Büszke, szop leány lett. Síi hír mint a pálma ! Szebb mint oniinőnek mojidla lelkem álma! 1 A környéknek ifja mind körülrajongta, Vendég vendéget ért házuknál naponta. Elpirult! —- talán az első esők emléke Villant meg szemérmes, hűséges leikébe...? És örült, úgy örült, hogy újra meglátott... ! S aztán Bemutatott, mint egy jé — — barátot! Kimentünk a köribe, karja akarómba.. Szeret, — mégis szeret! — az öröme mondja...! Megcsókoltam kezét, — és ö hagyta szépen, Tudta! hogy örömöt szerez vele nékem! Összénéztiink mindent, minden fát és bokrot, S elmondtuk, hogy akkor, riii volt itt, mi volt ott1 S felidéztük mind, a régi szép -időket... S neki az úgy tettszett! — .Mulattatta ötét. | Egyszer csak azt-kérdi? háti az a levélke? Odadtanr és ő átfutotta nevetve... S oly,, de oly kedves volt, mikor összetépte! Nem lett yolna illő, haragudnom érte. MERENGŐ. EGY FARSANGI EST BOSZNIÁBAN. Az ember sok mindenfélét összegon­dol, mikor, nincs egyéb dolga s eszme társulásnál fogva, mint a lánczban a széniek kapcsolódnak össze néha épen heterogénnak látszó gondolatok. így jutottam én is el minden féle kusza gondolatok és emlékezések után oda, hogy négy év .előtt milyen far­sangot töltöttem én Boszniában. Mellesleg mondva, épen nem valami ‘kellemes de plaisir vitt oda, sem az ottani farsang nem csábított, —- mi­ntán ott nincsenek is még divatban az elite bálok, — a regényes félvad bér­ezek és sziklatönikelegek közé, a kn- koricza kásából készült puliszka után sem rajongok épen valami nagyon, de elmentem , . .eh. . . hát elmentem ; oly régen volt már az, hogy senki sem kiváncsi annak a miértjére . . . annál is inkább, mert mondhatom, hogy épen nem valami farsangba, való ■ vig törté­net. 1883-at írtak Krisztus után a ke­resztény kalendárium csinálok és épen yizjtereszt után való vasárnap volt, mikor B.’-ben egy határszéli.sáros, pisz­kos, kegyetlenül, unalmas, városnak csúfolt háztömegbon virradt rám a ho­mályos, téli. reggel. Valamennyi »dsamia« ormán ordí­toztak már a miíezzinep és hosszan el­nyújtott hangon hirdették hogy: »Egy az Isten és Mahomed az ő prófétája«! A sárkeinenczében akkora tűz égett, hogy akár ökröt lehetett volna sütni, de öt lépésre tőle hideg volt, mint Kamcsatka hómezőin, mert a rozoga ajtón, ablakon úgy bedudált a szél, miniha csak a szabadban lettem volna. Lent az utczán czafatos törökök, bőbugyogókbaii és a tarkóba tolt fez­zel, Szürnadrágos bosnyákok jártak, kel ek, keleti fatalizmussal gázolva, az óriási fekete sarat, mely balomban tör­lődül t össze az emberemlékezet óla sep­rő: nem Iá'ott ntczá n. Mig elkezd em öltözni és egy össze­repedezett tükör előtt valami féle for­mát igyekeztem adui nagyon is negli­gált hajzatomnak,, kénytelen yoliam

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom