Esztergom és Vidéke, 1887
1887 / 84. szám
Mig Ausztriában az ifjú nemzedék a görög és Jatin költészet remekeivel foglalkozván, a legszerencsésebben fejlődött, a megáilapodottság stádiumában levő live 1 v szerkezetébe, a görög és római nép szellem és erkölcsi életébe mélyedvén, aestlietikai Ízlését fejleszti, saját szellemi és erkölcsi életére lint mivelőleg, addig a másik oldalon is serényen foly a munka; a nagy számban levő reáliskolák, ipariskolák fölös számmal szolgáltatják az életnek, a fejlődés legmagasabb fokán levő iparnak, a tudománynak a tanulásra képes tanulni vágyó, fegyelmezett, iskolázott elméjű, helyes észlelésre, megfigyelésre szoktatott, az ipar, közegészségügy földmivelés napikérdéseiben teljesen tájékozott ifjú embereket. Nálunk a tanulóifjúság zöme, java a gymnasiumot látogatja; nyolez éven keresztül sokat tanul, a latin- és görögnyelvvel irodalommal való huzamos foglalkozás sokat csiszol elméjén; a latinon és görögön kiviil minden tárgyból visz ismereteket magával az életbe, de mivel, hogy az idő nagy részét a latin és görög absorbed! ja, nem minden tárgyból annyit, mint a mennyit egy középiskolát végzett fiatal embertől az élet jogosan megkívánna. Emlékezzünk régiekről. (Az esztergomi ötvösük ez éhszabályai 1529-ből.) V. (Befejezés.) Huszadszor. Hogy ha valamely Mester az ő művét Czéh Mesterhez viendi meg próbálni és a Czélmek Pecsétiuek reá ütésére, tehát az ollyan ember tartozzék minden gyra ezüstül négy négy Pénzt adni, kit adjanak a Czélmek ládájában n. Huszonedgyedszer. Hogy ha valamelly Mester avagy Legény a Könyörgést es imádságot el hal gátivá, és reá nem m égyen a Szent Egyházban; tehát egy Gyra viaszszal tartozzék az a személy. Huszonkettedszer. Hogy ha a Czéh Mester valamely Mesternek avagy szolgának valamit parantsoland, és nem miveli, avagy a Czéhbon hívja, és nem mégyen, először edgy edgy Gyra viaszszal büntessék; másodszor kettővel; melly tartozzék a Tem])lombann; harmadszor az ő engedelmességének vallva érdemét vessék ki a Mesterségből, ha penig csak Társ lészen, a Czéhből vessék ki. Huszonharmadszor. Az Ifjak közzüll akár Legény. Mester avagy Társ Légyen, valaszszanak Hecuriót magoknak; hogy a szegény Mestereknek,kik avagy betegek avagy meghaltak, avagy elevenek lésznek a Czélmek pénzéből gondját visellye. Huszon-negycdszer. Ha valamelly Eötvös Mesternek vagy háza népe, vagy Legénnyé, vagy maga ki múlik e Világból, tehát minden Eötvös Mester az el takarásáén jelen légyen f. i. a bizonyos órának jelenésén ha pennig ki el nem jön legyen büntetése egy Lót:h ezüst melly büntetés tétessék a Czélmek ládájában.; hogy ha pennig a mi rendünk kívül más Czéhbéli meg hal, és a, mi Czéliiink tisztességes el takarására hivattatnéjék; tehát a mi jelen voltunkért tartoznak edgy Tallérral; és az a’ Czéh ládájában téttetetik; hogy ha penig valamely Mester meg halna a,’ mi rendünkből és Fia maradna, a Fiát is, ha meg halna, a mi Czéhüuknek kellenéjek el késért eni. Huszonötödszer és Utólszor. Hogy edgy Mester se merjen magának három Gyra ezüstnél többet venni; hanem ha többre talál, tartozzék meg jelenteni a Mestereknek, és ha akarják venni, vegyék meg; hol peniglen nem; szabad légyen mind azt magának meg venni, és felmivel ni. Költ ez Levél Szent György napján Pestcnn. Ezeroöt száz buszon kilen fzodik Esztcndőbenn. * * * Komárom városa közgyűlésén felolvastatván kihirdettetetett és minden pontjában megerősittetett 10G4. nov. 24. a, mint ez a Czéh szabályok latin hátiratán Zily Lőrincz, esküdt jegyző illái rásá v a 1 b i z o n y i t tátik. Szént-Jóbi György, Komáromi lakos és a győri, komáromi, újvári s esztergomi ötvösök czélunestere, megjelenvén Sopronban és előmutatván a fount leirt két okiratot, azok átiratát és a czéli szabályok megerősítését kérelmezte; mely a szokott latin bevezetés és utóirattal ellátva 1(>81- okt. 4-én I. Leopold király aláírásával kiadatott és ugyanaz 1682-ben Komároinmegye gyűlésén kihirdettetvén, ezen kihirdetés Torkos Jakab megyei esküdt jegyző által az okirat hátlapjára Íratott. Ezen három okirat hiteles másolata 1685-ben készülvén, ez a helytartótanács levéltárába helyeztetett el; onnan pedig annak feloszlatása után a budapesti egyetemi könyvtárba jutott, hol azt most is őrzik. A NŐKRŐL S A NŐKNEK. (A rovat kedves olvasóihoz !) (Evek során keresztül ezen közkedvelfcsér'ii rovatban szoktuk közölni mindazon szellemes eszméket gondolatokat és ötleteket, melyeket elsőrangú hazai és külföldi költők, írók és gondolkodók müveiből szemeltünk ki. Minden szép olvasónk száz és száz a.phorizmát találhatott köztük, mely érzésvilágát egy-egv fenkölt gondolattal megközelítette.. Több felhívást intéztek már hozzám, hogy adjam ki egy kötetben a nőkről s a nőknek irt becsesebb apho- rizmákat. Ezen felhívásokra rovatunk élén most azzal van szerencsém felelni, hogy az évek során keresztül közölt üt-hatozer nphori/ina közül válogatva, sajtó alá fogok rendezni egv érdekes kötetre valót, s azt az esztergomi hölgyeknek ajánlom. Az a szives érdekeltség, mely ezt a rovatot kisérte, azzal a reménynyel biztat, hogy az esztergomi hölgyeknek készülő kötet rokonszenves fogadtatásban fog részesülni. Teljes tisztelettel: 'Körös v László dr) Ezer ember közt alig van egy, ki nem épen azon tulajdonokról szólna legtöbbet s legszívesebben, melyeket nem bír s nem ép azon dolgokra nézve szerezte volna a legtisztább elveket magának, melyekre nézve érzi, hogy oly elvekre szüksége van Gyávák bátorságról, bírák részrehajlatlanságról, önzők a hazáról szólnak legszívesebben. Eötvös. * Nem érez, a ki érez Szavakkal mondhatók Vörösmarty. * Tudod-e mi a szerelem? — Lemondani mindenről, kiszakitni szivedből emlékeidet, odavetni szivet, dicsőséget, a világot — egy asszonyért. Egy asszonyért minden reményeidet s érzem, hogy az asszony való. Erezni e világ közepette, hol mindenki szenved, hogy boldog vagy; ismerni a csalfa emberek közt egy szivet, mely hű fog maradni, tudni egy nyugvó pontot, melyen fáradva megpihenhetsz, ajkakat, melyek érted imádkoznak, szemeket, melyek csak neked nyílnak, egy lényt, melynek istene vagy, mert boldogitád ; egy világot, elkülőnözve attól, melyben mások élnek, világot, melyben más életet élsz, más örömeket éldelsz, más reményekben gyönyörködöl s melyet karjaiddal átkulcsolhatsz, mert kedvesedben áll előtted: ez a szerelem. Eötvös. * Kétféle a szerelem: az egyik mindennapi, de olykor erősebb, csak vérünkben lakozik, forrása egyedül ereinkben támad, a bujaság neki legjobb barátnője ; ha elárad, hatalmaskodik és a lelkeket letiporja. A másik az igaz tisztelet szülöttje, nem ismer vadságot, csak szelíd érzeményt: ez nem állati ösztön, sem az erek játéka, az erkölcsöt követi ez és föltett czélja a tökéletesség. Égi örömet ad, szüntelen .boldogít és legnagyobb fájdalmait vigasztalás éri, csendes békét osztogat, mely soha el nem múlik, sőt az öregségben is még nő isteni mulasztja. Kisfaludy K. * Hölgy, ki nem szeret Géműinkét, vagy ki fényért, csillogásért Elád szerelmet és becsületet, Nem érdemes, hogy megtiszteljük őt Fájdalmainkkal. Vörösmarty. * Csak a szerelmes nőnek van joga Keseregni férje nagy lépésein, Miket ha nem tesz, mégszégyenlené. Madách. OLVASÓ-ASZTAL. (E rovatban ismertetett művek lapunk kiadóhivatalában rendelhetők .meg,) — 0 az! Az Egyetemes Regény- tár, a bndapes i Singer és Wolfner könyvkiadó ezég e derék vállalata, mely két éven át valóban hézagpótlónak bizonyult, s úgyszólván nélkülözhetetlenné vált a magyar olvasóközönségre nézve, megkezdette harmadik évfo’yurnát. Az új sorozatot, mely iránt az e'ső két évfolyam méltó reményekre jogosít, Beniczkyné Bajza Lenkének, a külföldön is folyvást nagyobb méltánylásra találó Írónőnknek «0 az» czimü legújabb regénye nyitja meg. A két kötetes regény tárgya a magyar főúri világból van véve s érdekes meséjét finom könnyed előadási modor s a «high lifo» valódi ismeretére valló jellemzés teszi vonzóvá. A mii értékének jelzésre legyen elég fölemlítenünk, hogy épen most jelenik meg német fordításban is, a kényes ízlésű bécsi Fremdenblatt táreza-rovatában. A második kötethez ugyancsak a szerzőnőnek egy igen csinos elbeszélése fűződik «Lydia»czimmel, melyben két női alak van festvo az igazi költőiség ecsetjével. A két kötet ára, díszes piros vászon kötésben, együtt 1 frt. HÍREK. — Az udvar vendége. Zichy Nándor gróf ő Eminencziája a herczeg- primás látogatására kedden Esztergomba érkezett. — A györszigetiek felirata a Herczegprimáshoz a következő: Fő- magasságu és Főtisztelendő Bibornok Ur ! Legkegyelinosebb Urunk ! A győr- szigeti apáczazárda, kisdedovó és kórház f. hó 12-én üli alapittatásának 25-ik évfordulóját, — de ünnepli egyúttal Eminencziád magas gondolkozásának, nemes elhatározásának, fényes kedvvel egymással enyelegve, amott a terem egyik szögletében egy fiatal pár komoly arcczal beszélget; olykor-olykor a lányka areza elkomorodik és végre szomorúan fordul el párjától. Bizonyára rósz fát tett a tűzre az oktondi legényke, azért hagyta a faképnél lánykája. De baliga ! Ott, a terem közepén a feketeszemű Mariska eldudol magában egy szép magyar nótát: rNein ér az a legény Nem ér egy fabatkát, Ki a lányok előtt Félrehúzza magát.“ Ének közben hamisítás szemeket vet Dani barátomra, ki amott a sarokban egyedül ül, mintha nem merne a társaság közé vegyülni. Ez észreveszi a ezélzást, egyet igazit nyakkendőjén és rákezdi dudolgatni halkan, mintegy válaszul a hamis lányka nótájára : „Háka tövén költ a rueza, Jó földben terem jó búza, I)e hol a hű lány terem : Azt a lndyet nem ismerem,“ A szomszéd legénysereg nagy tetszéssel fogadja ezt a talpraesett választ, a közeli hölgyek zúgolódni kezdtek. Szerencsére megszólal a zene: következik a «nőválasz.» A tánezot a feketeszénül Mariska kezdte meg Dani barátommal. No, ezek miatt nyugodtan alhatom, majd kibékülnek valahogy. Ilyen és hasonló álmok nyugtalanitának és szinte jól esett, midőn az ajtó csikorgása ós egy hangos : «szervusz, Ferkó pajtás!» felriasztott álmomból. A sötét szobában egy ismeretlen férfit pillantok meg ágyam előtt. De még se ! hisz ez az ember még sem egész ismeretlen, ez az arcz, mintha valaha már láttam volna, csakhogy más kiadásban. Aztán hangja is úgy hasonlít ahhoz a. . . Vendégem, ki már megsokalta hallgatásomat, türelmetlenül felkiált: — Mi a patvarba ! Hát nem akarsz ráismerni a te Dani barátodra ? — Dehogy nem akarnék — mondám — hisz úgy szerettem öt mindig. Csakhogy az én Dani barátom elválásunk óta vagy nagy úrrá, vagy nagy koldussá let t, mert azóta nem hallatott maga felöl semmit. — Nem találtad el pajtás, — monda vendégem — a te Dani barátod se nagy úr, se nagy koldus, hanem a kettő között valami, a mint láthatod. — Jobban kinyi- tám szemeimet; ez az arcz csakugyan hasonlít a Daniéhoz. — De ön még sem lehet Farkas Dani. Hisz az én barátom — mint haliam — színész és mint ilyen nem hordhat ily bosszú szakáit. Csak nem szöktél meg — akarom mondani : szökött meg ön a színpadról valami Jupiter szakállal. És erre megfogtam szakáéit, nagyot rántottam rajta, hogy meggyőződjem, vájjon nincs-c odaragasztva, a mire vendégem olyan nagyot talált kiáltani, hogy teljesen meggyőzött, miszerint csakugyan saját bőre alul nőtt ki az a, hosszú meszelő. — Dehogy szöktem meg pajtikám, K.-ból jövök, hol az éjjel bálban voltunk. Egy kis dolgom van itt a méltóságos úrnál ; délután visszautazom K.-lm, hol vár rám a kis feleségem. Eddig csak félálmosan beszélgettem és hallgattam barátomat; de most már jól ki kellett nyitnom szemeimet ; nagyot akartam bámulni és legott fölismertem Dani barátomat, nyakába borultam és össze-vissza csókoltam. — Micsodaaa ? Feleséged ? Hát csakugyan te vagy az ? ! Honnan és hogyan jösz ide? hol és miként élsz ? hogy folytak napjaid utolsó találkozásunk óta? Feleséged van ? hol és milyen ? szőke, vagy barna? Felelj hát édes Danikám! Beszélj szaporán ! — Juj barátocskám, te sokat kérdezesz egyszerre. De kelj föl, öltözködjél föl, de előbb küldj el valakit egy kis papra- morgóért, aztán szépen elbeszélgetünk és én elmondom történetemet. Szót fogadtam, mint az iskolás gyerek, elküldöttem a szolgát és mire ez visszajött, mi már az asztal mellett ültünk. — így ni! — mondá barátom és megtelté a pohárkákat —■ most már beszélgethetünk, de előbb igyunk egyet kis feleségem egészségére ! / Ez is megtörténvén, barátom egyet pön- döritett szép bajuszán és olkezdé történetét : — Hát tudod pajtás, miután gimnáziumi tanulmányaimat elvégeztem, hogy hamarább czélt érjek, elmentem a debreczeni gazdászatiba; de mire végzett gazdász lettem, akorra boldogult atyám «végzett gazda» lett. Rossz termés és tán még rosszabb gazdálkodás következtében kis birtokunk dob alá került. Szegény anyámat a jó végzet megkímélte ezen szégyentől : meghalt a szerencsétlenség beállta előtt; atyám nem sokára követte őt. Egyedül álltam a nagy világban ; felnőtt kamasz, diploma a kezemben, de sehogy sem tudtam vele a mindennapi kenyeret megszerezni. Birtokunk uj gazdája — az a nemeslelkü ! — | felajánlott ugyan egy kicsinyes állást; de inkább koldulni mentem volna, hogy sem szolga legyek ott, hol urnák kellett volna lennem. Egy napon egy kóbor színtársulat úté fel tanyáját városunkban. Ekkor egy ; merész gondolat villant fel agyamban. Deák koromban én voltam az «intézet komikusa»; a kórusban nekem volt a legjobb hangom; ha valamely tanárt üdvözölni kellett, társaim engem szemeltek ki szószólónak: én tudtam legjobban szavalni. Hátba a természetadta ezen szép tulajdonságokat felhasználnám és színésszé lennék ! Meglehet, épen ezen pályán érem el vala ezé- lomat. Igaz ugyan, solise volt kedvein ezen pályához; de végre is kénytelen voltam valami után nézni, mi az éhhaláltól megóvjon. — Elmentem az igazgatóhoz ; szavaltam, énekeltem előtte. Hiába iparkodott a jó öreg elpalástolni örömét próba-előadásaimon — valószínűleg attól félt, ha rögtön tetszését fejezi ki előttem, tán el- bizakodottá tesz és nagyobb «gázsit» fogok követelni — megelégedett arcz kifeje- , zéséről azonban mégis leolvastam, miszerint örömmel fogad. — Rövid idő alatt a város legünnepeltebb «művésze» lettem: játsztam hős, énekes, szerelmes és komikus szerepeket és mindig kitapsoltak. Vándoroltunk egyik városból a másikba és mindenütt győzelem. Jól ment dolgom és . kezdtem megbarátkozni sorsommal. Egyszerre csak egy különös eset fel háborgatta ^
